Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-12-10 / 72. szám
Censurat: Dr. MUNTEAN. Egyes szám óira 30 fillér. ftynla, 191». december lO. 72. s/im,. Ll. évfolyam. Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. Előfizetési árak: POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 30 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBA Y FER.EYC Megjelenik szerdán és szombaton MI lehet mégis az az életfelfogás, az az erkölcsi elv, mely átalakítani lesz képes korunk számtalan betegségében sínylődő társadalmát. Jelszavak, miket elvont bölcselők a világba röpítenek, intézmények, miket az elmélet emberei Íróasztaluk mellett kieszelnek, sohasem fogják kiszabadítani a mai emberiséget súlyosan beteg állapotából. Az állam, a társadalom az egyéneken épül fel; jellemét, erejét az egyének jelleméből, erejéből meríti. Nem lehet különb, nem lehet más más valamely társadalom, vagy állam, mint aminők az azt alkotó egyének. Ha tehát a mainál különb, tökéletesebb közülete- ket akarunk teremteni, akkor különb és tökéletesebb egyéneket kell nevelnünk Nem kell nagyon sokat vizsgálódnunk, ha látni akarjuk ennek a szabálynak igazságát. Csak meg kell hallanunk á panaszok áradatát, melyek az állam, a társadalom számtalan félszegségei ellen lépten-nyomon elhangzanak és össze kell vetnünk az elmélet embereinek azon büszke állításával, hogy minden félszegségek ellen intézmények védenek bennünket. Igazat kell adnunk az utóbbiaknak is, de látnunk kell a panaszok alaposságát is. Hol van tehát a hiba ? Azt mondják intézményesen biztosítva van, hogy mindenki előtt nyitva álljon minden pólya, elérhető legyen a legmagasabb polc is és vájjon miként állunk ezzel az intézményes biztosítással a gyakorlatban ? Megvalósítottuk a jogegyenlőség intézményét és vájjon nem törekesznek-e egyének, osztályok folytonos, minden erejükkel minél több kiváltságra ? Megvan-e az összhang a haladáshoz, a közület egészséges életéhez szükséges összhang az egyének és az i összesség törekvései között? Nem látjuk-e, hogy az egyének, az egyéneknek kisebb-na- gyobb csoportjai minduntalan olyan igényekkel állanak elő, olyan törekvéseket propagálnak, melyeknek megvalósulása az össz- szesség legelemibb érdekeibe ütközik. — Itt van tehát az első hiba, itt kell az első javító munkát megkezdeni. Arra kell nevelni az egyéneket, hogy minden igényüknél, minden törekvésüknél legyenek tekintettel az összességre, képzeljék magukat azok helyzetébe, akiknek érdekeivel az ő igényeik' megvalósítása ellenkezik és képzeljék el saját magatartásukat az ő érdekeikkel ellenkező igényeikkel szemben Tévedés azt hinni hogy az embernek közületeibe való tömörülése elsősorban jogok szerzését biztosítja; nem, a tömörülés, a közü- letek alakulása és fentartása elsősorban kötelességeket vár az egyesektől, jogokat csak oly mértékben tud osztogatni, amily mértéken tagjai kötelességek teljesítését vállalják magukra. Államtól, társadalomtól hiába követelünk különféle jogokat, előnyöket, ha viszont nem akarunk igen súlyos kötelességeket elismerni és teljesíteni. Ott, ahol az egyesek, az osztályok az államtól csak jogokat, a társadalomtól csak érvényesülést követelnek, de jogokról lemondani, a közület javára kötelességeket teljesíteni, áldozatokat hozni lehetőleg nem akarnak, ott életképes állam, egészséges társadalom nem létezhet. Ott az állam semmit nem adhat senkinek, mert semmit, vagy alig valamit kap polgáraitól; ott a társadalom az egyénnek mit sem nyújthat, mert egyénei mi áldozatot sem hoznak érette. Életerős áilam, egészséges társadalom csak ott létezhet, ahol az egyének, az osztályok vetélkednek egymással a köá javára szolgáló kötelességek teljesítésében. Ki a szükölködökön seyit, a Krisztusi tanokat istápolja ! A inuiikóskérclés. A világháború sok mindenben megváltoztatta az embereket, sok ferde intézményt és szokást lehetetlenné tett. A régi politika — a titkos politikai egyezmények, titkos katonai egyezmények, az egymásnak mindenben ártani akaró politika — a világháború bevégeztével megszűnt. A háború ezernyi szenvedése megtanította a népeket és pedig úgy a győzőket, mint a legyőzőiteket arra, hogy az igazi, a népek valódi javát célzó politika csakis a béke, az egymást megértés és egymást kölcsönösen segítés politikája lehet. Különben is az a nagyhatalmi politika, a melyet Magyarország a háború előtt folytatott, egyelőre a teljesen szétzüllött gazdasági viszonyok folytán lehetetlen. Magyarországnak egyedül lehetséges politikája csak egy egészséges gazdasági politika lehet s jövő politikánk egyedüli célja a gazdasági élet reorganizációja lehet. De ehez feltétlenül szükséges, hogy azt az osztályharcot, amely eddig a munkás és a munkaadó tőkés között lefolyt, egy mindkét részre megnyugtató munkaügyi törvénnyel megszüntesse az állam, vagy legalább is oly mérvre szállítsa le, amely mellett a rendes gazdasági termelés lehetséges. így tehát a jövő magyar politikának egyik legégetőbb és legnehezebb megoldásra váró problémája a munkásügy sürgős rendezése lesz. Épp ez okból kívánom a t. olvazókozönséget ezen íöu- tos kérdéssel megismertetni. Nem akar ezen munkám valamely tudományos színezettel fellépni, sem pedig részletes tárgyalásokba bocsátkozni, sajnos, ez utóbbi helyszűke miatt nem lehetséges. Ha valaki részletesebben kívánna az egyes kérdésekkel megismerkedni, ezen cikksorozatban meg fogja találni azon irók neveit és munkájuk címeit, akiknél bővebb felvilágosítást nyerhetnek. I. A rabszolgaság — jobbágyság —■ bérmunka- rendszer. Habár az újabb munkásügyi kérdések tárgyalását tüztük ki célunkul, mégis a későbbiek megértéséhez s a teljesség kedvéért is szükséges, hogy megismerkedjünk a történelem folyamán szerepelt munkarendszerekkel. Három ilyen rendszer van: a rabszolgaság, a jobbágyság és a bérmunkarendszer. Ezeket vesszük mai számunkban mintegy bevezetésképen tárgyalás alá. Az első történeti gazdálkodási rendszer a rabszolgagazdálkodás. Rabszolgák rendesen a hadifoglyok s a nagyobb bűncselekményeket elkövetett személyek voltak Természetes dolog, hogy a rabszolgaságnak csak az oly foglalkozással bíró népeknél volt értelme, melyeknél a munkamegosztás előnyös volt. így a vadászattal foglalkozó ősnépeknél a rabszolgaság csaknem ismeretlen. A munkamegosztásnak itt nincs jelentősége. Első sorban is bajos a rabszolgát felfegyverezni s ily ellenőrizhetetlen és ügyességtől függő munkára kényszeríteni. Ott pedig, ahol ritka a vad és igy az eleség kevés, nem éri meg a rabszolga munkája az eltartásához szükséges táplálékot. Már a halászatnál inkább előnyös a rabszolgatartás. Ennél a foglalkozási ágnál a szerszámok készítése (hálókészités, hajóácsolás stb ) időt vesz igénybe s a munkamegosztás határozottan előnyös. A hozadék korlátozva nincs, ügyesség nem igen kell hozzá és igy kifizető is az idegen munkaerő alkalmazása. Ez az oka, hogy a halásztörzseknél'igen hamar kifejlődik a rabszolga gazdálkodás. Döntő jelentőségűvé a rabszolga gazdálkodás csak akkor válik, amikor a szomszéd népek megtelepülnek s a föld műveléssel foglalkoznak. Itt már elvitathatatlan a muukamegosztás előnye. Ha a rabszolgaság intézményét bővebben vizsgáljuk látjuk, hogy alapját a kényszer s a munka megvetése képozi. A rabszolga-munka kényszer- munkának tekintendő s az azon kor véleménye szerint — mint minden munka — megvetendő. Már magában ez az alap lehetetlenné tette a rabszolgaság állandóságát. Ha hozzá vészük még, hogy személyiségük el nem ismertetett, adásvétel tárgyát képezték, házasságot nem köthettek, csupán együttélés volt megengedve nekik, de az is csak akkor, ha gazdájuk megengedte, utódaik szintén rabszolgák lettek, tulajdont nem szerez- hattak, akkor könnyen megérthetjük, hogy a rabszolga ezen elnyomott állapotában kevés ügyességet, kevés tudást és még kevesebb szorgalmat tanúsított. A rabszolga-munka tehát a gazdálkodás egy bizonyos fokig való fejlődésig lehetett csak alkalmas, mindaddig, mig a gazdálkodás extensiv. Mihelyt egyrészt a birtok nem termel eleget, szabad foglalás utján sem lehet nagyob- bitani s a rabszolgák eltartásához szükséges cikkeket pénzen kell vásárolni, másrészt mikor már kevés a rabszolga és igy az áruk növekedik, azonnal megdrágul a termelés. Ilyen termelési válságok a gazdálkodás fejlődésével mindinkább éreztették hatásukat. Ezen válságok visszhangjaiként tekintendők az ókori népek' egyes irói és bölcseleti irányai, melyek a rabszolgaság intézménye ellen emelték a szavukat, pl : Hiseodos, Plató, a cinikusok, stoikusok és főleg szofisták. Ekkor azután kezdették a rabszolgák felszabadítását mindjobban és jobban megkönnyiteni. Később fellép a kereszténység. Ennek alaptana a munka megbecsülése s az emberek egyenlősége. A kereszténység azonban nincs azzal a nagy hatással a rabszolgaság megszüntetésére, mint általában gondolják. Másrészt azonbtn tagadhatatlan, hogy a munka megbecsülésének, a felebaráti szeretetnek hirdetése által sokat könnyített a rabszolgák helyzetén. A XY. század végén tűnik el végleg a rabszolgagazdálkodás, mint általános gazdálkodási rendszer, hogy helyet adjon egy másik rendszernek — a jobbágyságnak. Ifj. Kazay László. (Folytatása következik ) Ne mond ki a nemet a jótékonyság gyakorlásánál, mivel szived ellent mond ! Hírek a nagy világból. A napokon át húzódó feszültség enyhült, a romániai kormány megalakult és pedig a béke aláirása jegyében született meg. Nem mondunk túlzást, mikor azt fejezzük ki, hogy lélegzet visszafojtva lessük, bogy mire dől el a világ sorsa. Az ultimátum rendkívül komoly volt, annyira, hogy az ántánt diplomaták parancsot kaptak a határidő lejártával Románia elhagyására. Tehát a diplomáciai megszakítás veszedelme fenyegetett és annak beláthatatlan következjnénye. Az ultimátum szövegére nincs szükségünk, mert a következmény megadta reá a feleletet. A felelet pedig az, bogy a most megalakult Vajda-kormány aláiija a béke- szerződést. Ezzel a végsőig feszült állapot megenyhült, Románia az ellentállás politikájáról letett és elfogadta azon föltételeket, melyeket a legfőbb tanács eléje szabott Csak örömmel állapíthatjuk meg, hogy a vihar elmúlt, mert a viharfelhő mögött mindig olt lappang a dörgés-villámlás. Ebből pedig elég volt. Megérett az idő arra, hogy békés megegyezés utján oldják meg a nehéz problémákat, mert az ellenkezője mindig ki nem számítható eshetőségeket rejt magában. Már pedig ma az egész világ építeni, helyrehozni, a jövő élet képét nyugodtan előkészíteni akarja. Nem lehet és nem üdvös kockáztatni, kivált a már fáradt és kimerült emberek idegeinek azon túlfeszültsége után, melyben évek óta minden háborút viselő országnak része volt. Lopunk mai ssáma 2 oldal.
