Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-11-15 / 65. szám

2 Békés 1919. november 15. jelentene, hogy az érzelmek hazudozása polgár­jogot nyert volna! Mert az hozzátartozik az élethez, mint a virág a gomblukhoz ?! Érzelmek színlelése 1 Hány házasságnak ezi már megölő átka? ! Talán ez is hozzátartozik a müveit és csiszolt beszédmódhoz, mert hát a társadalmi szokásokat be kell tartani ! Nem kell olyan tudóskodó, aprólékos szemüvegen át vizs­gálni és minden szunnyogból elefántot csinálni ! Jó, jó! És mit érez az a férfi, a kinek menyasz- szonya hivatalosan szeretett és hűséget hazudott és a csiszolt társadalmi formák között csalja meg? És a hiszékeny, jólelkü nő ugyan mit tart a tár­sadalmi finom formákról, mikor férje minden formák között tökéletesen boldogtalanná teszi ! Mikor a mázos forma lepattogása után előáll az igazi önző és komiszkodó, durvalelkü ember — férj képében ! ? Hazug és hamis minden műveltség, mely­ben nincs igazság, komolyság és tartalom! Ha­zug és színlelt érzés a legszebb formák között is hazugság és színlelés marad! A valódi művelt­ség finom és magasztos mérleg, mely minden ki­mondott szó mögött ott mutatja a valódi érzelmet. Aligha akadna valaki, aki hamis gyöngyöt és hamis ékszert rakna magára ! Ugyan hát miért rakjátok magatokra a barátság hamis ékszereit, miért a színlelés és hízelgés aranymázait, hiszen a külszin alatt hányszor irigység, féltékenykedés, intrika, sőt sokszor egyenesen rágalmazás lap­pang ! Nem érzitek-e sokszor, hogy vigasztalan és nyomorult állapot ez ? ! Nem látjátok, hogy mennyire igaz az a hasonlat, hogy színpad az élet, ahol jól vagy rosszul végig játszák szerepü­ket az emberek. Sokan mondhatnák életük végén azon bizonyos római császárral: »Tapsoljatok ba­rátim, jól játszottam szerepemet !« Ez a hamis póz végig nyúlik a mai világ képéD, a természetes egyszerűség valahol elma­radt. Valahogy leszakadt ez a fonál és a mai tár­sadalmi élet fonalába beleszövödött sok olyan idegen szál, mely nem a természetes ember lel­kének gyökeréből fakadt. Ez«a szerepjátszás mint­ha tetszetős, mintha modern volna. Mintha két­féle ábrázattel járna az ember. Egyik az otthon ábrázata, a másik az életben járó ember álarca ! De térjünk vissza, térjünk a kiindulás pont­jára ! Hogy sokat mondanak az emberek és ke­veset éreznek benne, keveset értenek alatta. A szavak más fogalmat és más érzést jelentenek a szalonban, az emberi vasárnapi arcok között, más jelentenek az élet prózai áradatában. Mintha sokat vesztettünk volna természetes­ségünkből, egyszerű mesterkéletlenségünkből, mintha érzéseinkben és meggyőződéseinkben is több volna a hangzatos puffogás, mint a komoly tartalom. Mintha a rokokó stil hamis márványa és aranyutánzata levonult volna a templomok oszlopáról és cirádáiról és levándorolt az emberi lélek belső szentélyeibe. Ne mondja senki, hogy túlzás és nagyképűs­ködés van ebben elrejtve. Még kevésbbé nagy dobbal és papírtrombitával való sipdoholás! Nem emberek, mint egyének állanak előttem, de a mai kor embere, mint beteg ember. Az alapbetegsége pedig — és azt nyíltan ki merem mondani — erkölcsi hiány. Az az erkölcsi hiány, hogy az igazságot a maga teljességében és minden föl­tétel nélkül nem viseli el, narkózis és altatószer nélkül nem viseli el. Nincs elég erkölcsi ereje, hogy elfogadja, de ahhoz sincs, hogy következe­tesen keresztülvigye, érvényesítse. Sőt annyira állunk, hogy a hazugság iránt sok tekintetben érzéktelenek lettünk, jellemünkön, lelkiismeretűn kön foltnak nem tekintjük, sőt szükségesnek tartjuk ! Tessék végig gondolni a hazugság gyökerei­nek messzeterjedő .szétágazását 1 Tessék végig kisérni annak összes titkos hajtásait, tessék annak hatását és következményét is elgondolni, a mit a világ körútját járó hazugság az emberi társadalom ban kifejt, vegyünk magunknak erre fáradságot ! Akkor a nagyon magasnak gondolt kultúrát le­szállítjuk a kellő értékére, akkor azt is belátják, hogy az emberi életben igenis van erkölcsi rugó, van erkölcsi tényező, melyet büntetlenül el­hanyagolni és lebecsülni nem lehet. Az emberi társadalom épületében uj alapo­kat keresünk ! Az uj alap nem állhat másban, csak as igazság győzelmében. Sem országok, sem népek, sem társadalmi rétegek ne akarjanak egy­máson ravaszkodással, fogásokkal túlmenői, szóval hamis kártyával játszani! És még ilyen módon folyik tovább az életfolyama, mig a külszin csak arra szolgál, hogy a valóságos belsőt eltakarja, addig mindig hamis az alap, roskatag éz épület, mely arra ráépült. A hazugság sem kereskedelmi, jsem diplo­máciai, sém szalon ügyeskedés! A hazugság nem lehet csiszolt eszköze a boldogulásnak vagy bur­kolt jobb keze a vagyonosodásnak! A hazugság minden legesiszoltabb formájában is hazugság marad, lecsúszás az erkölcsi álláspontról ! Arról az egyetlen álláspontról, a hol szilárd a becsület, a hol komoly az életfelfogás, a hol igazi érték, bizalom, hitel és szolid megbízhatóság terem. Gyermekkorunkban sokan tanultuk azt a hires latin közmondást »Justitia regnorum funda­mentum«, az igazság az országok alapköve. Egyetemi hallgató korunkban mélyen meghatott minket az a komoly mondat a budapesti kúria épületének homlokán, mikora magyar képviselőház előtt sétáltunk ! Most éreznünk kell, hogy a leg­nagyobb életigazság van ebben a rövid mondatban összefoglalva, mely mondat megszivlelésével áll vagy bukik országok, társadalmak sorsa. (-) Hiúságod a jótékonyság legyen ! 2863—1919. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1918. évre előirt nyilv. szám- kötelezett vállalatok s ezek hadi nyereségadó kivetési és az 1919. évre előirt föld, házbór, házosztály, I., II. és Ill ád oszt. kereseti adó kivetési lajstromok a gyulai pónz- ügyigazgatóság által számvevőileg megvizs­gáltatván, az 1883. évi XLIV. t-c. 16. §-a értelmében november 16 tói november 24-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatnak. Azon adózók, akik eme lajstromokban foglalt adónemekkel már a mull évben meg voltak róva, a lajstrom közszemlére tételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első Ízben lettek megróva adójuknak köny­vecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyula, 1919. évi november hó 14 ón. 1378 l-l Papp Gyula h. adóhiv. főnök. A hadiárvák ellátása emberbaráti kötelesség ! Kérdések. A következő nyílt kérdéseket kaptuk : Miért nincs városunkban működő dalkör, mely ápolná és fejlesztené az ének művészetét és plántálná a szép érzékét! ? Nincs-e nekünk dalos szivünk ? Nincs-e dalra szükségünk ? Nincs-e szabad időnk, melyet a dalnak szentelnénk ? Olyan eltelt-e szi­vünk, hogy daluuk nincs? Mig lesz a virágnak illata, mig van az ég­nek sötétben ragyogó csillaga, mig van vágyunk a kenyéren kívül is .boldogságra, mindig lesz dal is ajkunkon, lesz gyönyörködés a szép dalban ! Miért nincs annyi zeneértö polgártársunk közül egy kis kör, mely együttesen játszva nyújtaná a zenét élvező nagy közönségnek azt az örömet, bogy fejleszthesse érzékét a szép zene finomságaiban. Hát talán ma már nem igaz az a régi ta­pasztalat, hogy a szép ének és szép zene neme siti az embert, szelídíti. Nincs-e manapság sok okunk minden eszközt nyújtani és megkeresni, mely a magáhól kifordult emberi szivet újból vissza8egiti a maga egyensúlyába, ahonnan oly messze kilendült ? Miért nincs varosunkban a sok intelligens és tanult em­berek közül annyi bátor, ki művelődési vagy iro­dalmi (vagy bármi néven nevezendő, de kulturá­lis) kört alapítson ? Nincs-e elég olyan tehetség köztünk, kik a szellemi élet kincseiből közkincse- ket gyűjtve, a haladó kultúrának fáklyavivői le­hetnének?! Nincs talán elég érdeklődés, nincs elég lelkesedés ? Nem volna ez nagy szegénységi bizonyítvány ? A különböző olvasó és más körök csak kártyaasztalokat ismernek, nem alakulhat­nának-e néha át előadói asztalokká is ? Miért pang a szellemi, közművelődési, szépművészeti élet, miért alszik és miért nem éled ? * A feltett kérdésekre száz és egy okot és feleletet adhatnánk. A százra jelenleg nem ref­lektálunk ; az egy okot azonban meghatározzuk s Adott-e már az árvák téli ruhájára ? Hírek a nagy világból. A magyarországi lapok most nem érkeznek, tehát a budapesti tárgyalásokról újabb értesülé­seink nincsenek. Annyit tudnnk, hogy megoldás még nincsen, folyik a tárgyalás tovább Clark angol diplomatával a koncentrációs kormány ér­dekében, melyet maga Friedrich ministerelnök is sürget és annak megalkotásán fáradozik. Az ogész dologban egy érdekesen hibás be­állítás van. Hogy milyen Magyarországban a han­gulat, azt igazában csak a választások után lehet majd megtudni. Budapesten nyakra-főre alakíta­nak pártokat, néhány vidéki helyről küldetnek fel magukhoz küldöttségeket és ezen a réven arra hivatkoznak, hogy a párt az ország hangulatára támaszkodik. Majd csak a választások döntik el, hogy melyik pártnak lesznek képviselői és melyik párt lesz többségben. Ha jól látjuk át a helyzetet, ebben kell ke­resnünk a magyarázatát annak, hogy a pártok nem tudnak megegyezni. A régi pártok gyökér­szálai elfonnyadtak, az uj pártok pedig nem erő­södtek meg. Nem célravezető dolog egy ország nevében beszélni akkor, mikor az ország még nem is nyilatkozott. Yiszont választást sem lehet addig tartani, mig a határok végérvényesen nincsenek megálla­pítva és a magyar nép teljesen szabadon nem nyilatkozható. Ez a dolog kuszáit fonala. Majd kibontja Clark és talán — Appónyi is! i ___ A választásokról imák most sokat a lapok. A szabadelvű párt, mely Bratianu politi­káját támogatja, kisebbségben maradt. Természe­tesen erre a fordulatra nem gondoltak. Hogy mi­ért foglaltak állást a többségben levő pártok az eddigi kormányzat és politika elleD, magyarázatul részint a választás módjára, részint arra a körül­ményre hivatkoznak, hogy sökan tartózkodtak a választásoktól. A választok közül többen arról panaszkodtak, hogy nem találtak alkalmat a je­löltek közül való válogatásra és így a maguk politikájának megfelelő jelöltre nem adhatták le szavazatukat. A helyzet igazi magyarázata azonban az összes lapok egyértelmű megállapodása szerint az, hogy a román nép nem helyesli és; nem engedi meg a személyes kormányzást. Ezt, illetve va­lamiféle fordulatot Románia kormányzásában előre lehetett látni. A politikailag haladottabb tarto­mányoknak a régi királysághoz való csatolása, az általános választói jog is olyan tényező, mely a régi királyság kormányzásának újabb és moder­nebb színezetet akar adni. A. nagyszebeni kormányzótanács is állást foglalt egy nyilatkozatban, melynek az a tartal­ma, hogy az erdélyi politikusok távol tartják ma­gukat a romániai politikai mozgalmaktól mind­addig, még nincs rendes parlamentáris kormány­zat. A kormányzótanács ebben teljesen egyetért Bukovinával és Besszarábiával. Együttesen foglal­nak állást a régi királyság területén évtizedek óta folyó személyes izü politikai ellen, valóban demokratikus, parlamentáris, a nép bizalmára tá­maszkodó kormányzatot kívánnak. A választások után többségben levő pártok programújának pontjai : általános leszerelés, tel­jes amnesztin és a békeszerződés alairása. A jó szív nem tagadja meg a segítséget ! Ordin. In 8ensul ord. Nr. 2829—1919. a Sigurantei de Stat comunic, ca pe teritorul administrat de Consiliul Dirigent este strict interzis a se aduce gazete maghiare őri germane din strainatate. Fae atenti caiatorii ca sa abs(ee dela adu- cerea astorfel de gazete, cat si vánzatorii sa se fereasca a le puné in vanzare, pentruca atat adHcerea, cat si vanzarea acestora va fi cat mai strict pedepsita. Pentru séfül biroului de censura : Dr. JHunlean. Rendelet. Az állami siguranta 2829—1919. számú ren­deleté értelmében közlöm, hogy a Consiliul Diri­gent közigazgatása alatt álló területre magyar és német újságok behozatala tilos. Figyelmeztetem az utazó közönséget, hogy ilyen lapok becsempé­szésétől tartózkodjék, úgyszintén az ujságelárusi- tókat, hogy ilyen lapok terjesztésétől és elárusi- tásától óvakodjanak, mert úgy a csempészés, mint az árusítás a legszigorúbban fog megbüntettetni. Cenzúra főnök helyett : Dr. Muntean

Next

/
Oldalképek
Tartalom