Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-11-01 / 61. szám
3 Békés 1919. november 1. reformáció a nemzetek leikébe. Éles ellentéteket vívott ki, mely ellentétek elsimulására évszázadok áldatlan küzdelmei kellettek. A reformáció mély és termékenyítő gondolatai és eszméi teljes valóságában csak ma tekinthetők át. Nem a reformáció hibája, lm voltak olyan kinövései, melyeket nem neki lehet tulajdonítani. Konkoly mindig volt és lesz a tiszta búza között. De ezeknek semmi közük az evangéliumhoz, távol állanak a keresztyénségtől. A mint a keresztyénség legelső idejében meg volt a fény mellett az árnyék, úgy a reformáció nagy igazságait is némelyek úgy magyarázták és úgy csavarták, hogy abból sem keresztyéni elem, sem természetfölötti érték nem maradt. Ez a maga fenhéjazásában elvakult egyes emberek ostobasága és gőgje, melynek semmi köze sincs a reformációhoz, mert a Krisztus evangéliuma és tanítása a reformáció alapja, szegletköve és mindig az is marad. A reformátorok lelkűk legszentebb meggyőződésével a lélek benső életévé a krisztusi tanítást tették. A keresztyéni világnézetnek tántoríthatatlan hirdetői voltak, a bensőséges, szivben- lélekben átformált, megujhódott, Krisztus szerint életét berendezett világnézetnek lelkes apostolai. Es ez a reformáció ma is. Annak a keresztyéni életnek megvalósítását kívánja, melynek éltető levegőjét egyedül Krisztus tanítása leheli, ami az evangéliumokban és az írásban van lefektetve. És ma odáig ért meg az idő, hogy ebben a törekvésében a többi keresztyén vallásokkal megegyezésre talált. Megtalálták egymást a közös talajon. Rátaláltak egymásra a nemesebb, szebb és igazságosabb világ megteremtése céljából. Az evangéliumban lefektetett örök tanítások gyakorlatban való megvalósítására van mindegyik hivatva ! Ha itt, az élet átformálásának munkájában minden féltékenykedés, kicsinyeskedés és oktalan feszegetések nélkül együtt tudnak haladni, egy jobb kornak vetik meg az alapjai! Annyi a teendő, annyi a helyrehozandó, annyi a feladat, hogy egymással haladva érhetnek csak el igazi eredményt. Nem dicsősége az egyiknek, ami gyengesége a másiknak! Nem válik javára az egyiknek, ami káros a másiknak! A keresztyén vallás akkor érezteti igazi áldását mindenben és mindenütt, a keresztyén igazságok akkor nemesítenek és nevelnek igazán, ha mindazok, akik azokat magukénak vallják, testvéri együttérzéssel haladnak és küzdenek intézményesen. Akkor kidobunk a hajónkból minden egymást és másokat is támadó fegyvert és megerősítjük helyette a horgonyt a csapkodó hullámok között! Ez lenne és lesz mindnyájunk október 31-ike a — legnjabb korban, minden szentek egyessé- gének előestéje! Nyissátok meg erszényeteket és sziveteket az éhező és fázó gyermekek sorsának enyhitésére ! Egy év. (—) Még egy emlékezés, még egy október 31-ike. Az emlékezés csak egyetlenegy évre száll vissza. Egy évre, mikor szerte szét az akkori Magyarországon megmozdult minden, mert a háború végét, a szenvedések befejezését, a régen vágyott nap elérkezését látta. Forradalom volt e napnak eseménye, mely oly sok ígérettel, nagy tervekkel, hangzatos jelszavakkal egy csapásra megbuktatta a háború előtti és alatti rendszert és uj eszmékkel, uj időnek beigérésével lépett fel. A magyar nép évszázados vágyainak beteljesülése' volt a varázs szó, mely ajakról-ajakra szállt; a független Magyarország. Ez a varázs szó, mint bűvös erő hatott! Uj világnak szebb képét, uj életnek szebb reményét, régi szenvedések és jogtalanságok eltemetését, a háborúban annyira elvérzett szegény Magyarország biztatóbb jövendőjét ígérte*: Mintha jutalmát látta volna a magyar nép sok nélkülözéseiért, mintha megtalálta volna a feleletet annyiszor ismételt kérdésére, hogy ime, megkapta, amiért annyi fiatal és annyi mun- biró, családot fentartó drága élet elpusztult. Mintha egy pillanatra elszáradtak volna a könnyek a bánatos fiaikat sirató szülők arcán ! Mintha az özvegyek párnájára nem hullt volna a könnyek zápora! Mintha elveszett édes atyját nem siratta volna oly hangosan az ittmaradt árva ! Mintha a messze harctereken, lejtős hegyeken, sziklák között és erdőségek ölén eltemetett hősök szellemei megbékülve keltek volna ki sírjukból és koszo- ruzottan ott lengtek volna fölöttünk és körülöttünk ! Mintha! ... És jöttek a kiábrándító hírek, jöttek a gyászhangokat is meghozó szomorú fecskék. Jöttek a független Magyarország uj menyasszonyi fátyolét beszenyező sárcsapkodások. Jött rombolás, jött fosztogatás, erőszakoskodás, jött és rohant a megáradt forradalom hullámtömege és magával sodort annyi szenyet és annyi salakot, hogy a kétségbeesés érzése fészkelte meg magát szivünkben. A felidézett szellem nem tért vissza, mert politikai inasok voltak a felidézői. Megjött a nagy kiábrándulás, de vele együtt megjött mindaz, a mi a magyar nemzet történelmének nem válik díszére. Sok volt, aki parancsolt, de senki nem volt, ki engedelmeskedjék. Sok volt a felhalmozott keserűség, mely ártatlanok életén tombolta ki magát. Kinpadra, elcsapásra Ítélt embereket a feldühödt közhangulat, melynek áldozat kellett, A lefojtott szenvedélyek kitörése söpört embereket, letört pályákat, kenyerét vette egyéneknek, kiknek nem volt más hibájuk, mint annyi, hogy a háborútól kimerült ország hiányait feltárni akarták. Elmélkedhetünk! Hiszen oly gyorsan rohant az ár, hogy tájékozódni is alig tudtunk akkor. Nem volt időnk átgondolni, hogy hová rohan az ár. De ha lett volna is előrelátásunk, nem volt erőnk azt feltartóztatni, Törvénytiszteletböl, közérdeket védő érzésből csak annyi maradt még meg, a mennyi tisztességérzet lakozott még a szívben ! A háborútól lesújtott Magyarország megreformálni akarta magát. De a reformátorok gyenge emberek voltak 1 Hiányzott belőlük mindaz, ami a megreformáló forradalom nagy embereit jellemzi. Hiányzott a nagy hit, mely a nemzetek sorsának intézésében a legnagyobb erő. Hiányzott az az önzetlenség, mely nagy idők nagy embereinek legnagyobb fényessége. Hiányzott az a határozott céltudatosság, mely átgondolt terv után az eszközök helyes megválogatását megtalálja és azok felhasználásában határozottan kitart. Es még sok hiányt lehetne felsorolni, melyeket akkor nem vehettünk észre, vagy észrevenni nem akartunk. A forradalom mindig kétes értékű, még kétesebb kimenetelű vállalkozás. Erő és cselekvés van benne, de fékezés és meggondoltság ritkán. Dönteni lehet, rombolni is, rendszert, törvényt, tekintélyt, de hosszú az ut, nagy az idő, míg a ledöntött törvény helyébe újabb és jobb is készül. Még nagyobb idő keil ahhoz, hogy a megalkotott uj törvénynek erőt, érvényt is tudjanak szerezni! Mivé fejlődik a népek sorsa, merre lendül iránya, a titok sötét leple mögött rejtőzik. Bizonyos csak annyi, hogy emberek számításaiban egy hiba is végzetessé válik! Hátba még nem is egy a hiba, de sok ! Az is bizonyos, hogy mester kezében a szellemek engedelmesek, kontár keze ront és pusztít! Jaj az olyan nemzetnek, melynek sorsa kontárok avatatlan kezébe került. A vigasztalás benne csak annyi, hogy nemcsak emberek, de a Mindenható is vezeti a népek sorsát) ki emberi tévedések és balgaságok hibáin keresztül is megvalósítja örök terveit a nemzetek életében ! Adakozzunk a szegény gyermekeknek téli ruházatára! HÍREK. Népdalok. I. „Mért is szeretlek oly nagyon tégedet“ kezdetű dal dalia mára. Őszi eső csapkodja as ablakom, Beteg szívvel szomorúan hallgatom; Sóhajtással kömígitek hát magamon, Meat nincs, aki meghallgatná panaszom Mért is adott a jó Isten Tégedet ?! Mért láttam meg a le két szép •.szemedet?! Mosolyogj rám reménységem csillaga ! Hadd múljon el szivem minden bánata . .. II. „Sárga csikó, sárga csengő rajta “ kezdetű dal dallamára. Ez a kis lány büszkén jár az utcán Piros rózsa nyílik fehér arcán ; Hej! ... ha az a rózsa nekem nyílna, Solt se hullna le annak a szirma! . . . Szüret elmúlt teli'már a pince. Adj egy csókot szivem drága kincse; Az a csók hej ! .. . nem esik hiába : Elviszlek én az Isten házába!... Gyula, 1919 október 28. Dr. K. X,. mindenszentek napjára virradtunk, mely teljes komorságával köszönti a földi bajokkal vesződő emberiséget s egyúttal a tél kezdetét jelzi. A rákövetkező Halottak napja az elmúlást hozza emlékezetünkbe s egyidejűleg figyelmeztet azon adósságunk törlesztésére, mellyel elköltözött szeretteink irányában tartozásban vagyunk. Az idén fokozottabb mértékben fennállanak a kegyelet kifejezésének összes akadályai, igy a virágok, koszorúk óriási drágasága és a világitó anyag teljes hiánya. Ez oknál fogva a megemlékezés csak szivbeli lesz, külsőleg csak a sírok látogatására és az egyházi szertartásokra szorítkozik. A szokásos körmenet a templomokból nem mindenszentek délután, hanem csak utána vasárnap délután 2 órakor indul. A halottak napi requiem hétfőn reggel 9 órakor lesz az anyatemplomban. Reformáció ünnepség a reform, templomban. Pénteken délelőtt 9 órakor istentisztelet és ünnepség keretében emlékezett meg a református egyház október 31. ama 402 évvel ezelőtt végbement eseményéről, midőn Luther Márton a wit- tembergi vártemplom ajtajára kifüggesztette a 95. tételt. Az ünnepség elég szép számú közönség jelenlétében folyt le Bevezette a gyülekezeti ének, ezután Dombi Lajos tb. esperes-lelkész szívből, mély hitből fakadó imádsága. Az ima után Izsó Rezső szépen előadott szavalata meghatott érzést keltett a jelenlevők lelkében, amit csak fokozott még a reformált egyházak hagyományos régi hit- vallomásszerü éneke : »Erős várunk . . .« Az éneket a tanuló ifjúság vegyes kara adta elő, ünnepélyes hangulatot lopva a szívbe. Az emlékbeszédet dr. Pallmann Péter ref. s.-lelkész adta elő. Beszédjében rámutatott a reformációnak a lelki- ismereti szabadságért vívott nagy harcára, mely lelki szabadság azóta közkincse lett az emberiségnek. A lelkiismeretszabadság nagy vívmányát azonban, amennyire meg kell becsülnünk és tovább fejlesztenünk, annyira élesen el kell azt választanunk a féktelenségtől és rombolástól. A reformációnak tovább kell haladnia és a mai korba is alkuvás nélkül a keresztyénséget kell beállítania. Nyíri Mária polg. isk. növendék szavalata következett, lágy és szép előadással kellemesen hatott a jelenlevőkre. Az ifj. vegyes énekkar éneket adott elő, mely az ősi és szilárd hitnek a szenvedésektől kipróbált hűségnek érzését hozta visz- sza a gályarabság idejéből. Körmendi Béla jól átgondolt szavalata a ma élő embert munkára és bizalomra serkentette. A záróbeszédet Bagdy Dániel vailástanitó lelkész tartotta. Találó szavaiban rámutatott a mai kor félhitére, erőtlen
