Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-07-26 / 33. szám
LI. évfolyam. «ynla, 1919. jnlins 36 33. szám Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay J ános könyvkereskedés e, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 50 lillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Miért? Újra és újra elénk tódul a kérdés és nem fojthatjuk vissza, bármennyire szeretnék is. Miért áldoznunk ismét magyarok ezreit, pusztítanunk városokat, falvakat, melyeket öt esztendő vérzivatara elkerült, tönkretennünk Isten bőséges áldását, mely békét, jólétet adhatna egy egész esztendőre. Miért kell mindezt végigcsinálnia annak a hatalomnak, mely ma Budapestről nemcsak Magyarországot, de az egész világot kormányozni, irányítani szeretné. Miért harcol a budapesti kormány ? A területi integritásért ? Ismételten kijelentette, hogy nem áll a területi integritás alapján; mindegy neki, mit, menynyit vesz el a békekonferencia Magyarország területéből. Tehát nem ezért. A vasért, sóért, szénért? lehetetlen. Hiszen megkapná mindazt, amire szüksége van, ha békével maradna, A demarkációs vonalokon keresztül szabadon folyhatnék a forgalom, a szállítás és bőségben úszhatnék Budapest és egész vidéke. Már réges-régen meg lehetett volna kezdeni Budapest gyáraiban a termelő munkát, dolgozhatnék mindenki, aki akar, úgy az egyesnek, mint az államnak anyagi helyzete már tetemesen javult volna. Ehelyett TÁRCA. éhínség, a legszükségesebb nyersanyagok nélkülözése, a közvagyon pusztulása, az állam- adósság terheinek iszonyatos növekedése. Politika ez? Államférfiak, szociólogusok, józan emberek politikája? Megindítottak egy nyilván könnyelmű támadást a cseh-szlovák csapatok ellen. Már az ország határa felé jártak a csapatok, melyek bizonyára elég veszteséget szenvedtek, Akkor közbeszólt az antant és a kormány visszavonta csapatait oda, ahonnan kiindultak. Yan ebben céltudatosság, értelem, van itt józanság, megfontolás? Lehet ezt kormányzásnak nevezni? Eszmékért harcolnak-e talán? Megkérdezték-e az országot, hogy kellenek-e az ő eszméik ? Megkérdezték-e, hogy viselhetnek-e hadat, háborút azokért az eszmékért ? Ki olyan balga, hogy azt hinné, az egész világ hamis, oktalan, lelketlen, csak Leninnek és Kun Bélának van igazsága, esze és lelke? És még ha netalán igy volna is. Ha volna húsz percentnyi érett, okos megvalósítható rész abban a programmban, melyet szörnyűséges eszközeikkel, az emberiség pusztulása árán is megvalósítani akarnak, szabad-e, okos dolog-e, akkor is szembeszállni az egész világgal, nem a saját életüket, de másoknak, százezreknek életét vérpadra, mészárszékre vinni, a biztos legyőzetés, a biztos tönkremenetel tudatával. De a biztos helyről küldeni, sőt kényszeríteni másokat meghalni az eszmékért, az nem az eszmék igazi hőseinek tulajdonsága. Pompás királyi nyaralóban ülve tudni, hogy mások olyan szent eszmékért vélnek küzdeni és meghalni, melyeket a biztonságban ülő vezér kinevet, megvet és elárul, ellenben a világ elé úgy állítani őket, mint a tőlük idegen eszme harcosait és ezzel a halálon felül megvetést és gyalázatot is idézni fejükre, emellett pedig a vezér és vezérkar számára »motozásmentes szabad elvonulást« kérni, ez nem az eszmék önzetlen harcosainak magatartása, nem a nagy, világot megváltó gondolatok önfeláldozó hőseinek magaviseleté. Ez — a leggyengébben szólva — hatalomvágy szülte ámítás, mely el fogja venni méltó büntetését. Á “ttiSt használt tankönyveket méltányos árban megvásárolja Dobay János könyvárus. Lapunk mai száma 4 oldal.
