Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-06-28 / 25. szám
LI. évfolyam Gjnla, 1019. Junius 28 35. szám Előfizetési árak: Egész évre . 20 K — f Fél évre . 10 K — f Évnegyedre . 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP •Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay J ános könyvkereskedés e, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Aratás. Egy esztendő reménysége van odakünn teljesülőben. A kötelességtudó, pontos természet készen várja ismét az ember szorgalmas, verejtékes munkáját, hogy asztalra kerülhessen az idén is az élet. Az örök gondviselés ismét széttárja kezeit, hogy egy évre újból eltöltsön áldásával minden élőket. Eszményien kitűnő időjárás kedvez a föld és az ember munkájának, néhány tüzesen érlelő nap még és megcsendül a kasza, hogy az ember elvegye egy év fáradságának és gondjának jutalmát. íme, a gondviselés a természet erői által mily önzetlenül gondoskodik mindnyájunkról, mily nagyszerű lelkiismeretességgel ad ide számunkra minden tőle telhetőt. Oda adja a magáét mindenkinek, válogatás nélkül, érdemesnek, érdemetlennek egyaránt. Ha a gondviselés és a természet önzetlenségét és nagylelkűségét utánozni akarnók és tudnók mi emberek, paradicsommá volna varázsolható ez a föld. Az a bibliai paradicsom nem a természet bujaságában, őserejü termékenységében létezett csupán, sokkal inkább az embereknek a természettől tanult önzetlenségében, gondtalanságában, az önzés, a kapzsiság ismeretlen voltában. Miért kellett megszűnnie ennek az állapotnak, miért került uralomra a rideg önzés ? Miért, hogy az emberek nem látják, hogy a természet nagy anyagi jótéteményei nem akarnak különböztetést tenni emberek között. Az ég napja egyaránt süti a jókat és gonoszokat, a felhő esője egyformán éri az .igazakat és hamisakat. Csak a szellemi, a lelki javak azok, melyeket a gondviselés kifürkészhetetlen keze egyenlőtlenül vélt helyesen elosztani. Szerénységet, megelégedettséget oltott az egyikbe, önzést, kapzsiságot a másikba. De adott elegendő erőt a gonosznak legyőzésére, a jónak követésére. Egy szabály van, melynek követése békét, boldogságot teremthet az emberek között, visszavarázsolhatja közénk az elveszett paradicsomot. He használja fel senki a lelki és szellemi adományait arra, hogy különbséget teremtsen az emberek között abban is, amiben a gondviselés nem akart megkülönböztetést tenni. A lelki jó adományokkal csak a magunk és mások javára, de senkinek a kárára ne éljünk. A káros és ártalmas lelki tulajdonságokat pedig irtsuk ki gyökeresen magunkban is, másokban is. Ne törekedjünk olyan javak után, melyeket a természet mindnyájunknak nem juttathat. Ne irigyeljük ezeket azoktól, akiknek juttatott belőlük, mert a legtöbbször károsak ezek a javak. Ha hasznosak, ha szükségesek volnának az ember testi és lelki jólétére, a bölcs természet, az örök gondviselés bizonyára mindnyájunknak juttatott volna belőlük. Ne ijedezzünk a terhektől, melyeket reánk raknak, mert a legtöbbször hasznunkra válnak; sokszor örömmel viselnék azok is, akik másokra háritani kénytelenek. Béke és egyezség csak kölcsönös engedékenységgel jöhet létre. Vájjon kinek fog mentségére szolgálni, hogy a másiktól várta, úgy hitte, a másiktól kell várnia az engedékenységet. Vájjon nem egyformán kötelessége-e mindkét félnek az engedékenységet kezdeni. Nemde akkor várhatunk engedékenységet, ha mi is engedékenységet mutatunk. És ha már mutattunk is, még inkább várhatunk, ha tovább is, kitartóan engedékenyek vagyunk. Legyünk elnézőek a mások önzésével szemben, mert egészen bizonyos, hogy mi is reászorulunk a mások elnézésére. Az önzés akkor tér leghamarabb észre, ha önzetlenséget tapasztal; ha másoknál is csak önzésre talál, még jobban megerősödik. A megkívánt és ostromlott javainkhoz természetszerűleg jobban ragaszkodunk, de ha közönyt tapasztalunk, magunk is közönyösekké leszünk. Mikép kívánjuk, hogy embertársaink ne ragaszkodjanak anyagi előnyeikhez, midőn a mi részünkről oly nagy ragaszkodást tapasztalnak. Mikép mondjanak le ostromlott előnyeikről, ha kitartó és kíméletlen ostromunkból azt kell következtetniök, hogy magunk sem engednénk, ha ellenünk folynék az ostrom. Legyünk tehát méltányosak és igazságosak és csak úgy ítéljünk meg másokat, mint ahogyan magunkat meg kellene Ítélnünk. Ezek a gondolatok töltsenek el, midőn az esztendő áldásának betakarításához fogunk. Kapuzárás az iskolákban. Az iskolák kapui bezáródtak. Az iskolai év befejeződött. Az ifjúság a gondatlan és boldog szüneti pihenés ábrándjaival és szirtes-virágos terveivel foglalkozik. Soha az életben nem lesz többé olyan zavartalan, felelőtlen örömük, mint amilyen a tanév nagy szünetje előtt tölti el szivüket. A gondtalan örömnek gyorsröptü szárnya nő, megrázkódnak és mosolygó arccal, derűs lélekkel, az élet komoly feladatairól nem sokat sejtő könnyedséggel nekiindulnak a boldogságot, vidámságot ígérő vakációnak ! Mit törődnek ők azzal, hogy a tanári vagy tanítói testület most hosszú rovatos iveken, unalTÁRCA. Románc. (Ezninescu.) Egyetlen vágyam még: Ossi alkonyaton Haljak meg csendesen Zajló tengerparton, Legyen álmom könnyű S koséi as erdőség S a mély tenger feletl Raggogjon a kék ég. Ne dissitsétek fel Virággal koporsóm, Hervadt levelekből Rakjátok meg sírom ; S mig a fenyők felett Siklik a holdsugár, Zajongva ölelje Sírom a tengerár. Felettem fehér hárs Terjessse ágit ssét, Halkan hullassa rám Elhervadt levelét S magányos síromnál Ne sírjon senki sem, Csak hűvös őssi ssél Zokogjon felettem ! Ford. : dr. Lichtfusz István. A bolond. — A szerdai és csütörtöki színházi est. — Szerdán is, csütörtökön is zsúfolt ház előtt gördült fel színházunk függönye. Weischitzky Lulu vendégszereplése töltötte meg előkelő közönséggel mindkét este zsúfolásig a nagyon szűknek bizonyult nézőteret. És ez a nagy- igényű, válogatós publikum olyan feledhetetlen szép est emlékével távozott el mind a két estén, aminőre a legöregebb gyulai habitüék sem emlékeznek. Két nagynevű, szellemes és dús fantáziájú Írónk, köztük a magyarság szellemi életének egyik legelső élő nagysága, Rákosi Jenő, egy nagy tehetségű muzsikus, derék, ambiciózus, jeles szinészgárda és — last not least — a legszebb reményekre jogosító vendégmüvésznő, müvésztehetségekben nem szegény vármegyénk szülötte varázsoltak elénk egy kedélyes, bájos mesevilágot, mely felüditett, elérzékenyitett, megvigasztalt, [felemelt, lelkünk összes nemesebb húrjait megrezegtette. A legelső, amihez a vendégmüvésznőnek a legmelegebben gratulálnunk kell, a darab megválasztása. Igazi művészi érzékre, nemes Ízlésre, a l’ait pour l’art elvének fentartás nélkül való követésére vall elhatározása, mellyel e darabot kiválasztotta. Mese ez a darab, a Phaedrus és Aesopus meséinek rokonságából való, mely a maga nagy igazságait nem az agyvelőnkbe Írja be komoly képpel, hanem a szivünkbe lopja be játszi mókával; Operette is ez a darab, de nem abból a fajtából, melyre Figaro azt mondja: „aujourd’hui, ce qui ne vaut pas la peine d’étre dit, on le chante“. Bizony, a Rákosi Je.rő szavai rímek és hangjegyek nélkül is érdemesek a hallásra és megtartásra. De nem is sokat törődünk azzal, hogy a szerzők minek nevezik darabjukat, az aesthetika miféle kategóriába sorozná, mert érezzük, hogy amit elénk tárnak, az tiszta, valódi, igazi művészet. És az igazi művészi alkotást nem szoktuk a kategóriák meghatározásai szerint mérni, az igazi művészi alkotás egyedi alkotás, mely maga teremti meg a fajtáját; ős lény, melynek Csak származékai vannak, de elődei, mintái nincsenek. Ne mulasszunk el reámutatni a mese ama tanulságára sem, mely a mának szól. A reális célját kitartóan követő erő diadalmaskodik a fontolgató, körültekintő, érzelgős idealizmuson. így van ez és Így kell lennie. Tehát első sorban hálásak vagyunk Weischitzky Lulunak a darabért, mely nélküle aligha került volna szinre Gyulán. Az a hatás, melyet egy hasonló, tisztán művészi erőkifejtés kivált mindenkiből, egyaránt meglátszott a szereplőkön és a nézőközönségen. A szereplők mindenike legjavát adta művészetének, a közönség nem fukarkodott elismerésének jeleivel. Weischitzky Lulu tehetségét, készültségét, igyekezetét, rátermettségét látva, a közönség már most bátran kiadná neki nem azt a bizonyítványt, melyre a rideg szabályzatok szerint talán még egy keveset várnia kell, hanem azt a A gyulai középiskolákban használt tankönyveket méltányos árban megvásárolja Dobay Janos könyvárus. Lapunk mai szánta 4 oldal.
