Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-06-14 / 21. szám
LI. évfolyam. Oyula, 1019. jmiius 14 21. szám Előfizetési árak: Egész évre Fél évre Évnegyedre 20 K — f 10 K — f 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Esíras din ordonanta No. 21. si 25. (modi- fieaía) a acestni comandament. 1. Vor fi considerati ca infaetori: acei care fara reá credintia prin localuri publice, gari, trenuri, pe strazi etc. Vor comunica, complorta, comenta, in őri ce chip stiri fie adevarate, fie imaginäre, sau pareri relative, la operatiunile de razboi situatia si dislocarea trupelor, dispozitiunele autoritatilor militare, sau őri ce chestiune privitoare la armata romana. 2. Aceste infractiune se va judeca si condamna de pretori in prima si ultima ins- tanta cu inchisoare pana la un an si cu amenda pana la 2000 lei. Cand faptele de mai sus se vor fi savar- sit, in scop de a spiona, sau trada, se aplica pedepsele prevazute de légiié penale in vigoare in timp de razboiu. Comand. G-rupului de Sud: General Hóiban Kivonat a 21. és 25. számú (kibővített) Vendeletekből. Bűnösöknek tekintendők: 1. Mindazok, akik nyilvános helyeken, pályaudvarokon, vonatokban, utcákon stb. ha nem is rosszakarattal valótlan, vagy képzelt híreket hirdet, terjeszt, megvitat, mely hírek hadműveletekre, csapatok elhelyezésére és azok mozdulataira, valamint katonai hatóságok intézkedéseire és általában véve a T A B C A. Dalok. (Ecaterine Pitis) 1. En szerelmem ha virág volnál, Amelyre még harmat se száll, Lassú, emésztő, csönáes tűzben Látatlanul elhervadnál, És eldobnálak egykedvűen A poros sétantra ki S nem fájna akkor hogyha látnám Mint tipor reád valaki! II. Ma mintha temetésről jönnék Hová tivittem álmom s hitemet: 8 mig köröttem a nép zokog, Csodálkozva nézem én s dalba fogok! III. Az álmomból, a hitemből, Ezüstsugaras holdas éjszakából, Platán s ciprus-árny ajk alatt Felépítek egy birodalmat És neked adtam — te légy a királya ; — S te király voltál — és zsarnoka ! — Ford. ' Dr. Lichtfusz István. A boszorkány. Sardou színmüve. A modern szinmüirás avagy mesterének egyik legifjabb alkotásában gyönyörködtünk kedden este. Sardou hatásának legelső titka abban van, amiben a többi francia színműíróké, amiben román hadsereg ügyeivel kapcsolatban levő esemenyekre vonatkoznak. 2. Ezen bűncselekmények első és utolsó fórumon ítélve és büntetve lesznek a Pre- torok által egy évig terjedő fogházzal és 2000 Lei-ig terjedő pénzbírsággal. Midőn fenti cselekmények a végből köve ttetnek el, hogy ezáltal a kémkedést vagy árulást elősegítse, a hadiállapot büntető törvényei —- melyek érvényben vannak — lesznek alkalmazva. Hóiban, tábornok. Tanulságok. Aligha voltak tanítások az emberiség történetében, melyek nem szeretetet, testvériséget, hanem gyűlöletet, üldözést hirdettek volna. A pogány vallások túlnyomó része hirdette és hirdeti az emberek ^testvériségét, megparancsolta a szeretetet és az egyenlő bánásmódot minden embertársunkkal. A rosszat, a bűnt nem az emberek veleszületett, az embertől el nem választható tulajdonságnak fogták fel, hanem az emberi gyarlóság, az emberben élő titokzatos hatalmak működésének hirdették, mely ellen küzdeni, harcolni, melyet üldözni kell, anélkül, hogy egyúttal az embert is üldöznek, anélkül, hogy a teremtés koronájának megsemmisítésére törnénk. Nekünk, szerencsétlen nemzedéknek, adatott megérnünk olyan tanok hirdetését, melyek gyűlöletet, üldözést, harcot hirdettek és ezt tették tanításuk egyik gerincévé. Nemcsak a hibákat, a bűnöket üldözték, de az embert is. Még pedig nemcsak azért, mert egyénileg bűnösnek találtatott, hanem azért, mert véletlenül olyan foglalkozást űzött, olyan társasághoz tartozott, melyet gyűlöletesnek, üldö- zendőnek kiáltottak ki. Azok, akik néhány hónapig Magyarországban kezükben tartották Shakespeareé is: a közönség minden rétegét meg tudja nyerni, magával tudja ragadni. Akiknek hatásos jelenetek, izgató finálék kellenek, épp oly kevéssé csalódnak várakozásukban, mint akik jellemeket, igazságokat és morált akarnak látni és hallani a színpadon. Sardout élvezettel hallgatja a tanulatlan, élvezettel az esztétikus, a tudós, a moralista. „A boszorkány“ a történelem egy sokat emlegetett korszakába viszi vissza a nézőt: a spanyol inkvizíció korszakába. Amit azután Sardou a történelemből átvesz, azt meg nem hamisítja, de még csak ki sem bővíti fantáziája erejével. Történelmi igazság az, amit Zoraya a biráinak mond: „kitaláltátok az inkvizíciót, hogy a mórok uralmát végkép megtörjétek.“ A spanyol inkvizíció valóban erősen a nacionálizmus szolgálatába állott. Az egyház, mint a történelemben számtalanszor, ismét csak két rossz között választhatott. Vagy szabadjára kellett volna engednie a fektelen nemzeti és vallási fanatizmust, mely szörnyű mészárlásokban, amint ma mondanák, pogromokban, tombolta volna ki magát, vagy pedig medret ásva a gyűlölet szeny- nyes áradatának, mérsékelten, az elkerülhetetlenül szükséges mértékben szedni az áldozatokat, melyek száma igy kétségtelenül tetemesen kevesebb lett. Az a könyörtelen ridegség, az a mesterséges elzárkózás az igazság elől, melyet a negyedik felvonás törvényszéke előtt állva tapasztalunk, az ötödik felvonás végén válik előttünk teljesen érthetővé. A fanatikus, dühös néptömeg még a hullát is máglyára akarja cepelni, mert meg van győződve róla, hogy a szép mórnő a hatalmat és az ország egyrószóben, sajnos úgy látszik, még mindig kezükben tartják, nem ismertek szeretetet, testvériséget emberek között. Mikor már mindent átalakítottak saját elveik és céljaik szerint, mikor már mindent szocializáltak, kommunizáltak, mikor mindenre ellenszegülés nélkül rátehették kezüket, akkor életet akartak oltani, gyilkolást, ölést, pusztítást hirdettek, akkor gyötrelmek és sanyargatások közepette rabságba hurcolták embertársaikat, .honfitársaikat. Eszméik és tanaik tévességót és gyengeségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte szükségszerűen, mintegy végzetes kényszer hatása alatt kellett uszitaniok az emberek egyik részét a másik része ellen. Képzeletben és elméletben két táborra osztották az emberiséget. Birtokosokra és birtok- talanokra, dolgozókra és nem dolgozókra. A szerint jók vagy rosszak, üldözendők vagy kimélendők az emberek, amint van valamijük vagy nincs semmijük. Akinek semmije sincs testi erején kívül, az okvetlenül kizsákmányolt, ártatlan áldozat, akinek van valamije, az kétségtelenül másokat kiszipolyozó bűnös, vagy legalább is ilyen bűnösöknek a szolgálatába szegődött. Aki elégedetlenkedik, az elnyomott, az szánalomra, pártfogásra méltó, az megbízható; aki kétkedéssel, kritikával meri illetni az uj tanításokat, az elnyomó ellenség, az üldözött vad- De hát hol volt e két tábor között a határ ? Ki tudta azt megmondani, hogy valóban kit kell az uj rend ellenségének tekinteni. Hol kezdődik azoknak a tábora, akik nem a maguk, hanem a mások munkájából élnek ? A nyomoréknak szemében az ép testű, munkabíró ember már gazdag tőkés; a két keze munkája után élő irigylendő gazdagnak tartja a 10 holdas gazboszorkány volt. Mintha ez a fanatikus néptömeg ellenállhatatlanul kényszerítené a tudós bírákat, hogy időnként áldozatokat dobjanak oda neki, mert különben még nagyobb szörnyűségek történnének. Napjaink emberének sajnosán adatott tapasztalnia, hogy ilyen helyzetek, ilyen állapotok ismétlődnek a históriában A kormányzás, az uralkodás kompromisszum, a tömegerők, a tömegszenvedélyek és a kormányzó bölcseség erőinek eredője. így állítja elénk Sardou a spanyol inkvizíciót is, a történelmi és lélektani igazságnak megfelelően. Nem kegyetlen, vérszomjas emberek azok az inkvizitorok, hiszen ott van Oliviera, a chirurgus, aki érez és lát és még hozzá titkot sem csinál a meggyőződéséből ; nem keli hinni, hogy csak egyedül ő gondolkozik igy. De a vallási és nemzeti fanatizmussal eltelt nép tömegőrülete inficiálta az okosakat, a vezetőket is. Látják az elvakultság dühét, mely bizonyos mértékig őket is elragadja; nem képzelik, hogy ellene lehetne szegülni, hát megegyezésre lépnek vele. így születik a spanyol inkvizíció. Ezzel a fanatikus keresztény és spanyol világgal áll szemben a szintén fanatikus mórnő. Hiszen ennek a kornak a gyermekei csak fanatikusak tudnak lenni. „Légy kereszténnyé“ — mondja a bíboros a szépséges mórnőnek és ezzel elárulja, hogy nem a boszorkányság a legnagyobb bűne azok szemében, akik halálát kívánják. Pogánysága és idegen, évszázadokon át uralkodó és elnyomó nemzetiségből származása a legnagyobb vétke. „Megvárom, mig a keresztények jobbak lesznek, mint mi.“ Ezt Lapunk mai száma 4 oldal.
