Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-05-26 / 21. szám
1918. május 26. Békés 8 Gyepes Ferencné Kocsocdi Jánosáé, Boldog Fe- rencné, Törők Istvánná, Góg Pálné, Szabados Józsefné, Gerebenics Pálné, Veres Ferenc, Szabó Józsefné, ózv. Galbács Mátyásné, Eadovits János, Eáíi Andrásné, özv. 'Eépási Antalné, Tímár Bá- lintné és Csíki Istvánná 2—2, és Emandity Constantin 6 gyermeket. (Folyt, köv.) Névváltoztatás. A m. kir. belügyminister Sztaszenka Béia és kiskorú Sztaszenka Ferenc, Lajos József békéscsabai illetőségi ugyanottani lakosok vezetéknevének Szamosi-nak kért átváltoztatását megengedte. Esküvő Liska János szarvasi főgimn. tanár leányát Irénkét f. hó 18 án vezette oltárhoz Polonyi Dezső m. kir. honvéd százados Szarvason. Az Oroszországból hazatért foglyok által május 1-én megtartott táncmulattságon felülfizettek : Kötőgyári igazgatóság 50 K, Pécsi Lajos 15 K, Gáspár Istvánná, Miháiik János, Stifter Margitka, Weisz Ede, Berényi Árminná, Szegedi Gábor, Szegedi István, Daníes Eízső 10—10 K, ifj. Eeinitzer István 8 K, Lelenc Ernőné, Németi András, Mészáros András, Winkler Lajos 6—6 K, Vecsernyés Andrásné, Galbács Pál, Kálmán István, Faulhaber József, Galbács Imre, Barát Ferencné 5—5 K, Zádor Mór, dr. Lusztig István, .Eeinitzer István, Gyepes István és neje, Maltas Mór, Garay János, Grünbaum Armin, Braun Vilmos. Ludvig Istvánná, Leopold Sándor, özv. Golíberger Ignácné, Nádor Mór, Lusztig Adolf 4—4 K, Néveri Antal 3'20 K, Leopold Béia, Lakos Jenő, Békés Gyula, id. Bakó György, Grün- feid Izidor, Náday Eölöp, Leitner Menyhért, Gyepes Jánosáé, Element Mariska, Néveri István, Schwartz Margit, Bujdosó József, Tulkán Péter, Drágos Áron, Branya Mihály 3—3 K, Grünbaum Imre, Blaskovits Mihályné, Gullrich Jánosáé, Fábián Lajos, Jámbor István, Feuer Márk utóda, Frattini János, özv. Máyer Istvánná, Oravecz Jenőné, Stéberl Mihály, Messinger Gáspár, Ju- faász Teruska,' Balázs Jánosné, Csomós István, Steigervald András, Hoffmann Katica, Stéberl András 2-2 K, N. N. 120 K* N. N , Bránya Ilonka, Ludvig András, N. N., Hangyái Juliska 1—1 koronát. Árdrágításért elvont iparengedély. Ifj.Kukla István gyulai Szent István-utcai szatócsot a műit évben egymásután két Ízben elitélte a rendőrség árucikkeknek maximális áron felül elárusitása miatt. Az árdrágításról szóló törvény alapján a városi iparhatóság a kihágási eljáráson felül elvonta a kereskedő iparigazolványát. Felebbezés folytán az alispán és végső fokon a napokban érkezett leiratával a belügyminister is jóváhagyta az iparjog megvonását. Postaügynökség Gyopároson. Orosháza községhez tartozó Gyopáros íürdőteiepen Gyopáros- fürdő elnevezéssel junius I-én postai ügynökség lép életbe, mely a fürdőidény tartama alatt, azaz szeptember 15-ig működik. A postaügynökség kézbesítési köre miként a múlt évben Gyopárosfürdő és Gyopároshalma telepre, gyopárosi és gyopáros- ugrai tanyákra terjed ki. A gyulai njvárosi olvasókör május 20-án saját helyiségeiben táncvigalmat rendezett,. melynek 667 korona tiszta jövedelméből 334 korona a gyulai rokkant katonák segítő alapja, 333 kor. pedig a kör könyvtára javára fordittatott. A tánc- mulatságon felü'fizettek: Steigerwald János 3 ko~ nát, Yidó Ferenc, Sándor Ferenc, Kis Péter 2—2 koronát, Szász János 1 koronát. Nem Jön a szegedi szinfársulat Gyulára* A közönség körében már hetek óta kolpor- tálódott a hir, hogy a szegedi színtársulat az idén nem fogGyulára jönni.Ezt a hirtmegerősitiAlmássy Endre színigazgatónak lapunk kiadójához a napokban érkezett levele, melyben a hozzá intézett kérdésre válaszolva a legnagyobb sajnálkozással írja, hogy ismételt kísérletei katonai zenekar engedélyezése s hozatala érdekében meghiúsulván, civil zenekar abszolút hiányában kénytelen lemondani róla, hogy az idén színtársulatát Gyulára elhozza. Almássy ugyanezen levelében azt is jelzi, hogy ilyen értelemben irt a színművészeiét pártoló egyesület elnökségének is, amely levele azonban f. hó 21-éig, vagyis e sorok Írásáig még tudtommal nem érkezett meg. Bármennyire kelletlenül érint s fogja valószínűleg érinteni a közönség nagyrészét, e sorok íróját egyáltalában nem lepi meg. Sokkal jobban ^tájékozódva vagyok ugyanis a vidéki színészet mostani helyzete és viszonyairól, semhogy ez meglepetés lehetne reám nézve. A háború olyan radikális változásokat okozott a színművészet terén is, amelyekről még álmodni sem lehetett volna. A háború két első esztendejében az „inter arma silent musae“ axiómának megfelelőig a színészet anyagi csődje fenyegetett; mig a harmadik és különösen most a negyedik esztendőben olyan anyagi fellendülés következett be. amelyhez fogható, vagy amelyet csak némileg megközelítő sem fordult elő Thália fénykorában. Azt hiszem tehát, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a színészek elmaradásának nemcsak a zenekar hiánya, hanem egyéb és pedig ennél nyomatékosabb oka is van. Nevezetesen a színtársulat tagjainak kényelmi s anyagi érdeke. Mig más évben a nyári meleg beálltával mézeskalácscsal sem lehetett többé a közönséget a színházba csalogatni, ezúttal a meleg idő mit sem változtat a tömeg szinházbatódulás vágyában, úgy hogy a társulat a szegedi saisont állandó zsúfolt házak bizonyos reményében julius elsejéig meghosszabbíthatja. Miután pedig a színészek nem fix gázsiért, hanem a bevételnek megfelelő jutalékért játszanak, világos dolog, hogy kényelmi s anyagi érdekük is Szegedhez köti őket, és ez érdekük előtt az igazgató is kénytelen meghajolni. Akik a fővárosban, vagy a vidéki városokban megfordulnak, tapasztalják, hogy nemcsak ünnep és vasárnapokon, hanem hétköznapokon sem tudnak egyáltalában jegyet kapni egyetlen színházban sem. Bárhol, bárkik, bármit és bárhogyan játszanak, a színházak estéről-estére zsúfolásig meg vannak telve. Debrecenben, ahol a háború előtt a színigazgatók egymásután buktak, az ősz óta nem is egy, hanem két színház sem képes az összes igényeket kielégíteni. Nagyváradon is komoly aspiráció volt és van egy második színház építésére,’ de az ottani szinügyi bizottság és a város vezetősége a mai helyzetet — méltán — nem tartja normálisnak és nem engedélyezte a második színház létesítését, be- várandónak tartva a béke után kialakulandó helyzetet. Amilyen örvendetes az anyagi fellendülés, éppen olyan szomorú azonban a színészet szellemi s etikai színvonala, mely utóbbi az anyagival szemben a színészet legszomorubb, mondhatnám kezdetleges korszakában sem áílott oly alacsonyan, mint ahogy most áll. A háború okozta társadalmi felfordulás, s a vele járó vagyoni eltolódások talán sehol nem nyilatkoznak meg olyan frappánsul, olyan kézzelfoghatóan, mint a színházban és pedig úgy a színészek, színdarabok, előadások, valamint a nézőközönség metamorphosisában. A színi termékek minden válfajában, alig egy-két közepes színvonalútól eltekintve, drámában, vígjátékban, operettben egymás hírét elhomályosító csupa selejtesség A rossz darabok kiölték a legambiciózusabb színész kedvét is. Még inkább az a tapasztalat, hogy a színházba járó »tömeg« — mert most csak erről lehet szó s nem a régi értelemben vett „közönség“ ről, amelynek zömét a létfeníartás óriási harcát küzdő középosztály, a lateinerek és tisztviselőkar képezi — bármint és bárhogy játszik és alakit, egyformán akceptál, sőt a ripacskodást sokkal jobban honorálja, mint a komoly játékot és művészeti törekvést. Azok a színművészek és színművésznők, akiket magasabb ambíciók hevítenek, de akiknek száma — sajnos — a viszonyok folytán rohamosan fogy, kedvezményezett anyagi helyzetük dacára szivük mélyéből visszavágyakoznak az anyagilag bár szűkös, de művészileg kielégítő régi időkre. Egyszóval két esztendő óta és most még inkább mint eddig, úgy alakult a helyzet, hogy a színművészet az előadó személyzetnek, igazgatónak — elismerem, hogy önhibájuk, sőt akaratuk ellenére bár — egyszerű mesterség; foglalkozás és mindennapi kenyérkereset, mig a közönségre, helyesebben irva a régi jó közönség helyére lépett tömegekre csupán időtöltés és szórakozás. Etikai, művészeti szempontok egyelőre szünetelnek és pedig mindkét részen. Ha valamiért vádolható a színészet és pedig első sorban annak szellemi vezetésére hivatottak, ez az. hogy nem törekszenek a tömeg etikai s esztétikai nívójának emelésére a régi jó darabokat kultiválni, pedig ezt a nagy színházba tülekedés mellett nagyon kis anyagi kockázat mellett cselekedhetnék. Ez pótolhatatlan nagy mulasztás; más és jobb repertoár mellett a nézőtér selejtes Ízlését megjavíthatnák s a „tömeg“ szellemi nívóját fokozatosan a régi „közönség“- ének, megfelelőjeg fejleszthetnék ki Egyáltalában nem fognám fel tragikusan, ha mindaddig, mig a színészet a mostani viszonyok között fetreng, egyáltalában nem volna színi szezonunk. Sőt művészi s etikai szempontból határozottan nyernénk és semmit sem veszítenénk vele. Ami pedig a szórakozást illeti, azt teljesen pótolnák kabarék, koncertek, népünnepélyek és mozi előadások, amelyek mellesleg irva legalább is nivósabbak és erkölcsösebbek lennének a mostani színi termékeknél és azok előadásánál. De megnyugtathatom és megvigasztalhatom azoknak bizonyára túlnyomóan nagy táborát, akik nem úgy gondolkoznak mint én és akik a színészek elmaradását valóságos szerencsétlenségnek vallják, hogy ettől a „katasztrófádtól meg lesznek óva. Legyenek nyugodtak. Lesz Gyulának az idén is színészete. Ha nem is elsőrangú társulat, mint a szegedi, mert hiszen a nagyváradi, aradi debreceni, kassai színtársulatok valószínűleg épp olyan okokból nem jöhetnek és nem fognak jönni Gyulára, mint a szegediek, majd lesz szerencsénk másod, vagy ami még valószínűbb, harmadrangú színtársulathoz. Olyan valamelyikhez, amely a téli szezont két-három városban szokta kihúzni, nyáron át pedig négy-öt helyen is megfordul. Ezek valamelyike bizonyára szívesebben el fog jönni Gyu- ára, mint Sarkadra, Margittára, Mezőhegyesre s hasonló megszokott helyeire, sőt minden követ meg fog mozdítani, hogy bejöhessen Gyulára, ami valószínűleg sikerülni is fog. — Sőt aziránt nincs pillanatnyi kétségem sem, hogy a mi közönségünknek alig tiz százaléka fog a szinkör- ből^elmaradni. akiket azonban a „közönség“-gé fejlődött „tömeg“ teljesen pótolni fog és ennek a másod, vagy harmadrendű kis társulatnak, selejtesebb színi erők, selejtesebb szindarabok és selejtesebb előadások mellest a mostani viszonyok között ugyanaz a bevétele, mellesleg pedig hasonlíthatatlanul nagyobb jövedelme lesz, mint a szegedi színtársulatnak lett volna. _____ Kóhn Dávid. Hy ilt-tér. . E rovatban közűitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő Lékó György eljegyezte A.lmásy Juliskát Gyulán. 330 " 1—1 Mindazoknak, kik egyetlen fiunk temetésén megjelentek és részvétüket nyilvánították, ezúton mondunk köszönetét. Gyula, 1918 május 26. 345 í—i Kovács József és felesége. Gyászmise az elhunyt lelke üdvéért május 28-án reggel 8 órakor lesz a róm. kath. nagytemplomban. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó rokonok, jóbarátok és szomszédoknak, kik felejthetetlen jó nőm, illetve édes mamánk végtisztesség tételére megjelenni, vagy más utón részvétüket kifejezni szívesek voltak, fogadják ez utón úgy magam, mint családom hálás köszönetét. Gyula, 1918 május 25. Juhász Imre és családja. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy „Mn“ szállodámat és éttermemet jnnins 1-én nyitom meg disznótoros vacsorával. A n. é. közönség szives pártfogását kéri ©&w. Süaier Ferencné 341 1—1 tulajdonos. Mindennemű építkezést, átalakítások, ópületjavitások tervezését és kivitelezését, valamint régi fedél újbóli átfedését, úgy gyári, mint gazdasági épületek tatarozását legelőnyesebben vállalja Dávid Jakab építési vállalkozó Gyula, Damjanich-utca 14. 243 3—4 Diádé ház. 349 ^ A Károlyi Sándor-utca 9. számú 800 □-öles telkes lakóház két utcáról való kijárattal, 4 szobával, különálló istállóval, minden szükséges mellékhelyiséggel, 400 fj-öles gyümölcsös és konyhakerttel gazdálkodásra is alkalmas, szabadkézből eladó. Azudvar szépen bokrositva és fásitva kellemes árnyékos. — Értekezni lehet a házban lakó tulajdonosnál.
