Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-02-17 / 7. szám

4 meg is bukott volna, ezt megelőzendő és ki­kerülendő, a község képviselőtestületének f. hó 9-én tartott közgyűlésében indítványának a szék­hely megbolygatására vonatkozó részét elejtette, illetőleg indítványát oda zsugorította, hogy a képviselőtestület kérelmezze az Orosháza s Gyula közötti reggeli vasúti összeköttetés ismét leendő életbelépését, vagy amennyiben az most lehetsé­ges nem volna, legalább azt, hogy megyegyülés alkalmával a reggeli összeköttetés engedélyeztes­sék. Ezt az indítványt a képviselőtestület el is fo­gadta s ezzel a székhely megbolygatás ügye is formaszerüleg befejeztetett. Amikor Gyula szabad királyi város akart lenni. Most, hogy Békéscsaba községe átmeneti­leg rendezett tanácsú, voltaképpen pedig törvény- hatósági joggal felruházott város akar lenni, Takáts Sándor jeles történetírónk, a török hó­doltság nagyérdemű krónikairójának, az Az Újság február 14-iki számában „ Városaink a török há­borúkban* cimü érdekes tárcacikkéből felelevenít­jük ama históriailag különben köztudomású tényt, hogy Gyula városa már a 16. században annyira fejlődött, polgárai oly kiváló érdemeket szereztek volt, hogy joggal aspiráltak szabad ki­rályi várossá lenni. Takáts Sándor említett tár­cájából a városunkra vonatkozó rész a következő: »A fegyveres polgárság kemény harcokat vívott az ellenséggel. Gyula város lakói Írják 1559-hen, hogy minden polgár, a kinek hat forint értékű vagyona van, puskát, kopját s más fegyvert kö­teles tartani. Minden éjjel, minden bástyán 3—8 polgár szolgál, mint virrasztó. Veszedelmes idő­ben még több. Ha ellenség közeledik, fejenkint kell fegyvert fogniok és az iratos (zsoldos) kato­nákkal együtt küzdeniök. A sáncokat a város kö­rül ők csinálják, a sövényt ök fonják, a palánkot ők állítják és tapasztják. Mi polgárok — írják a gyulaiak — ott küzdöttünk a Lippát ostromló seregek között. Aztán jelen voltunk a szegedi viadalban, ahol ötszáznál több gyulai polgár halt hősi halált. Mikor az elmúlt évben a lippai pasa Gyula körül kastélyokat épített, mi polgárok fejenkint együtt harcoltunk a gyulai zsoldos vitézekkel. Ez alkalommal is igen sok polgártársunk halt meg s sok sebe­sültünk nyomja még ma is az ágyát. Volt idő, mikor mi polgárok előbb arattunk győzelmet a török csatán, mint a fizetett katonaság. (Fuisse tempus, quo acies nostra prius retulit victoriam ex hostibus amputate capita Turcae, quam stipen- diarii milites.) Ennyi küzdelmük és érdemük fejében a gyulai polgárok arra kérik a királyt, tenné a városukat szabad királyi várossá s en­gedné meg, hogy hódoltságiakat telepítsenek ma­guk közé ; mert az ö számuk már nagyon meg­fogyott s félő, hogy városuk teljesen elnépte­lenedik.« A vármegye közbiztonsága januárban. A debreczeni csendőrkerületi parancsnokság által a vármegyéhez megküldött havi kimutatás szerint a Békésvármegye területén elhelyezett csendőrörsök január hó folyamán 348 esetoen végeztek nyomo­zásokat. A feljelentett és eljárás tárgyává tett bűncselekmények között a testi épség elleni vét­ség 11, a lopás 83, egyéb vagyon elleni vétség 42, a fegyveres erő elleni vétségek 48 és a kü­lönféle kihágások 153 számmal fordultak elő. Műkedvelő előadások és bál az állandó szinház építésére. Az egymást követő hadijóte- konycélu előadások és táncvigalmak közepette az agilitásáról ösmert Szegedi Zsuzsika bátorságom vett magának, hogy a közönségünk által hőn óhaj­tott, de mindeddig még csupán a távoli álom ha­tárán leledző téli szinház építésének céljaira az első alapot megteremtse s e végből az általa to­borzott műkedvelő társasággal folyó hó 8-áu és 9-én a mozgó-szinház helyiségében műkedvelő előadást, 10-én pedig este a kereskedelmi csarnok­ban táncmulatságot rendezett. Lapunk szűkre sza­bott tere nem engedi, hogy az előadásokkal és szereplőkkel érdeme szerint részletesen foglalkoz­Békés zunk, csupán annyit, hogy a műkedvelő gárda el­ismerésre méltó igyekezettel játszott s a közönség nagy érdeklődéssel s zajos tetszéssel kísérte az előadásokat, a zeneszámokat pedig a 11. pótzász­lóalj zenekara töltötte be. A sok fáradsággal járó rendezés munkájáért s a szinház anyagi alapjának megvetéséért Szegedi Zsuzsikát illeti az elismerés és dicsőség. Az előadáson felülfizettek : dr. Lovich Ödön, Weisz Mór, Király-mozgószinház 20—20 K, Kálmán Istvánná 11 K, dr. Bucskó Koriolán, Puskás Andrásné, Schwimmer Arnold, Mikler Sándor, Légrádi Ferenc, dr. Kun Pál, Hummel Gyuláné 10—10 K, Wéber József 8 K, Németi József 7 K, Vértesi Arnold, Gaibács Imre 6—6 K. Licska Ferenc, Győri Lajos, ifj. Gáspár József, Holló György, dr. Túri Ferenc, Kocsis László 5—5 K, Tulkán Péter 4 K, Kiss Ferenc, Moldo- vány Jánosné, özv. Goldberger Ignácné, Démusz Lajos, Eisele András, Bálint Ferencné, Lindenfeld József, Nagy Andrásné, Drágos Aronné 3—3 K, Müller Jakabné, Boros Józsefné, Budás Péter, Abrahám János, ifj. Szilágyi Károly 2—2 K, Berndt Antalné 160 K, Kiss Ferenc, Schriffert Károly, Gergely Mariska 1—1 K. Adományok az állandó szinház javára. Szegedi Zsuzsika a legutóbbi sertésátvételkor az eladók között gyűjtést rögtönzött s tőlük az alábbi adományokat szedte be s fizette be a vá­rosi pénztárba : Argyelán György 1, Steigerwaid Sándor 3'60, Oprics György l, Toldi András 5 Furka András 2, Kadicskai Róbert 2, Csomós Péter 10, Dubányi Gyula 2, Schriffert György 2, özv. Licska Jánosné 4, Ravai Gábor (István) 2, Agod Györgynó 2, Puskás Lajos 1, Gróh Ferenc 2, Barát István 4, Kazay László 2, Török Jó­zsef 2, E. Merza József 4, ifj. Balogh József ö, Posztler József 2, Gergely Herman 2, Hofmann Antal 2, Ficzere Ferenc 2, Góg János 2 kor.-t, összesen 66 K 60 f. A gynlai önkéntes tüzolló-ifjnság február hó 12-én tartott táncvigalma a várakozásnak meg­felelően úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült. Bevétel 1799 K, 70 fillér, kiadás 660 ko­rona 90 fillér volt s igy a tiszta maradvány 1138 korona 80 fillér, mely összegnek fele része az önkéntes tűzoltó-egylet, felerésze pedig !a gyulai hadiárvák és rokkantak javára fog illetékes helyre bejuttatni. A nagyszámú felülfízetéseket a ren­dező-bizottság a jövő számunkban fogja nyugtatni. A hadigondozó bizottság hangversenyén fe lülfizettek : Cs. és kir. 11. gyalogezred tisztikara 100 K, Braun Mór 50 K, Reisner Arthur, Király- mozgószinház 30—30 K, dr. Major Simon, Márki Jánosné, Ladies Tamás, Vámos Imre, dr. Berényi Armin, Reisner Endre 20—20 K, Dömötör Béláné, Kaufmann Ödönné, dr. Szóbél Dávid, Hadházy Andrásné 10—10 K, Ondrus Cyrill 8 K. Vámos Imre 1 üveg pezsgőt ajándékozott a színdarabhoz, Császár Sándor egy tál cukor-epret. Bevétel je­gyekből 1829 koroua, felülfizetések 378 korona, összesen 2207 korona. Kiadás 925 kor. 53 fillér. Tiszta jövedelem 1281 korona 47 fillér. Megje­gyezzük, hogy a hangversenyen részt vett ének­művész Barth Gyula, a zongoraművész pedig Blaha V. voltak. A keddi njhold azt a reményt és várakozást keltette a gazdaközönségben, hogy az idő csapa­dékra fog fordulni, ezt megerősíteni látszott az a körülmény is, hogy hold-újsággal kapcsolatban a iégsulyméiö is jelentékenyen alászállott. Szerdán és csütörtökön volt is némi eső, olykor-olykor szállingózott a hó is, de a kettőnek csapadéka együtt se ütötte meg a millimétert. Pénteken a barometer újra felszökött, egyidejűleg észak-keleti légáram kerekedett s ezzel az eső, vagy ami még kívánatosabb lett volna, a hó kilátása ismét eltűnt. Adomány. Dr. Major Simon a gyulai vörös- kereszt egyletnek 20 koronát adományozott újévi üdvözlet megváltása cimén. Zeneestély a Komlóban. A közkedvelt zene­estély ma, vasárnap este a Kdmló kávéházban ismét megtartatik. 1918.' február 17. A Szociális missió társulat gyulai szerve­zetének összes »zakosztaiyai L9-én (kedden) d. u. fél 6 órakor a vármegyeház-utcai helyiségben közös havi értekezletet tartanak. A tagok pontos megjelenését kéri Dr. Lindenberger János apát- plebános. Elmenekült tolvaj katonák. A gyulai rend­őrségnek tudomására jotc, Hogy csütörtökön délután három gyanús katona szállott meg nagy batyukkal felszerelve a Koroua szállodában. Egy kezdő, tapasztalatlan rendőrt küldtek ki, hogy igazolásra szóllitsa fel őket. A három katonát a rendőr éppen szobájukban talalta s miután észre­vette, hogy megjelenése azokat megdöbbentette, rájuk zárta a szoba ajtaját és eltávozott, hogy se­gítséget hozzon magával. Mire egy társával visz- szatért, a katonák közül kettő az ablakon át meg­ugrott s csak a harmadikat sikerült nyakon csípni. A katonák két nagy batyut hagytak vißsza, telve egész vég finom ruhaszövetekkel és parkettekkel, amikhez bizonyosan lopás utján juthattak. A szo­bában talaltak még egy Ress Zoltán őrmester névre szóló szabadságolási engedélyt. Az elfogott katona azt állítja, hogy előző napon csatlakozott Nagyváradon a megugrott két társához, akiknek nevét nem is tudja és bogy az illetők a nagyvá­radi pálybudvan ruhatárban nagymennyiségű cér­nát helyeztek el. A rendőrség a titokzatos ügy­ben folytatja a nyomozást. Halálozás. Leopold Johanna városunk régi tisztes polgárnője, a gyulai izraelita nőegylet ér­demes aleluöknője folyó hó li-én 71 éves korá­ban rövid súlyos betegség után meghalt. A bol­dogult derék asszony tevékeny részt vett a jóté­konysági mozgalmakban és halálát sógornőjén kívül unokaócscsei és húgai fájlalják. Folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor temették el igaz rész­véttel az izr. temetőben. Béke hamvaira ! Schock Ferenc halála. Városunk egyik leg­öregebb polgára, egyben kiválóan tipikus alakja Schock Ferenc, vagy mint általánosságban nevez­ték Schock Nomi 86 esztendős korában meghalt. A boldogult fiatal korában a józsefvárosi részen jómódú vegyeskereskedő volt és takarékossága da­cára leginkább családi viszálykodás következtében vagyonát teljesen elvesztette. Már élte delén túl volt, amidőn ügyvédi irodákban és felváltva köz­hivatalokban napidijaskodott, szorgalmasan, mun­kásán és teljes megbízhatósággal. Mint napidijas valósággal tipikus alakká nőtte magát ki, amiben nagyrésze volt eredeti egyéniségének, fanyar hu­morának és Sanyaró Vendel kollegáját túlszár­nyaló példanélküli igénytelenségének. Esztendőkön keresztül többnyire kenyéren és vizen élt, anél­kül, hogy ezért zúgolódott volna. Főtt ételt osak akkor evett, ha ösmerös családok valamelyike meghívta. Utóbbi időkben a magas kor és a nél­külözések rendkívül szívós életerejét megtörték úgy, hogy február 1-tŐl nyugdíjazni kellett. Nyug­díjazásának ténye azonban nagyon elkeserítette. Nem azért, mintha nyugdiját, évi 500 koronát keveselte volna, hanem mert megszokta a késő estig tarló irodai robotot és remegett a tétlen­ségtől. Nem is élvezte a kényszerű nyugalmat alig két hétig, be ment Hgyan a kórházba, de onnan formálisan megszökött virág utcai kis fii- tetlen kamara lukasába, hol is f. hó 13-án a déli órákban fölöitözötten halva találták. Nagy számú ismerősei csak temetése után értesültek elhuny- táról, úgy hogy temetése, mely a róm. kath. ház szertartása szerint csütörtök délután ment végbe, teljesen néptelen volt. Nagyváradon lakó, távirati értesítésre haza jött leányán kivül csupán a közeli szomszédság állt koporsója kórül s kí­sérte ki őrök nyugalma helyére. Nyugodjék bé­kében. Eljegyzés. Puskás Mihály 3. huszárezredbeli géppusKas szakaszvezető gyulai ítju, aki jelenleg az orosz harctéren teljesít szolgalatot eljegyezte Balta Lajos gyulai foidrnives Teruska leányát. Akit már boltnak hittek. Nagy órömhirt hozott egy tanon lap Pécsi Lajos gyulai asztalos mester csaladjának. Egy orosz fogságból megszö­kött magyar katona értesítette az aggódó csalá­dot, hogy fiuk Pécsi Marton, aki 20 hónap óta nem adott életjelt magáról s akit már holtnak hittek, orosz fogságban él és egészséges. Egyben közölte Pécsi Marton oroszországi tartózkodási helyét is. Sok remenyvesztett szülő ebből is uj reményt meríthet eltűnt fiának viszontlátására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom