Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-12-29 / 54. szám
50. évfolyam. Cfynla, 191§. december 39 54, szám Előfizetési árak: Egész évre , 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fiHér. y POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 30 fillér. BoSdogabb nj évet! Szerteszét hangzik most is majd a megszokott kívánság: Boldog uj évet! Szerte- hangzik megszokásból, illemből, udvariasságból, léleknélküii külsőségből, de hangzik remegő meleg szívvel, féltő aggodalmas gonddal, a jóakarat mindent átható erejével, a szeretetnek szétsugárzó hevével. Mintha azonban az idei boldog uj óv kívánásából sok-sok keserűség, lemondás és csalódás rezegne ki! — Mintha kívánságunk mellé odaszegődnék sok kislelkü csüggedés, gyámoltalan tehetetlenség és kilátástalan vergődés ! Mintha úgy éreznők magunkat, mint a kikre rázúdulnak a sorsnak ökölcsapásai, kitérni előle nem tudunk. — Se erőnk, se kedvünk, se akaratunk önmagunk össze- szedósére, a feiocsudásra és az erélyes talpra- állásra! A lelkesedés lángja hová tűnt el ? Ki tud ma lelkesedni? Mondjuk meg csak igazán, olyanok vagyunk, mint az alvajárók! Már nekünk minden mindegy, jöjjön a mi akar, legyen a mi lesz! A mi idegeinket a háború annyira túlfeszítette, hogy most, a vesztett háború után, nem is érdekel minket semmi más, csak a magunk érdeke! — Érezzük ugyan, hogy tenni kellene valamit, érezzük, hogy nagyon is fontos dolgokról, a jövőnkről van szó, — és teszünk valamit? Nem, hanem tétlenségben tovább alszunk. Fölébredő lelkiismeretünket megnyugtatjuk az által, hogy hasztalan minden törekvésünk, ha magunkra maradunk. Miért és honnan ez a zsibbadtság, ez a tehetetlenség? Ne kérdezzük sokat, de mondjuk meg, hogy ez a tehetetlen zsibbadtság, es as erélytelen és gyámoltalan akarat- nélküliség, es a mi legnagyobb ellenségünk. Népek véres csaták hosszú sorában véreznek, fiai garmada számra pusztulnak, de bármily kegyetlen véres csaták, a garmada szám elhulló férfiak egy-egy népet bár meggyengítettek, de soha el nem pusztítottak. Ellenséges túlerő, győzedelmi mámorban toporzékolók elnyomhattak ^egy-egy népet, életképességét hosszú időre elfojtották, de tönkre soha sem tehették. Erőszak, zsarnokság, pusztítás, rombolás, rablánc és börtön végigkorbácsolhatott nemzeten, de az újra felpattant és tovább fejlődött. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAT FERENC Megjelenik minden vasárnap Egy nemzet csak akkor megy tönkre, ha életerejét önmaga veszti el, ha magamagát hagyja el, ha önmaga nem érzi élethivatását, ha nem küzd és nem lelkesedik, ha elcsüggedve, gyámoltalan vergődésben szinte önmaga dobja magát másoknak koncul. Boldog uj évet! Boldogabbat a múlt évnél! Mert, hogy az legyen, senki mástól nem függ, csak mitőlünk. Igenis, ezt kellő nyomatékkai kiemelem, hogy egyenesen mi tölünk függ, hogy boldogabb legyen az uj év. — Ne higyjiik azt, hogy nekünk az élet vagy a sors adós, hogy nekünk van követelni valónk! — Egyáltalán ne várjunk mi semmit mástól, különösen ne várjuk a mi viszonyaink jobbra fordulását! A ki örökre azt várja, hogy majd igy, majd úgy jobb lesz, az úgy jár, mint az örökséget leső ember, a ki addig leste az örökséget, mig háza népe éhen pusztult. Ne várjunk senkitől és semmitől, hanem ébredjünk fel közönyös, vészes, zsibbadt álmunkból, tehetetlenségünkből, akaratnélküliségünkből és fogjuk meg a dolog végit. Kitől félünk ? Nem vesszük észre, hogy más élelmesebbek ezt a bátortalan félelmünket mennyire kihasználják? Nem vesszük észre, hogy igazságainkat és legszebb elveinket azért nem tudtuk értékesíteni, mert sokszor gyávák voltunk. Nem látjuk, hogy mennyi szemen szedett hazugság és mennyi féligazság van elterjedve, csak azért, mert vakmerő és mindenre elszánt hirdető akadt! Hát vájjon az élet, a lélek, a haza igazságaival ajkunkon szivünkben és életműben kitől félnénk mi, amikor annak tömörülő kiveket keresünk ! Boldogabb uj évet! Ne riadjunk vissza attól a sok fájdalmas és vészes jelenségtől, a mi ma és most a mi népünk nagy rétegébe belecsúszott! Ne féljünk a mai munkakerüléstől, ne féljünk még attól a gyűlölettől sem, mellyel az „urak“ iránt viseltetnek. (Ma sokszor a a napszámos a legnagyobb ur). Ne féljünk a közélet harcaitól, ne féljünk a harc sebeitől, —. csak egytől féljünk, a további álomjárástól! Boldogabb uj évet édes hazánknak a jelenvaló nehéz viszonyok között. Boldogabb uj évet mindnyájunknak a megértő, egymást megbecsülő, mindent a közért feláldozó igazán áldásos munkára! Dr. Pallmann Péter. Tartsunk össze. A vértengerben fogant világszabadság eljövetele minden nemzetnek felszabadulást és megújhodást jelent, csak mi magyarok vagyunk igazán eltiportak és árvák. Nem volt nemzetnek még szomorúbb, sötétebb, bánatosabb karácsonya, mint a miénk. Halotti tort, élő nemzet testén, annyian nem ültek, mint a miénken.* Annyira sohasem volt nemzet megalázva, mint most a magyar. Sötétebb felhők sohasem takarták el a Kárpátok fölött az eget, mint ma, amidőn a hegykoszoru díszétől és erősségétől is meg akarják fosztani védtelen hazánkat. Az uj Magyarország fölépítésében megnyilvánuló szélsőséges irányzatok ellenségeink kormányai előtt ellenszenvesek. Bizonyítja ezt a Lovászy minister lemondása is. Az eszmék árjában semmi bizonyos útmutató. A forradalom vívmányai fölött érzett örömet kilopja a szivekből a honfibánat. Az ország területi egységének megbontása vósztjóslóan kísért. 0 a legsivárabb, legsötétebb kép a magyar nejnzet jövőjének képe------------; hiszen nem ism erik el azt a kormányunkat, amelyikkel fegyszerszüneti szerződést kötöttek. Maga gróf Károlyi Mihály bevallja, hogy ha tudta volna, hogy a szerződés pontozatait be nem tartják, nem irta volna azt alá. Maga gróf Károlyi Mihály mondja, hogy ezek után nem marad már hátra, minthogy tiltakozzunk és tiltakozzunk. A tiltakozásból — sajnos- — aligha lesz föltámadás. Abból azonban kisarjadzanék a nemzetfenntartó, ha magyar a magyart és a vele egységben maradni akaró más nemzetiségeket testvérként szeretné, ha magyar a magyarral egyetértő lenne pártkülönbség nélkül abban, hogy a hasa mindenek előtt és a pártprogrammok megvalósítása csakis a haza területi épségének megvédése, más szóval a haza megmentése után következik. A haza megmentésére irányuló összetartás és egységes akarat leküzdenék a fölrajzott és pártszempontok szerint széthúzó szenvedélyeket. Az egységességben megnyilvánuló erő az egyedüli forrás, amelyből a magyar nemzet küldöttei a béke asztalánál lehetőséget meríthetnek arra, hogy a nemzetmentós munkáját sikerrel elvégezhessék. Az egységesség acélozhatja meg az ő akaratukat, adhat szárnyalást gondolataiknak és hazánk területi épsége érdekében elhangzó szavaiknak. Kire várunk, ^ mire várunk ? Károlyitól vártuk a csodát. 0 maga is csalódottan viaskodik a kormány élén. Ő tehát nem érezheti magát Messiásnak. Bármilyen védtelenül is állunk, az összetartás megadja nekünk is az erőt, az összetartás legyen fegyver helyett a fegyverünk. Egy összetartó nemzetet földi haÁgyazzunk /V védjegyre ? Lapunk mai száma 4 oldal.
