Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-11-24 / 49. szám

3 Bek«» 1918. november 24. várni lehetett, de mennyi mindent rejtett méhé- ben, amit nem vártunk ?! Itt az uj idő! Rohamosan jött, mint a nyári zivatar ! Fordult a világ szekerének száza­dos kereke, nyikorgása felébresztett uj erőket, talpra állított uj eszméket. Nyikorgásában köny- nyek, vércseppek, ártatlan életek égbe kiáltó szavával egybeforr az uj idő diadaAkiáltása ! Nyi­korgásából kihallik korhadt rendszerek oszlopai­nak összeomlása, düledező eresztékek recsegése, de kicsendül az uj épületet rohamosan építők dala, a lázas munka parancsszava is ! Itt az uj idő ! Nem sokat beszélni, még kevesebbet kritizálni, de dolgozni és alkotni! Nem összefont karokkal körülsétálni, nem szerzett milliókkal elmenekülni (és külföldön elkölteni), hanem áldozni és tető alá segíteni 1 Nem sértő­dötten odúkba és szalonokba bújni, nem a hagyma szagtól vagy avas bunda szagtól orrot elfintorí­tani, hanem a kérges, festékes tenyerű szaka­dozott ruháju társakkal összefogva dolgozni ! Dolgozni és nem érvényesülést keresni, dolgozni és nem szemforgatóan keresni, hová lehessen a sülyedő hajóról menekülni! Dolgozni a rettene­tes sok baj enyhítésén, dolgozni becsületes em­beri lelkiismerettel és nyíltsággal, de nem a hajó színét uj színekkel átfesteni, nem uj Ipbogót ki­tűzni és vígan tovább evezni. Itt az uj idő! Legszebb jelszava nekünk sürgető parancsként dörgi fülünkbe, hogy ember és ember közötti egyenlőtlenséget küszöböljük ki, úgy is marad még mindig elég, a mi embert embertől elválasztja. A válaszfalak közül a leg­vastagabbak nem az életben vannak, de a mi belső érzéseinkben, egymás iránti vélekedésünk­ben vannak. Nem becsültük másnak sem érzését, sem munkáját, sem szenvedését, sem értékét. Az emberek nagyrészét valahogy félembe­reknek gondoltuk, úgy is kezeltük. Pedig a nap­számos embernek szive is ép úgy vérzett és fáj­dalmasan zokogó keserűségben vergődött, mikor harctéren levő fiának halála hírét vette, mint a miniszteré! Itt az uj idő és uj embereket vár! Nem azt mondjuk, félre veletek, ti régi emberek! Nem azt mondjuk, fussatok, meneküljetek! Nem ütünk mellünkre, nem mutogatunk rátok ujjal. Soha sem volt utálatosabb a nyelvöltögetés, sohasem rútabb a zsarnokoskodás, soha veszedelmesebb az egyéni hiúság, nagyravágyás, mint a sürgős munka mai idejében. Magunkat sem tartjuk uj embereknek, kik a hivatottság biztonságával szi­vünkben, az uj kor diadalkoszorujával homlo­kunkon szabaditó caesároknak tekintenők ma­gunkat. Az uj idő szellemének mi csak kész­séges tanoncai vagyunk, a kik mindjobban meg­akarjuk érteni, hogy mit kíván tőlünk ez a mos­tani nagy idő, mert ha ma egész lélekkel nem követjük szavát, holnap irgalom nélkül átgázol rajtunk ! Uj embereknek kell lennünk, kik kidobjuk szivünkből és bensőnkből azt a jogtalan és jo­gosulatlan érzést, mintha minket az életből, annak földi jólétéből és javaiból több illetne meg, mint bárkit is embertársaink közül. Ezzel megvetettük becsületes alapját annak az igazi jog egyenlő­ségnek, melyre, mint igazi alappillérre ráhelyez­kedik az uj élet épülete! Magunkkal kell igazán tisztába jönnünk, mert akkor nem jelszavak járszalagján rángatnak minket sokszor nevetsé­ges helyzetekbe, de a szó mögött ott áll a ki­alakult, önmaga értékét ismerő, de másét is megbecsülő társadalmi ember egyéniségének egész súlyával I Uj embereknek kell lennünk ! Ismerjük el végre valahára, hogy csak annyit érünk, mint a mennyit munkánk ér. Az uj időben régi élet­nézettel tovább tengődhetünk egy ideig, ha el is kerüljük azt, hogy kímélet nélkül végiggázol jón rajtunk, de nem kerüljük el az igazság sújtó ítéletét a történelem szavában. Elég volt már a született előjogokból, elég volt a családi politi kából és klikk rendszerből, elég volt már a ha­gyományok és ősök dicsőségéből való élőskö- désből, — itt az idő, mely becsületes egyenlő­ségben kíván becsületes munkát, mely nem statisztikai számokat, de élő, érző, egymást meg­becsülő testvéreket ismer! — Nem ismer el más kiváltságot, csak a becsületes munka kiváltságát, a szellemi munkáét és az izmokét. A mily egész­séges, természetes és észszerű igazság lefaragni a különféle koronák ágait, ép oly méltányos a becsületes munka megkoronázása. Itt az uj idő, de még mindent nem tárt fel méhéből. Boldogabb lesz-e a jövő, az mindig attól függ, mivé fejlődnek a nemes eszmék az uj emberek kezében. Alig hiszem, hogy valaha jobban kellett őrizkednünk a túlzástól, mint ma. Nem vagyunk-e annak a veszélynek kitéve, hogy a legújabban szóhoz jutott, joggal felruházott ember elfelejti, hogy a joggal szigorú felelősség és még szigorúbb kötelességek is járnak ? Nem kell-e attól tartanunk, hogy akadnak önmaguk hasznát és érvényesülését kereső törtetők, a kik ép a túlzásba, mondjuk a végzetesbe csapongó szertelenséggel tömegeket izzítanak ?| Es épen ebből kifolyólag nem lephet-e meg minket az az időszak is, mikor a most jóhiszemüleg megva­lósult egyeolőség felborul, mikor a ma emberét a holnap embere legyűri! Mind megannyi kérdés ez, mely az uj em­ber arravalóságát erősen próbára teszi / Nagyobb önmérséklést, higgadtabb megfontolást, önzetle­nebb munkát, körültekintőbb óvatosságot, —• de ugyanakkor nagyobb cselekvési erélyt, bátorsá­got soha kor inkább nem kívánt emberétől, min t a mi korunk. — Jövőnk boldogabb élete attól függ, lesz-e erőteljes uj emberi generáció — és ha lesz, ez jut-e igazán szóhoz ! . Dr. Pallmann Péter. Tanügy. Kinevezés. A vallás és közokt. magyar népminiszter Konrád Jenő, Tóbei Ferenc, Haty Tibor és Kópé Ilona oki. tanítót illetve tanítónőt állami iskolai tanítóvá kinevezte. A nevezett ta­nítók Békés vármegye meggyengült vagy szüne­telő iskolájához fognak beosztatni. — A kultusz­miniszter Göndöcs József és Biró Sándor orosházi állami polgári iskolai tanítókat a X. fizetési osz­tály 3-ik fokozatába, Láng Gyula mezőberényi áll. polg. leányiskolái tanítót pedig a IX. fizetési osztály 3-ik fokozatába nevezte ki. Korpéílék. A vallás és közoktatásügyi nép­miniszter Ivanovichné Szerdahelyi Adrienne oros­házi állami polgári iskolai tanítónő részére Il-ik, Urbán Margit szarvasi állami polgári leányiskolái tanítónő részére pedig I. ötödéves korpótlék fe­jében évi 200—200 koronát engedélyezett. Szolgálattételrc rendelés. Lomháig Kamilla ragályi róm. kath. elemi népiskolához beosztott áll. el. iskolai tanítónőt a közoktatásügyi minisz­ter a körösladányi róm. kath. el. népiskolához osztotta be további szolgálattételre. Hírek. Békésvármegye kormánybiztosa, dr. Fiizes- sérg Zoltán értesülésünk szerint már megkezdte működését. Amikor a népkormány Füzesséry fő­ispánt kormánybiztossá kinevezte, tudatában volt apDak, hogy ő mindig a demokratikus eszmék lelkes harcosa és á nép igaz embere volt. Vára­kozással és bizalommal tekintünk munkássága elé­Lapzártakor vesszük a hirt, hogy Békéscsaba város szombati közgyűlése a polgármesteri teen­dők ellátásával ideiglenesen dr. Berthóty István vármegyei főjegyzőt bizta meg. ± Felhívás Gyula város közönségéhez- Otöd- fél évi rettenetes szenvedés után végre hazatérnek a mi drága katonáink. Hozzák őket a zsúfolt vo­natok, fáradtan, rongyosan, éhesen. Itthon legna­gyobb részét uj szomorúságok várjak : rég nem látott családjaik nyomorban élnek. Nagyon meg­nehezült az idők járása felettünk, — de azért mégis rójjuk le velük szemben mérhetetlen nagy hálánkat. Adjon mindenki azt, amit tud ! A pénz. beli adományokon kívül természetbeni ajándéko­kat is vigyünk, gabonanemüt, élelmiszereket, ru­házati cikkeket. A természetbeni adományokat a Nemzeti Tanács népjóléti bizottságához (Város­háza, emelet) kell vinni. Aki csak teheti, adjon, ezzel is segítünk a szegényeken és némiképen ezzel is viszonozzuk hazatért katonáinknak csodá­latosan nagy önfeláldozását. Hivatalos óra megváltoztatása a városházán. A fütő és világító anyagokban beállóit hiányra való tekintettel a polgármesteri népbiztos elren­delte, hogy a város hivatalaiban folyó hó 25-től kezdődőleg a hivatalos órák köznapokon reggel 8 órától dólatán 2 óráig, vasár és ünnep­napokon reggel 9 órától 11 óráig tartassanak. — A gyulai főszolgabírói hivatalban pedig fél 9-től 12-ig és délután fél 2-től 4 óráig tart a hiva­talos óra. A gyulai függetlenségi és 48-as párt ma, vasárnap délután 3 órakor a körhelyiségben K. Schritfert József elnöklete alatt gyűlést tart. A Nemzeti Tanáes egyik ülésén elhatározta, hogy folyó hó 23-ától kezdve két napibiztost küld ki kebeléből, kik az állomáson, vagy a város bár­mely részében előforduló sürgős ügyekben nappal és éjjel azonnali intézkedéseket tehetnek. A fe­gyelmi alatt álló városi tisztviselők elleni pana­szokkal dr. Berényi Armin tanácselnökön kívül a napibiztosokhoz is lehet fordulni. A napibiztosok székhelye egyelőre a városházán (polgármesteri hivatalban), később a megyeházán, erre a célra igényelt irodában lesz. Házasság. Fábián János fütőházi lakatos és Szász Mariska november hó 16-án házasságot kötöttek. Adomány. Vámos Imréné a Gyula városi Hadigondozó céljaira 1000 koronát adományozott. A magyar köztársaság nevében! A hivata­los lap közli a magyar minisztérium rendeletét a bírói hatalom gyakorlásáról. A rendelet szerint a bírói hatalmat a jelenleg működő bíróságok a magyar népköztársaság nevében gyakorolják. A bíróságok Ítéleteiket és egyéb ügydöntő határoza­taikat a magyar népköztársaság nevében hozzák. (iynla város alkalmazottai tanácsának meg­alakulása. Folyó hó 19 én a város összes alkal­mazottai a polgári körben megtartott értekezleten a város összes alkalmazottai anyagi és erkölcsi érdekeinek előbbre vitele, valamint a város belé- letében szükségesnek látszó változtatások keresz­tül vitele céljából megalakították »Gyula város alkalmazottai Tanácsát«. A tanácsba 15 tagot vá­lasztottak s kimondták, hogy ez nem ideiglenes, hanem állandó jellegű. — A megalakult tanács folyó hó 21-én tartotta első ülését. A tanács el­nökévé Heilinger Károly, jegyzőjévé Denhoff Jenő lett megválasztva. A tanács megalakulását a pol­gármesteri megbízott utján bejelentette a Nemzeti Tanácsnak. Ez ülésen határozatilag kimondta, hogy illetékes helyen kérni fogja az összes alkal­mazottak rendkívüli segélyben való részesítését, továbbá az összes szolga és rendőrlegénységnek már esedékessé vált folyó évi ruhájának haladék nélküli kiszolgáltatását. Bajtársak! Négy és fél évi szenvedés után a háború véget ért s Gyula város polgárai is már nagyrészben hazakerültek. Hogy a hazáért mit tettünk és szenvedtünk, azt csak mi tudjuk, de látjuk azt is, hogy az itthon alakult egyesü­lések nem képesek a mi érdekeinket is kellően megvédeni s igy együttes lépésre van szükség. Felhívjuk tehát Gyula város polgárai közül a tartalékos tiszteket, tisztjelölteket, önkénteseket és nem továbbszolgáló törzsaltiszteket, hogy a gyulai csoport megalakítása s a további teendők megbeszélése céljából vasárnap, folyó hó 24 én délután 2 órára a városháza nagytermében meg­jelenni szíveskedjenek. Gyula, 1918. november hó 22-én. A szervező-bizottság. Munkaalkalom. A Magyar Királyi államva­sutak igazgatósága főleg számviteli irodai mun­kák elvégzése céljából hajlandó volna részben Budapesten, részben pedig a szegedi leszámoló hivatalnál mintegy 200 olyan hadirokkantat al­kalmazni, akik a számviteli alapműveletekben jár­tasak, írni olvasni tudnak, műveltségűk pedig körülbelül oly mérvű, hogy az a négy középis­kola elvégzésének megfelel. Az alkalmazás egy­előre próba időre szólna 3—4 K napidij mellett, néhány havi próbaidő eltelte után azonban azok a hadirokkantak, akik rátermettségüket beigazol­ják, segédtiszti státusba felvétetnek, itt részükre nyugdijképesség biztosittatik, és évi illetményeik mai'málisan 3—4000 koronáig emelkedhetnek. Mindazok, kik pályázni óhajtanának, jelentkezze­nek a Gyulai hadigondozó népirodában (Megyeház levéltár) hol az alkalmazási feltételekről bővebb felvilágosítást nyernek. Adomány, özv. dr. Zöldy Gézáné Gyulavá­ros rokkant alapja javára 60 koronát adományo­zott. Rendeltetési helyére juttatjuk. A »köztársaság katonája«. Bartha Albert hadügyminiszter rendeletet bocsátott ki, amely megtiltja, hogy »közlegény«, »közember« névvel illessék a köztársaság katonáját. A köztársaságnak katonai szolgálatot teljesítő minden polgárát egy­formán »a köztársaság katonája« néven kell szó­lítani, mig azokat, akik katonai raDgot kaptak, a rangjukon nevezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom