Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-10-13 / 41. szám
2 Béléi 1918. október 13. Itt az idő, most vagy soha! ezt az időt a teljes siker elérése nélkül nem szabad elrebbenni engedni felettünk, ez irányban tehát meg kell nyilatkozni egyértelműig az egész országnak — elsősorban az ország védőbástyáinak —, a törvényhatóságoknak, miért is tisztelettel indítványozom : Mondja ki a törvényhatóság, hogy a Szlavóniának ajándékozott 3 magyar vármegye visz- szacsatolásával kiegészített Magyarországnak Ausztriával csupán perszonális union alapuló csorbítatlan, teljes állami és gazdasági önállóságát és függetlenségét egyértelműig kívánja s a béke szerződésben megteremtendő »Népek szövetsége« által garantáltatni óhajtja és ennek, valamint a köÍ8ÖnÖ8 megegyezésen és megértésen alapuló világbékének mielőbb létrehozása érdekében felír a magyar kormányhoz, illetve országgyűléshez. Kiváló tisztelettel Fábry Kárcly. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ezt az indítványt egyhangú lelkesedéssel fogja határozattá emelni a törvényhatóság. Kívánatosnak csak azt tartanok, hogyha a megyegyülés határozatának az összes törvényhatóságokkal leendő azonnali közlését is elhatározná, hogy Magyarországnak ebben a kérdésben való egyhangú állás foglalásra mindeneket meggyőző erővel jusson kifejezésre. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a vármegyei állandó választmány dr. Berényi Armin indítványára csupán a »Magyarország csonka államiságának kiépítése« iránt tesz javaslatot a közgyűlésnek. A Békésmegyei Pártfogó Egyesület gyűjtése. Tudott dolog, hogy amidőn a Békésmegyei Pártfogó Egyesület a gyulai szeretetházat létesítette, avval a nagyarányú tőkével, melyet a nevezett javitó-nevelő intézet felépítése és berendezése, valamint gazdasági berendezkedése igényelt, nem rendelkezett. Az igazságögyminiszterium, Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter égisze alatt ugyan jelentékeny államsegélyt adott, de az csak egy igen kis részét képezte a tényleges tőkeszükségletnek. A szetetetház felépítése és rendeltetésének átadása tehát csak nagy összegű hitel igénybevétele mellett történhetett. Az igy keletkezett adóság kamataira és törlesztésére fedezetül szolgált az intézet 28 holdas öntözött konyhakertászetének jövedelme. Legyen azonban béke vagy háború, az adósság alakjában fennálló anyagi terhek mindig gátjául szolgáltak volna a nagyjövőjü intézet fejlődésének, holott az úgy az általános erkölcsi és népmüveltségi érdekeket, mint a helyi érdekeltet is sértette volna, mert a szeretetházi kertgazdaság nagymennyiségű termelvényei békében és háborúban, természetesen utóbbi esetben százszoros fokozottadéban, a város ellátását hathatósan szolgálják. Hogy a kertgazdaság jelentékeny jövedelme, felszabadulva az adósság nyűge alól, biztos eszköze egyszészt a javító-nevelés tökéletesítésének, másrészt a gazdasági termelés fokozásának, az kézenfekvő dolog. Ez a szempont vezette rá a Pártfogó Egyesület vezetőségét arra a gondolatra, hogy kihasználja a háborús viszonyok következménye- képen jelentkező pénzbőséget és gyűjtést kezdeményezzen. Az egyesület elnöke Wenekheim László gróf, akinek ügyszeretete, agilitása és befolyása nemcsak a szeretetház megteremtésének, hanem fen- tartásának is legfőbb éltető ereje, osaládja körében egyik napról a másikra 20000 koronát gyűjtött össze. Az egyesületi elnök ezen szerető gondossága folytatásra lelt Füzesséry Zoltán főispán ama hatásos tevékenységében, mellyel dr. Konrád Ernő ügyvezető titkár kíséretében először a békéscsabai pénzintézeteket látogatta meg adakozás kieszközlésére, majd tekintélyével és népszerűségével oda hatott, hogy más intézetek és egyesek is nagyszerű áldozatkészséget tanúsítottak. A főispán gyűjtése 20000 koronát meghaladó összegre rúg. Ha ehez hozzávesszük, hogy a szeretetház a maga jövedelméből is 20000 koronát tud törlesztésre fordítani s bogy a gyűjtés még mindig tart: az intézet térins adósságától ez évben megszabadulva, a jövő évben teljes jövedelmével foghat hozzá eszközeinek tökéletesítéséhez s a falai között folyó javitó-nevelés fejlesztéséhez, gazdasági termelésének fokozásához. Az általános műveltség mai fokán közvéleménynek tekinthető az a felfogás, hogy a kultúra hódítása egyetlen parányában áldásossabb bármily nagy, vérrel szerzett területi hódításnál. Wenekheim László gróf alapitó és fentartó munkája a közműveltség fejlesztése és előmozdítása terén, teremtő ereje, melylyel a szeretetház- nak létet adott, a nemzet javát szolgáló és feled- hetlen hálára érdemes munka. Ebben részes Füzesséry Zoltán főispáu, midőn nagy lökést adott a megteremtett intézmény megerősödése folyamatának s részesek azok, akik áldozatkészségükkel ahoz hozzájárultak. Feljegyezzük azt, mert feljegyzésre érdemes, különösen a mai háborús, viharos idők ellentéteképen. A Pártfogó Egyesület története mindenesetre, de talán még Gyula város története is, méltó helyet fog biztosítani lapjain a humanizmus eme fényeinek, s fel fogja jegyezni az áldozat- készség nemes példáit. E lap hasábjai pedig rövid idő múlva hozui fogják az adakozók részletes névsorát és az adakozás pontos eredményét Felhívás! Felhivatnak azok a termelők, akiknek 1918. gazdasági évben tengeri termésük volt, hogy a tengerinek közszükségleti célokra történt igénybevétele folytán tengeritermésüknek elszámolása céljából a gabonaátvevő bizottságnál a belvárosi róni. hath, elemi népiskola földszinti helyiségében úgy a város közönségének, különösan pedig a saját jól felfogott érdekükben 1918 évi október hó 15—20. napjain okvetlenül jelenjenek meg. Termelőnek tekintendő az is, aki haszonbér, munkabér, részes müvelás, konvenció, párbór vagy hasonló természetbeni szolgáltatás fejében kap tengerit. Kötelesek tehát ezek is a kapott tengerivel elszámolni Hírek. Alispánunk — csorvási díszpolgár. Régente »az érdem jutalma« vagy más hangzatos cím alatt közölték az újságok a vezetőferfhk kitüntetését, a mik bizony sokszor nem az érdemet, hanem a családi és érdekbeli összeköttetések jutalmát képezték. Annyira elkoptatták ezt a legtalálóbb kifejezést, hogy most, a midőn tényleg az érdemet, a komoly, fáradhatatlan akadályt nem ismerő munkát jutalmazta meg Csorvás községe, nem merjük a banálissá, frázissá lett — bárha jelen esetben szerfelett találó — kifejezést toliunkra venni. Dr. Daimel Sándort nem kell dicsérnünk, dicsérik őt tettei, dicsérik az elhárított akadályok a mivel 4 háborús esztendő számadását büszkén zárhatná le, hogyha szerénysége nem késztetné őt a háttérbe vonulásra és hogyha nemes ambic lója nem arra sarkalná, hogy még többet és még sokkal többet is lehetne tennie. Nem tehetünk róla, emberek, elégedetlen és ki nem elégíthető emberek vagyunk. Látjuk a reménytelen küzdelmet, amit ez a páratlan tisztviselő évek óta folytat, tudjuk, hogy mindazt elkövette, amit ember c<ak megtehet, már-már az összeroppanástól kell féltenünk ezt a kiváló tisztviselőt — s mégsem bírjuk neki azt mondani, hogy kímélje magát és gondoljon a köz érdeke mellett a saját physik mára is. Talán az a gondolat terel ebbe az irányba bennünket, hogy lehetetlennek tartjuk ekkora munkának viszonylag ily kevés gyümölcsét s azt hisszük, hogy még csak egy kevés kitartás s dúsan hull ölünkbe mindaz, a mit alispánunk kitartó munkája hoz meg számunkra — s örömmel várjuk ezt a napot, hogy megelégedetten nyújtsuk dr. Dr. Daimel Sándornak, Békés vármegye alispánjának azt az elismerést, amit akkor már nemcsak a páratlan munka, hanem a paratlan eredmény is igazolni fog. De addig is, mig ez a szebb kor eljön, örvendező szivvel-lélekkel látjuk, hogy a nagy munka elismerése fentről is, lentről is utolérte vicispánunkat Akkor, amidőn Csorvás községe díszpolgárrá választotta őt, joggal állapítjuk m»g, hogy a nagyobb kitüntetés Csorvást érte, mert régibb polgára lehet, de nemesebb, dolgosabb, kiválóbb, mint dr. Daimel Sándor nem. Hősök kitüntetése. A hivatalos lap közlése szerint őfelsége a király az 1 ső o. esüst vités- ségi érmet: Prentel Lajos honvédnek, a II. o estist vitéxségi érmet: Bartal Sándor t hadnagynak, Demsa József honvédnek, Barna Atanaz tart szakaszvezatönek, R«iland Péter nepf. tizedesnek, Lázár Peter és Bordócs Balazs népfelkelőknek, a brons vitésségi érmet: Schultheisz Zoltáu tart. hadnagynak újólag, Fakla György, Gróza Pál honvédeknek, Békési István tizedesnek, Adamcsik József őrvezetőnek, Gazsó Ferenc tizedesnek, Szabó Ferenc őrvezetőnek, Váry Mihály szakaszveze- tőneb, Pap János, Katona János, Vészé János népfölkelőknek, Hász János őrvezetőnek, Anyiga Traján, Adelman Antal, Dehelyán Tódor, Schiffer Lénárd, Horváth Ferenc, Faur Miklós népfelkelőknek, a vas érdemkeresstet: Keller Miklós őrmesternek, Szilvássy Béla tizedesnek és Alexi János népfölkelőnek adományozta. Kitüntetés. Sleigervald Alajos gyulai születésű aradi lakos, nagyiparos és butorgyáros, az aradi kereskedelmi és iparkamara alelnöke, a háborús gazdasági élet terén kifejtett közhasznú tevékenysége elismeréséül királyi tanácsosi kitüntetést nyert. Kinevezés és címadományozás. A király a kultuszminisztériumban működő dr. Gyulai József miniszteri segédtitkárnak, jóemlékü néhai Sál József gyulai városi állatorvos fiának a miniszteri titkári címet és jelleget adományozta. Adomány. Dr. Márky János kir. közjegyző és neje szeretett leányuk Georgevits Istvánná sz. Márky Lili esküvője alkalmából a gyulai rokkant hősök alapja javára dr. Lovic.h Ödön polgármester kezéhez 100 koronát adományoztak. — Köszönet érte a nagylelkű adakozóknak. Jótékony adomány. A gyulai izraelita nőegylet nyilvános köszönetét fejezi ki Reisner Emánuelné úrnőnek, ki férje elhunyta alkalmával az egylet szegényei javára ezer koronás örök alapítványt tett. Halálozás. A vármegyeház erkélyén kitűzött gyászlobogó jelzi a megye egyik derék fiatal tisztviselőjének dr. Melis István szarvasi járási szol- gabirónak elhalálozását, melyről lapunk zártakor benső részvéttel értesülünk. Esküdtek sorsolása. A folyó évi novemberi esküdtszéki ülésszakra az október 6 án a kir. törvényszéknél Nizsalovszky Endre kir. törvényszéki elnök elnöklete elatt megtartott ülésen a következő esküdtek sorsoltattak ki. Rendes esküdtek : Cservenák György kisbirtokos, Weisz Miksa rőfös- kereskedő, Janovitz Alfréd kereskedő, Achim János kereskedő, Boros János birtokos, Iritz Aladár kereskedő Békéscsabáról, Bárány János földmives, Fazekas János urad. ispán, Czibor Gábor földmives, Takács Dénes főintéző, ifj. Lipcsei Ferenc kereskedő, Váradi Sándor kovács Békésről, Buzsi- gán György Kétegyházáré), Sárkány Pál földmives, Je8zeöszki János kereskedő, Lehóczky Mihály szabó, Szruha György csizmadia, Sonkoly Márton földmives Szarvasról, Hévízi András földmives, Horváth Mihály földmives Szentetornyáról, Fodor Bertalan fakereskedő, Berg Adám földmives, Bacäö József földmives, Baranya József földmives Mező- berény, Szakáll Antal kereskedő, Tóth Ferenc földmives, ifj. Yarga Antal földmives Köröstar- cséról, Búzás József vendéglős, Béres István földmives Orosházáról, ifj. Fábián Ferenc birtokos Csorvásról Helyettes esküdtek: Erkel Károly pék, ifj. Einer Ferenc földmives, Geszner József földmives, Zsigmond Mihály földmives, Vámosi Lajos földmives, Domonkos János tanító, Grünbaum Armin kereskedő, Schwimmer L. Adolf előfogatos, Diosi Béla tisztviselő, Monori Mihály földmives Gyuláról. Köröstarcsai jegyzőválasztás A Petneházy Ferenc halála folytán megüresedett köröstarcsai főjegyzői állást folyó hó 7-én töltötte be az ottani képviselőtestület. Megválasztatott: Brücker József mezőberényi helyettes jegyző 29 szavazatának a Batizy Ferenc 17 szavazatával szemben. Visszaélés a művésznő nevével. Mindanynyionknak kínos emléké a helybeli Király-mozgó kabaré-estje, ahova minket — gyanútlanul vidéki- palikat — egy csalásra alapozott csitri társulat azon »trükk«-je vitt el, hogy B. Kosáry Emmi asszony művészetében lesz alkalmunk gyönyörködni. A 4 tagból álló, sajat kijelentésük szerint »elsőrangú« társulat viselkedése és »művészete«, a botrányba fulladt este már akkor is azt a gyanút keltette bennünk, hogy csúnya visszaélés történt a művésznő nevével s ennek épugy a moz- gószinhaz tulajdonosai, mint a közönség áldozatul estek. Most Battykay Ákos, az országos m. zene- akadémia rendes tanára és zeneszerző leveléből gyanúnk teljes beigazolást nyert. Buttykay ur, Kosári Emmi férje, a legnagyobb felháborodás haDgjan ir a művésznő nevével való visszaélésről és igaz örömünkre szolgál, hogy ennek közhirré- tetelével az u'olsó fullánkot is kihúzhatjuk a becsapott közönség szivéből, a mely az anyagi kártalanítás után erkölesi elégtételt is kapott, mert nem a művésznő mulasztásáról és közönségünk lekicsinyléséről, hanem arról van szó, hogy B. Kosary Emmi époly ártatlan áldozata egypár lelketlen ember kapzsiságának, mint a közönségünk.
