Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-09-29 / 39. szám
9 Békés 1918. szeptember 29. pótzászlóalj Gyulára haza jövetele. Es és semmi más. Ami azonkívül történt, az sötétben bujkáló, ösmeretlen és felelőtlen emberek meggondolatlan cselekménye volt. — Amennyiben ez, az aspirációnk a 11-esek ittmaradásával megvalósulhatna, ezt nemcsak megnyugvással, hanem örömmel fogadnánk. De miután ez nem lehetséges, csupán ez az ok az, amely miatt a 11-esektől való megválás tényével is le kell számolnunk. Reméljük, egyben óhajtjuk, honvédeink mielőbbi hazajövetelét, de őszintén, igaz szívvel mondjuk, hogy a 11-esek, ha eltávoznak körünkből, tiszteletünk, nagyrabecsülésünk érzelmét és emlékét fogják uj állomásukra magukkal vihetni. Kóhn Dávid. Tanügy. Beirási- és tandijemelés a főgimnáziumban A háborús drágaság a szünidő folyamán arra indította az intézet anyagi ügyeit intéző főgimnáziumi bizottságot, hogy a növekvő deficit elhárítására a szerződésileg biztosított államsegélyek maximális összegének utalványozását s a tandijak felemelését kérje. A napokban érkezett meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter válasza, melyben jelzi, hogy fedezet hiányában az államsegélyt 3000 K-ra nem emelheti, megengedi azonban, hogy f. tanévtől kezdve a tandíj 120 K-ban a beirási díj 20 K-ban állapíttassák meg az eddigi 60 K, illetve 10 K helyett. A főgimnáziumi bizottság f. hő 24-én tartott rendkívüli gyűlésén utasította a tanintézet igazgatóságát, hogy a leirat értelmében már ebben a tanévben a felemelt dijakat szedje a tanulóktól. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés* 1918. ev 4-ik évnegyedére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés* előfizetési dija félévre 7 korona, negyedévre 3*50 kor. mely összeg vidékről a „Békés* kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. Vármegyei közgyűlés A vármegyei hivatalos lapnak múlt hét végén megjelent száma közli a vármegye őszi rendes közgyűlésének meghívóját, a mely szerint a közgyűlés október 14. napjára tűzetett ki. A törvény szerint a meghívóval egyidejűleg közététetnek a vármegyei házi és pótadó pénztárak 1917. évi számadásaira és ezek 1919. évi költségelőirányzatára vonatkozó határozati javaslatok is. Ezen javaslatok ismertetésére lapunk legközelebbi számában bővebben visszatérünk, most csak annyit említünk fel, hogy az állandó választmány a jövő évre is változatlanul 3 százalékos vármegyei pótadó kivetését javasolja a közgyűlésnek a közigazgatási kiadások fedezésére, a tiszti nyugdíjalap hiányainak pótlására és a házi tartalékalap növelésére. A közgyűlésre sok és igen fontos tárgyalási anyag vár. A tárgysorozat most van összeállítás alatt és a jövő hét folyamán fog közététetni. Hősök kitüntetése, A király a vasúti hadi- szolgálat terén kitűnő szolgálatai elismeréséül Gaitia Trifun vasúti ezredbeli t. századosnak, a Gyulavidéki h. é. vasút volt igazgató-főmérnökének a Ferenc József rend lovagkeresztjét a hadi- ékitménnyel, az ellenség előtt vitéz magatartásukért dr. Lnckmann Frigyes t. főhadnagynak és Dotnoky Ferenc t. hadnagynak a 101. gy. ezredben a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadí- ékitménnyel adományozta. Megparancsolta, hogy a legfelső'dicsérő elismerés a kardokkal újólag másodszor tudtuí adassák Szabó Lajos a 3 honv. gy. ezrednél beosztott 2. honvéd gy. ezredbeli századosnak, Sabratzky Ferenc 101. gy. ezredbeli századosnak, Puliczer Mór 101. gy. ezredbeli t. főhadnagynak, Lindenfeld Samu 101. gy. ezredbeli t. hadnagynak, továbbá a legfelső dicsérő elismerés a kardokkal tudtul adatott Wendörfer Imre, egy hadsereg kiképző csoportnál beosztott, a szegedi honvédkerület állományába tartozó al- hadbiztosnak, Tóttal Iván és dr. Emperl Gyula 101. gy. ezredbeli főhadnagyoknak. A hadseregparancsnokság a 2. honvéd gyalogezredben Barta József t. szakaszvezetőnek, Sis Péter népf. tizedesnek, Gajda György, Komáromi Antal népf. örvezetőknek, Kovács Iván t. őrvezetőnek, Csoszor Gergely népfölkelőnek a 2. osztályú ezüst vitéz- ségi érmet, Schmidt Ferenc és Tozony Mátyás népf. őrmestereknek a koronás vas érdemkeresztet, Abfall András népf. szakaszvezetőnek, Biró István népf. tizedesnek, Asztalos Yentur, Schvarcz József, Papért TJrbán, Berka János népfölkelőknek, Madarász György, Sin János, Balogh János, TJrbán József, Sárközy Mihály, Szula István, Szepesi Imre, Fricz János népf. kötelezettség alatt álló munkásoknak a vas érdemkeresztet a vitézség szalagján adományozta. Elmentek a nyaraló osztrák gyermekek. ügy érkeztek meg két hónap előtt, mint egy vert hadsereg maradványai, sápadtan, véznán, félénken, szeműkben a bizonytalan jövő aggodalmával, idegen földre, idegen emberek közé, akik nagyobbrészt nyelvüket sem értették. Most pedig csütörtökön este úgy távoztak el, mint egy diadalmas hadsereg.A kis zászlókat büszkén lobogtatták a gömbölyűre hízott, piros arcú, ragyogó szemű gyermekek. A magukkal hozott üres hátizsák pedig a feszülésig megtömve az utravalóval. Csak úgy görnyedtek az izmosabb fiuk is a sok drága holmi alatt, amivel a hamar felbuzduló asszonyi jószívűség teletömte zsákjukat, hogy ne éhezzék meg az utón a kis vendég, hanem még az anyjának is mutassa meg, hogy milyen cipóval, kalácscsal, kuglóffal vendégelték meg az ő gyermekét a magyar anyák. Sőt a megtömött batyun felül is jó szívvel cipelték vendégük után a liszttel, szalonnával és egyéb élelmiszerekkel telt nehéz csomagokat, mintha csak édes szülöttüket kisérték volna hosszú, bizonytalan útra. De jutott a csomagokból a csoportvezető leányoknak, tanítóknak is, egyik-másiknak annyi, hogy azt sem tudták hova helyezzék el a vasúti kocsiban. Az elválás órájában megdobbant, talán össze is szorult a kis apróságok szive, mint a megérkezéskor. Csakhogy nem a bizonytalan, hanem a biztos jövő miatt, mely a nyolc heti jólét után a nagyvárosi tél fázós nyomorúságát, kínzó éhségét hozza nekik. A nyaralás befejeztével megállapíthatjuk, hogy a gyulai vendégeskedés a gyermekekre nézve nagyon jól sikerült. A minimális súlygyarapodás 5—6 kg., de legnagyobb részüknél ennél nagyobb volt. Sőt egy 12 éves leány a 32 kg-ját 49-re vitte fel. Erre bizonyosan nem fognak otthon ráismerni. Egyébként azt is örömmel állapítjuk meg, hogy az akciót eleinte aggodalmasan fogadó vendéglátó családok a jó nevelésű, szeretetreméltó, kedves kis gyermekeket annyira megkedvelték, a gyermekek pedig úgy megszerették ideiglenes gondozóikat és azok gyermekeit, hogy az elválás mindkét részről igen érzékeny volt. A gyermekeknek a vasúti kocsikba történt beszállítása után nagyszámú közönség jelenlétében, ettől a kölcsönös szeretettől áthatott, lelkes beszédekben zajlott le a búcsúztatás. A gyulai közönség nevében báró Apor Vilmos plébános, helyi megbízott lendületes német nyelvű beszédben mondott Istenhozzádot a távozóknak, mire Wágner csoportvezető és Heinemann felügyelő lelkes hangon, áradozó beszédekben mondottak köszönetét a magyar vendégszeretetért, amelyet sem a vezető tanférfiak sem a kedves emlékekkel távozó gyermekek nem fognak soha feledni és a magyarok jószivét, gavallériáját és önzetlenségét mindenkor hirdetni fogják hazájukban. Az elhangzott beszédeket a gyermeksereg Hoch, Heil és éljen rivalgása kisérte. Este 8 óra volt már mikor a nagyszalontai és sarkadi nyaralókat hozó vonat beérkezett, amelyhez a gyulaiak kocsijait is hozzá kapcsolták és a kis németek kendőlobogta- tása közben a vonat elrobogott velük. A vendéglátó közönség pedig a bucsuzás elérzékenyitő hatásától megszabadulva, megkönnyebülten sóhajtott fel, azt a boldog nyugalmat élvezve, mely a nyaraló vendéget kikisérő háziasszony szivét szokta megszállni, mikor ajkáról kiröppen a végszó: Aztán írjál! Halálozások. A hét folyamán két — habár egyik sem váratlan — haláleset keltett városunk széles társadalmi rétegeiben mély megilletődést, őszinte részvétet. Sorrend szerint az első halott Czinczár Adolfné Kaufmann Julianna, aki úgyszólván már évtizedek óta betegeskedett és férjének szerető gondossága folytán csaknem állandóan klimatikus helyen várta a gyógyulást, fájdalom eredménytelenül úgy, hogy a halál bármennyire lesújtja szeretteit, a szenvedő szegény nőre nézve nézve valóságos megváltás volt. A boldogult derék asszony, szerető anya, gondos hitves volt, akinek elhunyta mély fájdalmat okoz Czinczár Adolf, városunk közbecsülésben álló, tekintélyes polgárának, gyermekeinek, unokáinak és kiterjedt előkelő családjának. A boldogult nő 68 évet élt, Budapesten halt meg ahonnan holttestét hazaszállították Gyulára, Erdélyi Sándor-uti úri házában díszesen felravatalozták és f. hó 24-én délelőtt 11 órakor temették el nagy részvéttel, az izraelita temetőben. A másik halott Beisner Emánuel gyufagyáros és földbirtokos, városunknak évtizedek óta előkelő, tisztes polgára, a vármegye törvény- hatósági bizottságának és Gyula városa képviselő- testületének virilis tagja, aki hónapokra terjedő igen súlyos betegség és hosszas szenvedés után neje, gyermekei s rokonai őszintén érzett bánatára f. hó 25-én este 9 órakor hunyt el. A boldogult 73 esztendőt élt. Zsenge ifjú éveitől kezdve magas koráig nagy munkásságot, és szorgalmat fejtett ki. Évtizedeken át mint bérlő gazdálkodott, néhány évtizeddel ezelőtt megvette a gyulai gyufagyárát, amelyet fáradhatlanságával, szívósságával és ügyességével bár állandóan súlyos konjunktúrák között az ország egyik legszámottevőbb, előkelő gyufagyárává fejlesztett ki. Ez a gyári vállalata évtizedeken át valóságos szociális jótétemény is volt a városban, sőt évtizedekkel ezelőtt az egye- dülinek volt mondható, mely télen át a keresetre leginkább szorult szegénységnek tisztes megélhetést biztosított. Pénteken délelőtt 10 órakor temették el impozáns részvéttel. Az ő, valamint előzőleg Czinczár Adolfné ravatala fölött is dr. Adler ígnác főrabbi mondott emelkedett szellemű megkapóan szép gyászbeszédet. Áldás és béke lengjen hamvaik fölött. A tizenegyesek őszi népünnepélye múlt szombat és vasárnap délután zajlott le a népkertben és méreteiben s látványosságait illetőleg felülmúlta a pünkösdi nagysikerű elődjét is. A díszes sátrakkal, diadalkapukkal, lampionok és apró zászlók ezreivel ékesített népkertben szombaton délután sétahangverseny vezette be a nagyszabású ünnepélyt, melyen a 11-es és a csabai 46-os gyalogezred zenekara működött közre. Az egész napon át borús égboltról öt óra tájon sze- metelgetni kezdett az eső, amely a sétáló közönséget csakhamar szétoszlatta. Este nyolc órakor a színkörben jól sikerült nívós kabaré volt, melyen alkalmunk volt megismerni a szegedi színtársulat szép és igen bájos naiváját Abos Elsát, aki Ernőd Tamás két költeményét nagyon kedves közvetlenséggel matatta be. Igen jól mulatott a közönség Abos Elsának Kertész Endrével, a szegedi társulat Jeles művészével előadott két párjelenetén. Élénk csodálkozást és derültséget keltettek Major Henriknek, a hírneves karrikaturistának a közönség számos tagjáról néhány vonással papírra vetett jellegzetes karikatúrái. A zeneértők teljes elismeréssel adóztak a tíz esztendős Klíma Frédy, reichenbergi zongoraművész esodagyermek fejlett technikájának. Az est fénypontja mégis Silhavy Ottó hegedűművész négy szebbnél-szebb hegedüszáma volt és különösen saját szerzeményű darabjával ért el zajos tapsokban megnyilvánuló elismerést. Mindvégig zajos derültség kisérte Vécsey Miklós hasbeszélő mókáit, melyet bábujával bemutatott. Egyetlen német nyelvű szám volt Rubasch Viktor komikus három részből álló magáajelenete, amelyet azonban a nézőtér túlnyomó többsége is megértett és élvezett. Még egy zenebohóc és két excentrikus érdekes mutatványai gazdagították az értékes műsort. A színkör teljesen meg volt telve. Az összes jegyek elővételben keltek el. Előadás után a pavillonban jól sikerült zártkörű táncmulatság volt, mely a hajnali órákig tartott. —■ Vasárnap délután nagy sokaság hullámzott a népkert vastag porrétegtől kellemetlen utain és az ötletes látványosságok sátrait kereste fel, vagy a kínálkozó sokféle szórakozásból vette ki részét. Nagy közönsége volt főképp a két hullámvasútnak, elátkozott kastélynak, érdekes és értékes látnivalókkal telt múzeumnak, cirkusznak, mozinak, vendéglőnek, cukrázdának. A kert különböző pontjain nyolc zenekar hangversenyezett, a fiatalság pedig konfetti dobálással élénkítette a tarka hangulatot. Este nagy érdeklődés mellett ment végbe nagymennyiségű élelmicikk és közhasználati tárgyak árverése. A két napos szép ünnepélyt, mely a jótékony célnak tekintélyes összeget eredményezett, fényes tűzijáték fejezte be. Halálozási A vármegyeháza erkélyéről gyászlobogó jelzi a fájdalmas veszteséget, amely a vármegye árvaszókét Blaskovits János iktató hirtelen halálával sújtja. A mindössze 39 évet élt derék ember régóta szenvedett szívbajban, csütörtökön este a Maróthy-téren üldögélve, nagyon rosz- szul lett, pénteken reggel beszállították a kórházba, ahol az nap délután 3 órakor kiszenvedett. Halála érzékenyen sújtja édesanyját, özv. Blaskovits Mihálynét és három testvérét. Temetése ma délután 4 órakor lesz a református temetőbe. Nyugodjék békében.
