Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-09-29 / 39. szám
50« évfolyam. Gyula, 1918. szeptember 29 39. szám Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓNV DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Á „kényes“ ügy. »A magyar nemzet egész élete nem egyélű, mint a nemzeti kívánságoknak a praktikus élet követelményeivel, az elérhetőnek határaival való összhangba hozatala. Minekünk magyaroknak gyakran kellett nemzeti eszményeink egy részét feláldozni, hogy éppen azl biztosítsuk népünk részére, a mi elérhető volt. És ha valamire vittük, úgy elsősorban annak a körülménynek köszönhető, hogy akadtak nagy hazafiak, a kik személyesen szálltak sikra azért, hogy népünk törekvéseit az elérhetőnek korlátái között tartsák« Tissa István grófnak ércbe véshető, aranyigazságot tartalmazó, gyönyörű mondásával vezetjük be cikkünket, amidőn a háborús helyzet miatt reánk súlyosodé cenzúra korlátainak lehető figyelembevétele s respektálása mellett, nehogy a strucpolitika követésének jogos vádját vonjuk magunkra, a gyulai közönség széleskörű rétegeit, mondhatnánk az egész polgárságot foglalkoztató »kényes« ügyhöz hozzászólunk. Ez a »kényes« ügy a városunkban állomásozó 11-es közös, ha úgy tetszik »cseh« ezred Gyuláról való elhelyezésének kérdése, egyben ezen ezred által az elmúlt szombat és vasárnapon rendezett ünnepély körül felmerült és sok félreértés keletkezésére alkalmat nyújtott mozzanatok. Talán nem hatolunk be mélyen a cenzúra tilosába, ha megállapítjuk a különben kezdettől fogva köztudomású s soha semmi illetékes tényezők által sem tagadott tényt, hogy számos cseh ezrednek Magyarországra, annak is magyarabb ajkú városaiba, viszont ugyancsak számos magyar ezrednek Ausztria cseh tartományának csehek által lakott vidékeire való vezénylése a ránk erőszakolt élethalálharcunk miatt ugyancsak reánk sulyosodott belső politikai veszedelmek, esetleg katasztrófák megelőzése miatt történt. Újságolvasó előtt nem kell bővebben magyaráznunk, hogy az ezredek ilyetén áthelyezésének szüksége nemcsak hogy nem szűnt meg, hanem az utóbbi időkben bizonyára még fokozódott. A 101-ik cs. és kir. gyalogezrednek Békéscsabáról a csehországi Neuhausba, a gyulai 2-ik honvéd gyalogezred pótzászlóaljnak Gyuláról előbb Kolozsvárra, majd Karán- sebesre, a 11-ik cs. és kir. gyalogezrednek Piszékről Gyulára történt vezénylése is a hadügyi s polgári kormányzatnak bizonyára nem ötletszerű cselekvései, hanem jól megfontolt cél és szükségszerű intézkedései voltak. Nincs okunk tagadni, hogy mi úgy a 101-eseknek, valamint a kettős honvédeinknek, amelyekben harctérre induló s onnan visszaérkező fiaink katonai kötelezettségüknek eleget tesznek, Csabáról, illetőleg Gyuláról messze idegenbe vitele fölött nagy fájdalommal voltunk és vagyunk eltelve; aminek nemcsak érzelmi, hanem nagyon életbevágó prózai okai is voltak és vannak és hogy úgy érzelmi mint prózai, helyesebben meghatározva anyagi okokból nemcsak hőn óhajtjuk, hanem minden utat és módot mohón megragadunk, hogy házi ezredeink káderjei hazajövetelét lehetővé tegyük. A keleti ellenséges országokkal kötött béke után a helyzet úgy alakult, hogy aspirációnk ama részének megvalósulása ellen, hogy a 2-ik honvéd pótzászlóalj Karánsebes- ről Gyulára hozassák, semminemű — politikai — ok immár nem forog fenn. Nem forog fen az ellen sem, hogy a 11-esek Gyuláról ha nem is hazájukba vissza, hanem más állomásra áthelyeztessenek. Sőt — mint lapunk multheti számában megírtuk — a honvéd pótzászlóalj és a 11-esek kölcsönös áthelyezése az erre illetékes katonai fenható- ságok részéről elvileg eldöntött dolog, aminek keresztülvitelét technikai okok — csupán technikaiak és semmi más — akadályozzák. Ezek előrebocsájtása után mi, akik jogos önérzettel hivatkozhatunk arra, hogy a legnagyobb hévvel és eréllyel exponáltuk magunkat ama ismételten felmerült akcióval szemben, amelynek célja volt ezredünknek Aradra való elvitele, másrészről a mi csak publicistái téren lehetséges, mindent elkövettünk pótzászlóaljunknak hazahozatala érdekében, eme két irányban kifejtett intenzív működésűnk mellett nem voltunk arra soha kaphatók, hogy Tisza István cikkünk elején hirdetett elvének hódolván, a Gyulára vezényelt 11-esek ellen egy szóval is hangulatot keltsünk? amint az talán egy két ember szája ize szerint lett volna. Ebben megakadályozott és eltiltott bennünket nemcsak igazságérzetünk, hanem őszinte nagyrabecsülésünk a 11-esek iránt, akikről az illustris ezredparancsnoktól kezdve úgy a tisztikar majdnem minden tagjáról, valamint a legénység túlnyomó részéről minden elfogulatlan gyulai embernek osztatlanul az a nézete, tapasztalata, sőt őszinte elismerése, hogy városunkban kezdettől fogva mind e mai napig nemcsak a legkorrektebbülhanemja legpéldásabb módon viselkedett, megbecsülték zászlónkat, nemzeti jelvényeinket, azok paritását mindenütt és mindig kidomborították, amint ezt a legmagyarabb ajkú közös ezred se cselekedte volna különben s nemcsak hozzájárultak ahhoz, hogy a katonák és a polgári lakosság között a legszivélyesebb viszony és érintkezés legyen, hanem ezenfelül is úgy magistratus, valamint egyesekkel szemben kötelezettségükön túlhaladó szívességeket és igen értékes előzékenységet tanúsítottak. Nemzeti, vagy nemzetiségi érzületüket nem kutattuk, erre nem is vagyunk jogosítva. Annyit azonban mint csendes figyelők megállapíthattunk, hogy a tisztikar nagy része német nemzetiségű, de a csehek is köztük feltétlenül dinasztikus érzületüek, teljesen távol állanak a Massaryk gyűlöletes és ha megvalósulna, elsősorban a cseh nemzetre lialálthozó veszedelmet képviselő politikától; azt is tudtuk róluk, hogy az ezred, mielőtt Gyulára jött, úgy halottakban, mint sebesültekben nagy veszteséget szenvedett a keleti fronton, ennek következményéül százakra menő kitüntetés osztatott ki a legénység között is, az olasz harctéren pedig tavaly oly vitézül viselkedett, hogy — mint annak idejében közöltük is — az ezred hősiessége a vezérkari jelentésben is megörökittetett. Yégtelenül sajnáljuk, sőt őszintén fájlaljuk, de a kedden este e célból tartott összejövetelen megnyilatkozott teljesen egyértelmű hangulat után .biztosíthatjuk az ezredet, hogy azok is, akik tévesen azt hitték, hogy honvédpótzászlóaljunk hazahozatala érdekében »erélyesebb« akcióra volna szükség, velünk együttőszintén sajnálják azt,a megengedjük, hogy túlhajtott hazafias felbuzduláson alapuló, de enyhén szólva izetlen okvetlenkedést, amelyet a homályosságba burkolózó megtévelye- dett egyes emberek a 11-esek szombat és vasárnapi népünnepélye sikerének megakadályozása körül megkíséreltek. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy nem teljesen eredménytelenül. Sikerült ugyanis a jelszavak után kritika nélkül fütkosókat befolyásolni s a népünnepélyen való részvételtől, ha nem is megfélemlíteni, de visszatartani. Annyival inkább sajnáljuk a titok homályában történt akciót, mert a népünnepély jótékony, sőt fele részben helyi kulturális célra szolgáló volt. Részleges balsikere melletti nagyszabású voltát, a rendezőség ügyességét, lelkességét, egyben úri nobilitását különben hadd igazolja ama tény, hogy az ezred a mintegy 9000 koronát kitevő tiszta jövedelemből 6000 koronát, vagyis kétharmadrészét juttatta helyi célra. A már hivatkozott keddi összejövetelen, amelyben meghívás folytán megjelent dr. Füzessóry Zoltán vármegyénk szeretve tisztelt főispánja is, társadalmi különbség nélkül részt vettek a város tekintélyes polgárai s vezetősége is. Teljes egyértelműséggel állapították meg, hogy aspirációnk, a honvéd Főraktár: M. kir. áobáuyuagytőzsde, Gyula 410 14—15 Lapunk mai száma 4 oldal. s
