Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-08-25 / 34. szám
50. évfolyam dynla, 1918. angnsztns 35 3AL. szám Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Siói l.\ DÁVI». Megjelenik minden vasárnap A kenyér és a világháború. Irta: Riibinek Gyula az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója. Windischgraetznek igaza volt, amidőn a képviselőházban azt a nagyjelentőségű kijelentést tette, hogy nem az utolsó ezüstgolyó, de az utolsó falat kenyér fogja eldönteni a világháború sorsát. Most, hogy az Északamerikai Egyesült Államok is a legteljesebb mértékben érzik a háborús állapotok nyomorúságait és ezzel a harmadik nagy gabonakiviteli állam sodródott bele a háború világforgatagába, bizony hatalmas lépéssel jutunk közelebb az utolsó falat kenyérhez. Magunkon érezzük legjobban, mit jelent az, ha a legdolgosabb kezeket, a mezőgazda- sági munkásokat, tömegesen elvonja a hadiszolgálat és hogy hol állanánk akkor, ha ezeket az elvont munkáskezeket, úgy ahogy nem helyettesihetnők legalább részben hadifoglyokkal. Hadifoglyok pedig az ántánt egyetlen hadviselő államának sem állanak oly nagy számmal rendelkezésére, mint a központi hatalmaknak. A mezőgazdasági termelés összeomlása az Egyesült Államokban nem fog sokáig váratni magára. A hadiipar után, amely eddig is sok munkáskezet vont el a mezőgazdaságtól, most a milliós hadsereg állandó pótlása újabb milliók elvonását fogja, jelenteni. Ha ebhez hozzászámítjuk az előbb éjenként bevándorolt egymillió munkáskéz teljes elestót, úgy képet alkothatunk magunknak az Egyesült Államok jövő mezőgazdasági helyzetéről. Már a legközelebbi évben a munkáskéz hiánya katasztrofális jellegű lesz, de ha a háború hosszabb ideig tartana, úgy feltétlenül bizonyos, hogy az Egyesült Államok mező- gazdasági termelése az orosz mezőgazdaság sorsára jutna, ugyan teljesen más indokokból, de bizonyos, hogy ott is a farmer csak annyit termelne, illetve termelhetne, amennyi az ő eltartására szükséges. Oroszország, Ausztrália és áz Egyesült Államok mezőgazdasági termelésének megrokkanása párosulva az európai államok mező- gazdasági termelésének állandó csökkenésével elibénk rajzolja a jövő képét, amely nem lehet más, minthogy a kenyér hiánya fog' mielőbb véget vetni a világháborúnak. A mi helyzetünk a kenyér szempontjából sokkalta előnyösebb, mint az antanté, mert bár kimeríthetetlen gazdaságú Ukránia és Románia mezőgazdasági termelése a háború következtében szintén nagyon sokat szenvedett, mégis a központi hatalmak bőségesen menthetnek ebből a forrásból és a háború minden következő éve e két állam mezőgazda- sági megerősödését és kiviteliképességét emeli. A folyó gazdasági évben, sajnos, ezekre a forrásokra a központi hatalmak nem igen számíthatnak. Ukrániában a még mindig zavaros politikai viszonyok, Romániában pedig a hihetetlen rossz termés miatt. Ez a körülmény kell, hogy óvatosságra intsen az ellátás irányítása körül. Felelős tényezőinknek nem szabad magukat elragadtatniok és különösen politikai célokat nem szabad a köz- élelmezésbe bele vinniük. A közélelmezés intézésének legjobb megoldása voltaképen az volna, ha minden politikai befolyás kikapcsolásával a -kormánytól független királyi biztos venné azt a kezébe teljes felelősség mellett. Sajnos meg kell állapítanunk, bogy a közélelmezés politikájának eddigi intézésénél a pártpolitikai irányzatok többó-kevésbé mindig befolyást, még pedig káros befolyást gyakoroltak, ami az előbbi megoldás esetén elkerülhető lett volna. Minél inkább közeledünk azonban a háború végéhez, annál fontosabb hogy a közélelmezés politikájának intézésénél az a szempont legyen egyedül irányadó, TÁRCA. Honvéddé lenni . . . Honvéddé lenni volt szived vágya, Mikor szeiyed csak a derűt látta, S élet-ekéje nem törte szived, Virág életét öröknek hitted. Célhoz jutottál, tiszt lett belőled Csak dicsérettel szóltak felőled, Nemes önérzet arra ösztönzött, Hogy még feljebb szállj hasonlók között. Tanultál tovább, buzgón, sikerrel, Lemondás frigyét kötve sziveddel, Hogy a pályádnak élhess egyedül, S ott a helyedet betöltsd emberül . . . De „ember tervez, az Isten végez“ . . . Civil pályára rendelt a végzet, Tanárrá lettél, férj, családapa, Fénglett feletted boldogság napja. Drága hitvesed, három gyermeked’ Hü szeretettel védjed, ölelted . . . Ekkor tört ki a világháború, Tündöklő napra szállott rá ború . . . Te is, mind annyi más sok százezer, — A régi tiszti kardoct kötve fel, — A hazát tédni mentél mint honvéd, Ki a hazáért készséggel ont vért . . . Számtalan veszély, küzdelmek harca Megviselt, de élsz, Isten megtarta Mindeddig nekünk s mások javára . . . Legyen érette az Urnák hála / És te újólag tényleges tiszt vagy, Mint civil tápár jó nevet, hirt hagysz, Ez biztosíték, hogy kátonáék Nyertek te benned, hol rád sok vár még . .. Segítsen Isten mind többről-többre, Sohse csalódjál remélt jövödbe’, Légy boldog magad s kicsiny családod, Megvalósulást nyerjen sziv-vágyod’. Öreg szülőid áldása rátok! . . . Lelki szememmel jövőbe látok Sott, — sokszor sebzett, gyászos, — szivünkre Bed ragyog a vigasz öröme . . . Dombi Lajos. Ha majd béke lesz! Elmúlt már a vihar,'villám nem cikázik, Mennydörgés nem dördül, Piros vérrózsákat termelő harctereken Haldokló nem hördül! Bánatos anyáknak nem száll átkuk égbe És nem lesz több árva, Pokollá változott földünkről átszállunk Boldogabb világba! Uj életet kezdünk, fátyolt rá a múltra! Vigadjunk dalolva! Hogy ki e pusztulást nem látta, nem élte, Soha meg ne tudja ! Rózsaszínű álom szállja meg a földet És virág teremjen, Hogy vérnek parányi nyoma sem maradjon Rajta a telkeken! Napfény azt ragyogja, madár azt dalolja, Hogy itt van a béke ! Vérontásnak, pusztításnak, rombolásnak, Mindörökre vége! le előtted pedig hatalmas, nagy Isten Leborulok térdre, Kérlek, vésd be mélyen az emberi szívbe, Hogy mi az a Béke! Denhoíf Emil. Főraktár: M. kir. dofaánynagytőzsde, Gyula 410 Ő—15 Lapunk mai száma 6 oldal.
