Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-08-11 / 32. szám

50. évfolyam Gynla, 1918. augusztus 11 33. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOM DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Teljes bizonytalanság. Nincs ma a közönséget jobban, általá­nosabban és közelebbről érintő kérdés, mint az élelmezés, a lisztellátás kérdése, mely egyformán nebéz gondja ma szegénynek és gazdagnak és a melynek megoldását türel­metlenül várja most az országban mindenki, mert annak elrendezése és sima lebonyolítása képezi alapját ma mindennek, az ország gaz­dasági élete zavartalan folyásának. Napról-napra gondos figyelemmel kísér­jük azért mi is az e téren tett kormányzati intézkedéseket azzal a várakozással, hogy végre egységes és végleges megállapodás hírével és ismertetésével megnyugtathassuk a közönséget, hogy gabonatermésünk, a melynek mennyisége — Istennek hála — habár szűkösen is, ele­gendő a szükséglet fedezésére, elosztása és kezelése helyes módjának megállapításával fennakadás és zavar nélkül el lesz juttatva minden fogyasztóhoz. Sajnos az elmúlt hét sem hozta meg a várva-várt végleges és megnyugtató megoldást és hatóságaink, a melyeknek súlyos gondját képezi a végrehajtás foganatosítása, ma is teljes bizonytalanságban vannak a követendő eljárásra, a lebonyolítás mikéntjére vonat­kozólag. Általános megnyugvással fogadtuk két hét előtt, hogy a vármegye által az országos szükségletre adandó gabouamenúyiség contin- gentálásával termésünk többi része felett szabadon fogunk rendelkezni és ha az arány­lag nagy gabonamennyiségeknek összegyűjtése igen nehéz feladat is lesz, mégis önmagunk­nak, a vármegye ellátatlanjainak kellő önzet­lenséggel és áldozatokkal elő fogjuk teremt­hetni teljes gabonaszükségletét. A közélelme­zési minisztériumban folytatott tárgyalás és megállapodás alapján vármegyénk alispánja körültekintő gonddal és részletességgel dol­gozta ki a munkatervet, a mely egyrészt a szükséglet biztosítására, másrészt annak cél­szerű elosztására, a fogyasztókhoz való eljut­tatására irányult. Ámde a törekvés mindjárt az első na­pokban akadályokba ütközött. A Haditermény Részvénytársaság bizományosainak a hozzájuk befolyó gabonamennyiségekre nézve ezen meg­állapodás figyelembevétele nélkül adta ki dis­position, tehát nemcsak az országos élelme­zésre szánt 1020 waggon búzára, hanem úgy­szólván a vármegye egész termésére és ezzel a contingensnél már is sokkal nagyobb meny- nyiséget elszállítva a vármegyéből lehetetlenné tette, hogy egyesek beszerzési utalványaikat beválthassák és hogy a vármegye, a mely az önélelmezés gondját elvállalta, az ehez szükséges gabonakészletek felett rendelkezzék. Hasztalanok voltak alispánunknak tiltakozásai, a szállítás beszüntetését kérő előterjesztései, azok nem vétettek figyelembe, sőt a momen­tán szükséglet előteremtését célzó ietézkedései a kormány részéről kifogás tárgyává tétettek. Újabb reményt adott Windischgrätz her­ceg közélelmezési miniszternek e bő 6-án a képviselőházban gróf Tisza István interpellá­ciójára adott válasza, a nelynek tartalma sze­rint a központi lisztkiutalás megszűnik és a vármegyék, illetve községek kezébe lesz le­téve a maguk nem termelő lakosságának egész ellátása, mely megerősíteni látszik azt a meg­állapodást, a mely a contingeutálás alkalmá­val és azzal kapcsolatban létesült. Az ezen nyilatkozat alapján kelt meg­nyugvást megzavarta az a rendelet, a mely csütörtökön érkezett a vármegyéhez, a mely nem vesz tudomást a megegyezésről, a meg­állapított contingensről, szót sem szól a tör­vényhatóság vagy községek vásárlási jogáról és önélelmezéséről, hanem kijelenti, hogy a vármegyében feleslegként papiron kiszámított gabonát az utolsó szemig különben legszigo­rúbb rekvirálás terhe mellett össze kell hozni és a Haditerménynek kell átadni, hogy to­vábbi utasításig a törvényhatóság a készle­teknek egy része felett sem rendelkezhetik és hogy az összehozott készletekből a tör­vényhatóság szükségletére szánt mennyiségek megállapítása és felhasználása módozatainak megszabása iránt csak később, akkor fog in­tézkedni, ha majd a törvényhatóságok tevé­kenysége folytán a miniszter gazdasági ter­vének keresztülvitelét biztosítottnak látja. Az előzmények és tett nyilatkozatok után érthetetlen rendelet tehát vármegyei hatóságunknak eddig tett gondos és legjobb eredményt Ígérő intézkedéseit felborítja, sem­miféle biztositó intézkedést nem tesz és re­ményt nem nyújt arra, hogy a vármegye el­látására szükséges gabona itt vissza fog ha­gyatni és ami legfőbb baj most, nem is a tizenkettedik, hanem a tizenharmadik órában, amikor liszt és kenyérhiján ezrek és ezrek várják türelmetlenül a gabonát és lisztet, újra a legszigorúbb központosítás eszközéhez nyúlva, későbbi meghatározhatlan időre Ígéri intézkedését arra nézve, hogy mennyit és mily módozatok mellett fog adni a vármegye la­kosságának. Helyi hatóságainkkal együtt magunk is érthetetlenül teljes zavarban állunk az uj rendelettel szemben. Szeretnénk felvilágosí­tást, tanácsot adni olvasóinknak, a vármegye lakosságának, miként járjon el, hogy gabo­náját, lisztjét megkapja. De nem tudunk. Csak a közélelmezési minisztériumhoz tudunk mi is fordulni sürgető kérésünkkel. Itt az utolsó pillanat, nem későbbi intézkedések Ígéretére van ma már szükség, hanem csele­kedetre, gabonának, lisztnek, kenyérnek azon­nali kiszolgáltatására. * Lapunk zártakor érkezett meg a kormány rendelete, mely a közélelmezési miniszter hatás­körébe utalja annak a szabályozását, hogy szept­ember 30-ika után mily módozatok mellett lehet terményeket (búzát, rozsot, árpát) a Haditermény utján beszerezni. Ebhez képest a hivatalos lap leg­utóbbi számában jelent meg a miniszter rendele­te, amelynek értelmében a nem termelők és álta­lában az ellátatlanok jogosítva vannak 1918. évi október hó 1-től 1919 augusztus 15-éig terjedő házi szükségletüket a község területén termett készletekből továbbra is gabonában beszerezni. Ez a beszerzés azonban a községi elöljáróság ut­ján történhetik, a községek, városok pedig az el­látatlanok részére szükséges egész évi búza, rozs és árpa mennyiséget 1918. október 15-ig a Hadi- termeny részvénytársaság illetékes bizományosai­tól megvásárolhatják. A község a megvásárolt készletekkel szabadon nem rendelkezhetik, hanem azoknak az ellátatlanok közt való szétosztását csakis a miniszter által adott utasítások szerint teljesítheti. Egyedül az iiy módon megvásárolt készletekből az ellátatlanok részére legfeljebb 2 havi szükségletig terjedő gabona, illetve liszt­mennyiséget lehet kiszolgáltatni. Ha a község (vá­ros) a termények őrlését a saját részéről végez­teti. az őrlés csak vámőrlés utján történik. Ilyen esetben a félnek a lisztnek megfelelő korpát is ki kell szolgáltatni. Figyelmezteti a miniszter a törvényhatóság első tisztviselőjét a szétosztás leg­szigorúbb ellenőrzésére és arra, hogy elkallódott, megromlott és illetéktelenül felhasznált készlete­ket pótolni nem fog, hanem azok az érvényben levő fejkvóta leszállításával a közs. terhére levonás­ban fognak hozatni. Az egyes egyén által besze­rezhető terménymennyiségek tekintetében eddig a községi elöljáróság az ellátatlanok részére, hä 1918 szeptember 30-ig terjedő házi szükségletü­ket búzából, rozsból, árpából a község területén termett készletekből a H. T. utján kívánták fe­dezni, a beszerzési utalványok mindig csak fejen- kint és havonkint 10 kgr. termény alapulvételé­vel állíthatók ki. Minthogy a gabonaátvédel most már napról-napra nagyobb arányokban történik, ezentúl az említett időre a beszerezhető mennyi­ség 15 éven felüli őstermelő férfi és nő munkás részére havonkint és fejenkint 15 kilogramm, az őstermelő munkások családtagjainál 12 kilogramm termény. Mindenkinél másnál a beszerezhető ter- ménymennyiség továbbra is csak 10 kg. lehet, kivéve azokét, akikre egy régebbi rendelet ma­gasabb fejkvótát állapított meg. Akiknek beszer­zési utalványa 10 kilogrammról szól, de most már nagyobb mennyiség illeti meg őket, azoknak a községi elöljáróság köteles kérésükre a 10 kilo­grammot meghaladó és őket jogosan megillető termésmennyiségre pótutalványt kiszolgáltatni. Főraktár: M. kir. dohány nagy tőzsde, Gyula 4io 7—15 Lapunk mai száma 4 oldal*

Next

/
Oldalképek
Tartalom