Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-21 / 42. szám
1917. október 21. Békés 3 Miklós, dr. Follmann János, N. Szabados József, Scherer Benedek. — A békéscsabai járásban rendes tagok Rosenthal Adolf, Kovács Lajos, dr. Zsilinszky Endre és Haraszti Sándor, póttagok Haán Béla, Kocziszky Mihály, Kovács István, Hartenstein Ignácz. — Az orosházi bizottságba rendes tagok Fischer Sándor, Grimm Mór, Rózsa Miksa, K. Mészáros Dániel, póttagok öhlschláger Márton, J)ankó Lajos, ifj. Tolnai Ferenc, dr. Haviár Gyula. — A békési bizottságba rendes tagok Borsóthy Géza, Sebők Sándor, dr. Hegedűs Béla, báró Drechsel Géza, póttagok Hacskó Lajos, Be- nedicty Gyula, Gyulai József és dr. Kardos József. • A belügyminiszternek az 1917. évi költség- vetésre vonatkozó leiratával szemben feliratilag kéri a vármegye, hogy a drágaságra tekintettel az eredeti tételeket állítsa be az előirányzatba. Liptóvármegye köriratával kapcsolatban a közgyűlés megütközéssel és felháborodással utasítja vissza áz ország területi épsége ellen Ausztriában kezdeményezett vakmerő támadásokat és felír a képviselőházhoz és a kormányhoz, hogy ezen támadások visszautasítása és megtorlása iránt a megfelelő intézkedéseket teljes eréllyel tegyék meg annál is inkább, mert ezen állásfoglalásban az ország egyetemének legmesszebbmenő támogatására számitbatnak. Sopronvármegye megkeresésére feliratot intézett a bizottság a minden vallásfelekezetbeli alsó papság illetményeinek korszerű rendezése és a katholikus autonómia sürgős megvalósítása iránt, valamint Szeged város megkeresésére a magánhivatalnokok anyagi helyzetének rendezése ügyében, a többi törvényhatósági könratot ellenben tudomásul vette. A közúti pénztár, katonabeszállásolási alap, vármegyei közkórház és békéscsabai közkórház 1918. évi költségelőirányzatait megállapította és szavazással egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy a vármegye tőkepénzeit ugyanazon pénzintézetekben helyezi el, mint a folyó évben. A Békéscsabán, Orosházán és Endrődön megüresedett megyebizottsági tagsági helyre a választást november 24-re tűzte ki. Az Első Békéscsabai Gőzmalom Rosenthal Márton R.-t. által jótékony célra adott 7243 K őrlési dij felhasználására vonatkozó alispáni intézkedést jóváhagyva az adományozónak köszönetét szavazott. Az őrlési vám százalékának megállapítása ügyében hozott határozatot kiegészítette azzal, hogy a köles hántolásáért és árpagyöngy készítéséért 12 százalékos vám lesz szedhető. A kéményseprők munkadiját a háború tartamára 30 százalékkal felemelni engedélyezte. Az 1848—49-iki honvédegylet alapítványának kamataiból 100 koronát Varga Koritár András békésciabai lakosnak ítélte oda. Dr. Kohn Mór tiszti alügyészt szolgálati idejére tekintettel a VIII. fizetési osztályba léptette elő. özv. Mikolai Istvánná, Bohus Ferencné és Hoffmanné Szabó Julia nyugdiját a szabályrendelet élteimében megállapította. Az alispán előterjesztésére feliratot intézett a kormányhoz a tengeri felhasználása ügyében kiadott rendeletek enyhítését kérve oly irányban, hogy a rendeletek közzététele előtt jóhiszemüleg vásárolt tengeri hizlalásra felhasználható legyen, kistermelőknek engedtessék meg, hogy eladásra való hizlalásnál egész tengeri termésüket felhasználhassák, valamint, hogy a közfogyasztásra itt hizlalt sertésekből első sorban a vármegye hús és zsirszükséglete elégittessék ki. A tárgysorozat többi pontját lefoglaló községi ügyeket csaknem kivétel nélkül jóváhagyó határozattal intézte el a közgyűlés, mely kevéssel egy óra után véget ért. A villamos áram áremeléséhez. A „Bókósmegyei villamossági r.-t.“, mint a gyulai villamtelep tulajdonosa, a város szeptember havában tartott közgyűlésén, úgy a közvilágítás, mint a magánosok részére szolgáltatott áram egységárainak felemelésével, illetve eziránti fenyegetődzéssel lépett elő, mit mivel eziránt már e lap hasábjain megelőzőleg is megtettem észrevételeimet, a közönség érdekében ismét nem hagyhatok szó nélkül. Az újabb áremelésre való kérdés mindenekelőtt, a szerződés alapján jogtalan s igen helyes a városi képviselőtestületnek azon határozata, mellyel azt határozottan visszautasítja. Ugyancsak helyes ezen lapnak azon megjegyzése, hogy a vállalatnak, még ha áldozatot is kellene hoznia ezen pár háborús óv alatt, a hosszú tartamú szerződés azért bőven kárpótolja. Méltányossági szempontból is jogtalan a vállalatnak ezen kérése, mert az elmúlt évben is, elég bő tartalékolás után 6% osztalékot juttatott részvényeseinek, mig a béke években ennyi sem jutott s az idei óv mérlege sem lesz bizonyára kedvezőtlenebb. A további áremelésnek más célja nincs, mint a háborús konjunktúrákat kihasználva még nagyobb osztalékot juttatni a részvényeseknek, a város s a közönség rovására. Azonban még a múlt évi mérleg is lehet burkolt, amennyiben a központi igazgatás költségei, a mi teljesen holt kiadás, előnyöket nyújthat a részvény- tulajdonos „Magyar vasúti forgalmi r.-t.“ részére. Eltekintve attól, hogy a magánosok által trw.-kónt fizetett egységár 9'6 fillér oly magas, hogy alig van az országnak egy városa is, melyben ezt eléri, annál magasabb ár nem követelhető a várossal kötött szerződés értelmében sem. Esetleg per esetén pedig szakértői vélemények alapján kétségtelenül bebizonyítást nyer, hogy ezen egységárért, bőséges haszon mellett most is szolgáltatható áram. Tíz hw. áramnak előállítási ára szénben a háború előtt, még a gyulai nem modern berendezés mellett sem került többe 4 fillérnél s most sem kerül többe 9 fillérnél. Bebizonyítható, hogy a 8 fillérről 9 6 fillérre felemelt 16 fillér különbözet bőven fedezi a háború okozta több kiadást szénben, olajban, anyagokban s személyzeti kiadásokban. Ezt bizonyítja a társaság múlt évi mérlege is, midőn az állapotok már szintén alig voltak jobbak s mely évben 99788' 14 kor. üzemi kiadás mellett, 67893T7 kor. nyereséget mutat fel. A közvilágítást tekintve azért adott a város 50 évre kizárólagossági jogot, hogy azt a vállalat a szerződésben kikötött árak mellett minden körülmények között ellássa; erre is bőven fedezetet nyújt, hogy a magánfogyasztók száma a háború alatt megkétszereződött s ezen áramszolgáltatásból van a tulajdon- kópeni haszon, mit mutat árambevételónek nagy szaporodása is. Bátor vagyok ugyancsak itt felemlíteni, hogy a gödöllői községi villamosmü, melynek üzembórletót a „Ganz-fóle villamossági r.-t.“ bírja, az aszódi m. kir. javitónevelőintózet részére hw.-kónt 1 fillérért szolgáltat, mintegy napi 20000 hw. áramot mai napig is, itt is kérte vállalkozó az áram egységárának az elmúlt óv közepén l-5 fillérre való felemelését, azonban azt a m. kir. Igazságügyminiszter ur a szerződés alapján elutasította. Azt sem szabad felednie a vállalat igazgatóságának, hogy a vállalat közüzem, azért utalnak ki az állami szervek részére anyagokat : szenet, olajat stb., s azért menti fel alkalmazottait a katonaságtól, hogy a közszüksógletet szolgálják, nem pedig azért, hogy a részvényeseknek minél nagyobb osztalékot juttassanak. Mindezeket tekintetbe véve a vállalat kérése jogtalan, itt semmi alkudozásnak helye nem lehet; esetleges per esetén is a város meg fogja tudni szerződés adta jogait védeni s nem szabad jogtalan fenyegetődzósektől visszariadni, melyek a közönség újabb kiaknázására vannak alapítva. Harctér, 1917. október 7. Schmidt György. Tanügy. Lemondott tanító. Nosslopi Elek orosházi ág. ev. tanító 23 évi tanítóskodása után lemondott az állásáról azért, mert Tápioszelén megválasztották az ottani ág. ev. egyházközség tanítójának. — Az érdemes tanító távozását úgy az egyház mint Orosháza községi polgártársai mélyen fájlalják, mert benne egy hivatást szerető, kiváló tanférfiut veszítenek. Magánvizsgálatok a békéscsabai állami polgári fiúiskolában. A karácsonyi szünidőben tartandó magánvizsgálatokra a kérvények a kir. tanfelügyelőséghez címezve legkésőbb november 10-ig az igazgatóságnál nyújtandók be. A kérvényhez csatolandók: utolsó évi bizonyítvány, születési anyakönyvi kivonat és hatósági igazolvány az illető vizsgázó erkölcsi magaviseletéről. Az igazgatóság. Hírek. Özv. gr6f Alntftsy Káimánné-1 jedt el a gyaszhir városunkban, hogy özv. gróf Almásy Kálmánná Wenckheim Stefánia Mária grófnő október 13-án Ischlben elhunyt. A gyász- hirt, mely mélységes részvétet és nagy megillető- dést keltett úgy városunk, mint az Almásy-ura- dalmakat képező községek társadalmának minden rétegében, a vasárnapi napilapok pár soros közleményei megerősítették. Az Istenben boldogult, nagy szivjóságu nemes úrnő nekrológját lapunk tárca-rovatában közöljük. E helyütt csupán any- nyit, hogy a Kegyelmes Asszony az utóbbi években sokat gyöngélkedett. Ez a gyöngélkedése azonban az idén sem tartotta vissza az évtizedek óta megszokott Ischl-fürdőtől, ahol azonban most igen rosszul lett, úgy hogy őt rajongásig szerető gyermekei siettek beteg, sőt fájdalom, halottassá vált ágyához. Gyermekei jelenlétében lehelte ki nemes lelkét. Holttestét Ischlből hazaszállították Kétegy- házára, ahol is f. hó 20-án, tegnap délelőtt 10 órakor nagy gyászpompával temették el az Almásy hitbizományi uradalom családi sírboltjában nyugvó férje mellé. A végtisztességen megjelentek a szorosan vett családtagokon és a rokoni kötelékben levő főúri családokon kívül, az uradalmak tisztikarai, a községi elöljáróságok, Gyula város tisztikarának küldöttsége, a gyulai intelligencia néhány tagja, mindnyájan díszes koszorúkkal árasztván el a ravatalt és a koporsót, amely fölött dr. Linden- berger János gyulai apátplébános tartotta fényes segédlettel az egyházi gyászszertartást a grófi kastély délszaki növényekkel dúsan feldíszített kápolnájában, amely egyúttal az Almásy grófi család temetkezési’ helye. — A halálesetről a következő családi gyászjelentést adták ki: Zsa- dányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Dénes, cs. és kir. kamarás, v. b. t. t., a főrendiház örökös jogú tagja, Sarkad örökös ura, úgy a saját, mint neje nagykárolyi gróf Károlyi Gabriella, néhai Erzsébet királyné palotahölgye és gyermekei: Emma férjezett buzini gróf Keglevich Miklósné, Ú Felsége a Királyné palotahölgye és gyermekei: István és Gabriella ; Denise ; Gabriella, özv. pabie- nitzi gróf Woracziczky Jánosné, csillagkeresztes- hölgy és gyermekei: Antal és Hanna; Maritta, férjezett pallini Inkey Zsigmondné és leánya Gabriella; Alajos, a cs. és kir. 13 ik huszárezred hadnagya (orosz fogságban), a kis ezüst vitézségi
