Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-20 / 20. szám

4 ■ Békés 1917. május 20. | Szakács István | Két évtizede ugyan, hogy a fővárosba költözőit körünkből, de amig közöt­tünk élt, annyira összeforrt velünk, hogy azután is, mindig magunkénak tartottuk és halálát súlyos, fájdalmas veszteségünknek valljuk és gyászoljuk. A Székács név a legjobb hangzásuak közé tartozik nemcsak Békésvármegyében, hanem országszerte. Aki ezt elsőnek kivívta, az orsz ágos hirü superin- tendens és magyar poéta Székács József Oros­háza szülötte volt. Jelentékenyen gyarapította a szép hírnevet most elhunyt fia István, aki zsenge ifjúkora óta évtizedek hosszú során át Orosháza község úri s polgári társadalmának élén állott és a község felvirágzása körül oly hervadhatatlan nagy érdemei vannak, mint aminő rajta kívül más senkinek sem. Az ő kezdeményezésére s köz­reműködése mellett váltotta meg Orosháza köz­sége az ottani uradalomtól a királyi kisebb ha­szonvételi jogot, ami annyira szaporította a köz­ség bevételét, hogy amellett, hogy egyik kultu­rális intézményt létesítette a másik után, Oros­házának évtizedeken át nem kellett községi pót­adót kivetnie. Székács uradalmi igazgatója volt a Trauttmansdorf grófi uradalomnak és mint ilyen kiváló gazdász s administraton hírnévnek örven­dett. Évtizedek hosszú során át egyik vezető te­kintélyes tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és gazdasági egyesületének is. Az osztrák föur az ő tanácsát követte, midőn nagy- kiterjedésü békésmegyei birtokait parcellázási célra eladta. Hogy Orosházán és vidékén a föld­éhségen is alapuló agrárszociálizmus érezhetőleg enyhült, nagy része volt benne ennek a parcel­lázási műveletnek, amely amellett, hogy a birto­kos four jogos igényeit teljesen kielégítette, mint most már minden kétségen felül áll, mérlegel- hetlen hasznára s üdvére vált a jutányos ár és teltételek mellett földet szerzett és földet gyara­pítóit gazdaközönségnek is. — A parcellázás után Székács István csaladjával a lövárosba költö­zött, azóta is pótolhatlan űrt hagyva maga után a varmegye, különösen pedig Orosháza község közéletében. Habár nem kötötte le magát állandó foglalkozás mellett, mint hírneves gazdának el­méleti s gyakorlati tapasztalatait számos nagy- birtokos vette igénybe, egyébként magas kora folytán csendes visszavonultságban élte le utolsó éveit. A közéletben szerzett nagy érdemeinek méltó elismerése s honorálásául az elhunyt felség néhány év előtt udvari tanácsosi címmel tüntette ki. — Halála fájdalmas csapás özvegyére, kivel félszázadot meghaladó időn át példás, boldog há­zasságban élt, két leányára, akik között a fiata­labbik dr. Bartoky József földmivelésügyi állam­titkár v. b. t. t. vármegyénk volt főjegyzőjének és hü fiának a neje. A boldogult végtisztessége kedden délután volt a kerepesi úti temetőben, ahol koszorúkkal elhalmozott ravatala körül ál­lottak szerető családja, Ghillányi hr. földmivelés- ügyi miniszter, a minisztérium tisztviselő kara és a notabilitások nagy száma. Örök kegyeletünk virraszt földi porai 8 az utána maradt szép emlék fölött! A halálesetről kiadott családi gyász- jelentés a következő : özv. Székács Istvánná Tu- czentaller Irma úgy a maga mint gyermekei Me­linda és férje Schulek János, Juliska és férje Bartóky József, unokái Salacz Oscar, Salacz Pál, Schulek Tibor, Bartóky Magda és férje Jékey László, Bartoky Melinda és férje Tóth Zoltán, dédunokája Jékey Domokos, a megboldogult test­vérei özv. Győry Yilmosné Székács Etelka, Kiss Jánosné Székács Irma és férje Kiss János, dr. Székács Béla s az összes rokőnok nevében meg­szomorodott szívvel jelenti, hogy a legjobb férj, 2 apa, nagyapa, dédapa, testvér s rokon Székács István magyar királyi udvari tanácsos példás éle­tének 75-ik, boldog házasságának 51-ik évében, hosszú szenvedés után folyó hó 13-án jobblétre szenderült. A megboldogult hült tetemei az ág. evang. egyház szertartása szerint folyó hó 15-én délután 5 órakor a kerepesi úti temető halottas­házában fognak megáldatni és ugyanazon teme­tőben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest,. I. Ménesi-ut 53, 1917. május 13. Áldás és béke lengjen porai felett! Adomány. Iván József nyugalmazott tanító 30 koronát küldött lapunkhoz, mint Schriftart Mihályné (Szlányi dűlő) adományát a gyulai vöröskereszt egyletnek. ítendeltetési helyére jut­tatjuk. Eső kellene. A latin költő szerint »Post equitem sédét atra cura«, vagyis »a lovas mögött sötét gond ül.« A termésre nagy, gyakran döntő befolyású, tehát várva-várt, kivánva-kivánt májusi eső mögött is rendszerint sötét gond feketéllik : a köd, a valamennyi között legnagyobb, legvesze­delmesebb elemi csapás, mely teljesen tönkreteszi a májusi eső fölött érzett örömünket és ami en­nél nagyobb baj, gyakran katasztrofális követ­kezménnyel jár a termésre. Nem csoda, ha a gazdakózönség, és miután a termés sorsában vele együtt érdekelve vagyunk, mindnyájan páni ré­mületet éreztünk hétfőn hajnalban, az egész lát­határt beborító köd láttára. De szerencsére nem minden köd veszélyt okozó s hat nap tapasztalata után meg vagyunk nyugodva, hogy a hétfői köd is szerencsére az ártatlanabb természetűek közé tartozott. Vasárnap délután alig két milliméter- nyi csapadékot okozó zápor vonult el városunk fölött, de ebből a kis^esőből jobbadán a belterü­let, a külső határrészek túlnyomó része, igy a bánom, árendás, nagyfenék, szeregyháza, biczere, melyeket a május nyolcadiki eső is elkerült, pedig egyáltalában nem részesült. A száraz idő csupán azoknak kedvezett, akiknek heréjük renden volt. Az első here túlnyomó része igen jó termést ho­zott, hasonlithatlanul jobbat és többet, mint a tavalyi, ami a különben gyönge legelő mellett mérlegelhetlen nagy szerencse. Hanem most már igazán kívánatos, sőt sürgős lenne egy a múlt­korinál kiadóbb májusi meleg eső, de úgy, hogy köd ne kövesse. Olasz hadifoglyok Padula (Salernó) 1917 március hó 30 íki kelettel levelezőlapot kaptunk, amelyben Baranyai Mátyás, Lorenz Adám tizedes, Ruck Márton tizedes mezőberényi s Gulyás Imre köröstarcsai katonák bennünket es általunk hozzá­tartozóikat értesítik, hogy hadifogságukhoz mér­ten jól érzik magukat. Repülőgép Orosháza fölött. Orosháza közön­ségének a napokban nem mindennapi látványban volt része. Egy német kétfedelű repülőgép jelent meg a község felett s azt alacsonyan körülrepülve, a benne ülő tisztek virágot dobtak le Orosháza közönségére. A gépnek elfogyott a benzine s ezért a város határában leszállóit. Egy utána jövő má­sik repülőgép aztán ellátta s minden akadály nél­kül kelt ismét légi útra. Tárcadobók. Ritka az az országos vásár, ahol meg ue jelenjének. A mesterséghez társaság kívántatik. Egy a ki vezeti a hiszékeny magyart, valami furfanggal. Tud egy jó lovat, tehenet, kocsit . . . azt, amire a magyarnak szüksége van. Mennek áz utón. Beszélgetnek. A társaság másik tagja egy papirosokkal bélelt tárcát dob el előttük. Felveszik. Aztán jön a keresés. A tarcadobó kia­bál. Ennyi sok pénzt vesztett el. „Kenteknél van ! ‘‘ S kezdődik a kutatás, miköznen, a magyar saját pénzét elszedik. Az esetek gerince ez. A ki­vitel változatos Néha rövidebb, néha körülmé­nyesebb. A vége ugyan mindig az, hogy a ma­gyart kifesülik. A héten Csabán fülelt le egy ilyen tárcadobó bandát a fővárosi rendőrség. Ki­lenc katonaszökevényt. Részvénytársasági alapon voltak szervezkedve, állandóan körutakon voltak Gyula és Csaba rendes stációjuk volt. Arattak is minden vásáron. Most egyelőre befellegzett nekik. A kilenc jómadarat vasraverve Badápestre szál­lították. Köztisztviselőknek, nyugdíjasoknak, hosszú lejáratú kölcsönöket szerez kezes nélkül életbiz­tosítási kötvény letételével 5V2—6V2% kamatra B. I. Budapest. Előzetes költség nincs. Több le­tiltással terheltek előnyösen rendeztetnek s még kölcsönhöz is jutnak. Levelek kettős borítékban Hegedűs hirlapirodába Nagyvárad küldendők. Zeneestéiy a Komlóban. A. közkedveltségnek örvendő zeneestély a Komló kávéházban ma 8 órai kezdettel lesz megtartva. Baleset, Bavna Pál 58 éves békéssámsoni munkaseinber, amint Bákéssámsonban egy háztető javításán dolgozott hirtelen megszédült és le­zuhant. A józan munkáséletü ember o'y szeren­csétlenül esett le a szomszédház udvarára, hogy azonnal szörnyet halt. Gyilkos villámcsapás. F. hó 10-én délután 1—2 óra között óriási égi háború vonult végig a Gádoros melletti józsef-szállási pusztán. A vil­lám egy házba s egy istállóba becsapott s meg­ölt két 13 éves gyermeket, egy muszka foglyot 8 6 drb. ökröt. Országos vásári jelentés. Gyula, 1917. május 18. A tavaszi vásár, — mint azt már megírtuk — a pénteki napon bonyolitódott le úgy az állatfel­hajtást, mint a belső kirakodó vásárt illetőleg. Noha nem volt a békeidőnek megfelelő állatfel­hajtás, mégis bebizonyult, hogy a különben tágas vásártér képtelen sertés, juh, szarvasmarha és lóvásár egynapon és egyidőben való lebonyolítá­sára s igy multheti indítványunkat fenn kell tartanunk, nevezetesen, hogy a város már most sürgős felterjesztést intézzen a kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben újólag kérelmezze, hogy a gyulai vásárok, s azok között már a legközelebbi júliusi vásár is legalább három napra engedé­lyeztessék. A sertésvásáron igen csekély volt a felhaj­tás, alig 300 drb. annak is túlnyomó része alig pár hetes malac. Az árak óriásiak voltak. Hat hetes malacok páronként 200—240 koronáig, egy évesek 6—700 koronáig keltek. Jnhvásár. Szintén csekély felhajtás. A leg­selejtesebb fiatal birkák páronként 100 koronáért, középnagysaguak 150—180 koronáig, kecskék minőség szerint darabonként 150—200 koronáig kelték el. Szarvasmarhából mintegy 2500 drb. volt, Itt is minden vonalon óriási áremelkedés. A ieg- silányabb fejős tehén borjú nélkül 1800--2000 koronáig, kőzépininőségü fejőstehén borjastól 2800—3400 koronáig. Príma minőségű 3200 kor. sőt azonfelül is kelt el. Egy pár tarka jármos ökör 6—8000 koronáig, jobb minőségű magyar fajta páronként 9000 koronáért is elkelt. Lóvásár. A felhajtott állatok szama 4000-en felül volt. A leghitványabb igásló sem volt páron­ként 1000—1500 koronán alul kapható Jobb minőségű igáslovak parja 5—6000 koronáért, egész jo minőségű lovak, amelyekből különben igen csekély volt a mennyiség, 9—10.000 koro­náig találtak vevőkre. A belső kirakodóvásár várakozáson felül forgalmas volt.. Ezúttal is azonban aránytalanul nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat és pedig mondhatni minden ipircikkben, amelyek a ta­valyihoz kepest is 50—100, sőt azonfelüh száza­lék áremelkedéssel keltek el Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a vasárban egyetlen mézes­kalácsok sátor sem volt latható, aminek az a ma­gyarázata, hogy a mázeskalác^osok sem lisztet, sem cukrot nem tudnak beszerezni s igy a vásá­ros nép sem kedveskedhetett az otthon maradt gyermekeknek a konvencionális mézeskalácscsal. A Gyulai általános Iparícstület székházépi- tési alapja javara újabban a következők adakoztak Kocsis László, Békesmegyei Takarékpénztár, Titz R-inhardt, Sülé József, Kállay Gábor 100—100 K, Lénart Ferenc, K. Kiss Mihály, Gremsperger Pál, Ludvig Lajos, Wieland Dénes, Roth János 50 50 K. Dr. Lukacs György, Benkő Janos, Róth Mihály. 40—40 K, Faulháber Józs f, Fábián Lajos, 30—30 K, Zuzmann János 25 K, Mózes József, Lakos Jenő, Dr. S*1 Janos, Schwimmer L. Adolf, Dragos Áron, Fodor Gyula, Hajual Károly, Werner Lajosné, Puczkó Minály, Jferbach János, Puczkó István, Scheibert Jakab, 20—20 K, Réti Károly, Túri László, Rácz Sándor, Pólyák József, Monori Károly, Göcz Janos, Steigervald Ádám, Ludvig Janos, Vecsernyés Illés, D% Moldoványi Gyula, Barabás György, Feuer Márk utóda, Blum Nor­bert, Weisz Ede, Gulrich Jánosné 10—10 K, Ta­kács Karoly 7 K, Joanovits Miklós, Kertes György, 5—5 K, Braun Izsóné, Déri Lajos 3—3 K. (Foly­tatjuk.) Cukor kiosztás. A május hó második felére esedékes cukrot a városi raktár e hó 23-án, szer­dán délután osztja ki a kereskedők között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom