Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
XLIX. évfolyam Gtyula, 1917. december 8 49. szám Előfizetési árak' Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KOZGAZDASZATI HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOM DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Oroszország és Amerika. Az abszurdumok, a hihetetlenségek korát éljük. Ha valaki négy esztendővel ezelőtt azt merte volna megjósolni, hogy Oroszország lesz az, amely egy háború vérontásának véget fog vetni és pedig — mint Lenin és Trocki hangoztatják — a demokrácia, a népek szabadsága, önrendelkezési joga nevében és érdekében és hogy Waschiugtou és Franklin alkotása az Eszakamerikai Egyesült Államok lesz más részről az, aki az immár negyedfél év óta vérző emberiség békevágyának gáncsot vet, az ellen tiltakozik, sőt nemcsak tiltakozik, hanem Ausztria-Magyarország, Törökország és Bulgária elleni háború üzenettel felel az orosz és román fronton immár' megkötött és életbelépett fegyverszünet ellen, e célból hadsereget toboroz és csapatait Európába küldi a vérontás folytatására s fokozására: azt az embert, aki ilyesmit jósol egyenesen a bolondok házába küldötték volna. Pedig mindez megtörtént és ami nem történt meg, Amerika részéről meg akar történni. Valamennyi állam között a leg- ocsmányabb, a leggyalázatosabb, a leggyülö- letesebb szerepet negyedfélesztendő ótaAmerika játsza. A többit valamennyit el lehet s el is kell ítélni, de legalább meg lehet érteni. Talán legjobban Franciaországot, amely ötven esztendő óta lihegett a reváns eszméjében és igazán nem volt emberi hatalom, ami abban a pillanatban, amikor végre is Oroszország, Anglia, sőt Japán is oldala mellé állott, a bosszú vágyától visszatarthatta volna. Oroszország, helyesebbel! a cári autokrácia, habár gyűlöletes, de mégis megérthető eszme, a pánszlávizmus érdekében, főleg pedig Konstantinápoly birtokáért indította meg a háborút. Anglia a tengerek monopóliumáért, Németország részéről fenyegetni vélt világkereskedelme megóvásáért szította az elégü- letlenséget és ugratta bele az antant államait a véres világháborúba. Szerbia példátlan nagyzási hóbort áldozata. Olaszország és Románia, habár gyalázatos árulás, szövetség- szegés árán és éppen azért feltétlenül elítélendő perfidiával, de végeredményben mégis tagadhatatlanul nemzeti ideálizmus vágyától is eltelten törtek ellenünk és hívták ki maguk ellen a teljesen kiérdemelt nemezist. Hanem amit Amerika cselekszik, arra nincs magyarázat, arra nincs mentség. Az ő gonoszsága, gazsága páratlanul áll, a barbár korszakokat is beleszámítva, az egész világtörténelemben. Ez a nyomorult állam felelős első sorban a negyedfél esztendős világégésért. Az meglehet, — ámbár nem bizonyos — hogy a világháború ő nélküle is megindult, de az még bizonyosabb, hogy nélküle még az első esztendőben véget is ért volna. Ha Amerika nem látja el élelmiszerekkel, munícióval és mindenféle hadieszközzel az antant államait, akkor a háború folytatása lehetetlené válik. Az pedig minden kétségen felül áll, hogy a tavaszi orosz forradalom szintén végét vetette volna a világháborúnak, ha Amerika ez eshetőség fölötti ijedtében maga is nem áll be immár nyíltan a háboruskodók közé és eme tényével éther injekciót nem olt a háborúban kifáradt ellenség, elsősorban Franciaország hatalmasan megnyilatkozott béke- vágya ellen. Ha Oroszország nem békitene ki ma bennünket a demokrácia eszményével, akkor a demokratának tetszelgő utálatos Amerika nemcsak kiábrándítana belőle, hanem valósággal meggyülöltetné azt velünk. De hiszünk az isteni gondviselésben, hogy amit az emberiség javára és annak érdekében a meg- nemesülő Oroszország velünk karöltve építeni akar, azt a lelketlen, péuzsóvár milliárdosok zsoldjában fetrengő, két éven át hipokritás- kodó, de most már álarcát levetett, undok Amerika nem fogja lerombolni s megsemmisíteni tudni. A világháború elején Németországban azzal köszöntötték egymást: »Isten verje meg Angliát!« Ezt a köszöntést a világ összes békére áhítozó népei, nemzetei'ma már joggal oda módosíthatják: »Isten verje meg Amerikát !« A béke napja. Senki sem tudná megmondani, hogy melyik napon köszönt ránk a béke, habár érezzük, hisz- szük és joggal reméljük, hogy rohamosan közeledünk feléje. Ha pedig nem tudjuk a pontos idejét, akkor nein oszthatjuk be az erőinket olyan fösvény takarékossággal, hogy éppen csak a békekötés órájáig fussa valahogyan, hanem akkora erőkészletet kell összehalmoznunk, amekkorát csak bírunk, hogy ki ne fogyjunk belőle idő előtt. Sőt egyenesen meg is kels feszítenünk nemzeti erőnket a küzdelem végső szakában, hogy annál hamarább és annál kedvezőbb föltételekkel köthessük meg a békét. Éppen ezért a legnagyobb mértékben fontos ránk nézve az, hogy a hetedik magyar hadiköl- csön az eddigieknél is jóval fényesebb eredménynyel járjon. Aki tehát siettetni akarja eljövetelét annak a boldog napnak és fokozni örömét • annak az előbb-utóbb okvetlenül eljövendő időnek, amidőn hazatérhetnek rettenetes harcokban fáradó, idegen országok rabságában sinylő testvéreink és mindnyájan megnyugodva, föliélegezve, ujjászüTÁRCA. Látomány. Lelki szemeimmel a jeleket nézem, Remény szivárványa ragyog tündér fényben; Békegalamb szárnya csattogását hallom, Vidám dal csendül fel bércen, völgyben, halmon . .. Elmerengve látom e b.ájöló képet, A szabadságfája nem maradhat tépett, Olyan iide zöld lesz, olyan dús a lombja,' Népek milliói szakíthatnak róla . . . Ember-emberben a testvérét szemlélve, Örömmel öleli szerető keblére ; Boldogság virága nem jut hervadásra, Elszáll a szivekből a viszálynak átka . . . Oh, ha e látomány csak délibáb lenne, S még tovább terjedne a könny — vértengere. Méltán jönne mennyből, — át a fellegeken: „Bánom, hogy — a földié — embert teremtettem“!... Dombi Lajos. Eördög h.*) (Egy romantikus tél emléke.) Irta: Krúdy Gyula. Eördögh Emil pesten járkált, százötvenezer pengő volt a zsebében, ő maga húsz esztendős volt, mig a kalendárium az 1849 iki esztendőt mutatta Krisztus Urunk születése után. Mit csinálhat Pesten egy fiatalember, akinek százötvenezer forint nagybátyai örökség duz*) Mutatvány Mikszáth-Almanachjából 1918. évre megjelent és kapható minden könyvkereskedésben ; ára 4 korona. zasztja a zsebét? Eördögh azt tette, amit helyében a legtöbb magyar ifjú : szerelmes volt egy ismeretlen nőbe, valamint Magyarország szebb jövőjébe. A kormány még Pesten lakik, csak a nagyon óvatos s előrelátó hazafiak pakolják titokban a szekereket. Ámde a radikális ifjúság már csizmás embernek nevezi Kossuthot, aki félúton megállt, tehetetlen, nem bátor, sem elszánt, ellenben habozik s ingadozik. Kossuth népszerűsége Pesten hanyatlik, mint a téli nap. Akkoriban az öregek helyett az ifjak búsultak a haza sorsán. Nekik még kevés volt a forradalom. Többet, nagyobbat, világrengetőbbet vártak Kossuthtól. Ugyanezért Emil elhatározta, hogy újságot alapit, amelyben Magyarország köztársasági jövőjét, a forradalmi kormány elcsapatását és az ifjúság kormányzását hangsúlyozza. Kossuth már öreg ember, aki megijedt saját árnyékától. S ennek folytán a maradiak és konzervatívok kerekednek felül. Az uj Magyarországot nem a csizmás emberek, hanem a lobogó, lengő, tüzokádó ifjak csinálják. Haza kell hozni Petőfit a táborból és méltó helyet adni neki az ország kormányzásában. Félre a csaknem egy esztendős szabadság- harc elkorhadt, megvénült vezéreivel. A miniszterek és a tábornokok már eleget éltek s egyik hibát a másik után követték el. A franciák nem igy csinálták a maguk forradalmát. Vájjon mire valók Pesten a lámpavasak ? Mire való az elkeseredés a mellőzött hazafiak körében, a kielégítetlen ambíciók dühe, a félretolt emberek fogcsi- korgatása ? A hírlap, amelyben mindez nyomtatásban megjelenik Jövő címet viselje. A különc debreczeni nagybácsi hagyománya ezenkívül egyébre is ösztökélte. Eördögh Emilt. Mint már emlitém: a szerelemre. Húsz esztendős volt és idáig csak Szendrey Júliába. Laborfalvi Rózába és Vörösmartyné- ba volt szerelmes messziről, Szent-Ábrányból. A százötvenezer pengő végre leljetővé tette, hogy nyomban Pestre, az ország szivébe utazzon az epedő fiatalember és helyét nemcsak a közéletben foglalja el, hanem a szív és szerelem mezőin is. Az irók és költők, akik mindig rossz példával jártak, ez időtájt a színpadon házasodtak. Az olvasmányok és a szóbeszédek minden részletét, intim finomságát, titkolt gyönyörét ismerik a költők házasságainak. Petőfi költeményei a legkívánatosabb magyar hölgygyé avatják vala a különben jelentéktelen Szendrey kisasszonyt. Mig a szőke Jókai Móric Istennel és világgal szembeszálló vak szerelme a hervadt heroina iránt, szüleivel és barátaival való meghasonlása Rózájáért: gonosz példaadás az ifjú nemzedéknek. A nefe- lejts-illatu polgárlányok, a hideg csillagként pompázó delnők és az imádságos könyves érett uri- nők e korban csaknem divatjukat múlják. Egyetlen pisztoly nem dörren értük holdfényben az ablak alatt, féibolond költők nem rajonganak eszelős módjára kegyeikért, a honvédtisztek megtáncoltatják ugyan őket, de a piros sujtások alatt észtvesztő szemű színésznők arcképei vonulnak meg. A vándorkomidiásnőké a világ. Eördögh, mint korának engedelmes, hű gyermeke, még Pestre utaztában, a szolnoki hídnál fogadalmat tett, hogy Tháliának papnőjét, aki először útjába akad, törvényes feleségül veszi. Nem sokáig kellett kalandoznia Pesten, hogy megtalálja azt, akit keres. A város különben is tele volt idegenekkel. Senki sem tudta, mi történik az országban a legközelebbi napokban, aki tehette, igyekezett a kormány közelébe férkőzni és annak szándékát kifürkészni. Pesten marad-e Kossuth, vagy az ország belsejébe menekül ? Terebélyes vidéki J-ia,pvLn.íc mai száma 4L old.a,].
