Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
XLIX. évfolyam 11. szám. Gyula, 1917. március 18. Elsitaetési Arak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — í Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIÁ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Az orosz forradalom és a cár lemondása. Milyen hatással lesz a háborúra az orosz forradalom és a cár lemondása ? ez a kérdés lényege és bennünket csak ez érdekel a nagy orosz krizisből. De e percben még csak találgatni lehet, de bizonyosat alig mondhatunk. E pillanatban még nyílt kérdés hogy mi az orosz forradalom célja s mit akar elérni az orosz duma, melynek elnöke, Kodziauko egyben a forradalmi bizottság elnöke is. Az bizonyos, hogy azok, akik a forradalom lavináját elindították, a bábomnak törhetetlen hívei és az orosz különbékének halálos ellenségei. Yiszout azonban a forradalom maga kiszámíthatatlan és senki sem tudhatja, mely irányban tör a lavina és kit söpör el pusztító útjában ? Hiszen a forradalmi konvent minden tagja egyben a cár leghívebb embere volt s mára mégis a cár' lemondásáról kapjuk a hitt. Vájjon a vezetők akarták-e ezt igy, avagy a forradalmárok kényszeritettók-e a cárt a lemondásra, ez ma még rejtély, melynek kibogozására hézagos táviratok állanak csupán rendelkezésünkre. Az egyik arról szól, hogy Alexandro- vics Mihály nagyherceg lett a régens^ Az, aki az ingatag és könnyen befolyásolható cárral szemben mindig az elhatározást képviselte. A cárnak régi és veszedelmes ellenfele, ki mint megalkuvást nem ismerő orosz érdekek előharcosa élt a vezetők szivében. Tudták róla, hogy a trónra törekszik és hogy a cár fia aligha tudja elfoglalni atyja trónját Alexandrovits Mihály életében. De az udvarnál nagy és hatalmas pártja volt s a cár nem mert ellene tenni semmit. Kifejezetten háborús párti volt és a különbéke ellensége. Amikor tehát őt teszik meg régenssó, ezzel úgy látszik, a háborút nem megszüntetni, hanem megerősíteni akarják. Erre vall az a híradás is, mely szerint Protopopovot és Stürmert, a külön béke a két közismert hívét meggyilkolták. Vájjon tulajdonképpen forradalom-e ez, vagy egy óriási államcsíny, mely el akarja söpörni az ingadozókat, hogy annál nyugod- tabban s annál nagyobb erővel folytathassák a háborút ? Máris szállingóznak a hirek arról, hogy ezt az egész államcsínyt az angolok rendezték, mert attól tartottak, hogy az orosz kormány rá fogja beszélni a cárt a háború ahbauhagyására. Ez persze áthúzná az angolok összes számításait s ez ellen csak a rendszer teljes fölforgatásával tudtak védekezni. Ennek azonban ellent mond az a lélektanilag szinte teljesen érthetetlen tény, hogy az orosz néppel és orosz katonasággal forradalmat lehet csinálni — a háború folytatásáért. De hát ha az angolok készítették elő, akkor miért ölték meg Bucbanant, az angol nagykövetet ? — amint erről egy távirat híradást ad. Azután micsoda forradalom az, amelyhez a vezérkari főnökök is csatlakoznak ? A fölfordulás teljes és senki sem láthat ebbe a sistergő, forrougó vulkánba, mely óráról- órára uj szenzációkat vet ki forrongó belsejéből. A közigazgatási bizottság ülése. — Március 12. — Régen nem tapasztalt nagy számban jöttek össze a közigazgatási bizottság tagjai a hétfői ülésre, amely mindvégig érdeklődés mellett folyt le és különösen az alispáni jelentéshez fűződve érdekes és tartalmas felszólalások élénkítették az előadók referátumát. Megjelentek a bizottság tagjai sorából Ambrus Sándor főispán elnöklete alatt: Dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Zádor Mór kir. tanácsos pénzügyigazgató, Koródy Ferenc kir. segédtanfelügyelő, Horváth Béla műszaki tanácsos, dr. Konrád Ernő királyi ügyész, Holló György gazdasági felügyelő, dr. Berthóty Károly, dr. Ladies László, dr. Márky János, Morvay Mihály, dr. Török Gábor, Varsagh Béla és gróf Wenckheim Dénes választott bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után az alispánnak a február havi közérdekű eseményekről szóló jelentését dr. Berthóty István ismertette. A jelentés a következőleg szól: A közbiztonsági állapot — főleg a vagyonbiztonságé — kedvezőtlennek mondható. A személybiztonság 19 esetben lett megtámadva, még pedig 3 könnyű testisértéssel, 3 könnyű, 3 súlyos és 3 halálos kimenetelű balTÁRCA. Visznek az órák. Aliig fegyverben, vdllig teherben Múlnak, halnak a napok. Ma halál gondban s holnap még jobban Dermednek jajjba a hajnalok. És as éjszakák vágyak halk ssdvát Jobb ha fázósan rejtik. Kósza asszonyok, csókra bolondok Jobb, ha a csókot elfelejtik. Szebb volt az élet s az édes vétkek Hova, hát hova lettek? Vér, vér, mindig vér ... A halál kiser, S az nt messze végteleneden. Az élet himporát, minden bíborát Veszti vén arcuk bőre Haj, keresztuton sokszor nem tudom, Miért hullott vér kavicsra kőre. Jó a lemondás . . . Bus harangkongás Zug az életemben .. . Ma halál-gondra s holnap se jobbra Visznek órák s percek Aliig fegyverben, vdllig teherben Finta Zoliin. Lányok az utcán. Tehetséges férfi vet horgonyt a vidéki városban, ki elfoglaltságán kívül — mint a gyorsírás egyik kiváló kultiválója — gyorsírói tanfolyamot hirdet. Férfiak és nők számára. Az esti kurzust meg is nyitja, s már eleve kifejti hallgatói előtt, hogy a gyorsírást miképpen s mily esetekben használhatjuk saját javunkra is. A városka úgynevezett „konzervatív“ felfogású közönsége igyekszik a gyorsíró tanár körül emel kedett szimbólumot nem rokonszenvessé tenni, s buzgólkodását, igyekezetét lekicsinyleni. Ez a mozgalom ugyan meddő marad, s a tanfolyamot nem befolyásolja. Az ambiciózus tanárnak azonban — szegénynek — szintén csak két füle van. melyekkel nem mindent tud meghallani, minthogy nem is jó mindent tudni és hallani. . . . Vége az „első órának“. Az utcán téli szél hordja a havat, mely kövér pelyhekben hullong alá A villanylámpák halovány fényt vetnek a járdára hol csoportba verődve tárgyalnak a gyo/siró jelölt kisasszonyok Érdekes ajkbiggyesztéssel vitatkoznak: ez igy van, úgy van, nem pedig amúgy . . . Ez azonban, bár természetes — mégis mellékes dolog. A fő, hogy szembe e kis csoporttal, jön egy másik csoport. Vidáman csevegő, kritikákat csilingelő, kedves mosolygásu, kipirult arcú lányok. Korcsolyázásból jönnek. Bár jó ideje bealkonyult, s a korcsolyázást sem éppen most hagyták abba, de hát vacsoráig muszáj valamivel agyonütni az időt. Sétálnak. No meg aztán, muszáj a korcsolyákat megmutogatni, nem szaladhatnak mindjárt haza, szentisten még megérnék, hogy nem is tudná senki, miszerint ők a jégre járnak. Találkozás. — Szervusztok lányok! — Pá! — Honnan jöttök ? — A jégről. Hát ti ? — Gyorsírásról. Jó a pálya ? — Á dehogy. Háborús De ha ló nincs, szamár is jó. Tudod pár öreg ember köti fel a korcsolyákat . . . Képzeld, ott volt Szerelemhegyi is. Csinos fiú. Mesésen bógnizik . . . Kétszer összeütköztem vele. Tudod, véletlenül . . . Hahaha . . . Mért nem jöttök ti is ? Nemsokára olvad és elkéstek. — Gyorsírást tanulunk. S te nem akarsz gyorsírni ? — Nem érdemes. Nem életbevágó dolog S tudod, nekem nem tetszik a gyorsíró tanár. Nem valami jóképű ember . . . nem szimpatikus. Nagyon komoly, nem is nagyon fiatal, no meg aztán, már nős ember . . felesége van . . . hidd el kérlek, nem életbevágó dolog . . . nem érdemes! ... — ogyi. J-ia.p’U.n^c mai eza.23a.ak 6 oldal.
