Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
4 Békés 1917. október 14. Az alkalmatlanok behívása. A napokban a város katonai ügyosztályához megérkezett Szurmay Sándor honvédelmi miniszter rendelete az untaug- lichok behívásáról, amelyről már irtunk. A rend kívül fontos és érdekes rendelet igy szól : A hadsereg érdeke megköveteli, hogy olyan alkalmazásokban, ahol fegyveres szolgálatra alkalmatlan egyének is használhatók, ilyenek alkalmaztassanak, ezáltal az egyes helyeken most beosztott fegyverrel teljesítendő szolgálatra is alkalmasok eredeti katonai hivatásuk céljára felszabadulnak. A fegyverrel teljesítendő szolgálatra is alkalmas egyének csak akkor szabadulnak föl, ha pótlásukról megfelelően gondoskodnak. A szükséges pótlások kiállítására általános tájékozásul s az előkészületek megtétele céljából a következőket rendelem : 1. A népfölkelő bemutatószemléken alkalmatlanoknak talált népfölkelésre kötelezettek a szükséglethez képest az általam esetenként külön elrendelendő számban népfelkelői fegyvernélküli szolgálatra az alábbiak szerint be lesznek hiva. 2. A közigazgatási hatóságok eszközük az igény- beveendők kijelölését és behívását. 3. A kijelölésnél figyelembe kell venni, hogy először azok legyenek igénybevéve, akik: önként jelentkezők, társadalmi állásra tekintet nélkül semmiféle hivatásban sem fejtenek ki tevékenységet, akiknek polgári foglalkozásuktól való elvonása hadi és nemzetgazdasági, valamint őrszolgálati érdekeket legkevésbbé érint, vagy akik nőkkel is könnyen pótolhatók, — mindennemű szórakozási helyek alkalmazottjai, aranyművesek, fodrászok, pincérek, fényüzési cikekkel kereskedők, stb. Figyelembe kell venni azt is, hogy elsősorban az alkalmazottak vétessenek igénybe, az önálló kereskedőket, iparosokat stb. valamint a csak egy kézművessel dolgozó iparosoknak ezen egy segédét csak akkor kell igénybe venni, ha a megállapított létszám egyébként ki nem állítható. 4. Ezen korlátokon belül minden 1869—1891. születési évfolyamú, (tehát nem állitásköteles) egyén is igénybevehető, aki tartósan az illető városban tartózkodik. Elsősorban a fiatalabb évfolyamokat kell igénybevenni és csak ha ezekből a szükséglet nem fedezhető szabad az idősebbeket bevonni. Kivétetnek a bevonulás alól volt tisztek, a hadfelszerelési alkalmazottak, állami és köztisztviselők, községi elöljárók, lelkészek és önálló mezőgazdák. A lehetőség szerint kivétetnek a közélelmezési, mező- és erdőgazdasági, egészségügyi és munkásközve- titő személyzet tagjai. Az önálló iparosok és kereskedők a tartózkodási helyükön vonulnak be, a többiek a tartózkodási hely közelében is fölhasználhatók. A fölhasználás helyét a közigazgatási hatóságok állapítják meg. Fegyveres szolgálatra az így behivottak nem alkalmaztatnak, csak akkor, hogyha közbeeső sorozásokon erre alkalmas minősítést nyernek. A honvédelmi minister közli a katonai ügyosztálylyal, hogy mennyi alkalmatlant kell behívni. 10—13 százalékkal többet hívnak aztán be az ügyosztályok, hogy az időközben elbocsátottakat is pótolhassák. A hehivás parancs utján történik. Aki a parancsnak nem engedemes- kedik, karhatalommal viszik el, le is csukhatják. A bevonulás előtt legalább 14 nappal érkezik az ilyen parancs. Olyanokat azonban, akik szemmel láthatólag minden népfölkelöi szolgálatra alkalmatlanok, nem hívnak be, — (inaszakadtak, magatehetetlen nyomorékok, stb.) A bevonulókat orvosi vizsgálat alá vetik és osztályozzák iiodákba vagy más helyekre. Lakásuk a kaszárnya, élelmük katonai koszt, azonban kivételes esetekben kaszárnyán kívüli lakhatásra is engedélyt kapnak. Természetesen uniformist viselüek, kaphatnak önkéntességi stráfokat is. Bevonulásuk után 8 napon át katona kiképzésnek vetik őket alá, ez azonban csak iskolázás lesz a katonai viselkedésből és magatartásból. ők is esküt tesznek, de nem olyat aminőt a fegyveresek, és fegyelmük is katonai lesz. A behívások alól fölmentés is adható alapos megokolással, a behivottak fölm&ntését csak főispán utján a honvédelmi miniszter adhatja meg. Teljesen a közigazgatási hatóságoktól függ, hogy kiket hívjon be a megadott keretekben. Természetesen itt aztán alkalom 'nyílik árdrágítók és uzsorások radikális ártalmatlanná tételére, minthogy éppen ők azok, akik nemcsak fölöslegesek, de égető terhek a társadalmon. Előléptetés. A király Farkas Lajos kir. főmérnököt, a szolnoki m. kir. folyammérnöki hivatal főnökét műszaki tanácsossá nevezte ki. Az anyakönyvi és községi bírói hivatalokban a hivatalos órák október 15-étől kezdve reggel 9 órától délután 2 óráig fognak tartatni. Temetés. Borougós őszi délután sárgult fakófalevelek hulltak a földre zizegve, zörögve, mikor Kun Erzsikét, kedveseinek, leáuytársainak fájó könnyhullatásai mellett temették. Elköltözött. . . Magával vitte egy bimbózó virág kedves bájait, szomorú szülőknek féltve őrzött kincsét, magával vitt egy át nem élt életet, csak egy az, mit itt hagyott, fehér leányszobájának kedves, ártatlan emlékeit. Az életet még nem ösmerte és mégis mennyit szenvedett, élete virágában volt még csak s az anyaföld visszakövetelte. A bánatos szülők, rokonság és ösmerősök virágerdővel övezték körül ravatalát. A gyázháznál hétfőn délután Fekesházy Jenő ref. s. lelkész mondott magas szárnyalásu, megható búc>úztatót. Óriási közönség osztozott a szülők fájdalmában. A rokonság és ösmerősök sok-sok koszorút, az elhunyt leánytársnői rengeteg virágcsokrot"‘hordtak össze, utolsó Isten hoz- zádul, ezzel is kifejezést adva osztatlan részvétüknek s az élete virágjában elköltözött kedves leány halálán érzett mélységes, igaz bánatuknak. Virágokkal megrakott külön koszorús kocsi követte a virágokkal dúsan elborított gyászkocsit és a résztvevők sokasága kisérte a legszebb virág hült tetemeit a református egyház temetőjébe, örök nyugalma helyére. Köszörű megváltás. Boldogult Kun Erzsébet ravatalára szánt koszorú megváltása címén dr, Décsi Károly kórházi főorvos lapunk utján a gyulai vöröskereszt-egyletnek 40 koronát, dr. Széli Imre gyermekmenhelyi igazgató-főorvos pedig Gyula város rokkant alapjának 30 koronát adományozott. Rendeltetési helyükre juttattuk az adományokat. Amidőn most Íródó soraink nyomdafesték alul kikerülnek, a fővárosi tápok után ballagva csak utólagos nekrológban emlékezhetünk meg politikai közéletünk három évtizedet meghaladó időn egyik legkiemelkedőbb alakjának, bár évekre terjedő betegség megelőzte, mégis váratlanul bekövetkezett és nagy részvétet keltett hirtelen haláláról. Noha olyan kiváló szerepet töltött be a magyar politikai közéletben, hogy tisztán ezen a címen is tudomást kellene vennünk elhunytéról, mint gyulai hirlap, mégis azt a momentumot örökítjük meg, hogy negyven esztendővel ezelőtt a miénk volt, a magunkénak tartottuk és ő is testtel, lélekkel gyulai embernek vallotta magát. És most halála után le kell szegeznünk, meg lehet örökítenünk róla, hogy valószínűleg gyulai ember maradt volna talán holta napjáig, ha — e sorok írója pontosan emlékszik még a napra is — 1877. évi december 31-én tartott vármegyei tisztujitáson nem buktatják ki gyulai szolgabirói tisztéből. Justh Gyula ugyanis mint jogvégzett fiatal ember Gyulán kezdte meg közszereplését, tisztviselői pályáját. Tiszteletbeli aljegyző, nemsokára valóságos aljegyző, jóemlékü Baranovics Gergely halála után pedig a gyulai járás szolgabirája lett. (Akkor ugyanis a mostani főszolgabirák csupán egyszerű szolgabirói címet viseltek és nem volt helyettesük sem.) Egyéniségének alapvonásai, amelyek őt, mint politikust és mint pártvezért is markánsan jellemezték, már szolgabiró korában megnyilatkoztak ; inkább energikus, mint konciliáns, inkább rideg, mint simulékony, inkább respektust keltő, mint szeretetreméltó, egyébként azonban pedáns, rendszerető és rendtartó, hivatása színvonalán álló tisztviselő volt. Nem is közigazgatási okok miatt, vagyis a közigazgatás érdekében, hanem ennek ellenére buktatták ki szolgabirói tisztéből. Ezek az okok kizárólag politikainak voltak. Akiről a fővárosi lapok politikai pártállásra való különbség nélkül egyértelmüleg és az igazságnak teljesen megfelelőleg megállapítják, hogy kezdettől mindvégig törhetetlenül liberális férfiú volt és a magyar szabadelvüség kiküzdésében igen nagy érdemeket szerzett, hogy hazájának függetlensége és liberális haladása, mint eszmény mindig a szeme előtt lebegett, hogy nagy idők nemes csatáiban Irányi Dániel vezérlete mellett tántorithatlan 48-as és függetlenségi politikusnak bizonyult, ez a Justh Gyula tisztviselő korában a 67-es kiegyezés, a volt úgynevezett jobb párt legszélsőbb árnyalatának legharciasabb hive volt városunkban. Olyanannyira, hogy a 75-iki fúzió után, amidőn a közjogi alapon álló szabadelvű párt megalakult, Justh Gyula a Senynyey párthoz csatlakozott, ahhoz a párthoz, amelynek Békésvármegyében abszolúte nem volt talaja s ez a politikai pártállása volt a kizárólagos ok, amely miatt szolgabirói tisztéből kibuktatták. Mellesleg említve, negyven esztendő alatt ez volt az egyetlen eset, midőn Békésvármegye törvényhatósága restauráción tényleges tisztviselőt kibuktatott. Igaz, hogy akkori időben a tisztviselői állás még nobile officium számba ment s az ő kibuktatásának a politikáin kívül némi mellék oka az is volt, hogy Justh Gyula már akkor igen gazdag ember volt és a kenyérkérdés nála nem forgott fenn. Gyulán léte alatt nősült is meg, előkelő úri házat vitt első szülött gyermekei Gyulán haltak meg és a gyulai sirkert- ben nyugosznak. Justh Gyulának — mint Gyulán lakása alatt kortársai, barátai, ismerősei megállapíthatták — nem voltak nagyratörő vágyai. Ambíciójának netovábbja az alispáni szék lett volna és noha a múltat illetőleg nehéz dolog utólagos jövendölésbe bocsátkozni, nemcsak nincs kizárva, hanem igen valószínű, hogy az esetben, ha akkor nem bukik meg és idővel Békésmegye alispánja lehetett volna, talán halála napjáig körünkben marad és nem válik olyan politikai tényezővé, akinek, az ország sorsa intézésében az a kiváló szerep jut, aminő tényleg jutott. Nagy kérdés ugyanis különösen az, hogy Justh Gyula nélkül a szabadelvüpárt bukása után a koalicó egyáltalában létrejöhetett, vagy ha az létre is jön, megbukott volna. Az ő pályafutása is tehát újabb élő bizonyítéka annak, hogy kis okok minő nagy következményeket vonnak maguk után. Justh Gyula minekutána mint szolgabiró megbukott, rövid idő múlva családostól elköltözött Gyuláról Csanádvár- megyébe, ahol ép úgy mint Békésvarmegyében, Szenttornyán szintén szép úri birtoka volt. Yirilis jogát Csanádvármegyében gyakorolta, szakított politikai múltjával s ő, a kiegyezés legfanatikusabb hive, konzervatív eszméinek politikai áldozata, a közjogi ellenzék s egyben a szabadelvüség legszélsőbb árnyalatának hive lön s el kell ismerni róla, hogy az is maradt azután élete utolsó leheletéig. Legyen a föld könnyű porainak, béke hamvaira, áldás emlékére 1 Lemondás. Dr. Hajnal Albert ujkigyósi uradalmi orvos, vármegyénk tiszteletbeli főorvosa, közéletünk közismert tisztes férfia, ki az országos orvosszövetség békésmegyei fiókszövetségének egy évtizeden át volt elnöke ezen bizalmi állásáról korára és gyengélkedésére való hivatkozással lemondott. Amig a lemondást a közgyűlés elé terjesztik s az uj elnök választást megejtik, a lemondott elnököt a legidősebb alelnök, dr. Beisz Miksa helyettesíti. Gyulai ügyvéd a közélelmezési hivatalban. AzOrszagos Kozelelmezési Hivatalt vezető mimszter dr. Martos József gyulai ügyvédet az országos közélelmezési hivatalhoz osztályvezető főtisztvise- iővé nevezte ki. Dr. Martos József a háború eleje óta mint élelmezési főhadnagy a debreceni központi katonai élelmezési raktárnál fejtett ki széleskörű tevékenységet s e minőségében szerzett gazdag gyakorlati ismeretei terelték reá a miniszter figyelmét, aki ezidőszerint hivatalának átszervezésén fáradozik s kiváló szakemberekkel frissíti fel hivatala személyzetét. Dr. Martos Józsefet táviratilag mentették fel a katonai szolgálatból s már el is foglalta uj hivatalát. Házasság. Faragó János gyulai cipész f. hó 11-én hazassagra lépett Werner Annával, Werner István asztalos leányával. A villamos világítás. A képviselőtestületi közgyűlésről szóló tudósításunkban megírtuk, hogy a közgyűlés a városi tanács és az állandóválasztmány javaslatának egyhangúlag történt elfogadásával tiltakozott a Békésmegyei Villamossági Részvénytársaságnak nem is kérelme, hanem egyszerű »bejelentése« fölött, hogy a közvilágitás árát 15 százalékkal, a magánfogyasztás árát pedig hekto- vattonként 12 fillérre, ipari célokra pedig 6 fillérre emeli fel. A képviselőtestület egyben kimondotta, hogy különösen a magánfogyasztók a felemelt dij fizetését megtagadhatják. A társaság nincs ezen az állásponton. Legalább azt . bizonyítja az a körlevél, amelyet a napokban minden magánfogyasztóhoz szétküldött, amelyben megírja, hogy Oktober 15-étől kezdve a villám áramot a fenti összegekben állapítja meg azzal, hogy az esetben, ha a magánfogyasztó a felemelt árakat fizetni nem hajlandó, az óra leszerelése s ezzel a világítás megvonása iránt fog intézkedni. A magánfogyasztók a kapott körlevéllel tömegesen keresték fel a város polgármesterét és szerkesztőségünket is, mitevők legyenek, hogy a világítástól meg ne fosztassanak ? Nézetünk szerint a fogyasztóknak teljes létszámban, vagyis egyetemlegesen kellene fellépniük és az óra leszerelés ellen tiltakozniuk, a hatóságnak pedig hivatalból meg kellene akadályoznia, hogy a villamossági társaság ezt a leszerelést végrehajthassa, mert vagy élünk, vagy nem élünk jogállamban. A villamos társaság végtére is szerződéses alapon köteles a világítást eszközölni, nem pedig annak feltételeit a szerződés ellen egyoldalulag megállapítani. Ha a társaság azt hiszi, hogy a képviselőtestület határozata reá nézve sérelmes, tessék az ő képzelt igazát felsőbb fórum előtt érvényesíteni. A méltányossági szempontoktól megfelelő körülmények között senki sem fog elzárkózni, de az a forma s az az eljárás, amelyet a társaság a várossal és annak közönségével szemben tanúsít, nemcsak nem jogos, hanem bántó és tűrhetetlen. Bántó és tűrhetetlen annyival inkább, mert a villamos társaság nem panaszkodhat sem a városra, Jnsíh Gyula
