Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-23 / 38. szám
XL1X. évfolyam (üynla, 1917. szeptember 33 38. szám Előfizetési árakEgész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOIL\ DATID. Megjelenik minden vasárnap Választások a vármegyén. A törvényhatósági bizottság májusi közgyűlése határozatiig kimondotta, hogy az üresedésben levő tisztviselői állásokat az októberi közgyűlésen betölti és a múlt év elején elhalasztott választásokat megtartja. Ennek a határozatnak következménye a pályázatoknak szeptember 30-iki határidővel történt kiírása és a választási mozgalmaknak, korteskedéseknek és kombinációknak megindulása. Vármegyebeli laptársaink már részletesen, bárba sok ténybeli tévedéssel és bizonyos személyi egyoldalúsággal foglalkoztak e kérdéssel. Ez indított minket arra, hogy azon eredeti elhatározásunktól eltérőleg, hogy majd csak a pályázati batáridő lejárta után, a beadott pályázatok alapján ismertessük a választás esélyeit, már most szintén hozzászóljunk a kérdéshez és a fontos közérdekű ügy tárgyalásával a tisztánlátást és a helyes megoldást elősegíteni törekedjünk, egyúttal pedig a választás eddigi előkészítő mozzanatairól — egyéni állásfoglalás nélkül birt adjunk. A törvényhatósági önkormányzat egyik legjelentékenyebb joga, hogy joghatósággal biró tisztviselőit önmaga választja meg. E fontos jog gyakorlásánál tehát kettős kötelessége az illetékes tényezőknek, hogy a választásnál a helyes közérdeket, a tisztviselők előléptetésénél az igazságot és méltányosságot egyaránt figyelembe vegyék és érvényesítsék. Még inkább szükség van erre most, amikor a rendkívüli viszonyok miatt az időszakonként megújuló tisztujitások fel vaunak függesztve és amikor az érdekelt tisztviselők egy részének akadályozása miatt az informálás és kapacitálás sem lehet oly általános, a miért az e tekintetben való hiányt vagy egyoldalúságot a választó bizottsági tagok körültekintésének és az összes körülmények tárgyilagos mérlegelésének kell pótolnia. Amikor a törvényhatóság valamely állás betöltésénél két vagy több pályázó között választ, elsősorban az arravalóságot, rátermettséget kell figyelembe vennie, egyenlő feltételek mellett aztán nem szabad figyelmen kivül hagyni a szolgálati időt, az előlépésre való jogosultság sorrendjét sem, mert csak ezen szempontok méltányos összeegyeztetésével lesz a választás a közérdeknek megfelelő és a tisztviselők szempontjából igazságos. Mindkét szempontból módjukban van a törvényhatósági bizottság tagjainak illetékes helyekről előre információt szerezni, de maga a választási eljárás során is tájékoztató adatot fog nyújtani a kijelölő választmány munkája, a mely mindenkori tapasztalatunk és meggyőződésünk szerint a kijelölésben és főleg annak sorrendjében a választaudók személyét illetőleg tárgyilagos elbírálás alapján irányadó véleményt nyilvánít. Sem a közérdekkel, sem a«tisztviselői karral szemben tartozó méltányossággal nem egyeztethető össze tehát az a gyakran tapasztalt eljárás, ha a bizottsági tagok szavazatukat az első jelentkezőnek részletes tájékozódás nélkül odaígérik és amikor később tárgyilagos felvilágosítások alapján a körülményekről, a többi pályázó személyéről tudomást szereznek, a megismert közérdek támogatásában, sőt sokszor a szívesebben látott egyénre való szavazásban is könnyelmű ígéretük által feszélyezve vannak. A vármegye tisztviselői karának tagjai elismert kiválóságukkal és szorgalmukkal elég nehézzé teszik az elhatározást, a mikor közöttük választani kell, de épen ezért fokozott mértékben szükség van arra, hogy meggondolással és pártatlan megítéléssel adják le a bizottság tagjai szavazatukat. Fentartva magunknak is az alkalmat arra, hogy a pályázati határidő lejárta után annak eredményével és a pályázók személyével újra foglalkozzunk, az eddigi mozzanatokat a következőkben ismertetjük. Üresedésben van és betöltésre kerül a gyomai főszolgabírói, a másodfőjegyzői és két aljegyzői állás. Eddigi jelentkezések és a bizottsági tagok körében hangoztatott nevek szerint a gyomai főszolgabírói állásra pályáztak dr. Margonyay Gyula orosházi tb. főszolgabíró, dr. Debrec&eni Lajos békéscsabai tb. főszolgabíró, dr. Kiss László gyomai helyettes főszolgabíró és dr. Stojanovics Szilárd árvaszéki ülnök. A másodfőjegyzői állásra pályáznak dr. Margonyay Gyula tb. főszolgabíró, Schmidt Iván árvaszéki ülnök, dr. Vángy el Endre neiyettes másodfőjegyző és dr. Ssit'bik Bálint ár vaszóki jegyző. Az ezen két magasabb állás betöltése folytán, úgyszintén a már üresedésben levő két aljegyzői állással összesen négy egyenlő raugfokozatban levő aljegyzői illetve szolga- birói állás vár betöltésre, a melyek arányszáma aszerint változik, amint a magasabb T A B C A. Tompa Mihály (születése századik évfordulóján.3 Pénteken, szeptember 28-án lesz száz esztendeje, hogy a nemzet egyik legnagyobb, leg- magyarabb költője született, Fájdalmas, szomorú rezignációt érzek ama megütközés fölött, amit e szavak „legnagyobb, legmaggarabb“ költő az olvasóközönség nagy, mondhatnám túlnyomó részéből kiválthatnak. Nem csodálkozom eme megütközés fölött, aminek okát is tudom, magyarázatát is adom és pedig egyszerűen azt. hogy a magyar olvasóközönség összes jeles költőink között legkevésbbé Tompa Mihályt ismeri. Direkt megfigyelésem, tanulmányom tárgyává tettem, ahová csak bepillantást tehettem, a könyvtárak nagy, mondhatnám tekintélyes számát. És pedig nemcsak a magán, hanem a közkönyvtárakat is. Megfigyelésem eredményeként elmondhatom, hogy akárhány közkönyvtárban Vörösmarty, Petőfi és Arany mellett meg voltak a Toldi által kiadott „Magyar nemzet klasszikus irói“, tehát Csokonay, Berzsenyi, Kisfaludy, Kölcsey, Bajza, hogy a többit ne is említsem, de Tompát csak elvétve találtam. A magánkönyvtárak Tompa statisztikája a közkönyvtárakénál természetesen még sokkal siralmasabb. Csak igy érthető tehát, hogy akárhány középiskolai képzettségű, sőt egyetemi műveltségű, máskülönben pedig irodalomkedvelő, lelkes magyar ember szégyenkezés nélkül mondja, hogy Tompából cs&k fogyatékos ösmeretei vannak. Tudja ugyanis róla, hogy ő irta: Levél elutazott barátom után, A madár fiaihoz, A gólyához cimü költeményeket, olvasta Az ibolya álmai virágregét, némelyike azt is tudja, hogy Tompa szövegére komponálták a „Télen, nyáron pusztán az én lakásom“ népdalt, ezekről el is ismeri, hogy gyönyörűek, de Tompa költeményei, összes müvei sohasem voltak a kezében. Megszerezni, megvenni (pedig most már 4 koronáért is lehet) éppen úgy nem jutott soha eszébe, mint a különben teljes tiszteletre méltó Bacsányit, vagy Verseghyt sem. Akárhányan, sőt valamennyien akkor szégyenkeztek, akkor pironkodtak már, amidőn — ajánlás és kapacitálás után — belé kezdtek összes müveibe s elfojtott lélekzettel, sugárzó örömmel olvasták nemcsak a magyar, hanem a virágirodalomban páratlanul álló „Virágregék11 után : Bónis Pogány Karolina szélié mének, Temetői hangok. Levél Petőfihez, Az er dei lak, Levél Pogány Karolinához, Ősszel születtem, Árverésen, Boldogság, Emléksorok egy szép hölgyhöz, Az én lakásom. Fiam születésekor, Teréz emlékezete, Mit kérek tőled sors. Barátim emlékezete, Máriához midőn a zárdába készült, Kazinczy Ferenc emlékezetére, Forr a világ, A kedves sírjánál, isten akaratja, Borozás közben, Lorántfty Zsuzsánna emlékezete, Tanács, A pozsonyi várban, Tapasztalás, Levél egy anyához, Uj Simeon, Hajtsátok meg, Nőmnek, A vén szolga, Utolsó verseim, stb. költeményeit. Irodalmunk valóságos, nagyrészben páratlan gyöngyei, de — fájdalom — annyiban is hasonlatosak a gyöngyhöz, hogy mint azt a tenger mélységéből, ezeket is a közöny hullámainak megtörése után lehet csak kihalászni. Oh, hányán fedezik igy fel lompát és hánynak — sajnos még mindig az olvasóközönség túlnyomó részének — kell őt felfedeznie. Ferenczy Ida emlékkönyvében írja, hogy a mártírhalált szenvedett fenkölt szellemű, feledhetlen Erzsébet királynénk élénk szemrehányást tett neki, hogy Tompára hamarább nem hívta fel figyelmét. Ösmerve a királyné páratlan nemes, mélységes ielkületét, nem is csoda, hogy minek utána nagy későn megismerte, az összes magyar poéták között Tompa hatott reá legerősebben, ép úgy, mint a németek közül Heine. Háládatlan, felesleges, meddő, mindenek fölött pedig kegyeletien dolog kutatni, disputálni, hogy melyik költő a jobb vagy a nagyobb. Meddő a riém- eteknélSchiller Göthe vagy Heine nagyobb volta fölött vitatkozni. meddő a magyar költő óriásoké fölött is. Örüljünk, hogy többen vannak, akiket egymással párhuzamba vonhatunk. Nem szükséges, hogy a többi rovására bármelyiknek az elsőséget odaadjuk. Hanem a rendszerint méltatlanul, igazságtalanul mellőzött —■ mert mellőzött — Tompának meg kell adnunk az elégtételt, hogy vannak neki is hívei, még pedig meggyő- ződéses, fanatikus hívei, akik ha fenti okból nem is proklamálják őt — de mást sem — Magyar- ország legjobb, legnagyobb, tehát első költőjének, az ő költészetében találják a legtisztább, a legfelségesebb műélvezetet, lelki gyönyörűséget és ha nem is emelik Vörösmarty, Arany és Petőfi fölé, de legalább is melléjük helyezik őt. Tompának nincs még a fővárosban szobra, pedig épp oly joggal igényelné, mint fentebb említett poéta s kortársai. De az ő nagyságát, halhatatlanságát is saját müvei adják meg, mint minden nagy embernek, minden poétának. Költeményei, regéi, imádságai (Az Olajág a legszebb imakönyv, mely eddigelé magyar nyelven Íródott) a nemzet kincsei, amelyeknek egyetlenegy müveit magyar házból sem volna szabad hiányozniok. Áldassék a magyarok Istene, hogy őt száz esztendővel ezelőtt a magyar nemzetnek ajándékozta ! Kóhn Dávid. Lapunlc mai szama -3= oldal.