Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-23 / 38. szám

XL1X. évfolyam (üynla, 1917. szeptember 33 38. szám Előfizetési árak­Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOIL\ DATID. Megjelenik minden vasárnap Választások a vármegyén. A törvényhatósági bizottság májusi köz­gyűlése határozatiig kimondotta, hogy az üresedésben levő tisztviselői állásokat az októberi közgyűlésen betölti és a múlt év elején elhalasztott választásokat megtartja. Ennek a határozatnak következménye a pályá­zatoknak szeptember 30-iki határidővel tör­tént kiírása és a választási mozgalmaknak, korteskedéseknek és kombinációknak meg­indulása. Vármegyebeli laptársaink már részlete­sen, bárba sok ténybeli tévedéssel és bizo­nyos személyi egyoldalúsággal foglalkoztak e kérdéssel. Ez indított minket arra, hogy azon eredeti elhatározásunktól eltérőleg, hogy majd csak a pályázati batáridő lejárta után, a beadott pályázatok alapján ismertessük a választás esélyeit, már most szintén hozzá­szóljunk a kérdéshez és a fontos közérdekű ügy tárgyalásával a tisztánlátást és a helyes megoldást elősegíteni törekedjünk, egyúttal pedig a választás eddigi előkészítő mozzana­tairól — egyéni állásfoglalás nélkül birt adjunk. A törvényhatósági önkormányzat egyik legjelentékenyebb joga, hogy joghatósággal biró tisztviselőit önmaga választja meg. E fontos jog gyakorlásánál tehát kettős köteles­sége az illetékes tényezőknek, hogy a válasz­tásnál a helyes közérdeket, a tisztviselők előléptetésénél az igazságot és méltányossá­got egyaránt figyelembe vegyék és érvénye­sítsék. Még inkább szükség van erre most, amikor a rendkívüli viszonyok miatt az időszakonként megújuló tisztujitások fel vau­nak függesztve és amikor az érdekelt tiszt­viselők egy részének akadályozása miatt az informálás és kapacitálás sem lehet oly álta­lános, a miért az e tekintetben való hiányt vagy egyoldalúságot a választó bizottsági tagok körültekintésének és az összes körülmények tárgyilagos mérlegelésének kell pótolnia. Amikor a törvényhatóság valamely állás betöltésénél két vagy több pályázó között választ, elsősorban az arravalóságot, rátermett­séget kell figyelembe vennie, egyenlő felté­telek mellett aztán nem szabad figyelmen kivül hagyni a szolgálati időt, az előlépésre való jogosultság sorrendjét sem, mert csak ezen szempontok méltányos összeegyezteté­sével lesz a választás a közérdeknek megfe­lelő és a tisztviselők szempontjából igazsá­gos. Mindkét szempontból módjukban van a törvényhatósági bizottság tagjainak illetékes helyekről előre információt szerezni, de maga a választási eljárás során is tájékoztató adatot fog nyújtani a kijelölő választmány munkája, a mely mindenkori tapasztalatunk és meg­győződésünk szerint a kijelölésben és főleg annak sorrendjében a választaudók személyét illetőleg tárgyilagos elbírálás alapján irány­adó véleményt nyilvánít. Sem a közérdekkel, sem a«tisztviselői karral szemben tartozó méltányossággal nem egyeztethető össze tehát az a gyakran tapasz­talt eljárás, ha a bizottsági tagok szavazatu­kat az első jelentkezőnek részletes tájékozó­dás nélkül odaígérik és amikor később tár­gyilagos felvilágosítások alapján a körülmé­nyekről, a többi pályázó személyéről tudo­mást szereznek, a megismert közérdek támo­gatásában, sőt sokszor a szívesebben látott egyénre való szavazásban is könnyelmű ígére­tük által feszélyezve vannak. A vármegye tisztviselői karának tagjai elismert kiválóságukkal és szorgalmukkal elég nehézzé teszik az elhatározást, a mikor kö­zöttük választani kell, de épen ezért fokozott mértékben szükség van arra, hogy meggon­dolással és pártatlan megítéléssel adják le a bizottság tagjai szavazatukat. Fentartva magunknak is az alkalmat arra, hogy a pályázati határidő lejárta után annak eredményével és a pályázók személyével újra foglalkozzunk, az eddigi mozzanatokat a kö­vetkezőkben ismertetjük. Üresedésben van és betöltésre kerül a gyomai főszolgabírói, a másodfőjegyzői és két aljegyzői állás. Eddigi jelentkezések és a bi­zottsági tagok körében hangoztatott nevek szerint a gyomai főszolgabírói állásra pályáz­tak dr. Margonyay Gyula orosházi tb. fő­szolgabíró, dr. Debrec&eni Lajos békés­csabai tb. főszolgabíró, dr. Kiss László gyomai helyettes főszolgabíró és dr. Stojanovics Szilárd árvaszéki ülnök. A másodfőjegyzői ál­lásra pályáznak dr. Margonyay Gyula tb. főszolgabíró, Schmidt Iván árvaszéki ülnök, dr. Vángy el Endre neiyettes másodfőjegyző és dr. Ssit'bik Bálint ár vaszóki jegyző. Az ezen két magasabb állás betöltése folytán, úgyszintén a már üresedésben levő két aljegyzői állással összesen négy egyenlő raugfokozatban levő aljegyzői illetve szolga- birói állás vár betöltésre, a melyek arány­száma aszerint változik, amint a magasabb T A B C A. Tompa Mihály (születése századik évfordulóján.3 Pénteken, szeptember 28-án lesz száz esz­tendeje, hogy a nemzet egyik legnagyobb, leg- magyarabb költője született, Fájdalmas, szomorú rezignációt érzek ama megütközés fölött, amit e szavak „legnagyobb, legmaggarabb“ költő az olvasóközönség nagy, mondhatnám túlnyomó részéből kiválthatnak. Nem csodálkozom eme megütközés fölött, aminek okát is tudom, magyarázatát is adom és pedig egyszerűen azt. hogy a magyar olvasókö­zönség összes jeles költőink között legkevésbbé Tompa Mihályt ismeri. Direkt megfigyelésem, tanulmányom tár­gyává tettem, ahová csak bepillantást tehettem, a könyvtárak nagy, mondhatnám tekintélyes szá­mát. És pedig nemcsak a magán, hanem a köz­könyvtárakat is. Megfigyelésem eredményeként elmondhatom, hogy akárhány közkönyvtárban Vörösmarty, Petőfi és Arany mellett meg voltak a Toldi által kiadott „Magyar nemzet klasszikus irói“, tehát Csokonay, Berzsenyi, Kisfaludy, Köl­csey, Bajza, hogy a többit ne is említsem, de Tompát csak elvétve találtam. A magánkönyv­tárak Tompa statisztikája a közkönyvtárakénál természetesen még sokkal siralmasabb. Csak igy érthető tehát, hogy akárhány kö­zépiskolai képzettségű, sőt egyetemi műveltségű, máskülönben pedig irodalomkedvelő, lelkes ma­gyar ember szégyenkezés nélkül mondja, hogy Tompából cs&k fogyatékos ösmeretei vannak. Tudja ugyanis róla, hogy ő irta: Levél elutazott barátom után, A madár fiaihoz, A gólyához cimü költeményeket, olvasta Az ibolya álmai vi­rágregét, némelyike azt is tudja, hogy Tompa szövegére komponálták a „Télen, nyáron pusz­tán az én lakásom“ népdalt, ezekről el is ismeri, hogy gyönyörűek, de Tompa költeményei, összes müvei sohasem voltak a kezében. Megszerezni, megvenni (pedig most már 4 koronáért is lehet) éppen úgy nem jutott soha eszébe, mint a kü­lönben teljes tiszteletre méltó Bacsányit, vagy Verseghyt sem. Akárhányan, sőt valamennyien akkor szégyenkeztek, akkor pironkodtak már, amidőn — ajánlás és kapacitálás után — belé kezdtek összes müveibe s elfojtott lélekzettel, sugárzó örömmel olvasták nemcsak a magyar, hanem a virágirodalomban páratlanul álló „Vi­rágregék11 után : Bónis Pogány Karolina szélié mének, Temetői hangok. Levél Petőfihez, Az er dei lak, Levél Pogány Karolinához, Ősszel szü­lettem, Árverésen, Boldogság, Emléksorok egy szép hölgyhöz, Az én lakásom. Fiam születése­kor, Teréz emlékezete, Mit kérek tőled sors. Barátim emlékezete, Máriához midőn a zárdába készült, Kazinczy Ferenc emlékezetére, Forr a világ, A kedves sírjánál, isten akaratja, Borozás közben, Lorántfty Zsuzsánna emlékezete, Tanács, A pozsonyi várban, Tapasztalás, Levél egy anyá­hoz, Uj Simeon, Hajtsátok meg, Nőmnek, A vén szolga, Utolsó verseim, stb. költeményeit. Irodal­munk valóságos, nagyrészben páratlan gyöngyei, de — fájdalom — annyiban is hasonlatosak a gyöngyhöz, hogy mint azt a tenger mélységéből, ezeket is a közöny hullámainak megtörése után lehet csak kihalászni. Oh, hányán fedezik igy fel lompát és hánynak — sajnos még mindig az olvasóközönség túlnyomó részének — kell őt felfedeznie. Ferenczy Ida emlékkönyvében írja, hogy a mártírhalált szenvedett fenkölt szellemű, feled­hetlen Erzsébet királynénk élénk szemrehányást tett neki, hogy Tompára hamarább nem hívta fel figyelmét. Ösmerve a királyné páratlan nemes, mélységes ielkületét, nem is csoda, hogy minek utána nagy későn megismerte, az összes magyar poéták között Tompa hatott reá legerősebben, ép úgy, mint a németek közül Heine. Háládatlan, felesleges, meddő, mindenek fölött pedig kegyeletien dolog kutatni, disputálni, hogy melyik költő a jobb vagy a nagyobb. Meddő a riém- eteknélSchiller Göthe vagy Heine nagyobb volta fö­lött vitatkozni. meddő a magyar költő óriásoké fö­lött is. Örüljünk, hogy többen vannak, akiket egymással párhuzamba vonhatunk. Nem szük­séges, hogy a többi rovására bármelyiknek az elsőséget odaadjuk. Hanem a rendszerint méltat­lanul, igazságtalanul mellőzött —■ mert mellőzött — Tompának meg kell adnunk az elégtételt, hogy vannak neki is hívei, még pedig meggyő- ződéses, fanatikus hívei, akik ha fenti okból nem is proklamálják őt — de mást sem — Magyar- ország legjobb, legnagyobb, tehát első költőjé­nek, az ő költészetében találják a legtisztább, a legfelségesebb műélvezetet, lelki gyönyörűséget és ha nem is emelik Vörösmarty, Arany és Petőfi fölé, de legalább is melléjük helyezik őt. Tompának nincs még a fővárosban szobra, pedig épp oly joggal igényelné, mint fentebb em­lített poéta s kortársai. De az ő nagyságát, hal­hatatlanságát is saját müvei adják meg, mint minden nagy embernek, minden poétának. Költe­ményei, regéi, imádságai (Az Olajág a legszebb imakönyv, mely eddigelé magyar nyelven Íródott) a nemzet kincsei, amelyeknek egyetlenegy müveit magyar házból sem volna szabad hiányozniok. Áldassék a magyarok Istene, hogy őt száz esztendővel ezelőtt a magyar nemzetnek aján­dékozta ! Kóhn Dávid. Lapunlc mai szama -3= oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom