Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
XL IX. évfolyam Gyula, 191?. szeptember fii 39. szám Előfizetési árak’ Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : liÓII.X OÁVID. Megjelenik minden vasárnap A mit mindennap és a napnak minden órájában tapasztalunk és érzünk, a közélelmezés körüli bajok és nehézségek összegezve kerülnek feltárásra havonként a közigazgatási bizottságban. A vármegye alispánja havi beszámolóiban kellő őszinteséggel és részletességgel mutat rá a mindenkori helyzetre és a közigazgatási bizottság tagjai is alkalmat vesznek arra, hogy a nehézségekből kivezető utakat keressék. Sajnosán kell levonnunk a tanúságot a tények ismeretéből, hogy a bajoknak csak részben oka a termékeknek hiánya és a közönségnek jó része a rendeltekkel szemben való megátolkodottan makacs magatartása; az administrativ bajok eredete és főoka a rendeleteknek késedelmesen való kiadásában és sokszor a gyakorlati élettel nem számoló intézkedéseiben keresendő, amely körülmények között hiába való a helyi hatóságoknak lelkiismeretes buzgalma, az elkésett és hibás rendeleteket megnyugtató és eredményes módon végrehajtani már nem lehet. Hogy csak a hétfői közigazgatási bizottsági ülés anyagából legszembetűnőbb momentumokra mutassunk rá, a lakosság nagy részének lehetetlenné tétetett a vásárlási jog kiterjesztésének megtagadásával a házi és T A R C A. Péter válókeresete. Irta-: Péczely József. A léniázott nadrágu törvényszolga a szárnyas ajtón kidugja a fejét. Kiált: — Nagy Péter! A zsibongás kissé csendesedik, mire a szolga végig mustrálja a folyosón ácsorgó népeket. Vigyáz. Tekint jobbra is, balra is. Melyik mozog a szóra ? Egyik se. — Nagy Péter ! Most már erősebben, nyomatékosabban. Bosszúság festi át a hangját. Hol bujkál az az ember ? Még majd utóbb ő szorul érte. A folyosó végéről hirtelen ijedt kurjantás hallatszik. Erős, katonás kurjantás : — Hir! De mozog is hozzá a magyar. Rakja előre a csizmákat a sima kockaköveken. (Azok se az Alföldön termettek.) A sietségtől meghajolva sebesen kopog előre; nyalábjában a hátáról lemelegedett rokk, meg a harisnya. Nem vélte, hogy ilyen hamarosan sor kerüljön rá. Beszélgetett egy bicerei ügyes-bajossal. Hogy áll a vetés arrafelé ? — Mögyök, mögyök, — szuszogja s mikor szótávolságra ér, megbökdösi a mellét s nagyobb biztonság okából fölkérdi : * — Engöm keresnek ? — Kend a Nagy Pétör ? A magyar biccent: — Én a’! — Akkor hát egy-kettő, befelé 1 Péter fordul, topog. A rokkot szeretné letenni valahova. Valami jó, biztos helyre. Meg a tarisznyát . . . gazdasági szükségletek közvetlen beszerzése; a hiányos intézkedések folytán bizonytalan időn belül nem lehet megalakítani a termés átvevő bizottságokat, amelyeknek már a csép- léssel egyidejűleg kellett volna működni; rendelet hiányában teljesen tájékozatlanok vagyunk, mi lesz a sertóshizlalással, pedig a sertéseknek már régen be kellene fogva lenni és a zsirhiánynak mostani súlyos csapását érezve aggodalommal gondolunk a mulasztásból a jövőre előálló nagy bajokra ; végül ma sincs megállapítva a tengeri ára és szabályozva annak forgalma, pedig a tengeri nagy része már le van törve és félig titokban, félig nyíltan ellenőrizetlen forgalom és adásvétel tárgya. Különösen a két utóbb említett rendeletnek, a sertéshizlalás és tengeri adásvétel szabályozásának kérdése sújtja a lakosságot és állítja problémák elé a jövőre gondoló hatóságot. A tisztességes termelő és vevő még csak megegyeznek abban, hogy a tengerit a majd megállapítandó maximális áron fizetik, de elkepzelhetetlen mély tág tere nyílik ily körülmények között a lelketlen uzsorának, a mivel szemben valamit is tenni lehetetlen. A közigazgatási bizottság ülése óta ismét egy hét telt el anélkül, hogy a várva várt rendeletek közül egyik is megjelent A szolga ösztökéli: — Befelé ! Péter révedezik : — Hát ez a gúnya, mög a tarisznya? — Tőgye íe kend A magyar megtorpan, miközben kiszalad a száján: — Talán bolond vagyok 1 — Ide a két ajtó közé, — mondja a szolga, — majd én ügyelek rá. Péter egy szempillantásig erősen vigyázza a léniázott nadrágút. Lehet-e neki hinni? Tapasztalatai vannak. Szomorú tapasztalatai. Történt már vele egy olyan eset . . . Azonban most hivatalos ember bátorítja. Ügyel rá. Ugyan ugy-e? A rokk még igen jó rokk. Nem viseltes. Mindössze tiz esztendős. Alig valamivel több. Nem is vásári munka. A tarisznya meg . . . ? Nincs több olyan tarisznya a vármegyében. Úgy pászol az ember hátára, mint a parancsolat. Hát még a benne rejtőzködő fölséges titkok? A fehér búza kenyér ! Nem sütnek olyant a városban ! Meg a finom foghagymával tűzdelt paprikás szalonna. Hasaalja. Nincs az a hentes. Harmadévi, Saját nevelés . . . De nincs választás s igy Péter nehéz szivvel a sarokba igazítja a kincseit s aztán nagy elszántan befordul a szárnyas ajtón. Hát ezt se hitte volna ezelőtt tiz esztendővel. Nem ; ezt nem hitte volna . . . Városi bírák elé . .. Kiteregetni a takargatni valókat . . . No, de ha már igy esett az ügy, hát nem is hagy a Rozálon egy szemernyi szentelt vizet se. Nem. Leszedi róla az utolsó szikráig. A teremben három biró ül egyvégtibe. Dobogón. Afféle deszka-alkotmány. Mint a tanító az iskolában Körülöttük kisebb nagyobb urak. Úri kisbirák, végrehajtók mik . . . Hátul jókedvű, mosolygós népek. Dologkerülők. De a bírák előtt is négy-öt ember asszony. Ügyes-bajosok. Szuronyos őr is vagy kettő. Sipkásan, komolyvolna. Hovatovább ott leszünk, hogy hiába is adják ki majd a rendeletet, mert a tengeri mind forgalomba kerül, a közönség úgy ahogy segít magán és he fog állani egy zavaros, auarehistikus állapot, amit helyrehozni már semmiféle rendelet nem lesz képes. Az alispáni jelentésnek a közélelmezéssel kapcsolatos ügyeket tárgyazó részét a következőkben ismertetjük: A vármegye ellátatlan lakosainak lisztben ezidő szerint hiánya nincs, mert a közélelmezési hivatal folyó évi október 15-ig terjedő időre elegendő lisztet utalványozott úgy, hogy abból a rendeletileg megállapított fejquóta előreláthatólag teljes egészében mindenütt kiadható lesz. Hogy ezen idő után is az ellátatlanok lisztszükséglete kielógithető lesz-e vagy sem, az mindenesetre nagyban függ attól is, hogy a jelzett idő után mennyi lesz az ellátatlanok száma, amit ezidő szerint még megközelítőleg sem tudok meghatározni, mert a gabonavásárlás az átvevő bizottságok működésének megkezdéséig, illetőleg október 15-ig még lehetséges. Habár kellő indokolással kértem is, hogy a vásárlási jogosultság a vármegye minden községére nézve legalább az egész járás területére, sőt egyes gyengébb termésű járásokat illetőleg a szomszéd járásokra is kiterjesztessék, ezt a kérelmet a közélelmezési hivatal nyoleszori sürgetésemre végre elutasitólag intézte el. Természetes, hogy mivel a múltak keserves tapasztalatai után mindenki igyekezett s igyekezik beszerezni házi szükségletre szolgáló gabonáját és mivel legtöbb helyen a helybeli beszerzés lehetetlen, ennélfogva a lakosság túlnyomó része a fen- álló szabályokkal ellentétben úgy szerezte be szükségletét, amint azt tudta, tág teret nyitván ezzel az eladók lelketlen uzsoráskokodva- No, itt ugyan szigorúan értelmezik a tekintetes törvényt! — Ide jöjjön kend! — szól a középen ülő biró Péter felé. Péter lépeget. Kissé bátortalanul. Hiába a kurázsi ilyen esetben rendszerint elhúzódik valamerre a boka tájékára. — Hogy hívják kendet ? Péter köhent s lassan kibökdösi a kajla bajusza alól: — Nagy Pétör. A biró mérgesedik: — Hangosabban beszéljen kend. Született? Péter szeretne valami olyant mondani, hogy hát hiszen nini . . . ! Nem azért éppen, amiér’! De hát nem jó a törvénynyel rezonérozni. Amilyen mérges ez a biró, még könnyen be is kac- lizhatja. Ezért hát csak lenyeli az érzéseit s most már nyomatékosabban felel: — Szanazug, — Mikor ? Melyik esztendőbe ? Péter vakarint egyet az üstökén. — Hogy is csak . .' . ? Elmosoíyosodik s egész barátságosan- oda hajol a törvénytevők felé: — Biz ammá’ rógecskén volt. A kérdezősködő biró fordít a kérdésen : — Hány éves ? Péter kimereszti a jobb keze hüvelykujját: — Jelenleg éppen a möggyéresi vásár hetibe töltöttem be az ötvenkettőt ! — Figyelmeztetem, — igy a biró,— hogy vallomására meg kell esküdni tehát csakis az igazat Péter szeretne valami olyast mondani, hogy nini . . .! Nem szoktam én hazudni! De nem mondja. Nyújt egyet a nyakán. Hm. Való, ami való. Ilyen szigorúnak nem vélte a körülményeket. Tudta ugyan, hogy huza-vonával jár a törvénykezés, el is volt rá készülve, de hogy ilyen nagy apparátussal járjon, azt nem hitte. Lapunk m.a,i száma © oldal.
