Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
XL1X. évfolyam Gyula, 1917. lebruár 4 5. szám. Ellflictési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 filler. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Oobav Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KŐM DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A kiméletJen buvárhajóharc. Az entente fenyegetődzései, készülődései közepette, amikor Lloyd George szavára szárazföldön és tengeren egyaránt beígérik nekünk a megsemmisítő offenzivát: szólalnak meg a központi hatalmak és jelentik be a kíméletlen buvárhajóharoot. Elmondhatjuk nyugodtan: nem szolgál ez a bejelentés nagy meglepetéssel nekünk. Vártunk reá. Tudtuk, hogy arra a hallatlan gazságra, hogy az entente kikürtöli céljául a mi szét- tiprásunkat, más felelet nem jöhet, mint a legádázabb és legelszántabb — amint a jegyzékünk mondja — legelkeseredettebb harc ellenségeinkkel szemben. Két nagy kérdés lebeg most az ajkakon: miért csak most és ha most igen, mit várunk a tengeralatti offenzivától ? Miért csak most — erre megfelel Beth- mann-Hollveg beszéde. De a tények ismerete és logikája is feleletet ad rá. Tavaly, amikor Tirpitz admirális a kíméletlen tengeralatti harcot követelte : nem léphettünk még erre az útra. Egyrészt joggal gondolhattuk azt, hogy az entente belátva katonai vereségét, megadja a módot arra, hogy a lezajlott fegyvertények után újból a béke áldása virradjon reánk. Ki gondolhatott volna arra az őrületre, arra a tisztára tébolyodott TÁRCA. JEsti ének. Néha, ha este van, csend ül a tájon, Néha, ha este van, kerül as álom. Borongás szivemben f ölsir as élet — Néha, ha este van, o nem itt élek, 0, nem itt élek . . . Virágos vasárnap ül abban a fényben, Eggsserü ruhában, nagy útra késsen Templomba indul, templomba jár As én szomorú édes anyám . . . A fia messze van ágyak tűsében, Szemben a halállal, viharban, vérben ; Tépett ruhában, fáradtan, árván Ott bolyong busán, ott áll a hóban Éjjel a vártán. Harangok zenélnek, orgona ssólal, Pap beszél magasztos, ájtatos szóval — Hősökről, nagyokról, s, amíg prédikál Félrehuzádik az édes anyám Es a sarokban csöndben sirdogál . . . S ha kesében tartja kis imakönyvét, Arra lm1 latja rá bánatos könnyét. S mikor fohászt rebeg halovány ajka Föl az égbe tán: — Értem imádkozik, engem sirat Az én jó anyám . . . Néha, ha este van, s csend ül a tájon, Nem tudok pihenni, kerül az álom. hóditó szándékra, amely az entente ismeretes elutasító jegyzékében foglaltatik ? Elvégre lehetett és volt is az ententenak bekerítő szándéka 1914-ben, Oroszország akarta Konstantinápolyi, Franciaország Elszászt és igy tovább, de 1916-ban? — amikor ezeknek az aljas terveknek lehetetlensége bebizonyosodott, csak nem tételezhettük fel, hogy még mindig ilyen őrültség miatt kergetik a milliókat a vágóhidra. Ez az egyik. A másikat pedig mindenki tudja: ott állott velünk szemben Amerika, ott állott Wilson hadüzenő fenyegetése és józan politikusok a tengeralatti háború akkor még bizonytalannak látszó eredményéért nem kockáztatták a szakítást Amerikával s esetleg a világ valamennyi semiegessével. Ma azonban más a helyzet. Ma már Amerika látja, hogy az entente nem a civilizációért és a népek jogaiért, nem a tengerek és népek szabadságáért harcol, hanem elvetemedett imperialista vérengzést folytat. De más a helyzet azért is, mert Amerika most már nem látja többé az entente országaiban az ő gazdasági fellendülésének erőforrásait. Az amerikai kivitel mohósága elült, az újvilág milliomosai torkig keresték magukat s most már anyaghiány és a drágaság folytán ők is oly erősen érzik a háború nyomását, hogy egyenesen kiviteli tilalom után kiabálnak. Valahová messze megyek el innen, Szeretni tanulni, s még jobban hinnem. — Néha, ha este van, o nem itt vagyok, A lelkem valahol templomba téved És a sarokban mesél, sir, zokog . . . Somogyi Imre. Gyilkos szerelem. Egy nap múlva megnyílnak a törvényszék nagy termének ajtói. Betódulnak a törvényhirák, hogy számon kérjék Túsz Gábortól, meg a feleségétől: mi lett Tóth Júliával? Egy falusi dráma minden zavarossága fog lejátszódni a bírák szeme előtt: a késői szerelem szenvedélye, mely kivetette szereplőit az erkölcsi egyensúlyból, mely bűnbe taszított egy beteges lelkű emberpárt s mely egy harmadiknak az életébe került Elmondjuk az esetet, úgy a hogy történt. Nem rajzolunk, nem ecsetelünk lelki állapotokat. Csak krónikások leszünk s kiki egészítse ki a maga gondolataival és fantáziájával történetünk hézagait, kiki rajzolja meg magának az események hátteréül azokat a viharos vágyakat, azt az ideg és lelki életet, a mely embereket koporsóba és erkölcsi halálba vitt. Tehát kezdjük. Túsz Gábor köröstarcsai gazdaember életének 47-ik esztendejéig úgy élt mint más. Első felesége Tóth Juliánná volt, akivel a férj 19 évig zavartalan házas életet élt. Az első háborús év őszén Túsz Gábofné várandós lett és férje az azóta már elhunyt anyósa tanácsára az asszony rokonát Puskás Esztert hívta el seWilsonnak nincs többé szüksége politikai kacérkodásra, minthogy sikerült magát újból elnökké megválasztatni, még pedig a békebarátok erejével és Wilson törekvését az entente elutasító válasza különben is véresen sértő ökölcsapással verte vissza. Egyébként is Németországnak nincs is mit várnia Amérikától; hiszen látja, hogy jegyzékekkel békét teremteni nem lehet. Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy Amerika előzetesen tudott esetleg a központi hatalmak nagy elhatározásáról és a régi fenyegetőd- zések ebben a mi élet-halál harcunkban Wilson részéről nem fognak megismétlődni. A többi semlegesekkel szintén másként áll a helyzet. Románia gyászos példája után nem lesz képes Lloyd George egyetlen semleges országot sem harcba uszítani ellenünk. Mint gazdasági forrást az európai semlegeseket sem lehet túlsókra becsülni, mert ők is kifogytak mindenből és a maguk megélhetését is csak a jegyrendszer korlátozó segítségével remélik fentartani. Kétségtelen tehát, hogy a helyzet lényegesen más mint tavaly s azok a momentumok, a melyek Tirpitzzel és a német annexionis- tákkal szemben tavaly megakadályozták a fokozott buvárhajó harcot, az idén már nem jöhetnek tekintetbe. * Es. hogy sikerül-e? Erre *is van felelet. gédkezni. Túsz Gábor és Puskás Eszter, aki 34 éves, mélyen néztek egymás szemébe. Bűnös szerelemre gyuladtak egymás iránt. Túsz Gábor anyósa akkor ősszel meghalt s felette annak lakásán együtt virrasztónak Túsz Gábor, ennek akkori felesége Tóth Juliánná és Puskás Eszter. Késő este arra kérte férjét Julis asszony, hogy hozza el hazulról az ő lakásukról a kendőjét. Miután Túsz Gábor nem tudta, hogy a kendő hol áll, abból a célból hogy azt megmutassa, Puskás Eszter is elkísérte. Haza érve Túsz Gábor nem tudta magát tovább türtőztetni és Puskás Esztert megölelte és össze-vissza csókolta. Amikor már Túsz Gábornénak nem volt szüksége segítségre, Puskás Eszter akkor is eljároga- tott Túsz Gáborékhoz, ahol teljesen otthonosan érezte magát, ő sütött, főzött, esténként pedig, midőn hazament, elkisértette magát Túsz Gáborral, aki sokszor bement vele lakására és ott evett és ivott. Túsz Gáborné előtt utóbb gyanússá kezdett válni a dolog és sógornőjével Túsz Fe- rencnével együtt több Ízben utána ment Eszternek, midőn a férje haza kisérte és ilyenkor tapasztalta, hogy Túsz Gábor bement az Eszter lakására. Tuszné több Ízben bement utánuk, amikor is a szobába bezárkózva találta őket. Az is megtörtént, hogy Eszter a bezárt ajtót nem nyitotta ki, hanem kiszóllott, hogy férje ni ncs nála. Amikor Tóth Juliánná szemére hányta a férjének és Puskás Eszternek, hogy szerelmi viszonyban élnek egymással, azok azt tagadták. Túsz Gáborné később elkeseredésében ismételten öngyilkosságot kísérelt meg, amennyiben egy alkalommal felment a padlásra, hogy a kezében volt zsineggel magát felakassza, de ebXja.pvLn.is: mai száma © oldal.
