Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-29 / 30. szám

X MX. évfolyam. <wjuld, 1917. .j ul ins 39. 31). szám. Előfizetési árak- P ^ ___ _ Szerkesztőség,kiadóhivatal: ££| p BÉKÉS Ilii Hirdetési dij előre fizetendő — Nyílt,ér som 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kézirat „=m adatik vissza. Egyes szőni ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIÍ\ DÁVIO. Megjelenik minden vasárnap Békésvármegye főispánja — dr. Füzesséry Zoltán. A »Budapesti Közlöny« pénteki száma közli az uj főispáni kinevezések második soro­zatát, közöttük vármegyénk uj főispánjának kinevezését is. A legfelsőbb királyi kézirat­nak idevonatkozó része a következőleg szól: Magyar belügyminiszterem előterjesz­tésére dr. Füzesséry Zoltán Ítélőtáblái bírót Békésvármegye főispánjává kinevezem. Kelt Reichenauban, 1917. évi julius hó 25-én. KÁROLY s. k. UGRÓN GÁBOR s. k. Múlt heti számunkban jeleztük, bogy a főispáni állás betöltéséhez fűződő sokféle hí­reszteléssel nem foglalkozunk és a szóbeszéd szárnyára .vett komolynak látszó és alaptalan jelölések során szóba került nevek felemli- tésétől is tartózkodunk. Álláspontunk ezúttal is helyesnek bizonyult. Már vasárnap illeté­kes helyről megbízható és később más ol­dalról is megerősített hirt kaptunk arról, bogy az eddig emlegetett egyének egyike sem lesz Békésvármegye főispánja, mert a kormány ezen állásra dr. Füzesséry Zol­tánt jelölte és terjesztette fel királyi kine­vezésre. A kinevezés azóta ténnyé vált és dr. Füzesséry Zoltán személyében uj főispánja vau vármegyénknek. Füzesséry Zoltánt tndtunkkal semmiféle kötelék nem fűzi vármegyénkéhez és idegenül jön közénk a vármegye kormányzatára. Eddig az igazságszolgáltatásnak volt elismert nevű munkása, mint a budapesti kir. büntetőtör- vónyszéknek Ítélőtáblái cimmol és jelleggel felruházott bírája és mint ilyen a magyar bírói karnak mély jogi képzettségű kiváló tagjaként volt általában ismeretes. A mikor bírói hivatalát a kormány bi­zalma és a legfelsőbb királyi kinevezés alap­ján a főispáni állás diszes méltóságával cse­réli fel és a sokféle vonatkozású és a köz­viszonyokra való kihatásában mindig nagyobb jelentőségű közigazgatási szolgálat részesévé és ellenőrzőjévé lép át, tudjuk róla, hogy egyéni kiválóságát, lényegévé vált törvény és igazság szeretetét, szép hivatásában ki­próbált munkásságának sok érdemét és — hitünk szerint — vármegyénk közjavának szeretetteljes gondozására való készségét hozza magával, hogy közviszonyaink megis­merésével, törekvéseink átérzésével minket megértő és támogató munkása és vezére le­gyen vármegyénk közéletének. Ebben a tudatban és reményben őszinte szóval és bizalommal köszöntjük Békésvár­megye uj főispánját. A győzelem záloga. E lap hasábjain sokszor hangoztattuk már, hogy sorsunk ugyan Isten kezében van, mégis emberi számítás szerint tőlünk függ, hogy az egész világgal vivott harcunkból becsülettel és úgy kerüljünk ki, hogy ezer­éves országunk megmaradjon. Nem kell hoz­zá más, mint kitartás. Amint Hindenburg mondotta: az győz, akinek az idegei tovább birják. Nemcsak .kicsinyelni nem lehet és nem szabad, de egyenesen csodálni kell azt a vi­tézséget a harctéren, azt a türelmet, önfel­áldozást itthon, a mellyel népünk a harcot, a győzelmet és ezzel együtt a hókét szolgálja. Ez áll általánosságban. Yau azonban egy kisebbség is: a tü­relmetlenek, a kicsinykitüek kisebbsége, és van az egészséges idegzetüek lelkében is egy kérdés, mely arra vár feleletet: ez az áldo­zatokban gazdag háború mégis, mikor érhet véget? A nyugtalankodókkal nem törődünk. A puha lelkű és politikai viszketegsógben szen­vedő embereknek úgy is hiába beszélünk.. Ezek elvakultak, szemük nem lát, fülük nem hall, csak rémüldöznek, jajgatnak, vagy pe­dig csak a saját érvényesülésüket lesik, vár­ják. — Az ország sorsát pedig bitangjára hagyják. Ám a bátor ember, ha körülötte minden ég is, körülnéz s az utolsó pillanatig hisz, küzd és ment. A veszéllyel, szembe néz és minden erejével szembe száll. Ez a bátor lélek tette erőssé a magyar ember karját, T A H C A. is jött rá, hogy az ezred vonuljon vissza de Zöld Mór alezredes a helyén' maradt, ő szemtől- szembe akarta látni magát az ellenséggel, szem­tanúja volt az ütközet lefolyásának, akkor is, mikor a veszély legnagyobb volt. Ilyen példával járt elől, példát mutatva mindenkinek a harci dicsőségben. Inkább lehetne az ezred atyjának nevezni, mert mindenre kiterjedő figyelme erre méltónak predesztinálja. Ideálisan gondoskodik a legény­ségének ellátásáról. Fő gondja jó étkezés, tiszta ruházat, emberi bánásmód. Ez Zöld Mór alezre­des munkaprogramja, ez a három feltétel emelte őt arra a kitüntető szeretetre és becsülésre, mely minden alantasának szivében és lelkében él, személye iránt, ez a hármas cél eredményezte azt a fényes győzelmet, amelyet a 308-asok ju­lius elején arattak az oroszok felett. A gyulai honvédek ezen a napokon vég­hezvitt hőstetteit igy írja le egy szemtanú : Junius hó 29-én, Péter és Pál napjára vir­radtunk, a magyar embernek erre a hagyomá­nyos, várva-várt naptárbeli szép napjára, mikor jóformán országszerte, de főleg nálunk az alföl­dön kaszapengése megcsendül, vagy most már legtöbb helyütt az aratógép munkához fog, hogy egy reményteljes esztendőnek epedve várt ter­méskilátásait a szemünk elé tárja. És ezen a hagyományos szép napon kezdő­dött el nálunk az orosz offenziva bevezető pro- cessusa. Reggel 6 óra van, (régi időszámítás szerint öt) de a nap már szétterpeszkedatt az ég hor- rizontján, bőven küldi le hozzánk éltető sugarait. Csipognak az erdő dalosai. A bakák mosdanak, egyik-másik levelet ir, van idő hozzá, xtijjel dol­gozott és most pihenhetne. De ki álmos itt ? Egyszerre több helyről menydörgésszerü robajjal csap le állásaink felett vagy 30-40 grá­nát ; mint a derült égből a villámcsapás, úgy hatolt ez ránk. És megállás nélkül kezdett dol­gozni az orosz ágyú. Az egész rajvonal legény­sége azonnal a rókalyukakba vonult le, csupán a figyelők maradtak kün, várva az orosz gyalog­ság támadását, de az nem következett be. Az ágyúzás percről percre fokozódott. A legnagyobb kaliberű nehéz gránátok ezerjeit szórta a francia és angol parancsnokiás alatt álló tüzérség állá­sainkra, egész nap, sőt szombaton is szünet nélkül, vasárnap délelőtt 10 óráig. Pont. Itt meg kell állni, pihenni, egy kis­sé elmélkedni a csodás erejű rókalyuk felett. Ez a mi mentő várunk, mert ennek köszönhetjük legfőképp az orosz támadás kudarcát, ennek az erősségén és utóbb a támadásnál á 308, 309. és 310. honvédgyalogezredek bátor és hősies- magatartásán tört le és állt meg ez a mostani angol és francia módra előkészített muszka rab­lótámadás. a rókalyuk a föld mélyébe ásott, mesteri kézzel kidolgozott erősség, melyen a 28-as és 24-es ekrazit gránátok, kimondhatatlanul sok ezer, még csak a legcsekélyebb kárt sem tudtak elő­idézni. Lesz aki ennek a leírásnak olvasásakor csodálkozni fog. De úgy van. A háromnapos pergőtűz alatt legalább 200000 lövedéket bocsá­tottak le ránk. Szakértők betudása szerint ily kis mértékű fronton, ahol ez a támadás elő volt készitve, — bátran lehet mondani a világháború legnagyobb ágyutüzének. Ehhez hasonlót senki sem jegyezhet fel. Az orosz foglyok — akik a kezünk közé jutottak — elmondották hogy csak úgy voltak hajlandók támadásba menni, ha olyan pergőtüzet bocsát a tüzérség reánk, amely ben­nünket már jó előre teljesen elsöpör. De hála az emberi tudásnak és a teremtett rókalyuknak, ez nem következett be. Megvédett és a támadás A gyulai honvédek hőstettei. Orosz front, julius 14. Ha ennek a borzalmas világháborúnak be­fejezése után a történetírók hozzáfognak nagy munkájuk — a háború történetének a megírá­sához, külön lapot fognak szentelni Zöld Mór alezredesnek, a 308-ik honvédgyalogezred pa­rancsnokának, az orosz offenziva letörésében szerzett érdemeinek ecsetelésére. Ebben, a korunk legnagyobb, de egyúttal legszomorubb irodalmi művében méltó helyet fog elfoglalni ő, a 2 ik honvédgyalogezred törzstisztje, a magyar honvéd­ség harctéri hőse, a legideálisabb katona, kit egyénisége, szeretetreméltósága, finom modora, jó szive, de páratlan szigorúsága is arra a kitün­tető pozícióra emelt : hogy a legegyszerűbb hon­védtől legnagyobb rangú feletteséig mindenki szereti és tiszteli, A most junius 29-én rettenetes iszonyuság- gal megindult orosz offenziva megállításában az oroszlánrész az övé az ő taktikai intézkedéseinek köszönhető és hogy azt a lépést, melyre az ellen­ség minden reménységét, Brzezanyt és vele együtt a lembergi műutat elfoglalni szándékozott — megakasztotta — útját állta : Zöld Mór érdeme. Háromnapos pergőtűz után az ellenség tá­madásra indult; sikerült is nekik a jobb szár­nyon, a sokat emlegetett Lysonián a frontot be­nyomni, s előre jutni valami 500 méternyire, a negyedik védővonalunkig, de hős honvédeink öt ellentámadással kiverték az oroszt elfoglalt ál­lásunkból és visszakergették az ő vonalaikba. Ebben az ütközetben az ezredparancsnok- ság volt a legnagyobb veszedelemben. Parancs X-apTinis: mai szama © oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom