Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-28 / 4. szám
XJLIX. évfolyam Gyula, 1917. január 88, 4 szám. ElKflzetési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 filler. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Háboríts Járvány. Harmadfél esztendeje már, hogy az egész világ ellen nemzedékeket megőrlő viasko- dásban áll az egész ország. Karjának egészséges erejével és szivének engedelmes türelmével védelmezi ezt a földet, amely drágább minden másnál. Bátor szivével és acélos karjával mindenütt első volt az elsők között: Litváuia ingoványában, Flandria vizenyős talaján, hóval borított olasz begyek fölött, a perzselő hőségü Szentföldön és a tisztesség útjáról letért oláhok hazájában. Még folynak az elvadult tusák és tombolnak a tébolyodott marcangolások, de az egész világ fojtott várakozással lesi, mit hoz a közel jövő ? A lelkek égő parázson hánykolódnak és lázas figyelemmel várják a tavasz közeledtét, az utolsó, a legkeményebb próba idejét. És ebben a nagy földindulásban, amikor hőseink két kézzel verekednek és ha száz kezük volna, mind a százban kardot tartanának, ebben a nagy, jövőt alapozó nemzeti munkában idehaza az elvadult állapotok is szorongással töltik el a sziveket. Az uzsora, a hihetetlen erkölcsi züllés el- pattanásig feszitett idegeinket a legsúlyosabb és legfájdalmasabb gondok elé állítja. Az aggódó és az élet viharában remegő lelkek naponta látják, hogy tisztességtelen, lelketlen, kapzsi emberek erkölcstelenül nagy hasznot zsarolnak ki ruha, lábbeli, fa, szén, sertéshús, zsir és más, az emberi élet fenntartására múlhatatlanul szükséges cikkekért. Visszaélnek a háború szomorú viszonyaival és az itthonmaradottak kiszolgáltatottságát és szenvedését kapzsi gonoszságukkal még fokozzák. A háború a szociális és gazdasági életben rendkívül sok szennyet kavart fel. Ilyen az elsőrendű élelmicikkek árának mesterséges felhajtása, fájdalmasan gyakori visszaélések, készletrejtegetések, hamisítások és csempészések. Szégyéljük magunkat ezekért az erkölcsökért és szógyeljük a tehetetlenségünket és naivságuukat. Nincs merészség odaütni, ahol a pestises járvány fészke rejtőzik? Más háborúk következménye a különféle járványos betegségek voltak, ennek a harmadféléves harcnak járványa a sok visszaélés, amelyen pedig nagyon hamar és játszi köuy- nyedséggel lehetne segíteni. Életbeléptették a legszigorúbb rendszabályokat, tehát alkalmazni kell azokat nemcsak a közönség meg- védelmezése, de a magyar közgazdaság becsületének megtisztítása érdekében is. Ez a háborús járvány, ez az erkölcsi el- vadulás már annyira kifejlődött, hogy becsületes szegényeket vesztegetnek meg és pénzük erejével a becstelenségbe taszítják, mig az értelmi szerző nemcsak veszély nélkül, de kedélyes biztonságban űzi tovább bűnös üzleteit. Sürgős és radikális orvosságra van szükség. A csalások, a félrevezetések, a kijátszások tömegében a legteljesebb szigort kell alkalmazni, azt, amelyet a közmorál megkövetel és a büntetésnek nem a bűn abszolút súlyát, hanem elterjedtségét kell mértékül venni. Erélyes retorziót követelünk, nehogy a dicsőséges hadjárat egy erkölcsileg elpusztított nemzeté legyen. A háborúnak ezt a járványát minden erőnk megfeszítésével ki kell irtani. Az elvadult erkölcsök vad tivornyáinak gőzén keresztül az igazság keze szólaltassa meg a temetési harangszót, hadd. üsse homlokon az erkölcsteleneket a keserű kijózanodás, mert ez az ezeréves, vérrel itatott föld, ez a jajszóval telitett levegő megköveteli ezt a tisztogató munkát. Lázas figyelemmel várja mindenki, mi fog történni ? Megnyílnak-e a kapuk, amelyen által az igazság tüze elpusztítja a becsületet és boldogságot letipró spekulánsokat, az egész nemzetet elpusztítással fenyegető háborús járványt Tanügy. Tanítónő választás Békésen. A nyugalombavonulás folytán üresedésbe jött rám. kath. iskolai tanítónői állásra dr. Lindenberger János esperes elnöklete alatt f. hó 26-án tartott iskolaszéki ülésen 7 pályázó közül egyhangúlag Budahásy Olga okleveles tanitónő választatott meg. Előléptetés. A kultuszminiszter Jankó Irma orosházai áll. el. iskolai tanítónőt a II. fiz. osztály 3. fokozatába előléptette. T A B C A. Jk. kis kadett. Még pelyhes állá kis legény volt De férfivá lett egy napon, S elment dalolva mint a többi Zengő, virágos vonaton. Arcán as édesanyja könnye! És húga csókja homlokán, Fehér róssa a sapka mellett Friss, ahogy adta egy leány .. . És megtanult harcolni, lőni A pelyhes állá kis fiú, A Doberdóról egyre írta: Nem is oly rosss a háború. Minden nap írt; minden nap írta: Anyám ne félts ! még megvagyok! Légy büsske rám kadett fiadra, A mellemen érem ragyog! A húgának virágot ígért, Milyet csak olass föld terem, Majd bús lapokra búsan írta: Gondol-e még rámf Ss er etem.. . A róssáját még most is őrsöm Blusom alatt, baloldalon Golyó nem érhet, nem találhat. . . Megvéd es édes oltalom ... Mily jó hogy adtad! Legyen áldott A lelked, édes kis kesed, Hogy ssás vessélytöl, ssás haláltól Bóssád, imád, megörisett . . . S mikor a lapra áhítattal Gonddal írta a lány nevét : Túlról egy késett durva gránát Atal ütötte a ssívét. . . Ajka fájdalmasan mosolggott Nem baj ! nem történt semmi sem! Blusa alól kihullt a róssa, — Egy fehér róssa — véresen . .. Küldjétek el - lehelte halkan — Es less a búcsú Usenet... Másnap a fej fáj ára vésték: Doberdó .... Elvégestetett! Uhcz Etu*. Ima. Hissek Tebenned, igas Istenem, Hogy látod küsdö karjainkat; Hissem, hogy itthon napfény is terem, S a gyermeket, kit anyja ringat, A bús ssivet, ki messsi hőst sseret, Te véded, ör&öd, gydmolitod, Áldásaiddal elborítod, S ahol csak fájó, néma könny ered, Mosolyt fakasst ott ssent kegyelmed! Hissek Tebenned! Remélek Benned, élő Istenem, Hogy mellettünk vagy minden órán, S mint könyveinkből Ssived ismerem : A ssörnyü harcok fordulóján, Ha majd utolssor csap le a halál, Te léss csatáink ssent vesére, S fiaink fegyveres kesére Pünkösdi lángok árja ssdll, Nekünk adván a gyösedelmet. . . Remélek Benned! Ssei ettek Téged én jó Istenem, Nagy megpróbáltatásra jutva, Tőled jött a végső intelem, Hogy induljunk a harci útra, S vér essünk ott, hol lángesö ssakad! Hiss tenger könnyre, áldosatra, — Egy ssebb hajnalra felvirradva — Békességet hős várva várt ssavad. . . S mi áldva örök bölcsességed, Amíg csak élünk, dicsérünk Tég ed, Sseretünk Téged! Somogyi Imre. I_ia,p"a.n.lc mai száma, 6 olcLa.1-
