Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-10 / 23. szám
XLIX. évfolyam Gynla, 1917. jiinius IO 33. szám. Elilcctisi árak: Egész évre 12 K — f Fél évre ~~~*T 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiitterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 íiliér. Az imperializmus. Minden kornak megvan a maga hóbortja, rögeszméje. A mienké, sajnos, az imperializmus. Sajnos, mert ennek köszönhetjük főkép a mostani véget érni nem akaró ember- és vagyonpusztulást. Az »imperializmus« szót legérthetőbben talán terjeszkedni- és nralkodnivágyúsnak lehetne nevezni magyarul. Ez a mostani népek vesszőparipája s ez legnagyobb szeren- cétlensége is. Nem uj találmány az imperializmus. Megvolt már az ókorban is: kisebb mértékben a görögöknél s teljes valójában a rómaiaknál. Az ujkorban a spauyolékuál lép fel legerősebben, majd az angolokhoz kerül, kiknél a legteljesebb kifejlődésre jut. Tőlük ragadt át — mert fölötte ragadós nyavalya — az oroszokra és németekre, sőt Európa kisebb nemzeteire is. Volt idő, — nem is olyan régen — amikor egyik tekintélyes magyar újság nálunk is nagy propagandát csinált neki, a Nagy Lajos koraboli és Mátyásféle Magyarországról ábrándozva. De hála nemzetünk józanságának: a csillogó utópia nem ejtett hatalmába benuünket. Közismert valóság, hogy a világháborúnak végső leleplezett oka Anglia, Oroszország és Németország imperializmusa, különlegesen pedig Angliának és Németországnak világuralmi versengése. Az előbbi nagy veszedelemben látja eddigi majdnem korlátlan tengeri egyeduralmát, az utóbbi pedig nem engedi magát megakasztani a világbatalomra való törésben. Ezért nincsen még s nem is lesz addig vége a bábomnak, mig a két versenyző közül egyik le nem törik. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOHN DÁVID. Hogy mi is roppant sokat szenvedünk, annak megint csak imperialisztikus végső oka van; tudniillik szomszédainknak, az olaszoknak,, Szerbiának és Romániának beteges imperializmusa. Beteges imperializmusa, mert ami az angoloknál és németeknél, sőt még az oroszoknál is érthető és bizonyos értelemben megbocsátható, az a mi szomszédainknál csakis betegségszámba mehet. Ez nekünk természetesen szerencse a szerencsétlenségünkben, mert a tulajdonunkra éhező kisebb népek imperializmusa annyira erőszakolt és jogosulatlan, hogy csupán kudarccal végződhetik. Kapzsi szomszédainkon előreláthatóan teljesedni fog a phaedrusi »rana rupta et bős«, azaz a megpukkadt béka és az ökör mesepéldája, amely szerint a hiú béka addig-addig fújta fel magát, hogy az ökörhöz hasonló legyen, mig nem végül megpukkadt. Csakis ilyen lehet a nagyzó hóbortból reánk zudult olaszok, szerbek és románok végső sorsa is: összeesés, elbukás. Egyébként a példátlanul megsértett erkölcsi rend is ilyetén megoldást kivan, mert szomszédainknak és egyáltalán egész Európának ki kell egyszer ábrándulni az imperia- lizmulból. Érvényesülnie kell Bölcs Salamon legbölcsebb mondásának, hogy — aki miben vétkezik, avval bűnhődik. Európa nemzetei az imperializmus bűnébe estek; méltó tehát, hogy ugyanattól vegyék kijózanító bünbődósüket. Jöhet az ébredés, a megtisztulás, mert bátrau mondhatni, hogy az imperializmus Európa tragikuma. (—mogyiO Megjelenik minden vasárnap Az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesitö, Belvizszabályozó és Vizhasznositó Társulat Gyulán. 360—1917 szám. Meghívó Az Alsó-fehér-körösi ármentesitö, belvizszabályozó és vizhasznositó társulat — Gyulán, a társulat hivatalos helyiségében 1917. évi junius 21-én délelőtt 1|29 órakor választmányi ülést, ezt követőleg pedig ugyanaznap délelőtt 1|211 órakor közgyűlést tart, melyre a választmányi, illetve társulati tagokat tisztelettel meghívom. Gyula, 1917. évi május hó 31-én. Gróf Széchényi Antal s. k., társulati elnök. Tárgysorozat: 1 .Határozatképesség megállapítása,jegyzőkönyv hitelesítők kiküldése. 2. A társulatnál való képviseltetésről szóló meghatalmazások elbírálása. 3. Társulati alelnök jelentése a társulati ügyekről. 4. A számvizsgáló bizottság jelentése az 1916. évi pénztári és leltári számadások megvizsgálásáról. Ennek kapcsán az 1916. évi bevételekről és kiadásokról szerkesztett és az előirányzattal összehasonlító kimutatás előterjesztése. 5. Földmivelésügyi m. k. Minister úrnak 38026/1916. sz. rendelete, az Elővizcsatorna torkolati zsilip megerősítési munkálatai, valamint a zsilip után épített bukó felülvizsgálata, 38027/1916. sz. rendelete a Fehér-Körös folyó balparti töltésének 830/1082 fméterei között kiépített partbiztositási mü felülvizsgálása és 38028/1916. sz. rendelete a sikkonyi zsilip felülvizsgálata tárgyában. TÁRCA. Haragszik az Isten! Vihar szántja végig est as anya földet, Tarajos felhőkből sajtolja a könnyet! Villám hasit utat súgva, meny dörögve, Hull a sáporesö minden kicsi rögre! . . . Minden kicsi virág lehajtja a fejét, Sok ember imára kulcsolja a kesét, Sok embernek mostan megremeg a lelke, Röpke ijedségtől hullámzik a keble . . . S a gyermekek ajkán e mondat kél itten: Imádkozzunk, mert most a rossz emberekre Haragszik az Isten! Künn a harcmezőkön, mikor vihar szárnyal, Megtelnek a lelkek erős harci vágygyal, S permetező eső tiszta tükörébe Belevegyül csöndben az emberek vére . .. S gyászos éjjel után, ha kél a virradat : Tapossák a vérrel pirosított sarat. .. S ha az ágyuk szórnak tüzes villámokat, És vad szelek hordnak hörgő sóhajokat, S mikor összecsapnak az emberek itten: Vájjon gondolják-e, hogy akkor még jobban Haragszik az Isten ? ! Somogyi Erzsiké. Tavaszi éjszaka. Felhőtlen, tiszta, holdas éjszakán, Kinézek búsan szobám ablakán Csillagok gyúlnak reszkető fénnyel, Sápadt sugarak hullanak széjjel . . . Kitekintek az éji homályba, Mintha a lelkem valakit várna — Valakit várna . . . Es lecsukódik halkan a szemem, Kezemre hajtom lágyan a fejem. Fönt az égen még felhő se borong, Reám nevet a méla holdkorong . . . Csillagok gyiának.. . első. . . második . . . Az én lelkem most rólad álmodik, Rólad álmodik . . . Somogyi Imre. Búzavirág. Búzavirág, búzavirág, Kék pagg, mint a babáin szeme ' Vájjon az Isten melyiket Festette kékebbre, szebbre t Méhesümm'ógésben, délben Tépett ki bimbódból az Ur. így Isten,,kezétől áldva, Lett az 0 szeme is azúr. Finta Zoltán. Én is elmegyek . . . Egy pár virágot meghagyott a dér, A többit rég sárba taposták Ezek is hervadnak, hullanak egyre, Emlékeim : sápadt, kis őszirózsák . . . Fáznak, remegnek napsugár nélkül Ma-holnap virág agg sem kell; Hadd hullj on szirom, haljon ki a fort, A lelkem is csendes, bús lesz egyszer. Ha ez a néhány, dércsipte fagyott Emlékszirom elhal a télben En is elmegyek álmaim után Mint királyfi a tündérmesében . . . Finta Zoltán. Zjapuinlc mai száma © oldal.
