Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
3 Békés 1917. január 6. Tanügy. Koronázási ünnepély a főgimnáziumban. Őfelsége IV. Károly apostoli kiralylyá történt koronázása emlékére a főgimnázium tanuló ifjúsága részére szerdán iskolai ünnepély volt. Németi József igazgató, Biró Béla és Panyik Tóth József tanárok lelkes beszédekben ecsetelték őfelségének népeihez intézett proklamációját. Azután a koronázási hitlevél jelentőségét és közjogi súlyát, valamint a koronázási szertartást ismertették és magyarázták meg a tanuló ifjúságnak Az ünnepélyt szavalat, a Himnusz és Szózat el- éneklése fejezte be. 38 -1917. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1916. évre előirt hadmentességi dij kivetési lajstrom a m. kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 1883. évi XLIV. t.-e. 16. §-a értelmében 1917. január 8-tól 16-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, akik eme lajstromban foglalt adónemekkel már a múlt évben megvoltak róva, a lajstrom közszemlére tételének napját követő 15 nap talatt, akik pedig most első Ízben lettek megróva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyula, 1917. évi január hó 6-án. 1 í-i Szikes György, adóügyi tanácsnok. Hírek. Lapunk mai száma a Háromkirályok ünnepnapja miatt vasárnap helyett már szombaton jelenik meg. IV. Károly király koronázása nemzeti hagyományainknak és törvényeinknek megfelelő magasztos szertartások és ünnepségek között folyt le december 30-án az ország székesfővárosában. A rendkívüli idők dacára is gondoskodás történt arról, hogy az ország minden részének népei képviselve legyenek az ünnepélyen és hogy igy közjogunk értelmében valóban az egész nemzet koronázza meg Magyarország ifjú királyát. A törvényhatóságok hivatalos küldöttei a kik között vármegyénk részéről Ambrus Sándor főispán, dr. Berthóty István főjegyző, dr Zöldy János főorvos szerepeltek az országgyűlés két házának tagjaival együtt a koronázás minden külön aktusánál úgy a koronázó templomban, mint az eskütételnél és a koronázó dombon történt kardvágásnál nemcsak mint nézők, de mint a koronázó nemzet képviselői vettek aktiv részt alkotmányunk ezen legnagyobb jelentőségű ünnepén. Jelen volt ezen kívül vár- megyénkből valamennyi főrend és országgyűlési képviselő és a lakosság minden rétegéből mintegy húszán, köztük nyolc kisgazda is. A résztvevők valamennyien a legnagyobb elragadtatással beszélnek az ünnep feledhetetlen benyomásairól, amelynek nemcsak a legpazarabb és más nemzeteknél el nem érhető fény és pompa, de a király és a királyné felséges és szivet hóditó egyénisége iránti lángoló lelkesedés adta meg megkapó díszét és tette minden mozzanatában meginditóan magasztossá a történelmi nap eseményeit. A közigazgatási bizottság január hivi rendes ülését folyo hó 8-án fogja tartani. Ügyforgalom a vármegyén. A vármegye al- ispáni biavatalának ügyforgalma az 1916 évben rohamos emelkedést mutatott a közigazgatás minden ágában. Zárójel között az 1915 évi adatokat közölve, az alispáni hivatalnál a múlt évben beérkezett : az általános közigazgaatási iktatóba 34846 drb (27523), — a kihágási iktatóba 1921 (797) drb, — a központi választmány iktatójába 355 (81) drb, — a közigazgatási bizottság iktatójába 2070 (2138) drb, — közgyűlésen nyert elintézést 720 (658) darab, összesen tehát az 1915 évi 31197 ügydarabbal szemben az 1916 évben 39912 ügydarab vagyis 8715 darabbal több várt elintézésre, ami 28 százalékos emelkedésnek felel meg. Tekintve pedig, hogy a hadbavonulások következtében az előadószemélyzet fele hiányzik a hivatal személyzete igen súlyos feladatok elé volt állítva és csak állandó erősen megfeszített munkával lehetett képes a forgalom lebonyolítására Hivatalvizsgálat. Dr. Daitnel Sándor alispán az elmúlt héten megvizsgálta a vármegyei árvaszék ügykezelését és a tiszti főügyészi hivatal ügy és pénzkezelését is. A vizsgálatról az alispán a közigazgatási bizottságnak jelentést tett, — mely szerint mindent kifogástalan rendben talált. Aépfölkelő szemlék. Az 1897—1893 években született népfölkelésre kötelezett egyének legutóbb elrendelt pótszemléje az alispán és a honvédki- egészitő parancmokság által megállapított működési terv szerint a vármegyében a következő napokon fog megtartatni : Békési járásban január 8 és 9-én, Gyula városban január 11-én, a gyulai járásban január 14 és 15 én, az orosházi járásban január 17, 18 és 19-éD, a szarvasi járásban január 17 és 18-án, a gyomai járásban január 20-án és a szeghalmi január 8 és 9-én. A polgári elnöki tisztet az alispán felkérésére a következő bizottsági tagok fogják ellátni. Békésen dr Török Gábor, Békéscsabán Haan Béla, Orosházán dr László Elek, Szarvason Fehér Imre, Gyomén Farkas Zsigmond, Szeghalmon dr Tót Ákos, mig Gyulán az alispán vagy helyettese fognak elnökölni. Polgári orvos lesz Békéscsabán dr Zöldy János tiszti főorvos, Gyulán dr Szondi Lajos békéscsabai járás orvos, mig a többi járásokbau az illetékes járási orvosok. A vármegye közkórházi bizottsága január 5-én délután tartotta meg rendes havi ülését dr Daimel Sándor alispán elnöklete alatt, amelynek tárgyait a kórház vezetésében felmerült folyó ügyek elintézése képezte. Az adózók figyelmébe Az idestova tiz esztendővel ezelőtt hozott adótörvény, mely tudvalevőleg az általános jövedelmi pótadót eltörölte és ennek helyére a jövedelmi adót állította be,, a háború, s még egyéb okoknál fogva még mindig nem lép életbe. Ennek következtében az idénre is érvényben marad az általános jövedelmi pótadó mindazon állami adónemekre, melyekre mindeddig ki volt róva. De érvényben marad az a kedvezmény is, hogy a föld- és házadó után kivetendő általános jövedelmi pótadóból levonásba jő az ingatlanra betáblázott, s tényleg fennálló tőke tartozás kamatjának 10 száztólija. Világosabban meghatározva 1000 korona 6 százalékos adósság 6 koronával, 8 százalékos adósság pedig 8 koronával apasztja a föld és házra eső általános jövedelmi pótadót. Az adósságok azonban nem hivatalosan nyomoztatnak ki, hanem a kedvezményre jogosított ingatlan tulajdonos, adósságát a községi elöljáróságnál, Gyulán a városi adóhivatalnál kiállítandó va lomási ivén évről évre bejelenteni tartozik. A vallomási ivek január 31-ig adandók be. Népmozgalmi statisztika. A gyulai állami anyakönyvi hivatal kimutatása szerint a múlt évben a város területén született 367 gyermek, elhalt 899 egyén és 74 házasság köttetett. — Úgy kellett azt írni. Gyurka bá ! — Úgy azt! — mondja rá a vén góbé — de azok a szép gazdasági okos tanácsok a szivemre hatottak. Ép tapogatni kezdette a mellénybélés bal felét. Majd előhúzott egy marék igazi acélos, alföldi tisztabuzát Azok a buzaszemek mintha kacagtak volna a vén tolvaj kezébe. —Mijen numerusa van ennek a numerussal keresztelt búzának ? kérdezi Toppancs Gyurka, de olyan hangon, mintha az a bizonyos vörös- hajú és szakállu rabló barátságosan felszólítana. szágigazgató évtizedes gondos munkával, kiválasztás utján a magyar búzát. Ott teremtette meg Lubinszky Ernő gazdatiszt a legkorábban termő kukuricafajtát, a széles körben ismert „Putyikukoricát". A toppancs Gyurka reszkető öreg kezében ragyogtak az Árpádhalmi nemesitett 19 számú törzskönyvezett buzaszemek. Az öreg góbé szemei csillogtak az örömtől, aztán szinte belevágott a szeme nézésével a piros buzaszemekbe, amikor gyönyörűségében lassan mormogta a kincsetérő vetőmag numerusát : gyár es “mfetóbbmiljiós pusztulások előfordultak. Azonban a milliós károk mellett a jajgatás, veszé- kelésben erőssebben jutottak kifejezésre a szegény emberek kicsi de nagy veszteségei. (Mert ezek nem valának bebiztosítva.) így a többi rettenetes veszteség között első helyen állott a falunkban, Erdővidéken a Csintáné meg a Gurgulyné két malaca Majdnem egy éves volt mind a kettő. Fehér, göndörszőrü. mangolica fajta, csakhogy Csintáné jobban táplálta. Az övé nagyobbacska volt, pedig egyválasztásiak A Gurgulyné malaca pedig istenszámába nőtt ott evett ahol szerzett. Az okulárémat előre huzom az orromon Erősen ránézek az öreg góbé markában pirosló buzaszemekre, aztán felelek, de nem a tudományom, hanem a gondolatom után - mintha Isten súgná : — Ez az Árpádhalmi, Székács-féle 19. szánni. Toppancs Gyurka mielőtt észrevehettem volna, oda kapott a kezemhez, a jobb kezemhez — lekapta és megcsókolta. Még csak a szivét szeretném megcsókolni, instálom. Úgy szeretem, mint az Istenemet. Óh be szépen megírta a háromszékiekhez irányított levelébe, hogy tanuljunk és tanítsunk. Amit mi jobban tudunk, azt csináljuk meg a békésmegyei magyar testvérek előtt, de a mit ők szebben, gazdaságosabban cselekszenek, mindazt ne res- teljük tőlük eltanulni, mert tanulni nem szégyenÚgy beszélt a vén góbé, mintha a cikkemet szóról-szóra olvasná. Talán ő az egyetlen, aki a célzásomat igazán megértette. Azt a szent célt tűztem magam elé, hogy a kölcsönös gazdasági tudást a két távol élő magyar nép, a három- széki és békésvármegyei, a szomorú napok alatt kölcsönösen kicseréljék, hasznosítsák Különösen a növénynemesités terén vezet Békésvármegye. Ott nemesítette Székács Elemér jó— Árpádhalmi 19-es. Nemesitett. Bőtermő. Középvastag szalmáju. Rozsdaálló. Csakhogy szerezhettem belőle. Hiszen meg tetszett irni, hogy mitől lesz boldog a hontalan székely . . Gyurka bá hirtelen összecsukta a markát, nehogy egy szem búza kiessék belőle és visszatette a mellénybélés közé a szivéhez, a bal felébe. Sokszor láttam én már lopni Toppancs Gyurkát egy negyedszázad óta, de sohasem szerzett ennyi örömmel, gyönyörűséggel a vén góbé. Kérdeztem, forgattam, szóval tapogattam, de a becsületes góbé a numerussal keresztelt búzából, olyan számot kapott valami uton-mó dón, árpádhalmi menekülése közben, hogy a szent titkot már csak a köz érdekében sem árulta el. Csupán annyit kérdez»tt meg tőlem a hazautazáskor, hogy : — Instálom alásan, abból a Putyi féle tere- buzából (törökbuza=kukorica) nem szerezhetne e a hontalan székely nép boldogitására, mert Lubinszkg ur már nem lakik Békésmegyében . ? A disznógabajodás. Az oláhokkal erős csatákat vívtunk Brassó vidékén és attól északra. Leégett a Berethalmi vasútállomás, a derestyei nagy szeszgyár, a sörA nagy futás alkalmával elől futottak a hivatalos urak. A szolgabiró, jegyző, pap, tanitó, biró és a rokonságok. Otthon maradott a falu feje a kisbiró a dobbal s amikor gondolta, hogy az urak jó félnapnyira járnak, akkor a parancs szerint kidobolta, hogy mindenki meneküljön, mert aki nem fut azt főbelovetik. Hiszen volt is futás esztelenül, hogy a tatárjárás óta ilyen nem vala Erdély drágakincseket rejtő bércei között. Hanem a sok aprómarha mind ott maradott A tyúk, liba, kacsa ezrével lármázott a faluba szerteszét. Még a disznófélékre is kevés helyen került sor az elbajtással. A gazdagok bezártak mindent. Az is rossz volt, de legalább a gondozatlan jószág járhatott szabadjára. A Csintáné és Gurgulyné malaca a szegényekéhez tartozott Elhagyatottságukban kijártak az utca közepén folyó patakra inni. A tornácon hagyott félzsák kukoricát megették, ez is az is. De ettől úgy elnehezedtek, hogy nem bírták megfogni a tyúkokat, hát a kacsákat ették meg csupán. Amikor a kacsapecsenye elfogyott, kiszaladtak a mezőre, a pityókaföldre (burgonya) és ott lakmároztak. Majd a patakmenti Füzesdülőbe a kukoricára kaptak rá, de ott is ellaktak, hogy járni nem birtak.
