Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
40. szám XLIX. évfolyam. %nla, 191?. október 14. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! s HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyi literek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓII.\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Megyegyülés elolt. ii. A tisztviselőválasztások és a költség- előirányzatok — amelyekkel múlt számunkban részletesen foglalkoztunk — előreláthatólag a holnapi megyegyülésnek nemcsak egész érdeklődését, de a mai nehéz viszonyok között a tagok rendelkezésre bocsátható idejének nagy részét is le fogják kötni úgy, hogy alig tévedünk, ha azt jósoljuk, hogy a terjedelmes tárgysorozat többi részét különösebb érdeklődés nélkül és üres teremben fogják elintézni. Pedig a tárgysorozatnak több pontja van, amelyek különben nagyobb figyelemre tarthatnának számot. így maga az alispáni jelentés főleg a közgazdasági és közélelmezési viszonyokat részletesen ismertető adataival más körülmények között bizonyára több felszólalást váltana ki. Hatóságaink a felsőbb rendeleteknek a gyakorlati életre nehezen alkalmazkodó és a közviszonyokat oly sok oldalról érdeklő vonatkozásai között a legsúlyosabb feladatok elé vannak állitva és semmi esetre sem válna a közérdekek kárára, ha e nehéz feladatokban a törvényhatóság hozzászólása és támogató állásfoglalása segítségükre sietne. A legutóbbi közgyűlés óta két részleges kormányváltozásról szóló kormányleirat érke- tett a vármegyéhez. Az egyiket még Esterházy miniszterelnök küldötte a vezetése alatt álló minisztériumban az ideiglenes miniszterek felmentéséről és uj miniszterek kinevezéséről, a másikat már Wekerle Sándor miniszterelnök Esterházy és kormányának felmentéséről és az uj kormány kinevezéséről. Az utóbbira a közgyűlés a szokásos üdvözlő és a törvényhatóság támogatását felajánló felirattal fog válaszolni. A pénzügyminiszter több előterjesztés után teljesítette a vármegyének azon kívánságát, hogy a jövedelemadó, vagyonadó és hadi nyereségadó kivetésére hivatott bizottságok száma kettőről négyre emeltessék. — Ennek folytán a bizottságok újra alakítása válik szükségessé, amennyiben mindegyik bizottságba négy rendes és négy póttag lesz választandó. Az 1917. évre összeállított költségvetés felülbírálása során a belügyminiszter több tétel előirányzati összegét lényegesen leszállította. A költségvetés összeállítása óta bekövetkezett nagy áremelkedések és az ezek folytán bekövetkezett tényleges kiadások már kétségbe vonhatatlanul igazolják, hogy az előirányzott összegek a kiadásokat nem fogják fedezni és ezért teljesen indokolt az ez ügyben előterjesztett javaslat, amely a tételeknek eredeti megállapítását jóváhagyni kéri, mert különben az év számadása nagy és semmi fedezettel nem bíró hiánnyal fog záródni. A törvényhatóságok átiratai közül mindenesetre legnagyobb figyelmet érdemel Liptó- vármegye körirata, a melyben Ausztria szláv nemzetiségit politikusainak a magyar állam területi épsége elleni támadásainak visszautasítására, s azok ellen való tiltakozásra hívja fel a törvényhatóságokat. Ezek a vakmerő és a vizet ellenségeink malmára hajtó támadások már napirenden levők kezdenek lenni, a velük szemben tauusitott elnézés és türelem csak még vakmerőbbé teszi őket és igy legfőbb ideje már, hogy azok közjogi szervezeteink által a legerélyesebb visszautasítás és ha kell megtorlás tárgyává is tétessenek. A vármegye gazdasági életét érintő közúti költségvetés, a katonabeszállásolási alap költségvetése, a vármegyei tőkepénzek takarékpénztári elhelyezése, a háborús viszonyok folytán újításokat, soron kívüli munkálatok és létesítmények tervét nem foglalják magukban és ezúttal a szokott keretekben mozognak. A vármegyei és békéscsabai kórház költségelőirányzatai azonban már lényegesen eltérnek a múlt évektől, miután a szükségletek, különösen az élelmieikkek beszerzési ára oly rohamosan emelkedik, hogy az előirányzatok összegeit és ezzel együtt a napi ápolási dijakat is lényegesen emelni kell. A többi kisebb jelentőségű vármegyei ügy mellett a hosszú tárgysorozat legnagyobb részét községi ügyek töltik meg, a melyek a törvény által megkívánt megerősítés céljából kerülvén a megyegyülés elé, alig kerül köztük olyan, amely helyi érdeklődésre is számot tarthatna. / T A B O A. Régi történet. Irta: Péczely József. Egy emberöltővel ezelőtt történt. Uj főispánt neveztek ki a vármegyébe. Erős kezű, bátor szivü főispánt, aki a magyarok szerint egész érthetetlenül azzal a föltett szándékkal fogott a vármegye igazgatásához, hogy rendet csinál. A jó öreg táblabirák gúnyosan mosolyogtak össze : »Mondták azt már mások is ! Próbálták is !« A megyénél ment . . . tagadhatatlanul ment a munka, hanem a perifériákon igen sok volt az árok, a gát . . . A mi kis falunk is belekerült a tisztítótűzbe. * Nagy melegek jártak. Nem csoda. Kánikula volt. Az emberek elhúzódtak, ki erre, ki arra. Arnyatadó helyekre. Már aki . . . Azok, akiknek a mezőn nem volt semmi dolguk. A hivatalos emberek ... Az esküdtek a Salamon ivójában hüsöltek, mint rendesen ; a jegyző a méhesében szunyókált, a biró meg a tanácsteremben horkolt. A nagy irodában a két írnok, meg a segéd ur . . . Ők nem aludtak Nem. Sokkal nemesebb dolgot „cselekedtek“. Huszonegyeztek. Ez a legjobb játék a nagy melegben. Öt pengő a bank. Csodálatosképen mindig a pápaszemes Írnok szedte össze az epret. Rendszerint úgy kifésülte az embereit, hogy ritkán maradt náluk egy-egy picula. A tanitó már föl is hagyott a játékkal, a biró ur is, csak a percektor ur merészkedik még egyszer-egyszer. Neki könnyű, mert „fineszszel“ él, sohase mondja be a „fuccsot“. Ha rajta kapják a turpisságon, _ egész lélekből bizonykodik, hogy a huszonöt csak húsz. Kereken húsz, ha nem tizenkilenc . . . S olyan bárgyú képet vág mintha most tanulna olvasni . . . Néha a pap is beül. Temetés után, amikor egy kis idegen pénz kerülközik. Stóla. így morzsolódnak le a szép meleg nyári délutánok. A téliek is. Hirtelen kocsi áll meg a községháza előtt. Nem is kocsi, hanem hintó. Senkise veszi észre Nono ! A kisbiró meg ott alszik a zárkában. Leszáll egy ur. Besiet a nagy kapun. Bekopogtat a jegyző irodájába Nyitja. Nem nyílik. Be van zárva. Hát akkor tovább egy ajtóval ... A pénztárszobába ... Az ajtó enged . . . Benn senki. Egy teremtett lélek. Nocsak tovább ... A tanácsterem. Itt már bizonyosan . . . Kopogtat . . . . Gyanús mozgás hallatszik. Újabb kopogtatás, mire belülről egy boszus hang kidörmögi: — Bújj be 1 A jövevény bebújik . . . A tanácsasztalon végignyulva egy magyar pihen. Mint már mondtuk, a biró ur. Feje alatt az adókönyv. Pörge kalapja a fél ábrázatára borítva, a szemtelen legyek ellen, kik még itt sem hagyják békén az embert. Adót kellene rájuk vetni, akkor tudom Istenem ... A léniázott kabátu ur leveszi a kalapot s amint illik, köszön : — Jó napot . . . A biró ur nem azért bírája a falunak, hogy minden „gyött-ment“ köszöntését fogadja, boszu- san fölkialt : — Na! ... Mi kéne, ha vóna ? A jegyző urat keresem . . . — A jegyzőt ? . . . S a biró ur fordít egyet a derekán ; kissé elnyomta, hát jól esik a mozdítás; a jobb csizmát átveti a balon, miközben a hüvelyk-ujjával kisé följebb billegteti a kalapját s úgy méri végig a léniázott kabátot; Mit akar ez a messziről szalajtott kicsodá-micsoda a jegyzővel? — Szeretnék vele beszélni . . . — Plát beszéljen! — veti oda a biró ur s nagy rezignációval a másik oldalára fordul. Vége a kihallgatásnak. De a léniázott kabátu nem húzódik kifelé, hanem újra kezdi : — Hát a bíróval nem lehetne beszélni ? A biró ur nagyot ásít, miközben a jobb tenyerével gyengén ütöget a szájára : — ... vá-vá-vá-vá . . . Nyújtózkodik; mereszti a két csizmát erősen az ablak felé, két karját meg a plafonnak s csakugyan sikerül megroppantani a derekát, mire hátra vélekedik: — Most is azt cselekszi . . . — Hát kend a biró ? A kend titulusra felkönyököl a biró ur. Már maga a szó is: kend ... A falu első emberének, a bírónak ? Kend ! Aztán a nyomaték a szón ! Kend a biró ? Elment ennek az embernek az esze ? Egy bírónak, aki amellett Csomós Péter! A falu első gazdája . . . Örül a jegyző, a pap, ha parolára nyújtja a kezét . . . 150 hold nyújtja akkor egy tagban! A határ lelke. Kend ? Valami olyan a lélek mélyére vágó szót keres a biró ur, de épen jön a jegyző. — Mi az, mi az ? — tudakolja már az ajtóban s úgy lép el a kockakabátos mellett, hogy épen csakhogy a tyúkszemére nem tapos. A biró ur nyel egy nagyot. Keserűség lehet annak a föle, mert a nyaka megnyúlik utána. — Valami kócos vigéc, --- dörmögi tompán a kajla bajusza alá. — Ön a jegyző ? A jegyző úgy félvállról végig mustrálja a jövevényt s úgy dobja oda a szót ? — Hát aztán . . . . ? — Egy pár szóm volna . . . — Hallom . . . — X. vagyok, a vármegye főispánja. Mint a derült égből az a bizonyos villámcsapás ... A jegyző hajlong, hebeg . . . Lapnaals: mai száma, © oldal.
