Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-23 / 17. szám
3 Békés 1916. április 23. A negyedik kadikölcsön jegyzésére való felhívás mennyivel szerencsésebb körülmények között történt meg. Az előbbi kölcsönök alkalmával az ellenség még a haza földjén gázolt, most pedig onnan csuful kiverve saját országát kénytelen átengedni hadviselés szinteréül és viselni a háborúnak mindazt a borzalmait, amit nekünk szánt s aminek elérésében annál is inkább bizhatott, mert hiszen túlerőben volt. Hol vau ma ez a túlerő, megőrőlte azt a kitartás, a magyar nemzetnek hagyományos harckészsége, bátorsága és vitézsége. Még csak kis ideig kell tehát mindezeket az erényeket tüudököltetui és akkor nem lehet készségünk a végső diadal felöl. A magyar gazdaszövetség minapi közgyűlésén a magyar közélet kiválósága gróf Appouyi Albert a kisgazdák s azok szervezeteinek figyelmébe ajánlotta az uj hadiköl- csön ügyét. Abban a nézetben vagyunk, hogy a legjobb helyre fordult. Az ország lakosságának túlnyomó zömét alkotó gazdaosztály nem igen ékeskedett a takarékosság erényével, de ugylátszik a háború itt is üdvös változásokat idézett elő. Az előbbi hadikölcsönökből a gazdák, főleg a kisgazdák is tekintélyes mértékben vették ki részüket, s azt hisszük, hogy a viszonyoknak' ez az örvendetes változása állandóvá lesz, a magyar kisgazda is megtanulja azt, hogy a pénzének fölöslegét legcélszerűbben gyümölesöztetheti, ha azzal egyúttal hazájának is szolgálatot tesz. A nyuagti országokban még a legszegényebb embereknek is volt állampapírja járadékban, Mi ezt hosszú ideig nem ismertük, most azonban kezdjük belátni, hogy a legbiztosabb jövedelem mégis csak az, amit maga az állam biztosit a maga nagy erejénél nyira lehet, de jobban nem. ígérkező a termés. Az esztendei kenyér előtte. Még egy eső, vagy kettő. Inkább kettőt számit Nagy János. Beosztással. Az elsőt úgy 4—5 nap múlva. A porzás Után. A másikat érés alá. Harmadfél hét. Kalkulálja is. Éppen azt kalkulálja . . . Aztán úgy Péter-Pál után neki lehet ereszteni a kaszát. . . Pantallós emberek fordulnak be a dűlőn. Ketten. Ugyan mit kereshetnek erre ? Hm. Szel- lősködni jöttek, avagy becsüsök ? Jég nem volt az idén, hál’ Istennek, se köd. Legyek se. Hát nem becsüsök. Köszöntik Nagy Jánost. — Aggyon Isten ! Megállnak. Nagy János fogadja a kívánalmakat. — Aggyon! De kissé idegenkedve. Ki tudja mit akarnak az urak ? Jót nem, az az egy bizonyos. — Ez a kigyelmed földje ? — Ez — Hány hold ? — Hat. — Jó föld — mondja az egyik. — Szépen neveli a kalászt. Lesz is, úgy látom, nyolc-tiz mag . . . János gazda úgy oldalról végig nézi a két urat Mi a szándékuk ? A gyanú fekete magja erős gyökeret ereszt a leikébe. Ezek adó , irányába tapogatóznak. Csak adó! Srófolni akarnak. Világos Legyint a kezefejével : fogva, de viszont az is igaz, hogy ez az erő csak úgy sokasod hátik, ha az állampolgárok megajándékozzák teljes bizalmukkal az államot. Jegyezzen mindenki hadikölcsönt. Egy-egy millió ebből a hadikölcsönből ellenségeink táborában nagyobb rémületet keltett a múltban is, s most még inkább fog kelteni mint akármilyen negyvenkettes gránát löveg. Hírek. Istentiszteletek nyári rendje. A róm. kath. anyatemplomban április hó 24-től, vagyis Szent György napjától kezdve a szentmisék a következő időbeosztással tartatnak : hétköznap fél 7 és fél 8 vasár- és ünnepnapokon fél 8, 9 és 11 órakor. Papszentelés a váradi székesegyházban. A váradi székesegyházban husvét másodnapján szenteli papokká gróf Széchényi Miklós váradi t. sz. megyéspüspök Szabados Antal és Bordás Pál al- szerpapokat. Előző nap kapják a theologusok a kisebb rendeket. Szabados Antal, a mint már jeleztük, a gyulai anyatemplomban tarjta meg első szentmiséjét. A vármegye központi választmánya az országgyűlési képviselőválasztók 1917. évre érvénnyel bírandó névjegyzékének kiigazítása ügyében f. hó 26-án d. u. tartja első ülését. A vármegye 7 választókerületének 37 szavazó körében a kiküldött összeíró küldöttségi elnökök által az ideiglenes névjegyzéki tervezetek most vannak elkészítés alatt s azokból már 20 be is érkezett a központi választmányhoz. Ezek felülvizsgálata a f. hó 26-án d. u. 3 órakor tartandó ülésén fog megtörténni. A még hiányzó 13 névjegyzék tervezet felülvizsgálata céljából még május 15-e előtt egy második központi választmányi ülés tartandó. Az összes felülvizsgált névjegyzéktervezetek már május 15-én az illető községekben és a vármegyei központban közszemlére fognak kitétetni abból a célból, hogy az érdekeltek azok ellen észrevételeket és felszólamlásokat tehessenek. A központi választmány összes teendőit a f. étiben nem albizottságé hanem teljes ülésében fogja elvégezni. — Ez a föld uram . . ? Nem érdömös azt földnek nevezni . . . Mer’ való igaz ugyan, hogy szalmát ereszt, az tagadhatatlan . . . hiszen itt van előttünk . . , de magot nem ad. Sohasem is adott. Vétők rá a munka ! így a János gazda. Azaz egészen úgy vélekedne, ha az urak dicsérnék a földjét. De nem dicsérik Ellenkezőleg. Tudják, hogy kivel van dolguk Azt is, hogy a nyulat hogy kell kiugratni a bokorból. — No még ilyen gyenge földet, — mondja az egyik pantallós, — keveset láttam. Nem adja meg ez még a vetőmagot se. Kár vele bíbelődni. Vétek. Mért nem is üti kend dobra ?I János gazdának igyenesedik a dereka. Mit? Az ő földje ? Aki tulajdonképen a határ lelke . . . Hogy dobra . . ? — De uram, — nyuit egyet a nyakán. — Nem adom én ezt a földet, nincs az a pénz! De még cserébe se ! Ha, mégha dufláznák, akkor se! Tíz mázsát ad ez holdanként, a kivetős esztendőben! Hát még löhetős időjárás mellett ?! Hát ki az, aki ebből a képből nem érzi ki ehhez a röghöz ragaszkodó mértékkel nem mérhető igaz nagy szeretetet ? * A föld . . . Amikor a háború elején a muszkák erősen nyomakodtak felénk, szállingóztak a hírek : — Benn vannak Galicziába ! Az emberek egykedvűen rángatták vállaikat: — Hát benn vannak 1 Közigazgatási gyakornok. Ambrus Sándor főispán Haan Albert békéscsabai lakost, végzett joghallgatót díjtalan vármegyei közigazgatási gyakornokká kinevezte és szolgálattételre egyelőre a vármegye békéscsabai járás főszolgabirája mellé osztotta be. A kórházi bizottság legutóbbi üléséből kifolyólag elismeréssel és köszönettel emlékezett meg azon kiváló szolgálatokról és fáradhatatlan munkásságról, amelyet Ambrus Sándor volt alispán, kórházi bizottsági elnöki működésében kifejtett, Ambrus Sándor főispán a kórházi bizottság megemlékezését megköszönve válaszában kijelentette, hogy a kórház érdekeinek előmozdításában a bizottságnak mindenkor készségesen rendelkezésére áll. A vármegyei közkórházi jövő évi költség- vetése a fennálló szabályok értelmében a jövő évre már a május havi törvényhatósági közgyűlésen tárgyalandó lenne. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi rendkívüli viszonyok között reális költségvetést egybeállitani nem lehet és épen ezért már a múlt évben sem lett kórházi költségvetés készítve, ennélfogva a kórházi bizottság, múlt üléséből kifolyólag kérdést intézett a belügyminiszterhez, kivánja-e az idén, hogy a költségvetés a jövő évre elkészíttessék. A miniszter válaszolva a felterjesztésre kijelenti, hogy a kórházi költségvetés a jövő évre nem állítandó egybe. A gyulai 2. honvédgyalogezred hősi halottjai. A gyulai 2. honvéd pótzászlóalj tisztikara a következő gyászjelentést adta ki: »Mérhetetlen fájdalommal, szivünk minden szomorúságával jelentjük, hogy Döme Gyula százados, Hadházy András százados, Buthy Lajos főhadnagy, Münch László főhadnagy, Safáry Lajos főhadnagy, Lu- kácsy Miklós népf. főhadnagy, Szabados Béla népf. főhadnagy, Kovács Béla t. hadnagy, Szabó Béla t. hadnagy, Lajosi Géza Zsigmond t. hadnagy, Simon Ernő t. hadnagy, dr. Sárközy János Balázs t. hadnagy, Brandt Imre t. hadnagy, Brunner Sándor t. hadnagy,- Eiscber Alfréd t. hadnagy, Yizer Aladár népf. hadnagy, Cinlei János népf. hadnagy, Rusz Péter népf. hadnagy, Kolárov Iván t. zászlós, Merász József t. zászlós, Schmidt József t. zászlós, Székely Ferenc t. zászlós, Horn Ferenc t. zászlós, Havel József t. Magukban igy vélekedtek : Érdemes is azért a hepehupás országért ?! Ott még a búza se terem meg! Hegy-völgy . . . Egy-két hét s aztán azt újságolták : — Már a Kárpátokig nyomakodtak ! Arra is csak egykedvűen legyintettek : — Hát ’iszen . . . Nono ! A legyintés azt magyarázta egész világosan, hogy jó Eljöttek a Kárpátokig. De ott amúgy is megállanak, mert a Kárpátok nem homokbucka ! De meg ott vannak a flak is! Mikor aztán a muszkák átjöttek a Kárpátokon, ami példátlan, hát összenéztek az emberek. Nini! Ennek már a fele se tréfa ! Nem volt azokon a napokon olyan maga- biró öreg ember, aki ne készülődött volna. Sorra vizsgálták az ásó-, kapa-, vellanyeleket, a kaszákat kiegyenesítették . . . * A föld . . . Az a magyar, aki a fronton áll a halálos veszedelmek pillanataiban, ezer veszélyek között nem a faluját, a városát, nem a nagykórházat, a törvényszéket, szállodát, a falu nagykorcsmáját védi, még nem is a maga nádas kis házát, — bár az is kedves előtte, — hanem a földjét, azt a 2, 8, 10, 50 holdat, amelynek nincs a széles nagy világon párja! Az meg, aki földtelen, hát az meg azt védelmezi, amelyik még az övé lehet, amit már kinézett magának, amelyikért már évek, évtizedek óta izzad garast-garasra rakva . . .
