Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
34. szám. XLVIII. évfolyam. Gyula, 1916. augusztus 90. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. Szent István emlékezete. A mostani történelmi nagy időkben kétszeres okunk van első magyar királyunk emlékét felidézni s abból vigasztalást, erőt menteni. István király nemcsak a kardforgatásnak volt mestere, de a magyar földmüvelés'- nek első apostola is. A világháború közepette is a kard és az ekevas a magyar föld leghűségesebb védelmezője. Az a kard, amelyet a béke egészséges munkája, a földmivelés tett izmossá, az az ekevas, amely nehéz viszonyok között sem szűnt meg a dúsan termő magyar földet munkálni, hogy biztosítsa a harcoló seregek és az itthonmaradottak élelmezését. Minthogyha a történelmet látuók megismétlődni. Az Árpádok dicső korában is ennek a maroknyi népnek tengernyi ellenséggel kellett megküzdeni. A honfoglalás első napjaitól véges végig, mig az utolsó Árpád be nem hunyta szemét, a harc volt életeleme a magyar népnek, de az örökös harcokban meg kellett volna őrlődnie, ha István király a maga bölcsességével hozzá nem szoktatja népét a mezőgazdaság kincseinek kiaknázásához. Ezzel kettős célt ért el, egyrészt az örökös harcokban szilajjá vált erkölcsük, a turáni mezőkről magukkal hozott vadság fokozatosan kiirtódott a magyar népből. A hadviselés szilaj módját idővel a nyugodt, céltudatos harcmodor váltotta fel, másrészt a földmivelés belterjességének emelkedésével egyszer és mindenkorra biztosította a bölcs király, hogy az ő népét semmiféle ellenség nem tudja többé kiéheztetni. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH\ WÁVII>. A történelmi folyamatnak s az eseményeknek csaknem ugyanazonos megújulását látjuk most is. A földmivelés nehéz munkájában megedzett magyar nép győzedelmesen veri vissza a sokszoros túlerőben lévő ellenségeit és a földművelés bölcs munkájában öntudatossá, élessé vált eszével, gazdag tapasztalataival mint stratéga is méltó helyet foglal el azoknak a nemzeteknek sorában a magyar, ahol a harci tudományt a legmagasabb fokra emelték. Áldozzunk tehát annak a bölcs és nagy magyar király emlékének, aki a magyar nemzetnek az igazi baladás útját megmutatta. Az idén bizonyára szomorúbban hangzott az aratók nótája, néhol teljesen el is némult, de a mezőkön a sokasodó keresztek az élet magvát rejtő asztagok néma, de azért mégis hangosan beszélő áldozati éneket jelentenek István király emlékének. A cséplőgépek javában zugnak, a molnár kopácsolja köveit, egy-két nap még és puha foszlós uj magyar kenyér — kell e ennél szebb áldozat az emlékezés oltárán — ott lesz úgy a kunyhókban, mint a palotákban, jeléül annak, hogy István király, az első magyar király most is őrködik az ő bű népén, a mely emlékezetét oly annyira meg tudja becsülni. Ez az uj foszlós magyar kenyér valóságos gunykacaj lesz ellenségeink szemébe, azoknak az ellenfeleknek, amelyek fegyverrel nem bírván le- igázni a magyart és szövetségeseit, a kiéhez- tetés gouosz fegyveréhez nyúltak, de bála Istennek immár esztendőről-esztendőre csalódnak. Járjon tehát a magyar nép István kiMcg jelenik minden vasárnap rály uyomdokain ezentúl is, ápolja azokat a hagyományokat, amelyeket tőle örökölt, a földművelés szeretetét, a barckészsógét, az önerejében való bizakodást, az erkölcs és vallás megbecsülését és bizonyára nem kell félnie semmiféle ellenségtől a világ végéig. A közigazgatási bizottság ülése. — Augusztus 14. — A vármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt tartotta meg augusztus havi rendes ülését, a melyen viták és felszólalások nélkül fogadták el az előterjesztett javaslatokat és azért az ülés igen rövid lefolyású volt. Az ülésen részt vettek : Ambrus Sándor főispán elnök, dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, dr. Zöldy János főorvos, dr. Zöldy Géza főügyész, Sárossy Gyula árva- széki elnök, Zádor Mór kir. penzügyigazgató, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Horváth Béla műszaki tanácsos, Holló György gazdasági felügyelő, dr. Berthóty Károly, Haviár Dániel, Dombi Lajos, dr. Ladies László ós Yarságh Béla választott bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után a julius havi közállapotokról szóló alispáni jelentést dr. Berthóty István főjegyző terjesztette elő. A jelentés a következő : A közbiztonsági állapotok általában kielégítőnek mondhatók. A személybiztonság 25 Ízben lett megtámadva, még pedig: 1 könnyű-, 4 súlyos- ós 8 halálos kimenetelű baleset; 3 könnyű-, 1 súlyos testi sértés ; 1 erőszakos nemi közösülés, 1 magzatelhajtás ós 6 öngyilkosság által. A vagyonbiztonságot zavaró események száma 58. Ebből volt 89 kisebb-nagyobb lopás, 1 csalás, 1 vagyonrongálás ós 17 tüzeset. A közbiztonság ellenes cselekmények meg- gáílása tekintetében a közigazgatási hatóságok T A R O A. f Tatár János dr.* Az orvosi lapok Hirek rovatában szinte állandósulni látszik utóbbi időben a „Meghalt“ alcím! Némely héten meg éppen többes számban „Meghaltak“ lesz belőle. Okát a pusztító háborúban leljük. A háború az orvosok munkáját megkétszerezte. A fiatalabb generatió a harctérre és harctéri kórházakba vonult be, az idősebbek az ország belsejében felállított sok száz hadikórházban vállaltak alkalmazást, s amellett vállaikra nehezedett a bevonult kartársak munkája, s az a plussa a betegségeknek, amelyeket a háború reászabaditott az emberiségre. Mert hiába — több halálozással, több megbetegedés is jár s a statisztika kérlelhetlenül kimutatja, hogy a polgári lakosság halálozási száma a háború alatt jelentékenyen emelkedett. Ilyen megfeszített és fokozottabb tevékenység áldozata lett Tatár János doktor, a szék. főv. volt kerületi orvosa, aki 53 éves korában f. hó 5-én meghalt. A sebesültek és üdülő katonák között önként magára vállalt orvosi munkája, anyagi viszonyaihoz mért áldozatkészsége az átlagon óriásilag felülemelkedett, páratlan a maga nemében. Szabadsága előtt állott, amikor a háború kitört, otthon maradt, az utazásra szánt pénzét, 4000 koronát hadi jótékony célra küldte. Első volt, aki a nehéz mindennapi praxisban szerzett * Tatár János dr., akiről a „Gyógyászat“ cimü orvosi szaklap ezt a gyönyörű necrológot közli, vármegyénkben Szeghalmon született és feledhetetlen jó emlékű Tatár János református lelkésznek volt fia. csekély vagyonkájának jelentékeny részét 10000 koronát a szék. főv. hadi árvák alapjára, a székesfővárosi árvaszéknek rendelkezésre bocsátotta s ezzel az alapot megteremtette Orvosi munkálkodását egy hadikórházban s két katonai üdülőotthonban szakadatlanul napnap mellett teljesen díjtalanul folytatta, de nemcsak orvosi tudását bocsátotta kórházainak rendelkezésére, hanem katonáinak, különösen azoknak, akik szegények voltak, állandóan maecenása, jótevője volt. Minden fölös keresményét, amely puritán, egyszerű életmódja mellett megmaradt, a sebesült lábbadozó katonáknak adta. Amikor a haza a háború költségeinek fedezésére az ország polgáraihoz kölcsönért fordult — megmaradt vagyonkáját e kölcsönök jegyzésére kötötte le. Ruhatárának minden darabját a háború rokkantjai kapták. Emellett végezte magánorvosi munkáját kora reggeltől késő éjszakáig — Kivonta magát minden társadalmi, még a leg- megszokottabb, legkedvesebb baráti összejövetelektől is. Hónapokon át még ebédhez sem jutott. Erős hite és meggyőződése volt, hogy mikor milliók a harc mezején életüket és egészségüket áldozzák fel a hazáért, miérettünk, nekünk az otthon maradottaknak, akik hozzájuk képest páholyból nézzük az élet küzdelmét, fokozottabb megfeszített módon kell dolgoznunk ő érettük, hátramaradottjaikért, hogy lássák, hogy megnyugodjanak, hogy nem hagyjuk el őket s azokat, akiket ők elhagyni kénytelenek, Hogy önként nem állt be a harctéren küzdők sorába, nem rajta mullott. Sokszor sajnálta ezt, sokszor emlegette, hogy mennyire sajnalm, hogy orvosi tudását nem a fronton érvény s heti. Visszatartotta ebben őt, még barátai előtt is titkolt idült, de mindig megújulható szervi baja és a keze bőrén minduntalan fellépő eccema, amelyek, mindennapos sebészeti munkálkodás közben rögtön jelentkeztek. Rendszeresen csak gummikeztyüvel tudott sebészeti munkát végezni. Nem csoda, hogy ezen több mint két éven át tartó, egy fél napig sem szűnő szellemi és testi megerőltető munkálkodás után egy sürgős pillanatban megfeledkezett a szükséges óvatosságról és egy orbáncos beteg tályogjait gummikeztyü nélkül megoperálva sep- sist kapott. A fertőzés óriási erejű lehetett, mert a betegség ötödik napján, dacára barátjai és orvosai önfeláldozó gyógykezelésének és ápolásának, minden szépért, minden nemesért, minden tisztességes és correct dologért lelkesedő és lángoló áldozatkész szivét a vérében felhalmozódó mérgek, amelyeket a már előzőleg beteg vese eliminálni nem tudott, megölték Bátran Írhatjuk róla, hogy a háború önfeláldozó, bátor áldozatkész harcosa volt, és annak áldozata. De nemcsak a háború alatt volt ő nemes, derék, 30 éves mindennapi orvosi gyakorlata alatt tisztességesen, humánusán és correctül nemesen gondolkozó és működő orvos volt. Az orvosi egyetemen szorgalma és tudása kiváló és elismert volt. Vizsgákhoz kötött ösztöndijakat, pályadijakat nyert. Alapos elméleti képzettséghez a gyakorlati ismereteket a Szt. István-kórházban elsajátítva. a székesfőváros IX kerületében a Ferencvárosban telepedett le, expressis verbis a Ferencváros gyakorló orvosa volt, 30 éves gyakorlatát egy utcában, mondhatni egy házban folytatta Betegei, akiket rang és módra való tekintet nélkül kezelt, rajongtak érte, kiválóan a szegények, akiket nagyon sokszor ő honorált. Nem törte magát soha az úgynevezett nagy, jövedelmező óriási praxis után, csupán annyi beteget vállalt, amennyit rendszeresen kezelni tudott. Ep ezért mikor már érezte, hogy valamelyik elXja.p’u.m.k mai száma © old.a.1.
