Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-26 / 48. szám
1916 november 26. Békés 3 zésének biztosítása az itt levő élelmiszer feleslegeket első sorban a vármegye rendelkezésére kell fent hagyni és csak azokat a készleteket az országos ellátás részére átadni, amelyek itt nem szükségesek. A különféle egyéb élelmiszerek ösz- szeirása iránt kiadott rendeletre nézve az értekezlet célszerűnek látja és azt javasolja, hogy az összeírás csak a várható pótrequirálással kapcsolatban és ne külön végeztessék. Az értekezlet foglalkozott a közélelmezés keretében tartozó összes kérdésekkel is és a kiküldöttek a történt megállapodásokat, valamint az állandó itt működésük során szerzendő tapasztalataik alapján a vármegyei hatósággal egyetértőleg megállapítandó javaslataikat a kormány és a közélelmezési hivatal elé fogják terjeszteni, illetve tevékenyen is közre fognak működni az élelmezés terén felmerülő nehézségek elhárításában. Minden élelmiszert maximálnak Dr. Daimel Sándor alispán Tanczik Lajos rennőrfőkapitány előterjesztésére a minisztériumtól nyert felhatalmazás alapján Gyula város területére elrendelte, hogy az árusítók kötelesek az alább felsorolt életszükségleti cikkekért a közvetlen fogyasztás céljait jzolgáló (kiskereskedelmi) forgalomban követelt áraknak a rendőrfőkapitány által *látta- mozott jegyzékét árusító helyiségeikben szembetűnően és a vevők részéről jól olvasható módon kifüggeszteni, továbbá, hogy az árusító köteles az illető árukat, a kifüggesztett árért, az ügyletre nem tartozó minden kikötés nélkül, a közvetlen fogyasztás céljaira, a szokásos mennyiségben, készpénzfizetésért, a helybeli lakosságnak személyválogatás nélkül kiszolgálni. Ezek az életszükségleti cikkek a következők: liszt, kenyér, só, cukor, kávé, tea, bors, paprika, rizs, köleskása, bab, borsó, lencse, ecet, petróleum, gyertya és gyufa. A lisztet és kenyeret természetesen csak a polgármester által kiállított utalványon megállapított mennyiségben szabad kiszolgáltatni. A hetivásárokra és a napi élelmiszer piacokra eladás céljából felvitt szárnyasokat, tojást, tejet, tejfelt, túrót és egyébb élelmiszert köteles az illető a közvetlen fogyasztás céljaira, legfeljebb azért a legmagasabb árért eladni, amely árakat a főkapitány megállapít és közhírré tesz. — Az alispán rendeletének végrehajtása céljából a rendőrfőkapitány értekezletre fogja hívni a kereskedőket, hogy velük az árak egyöntetű megállapítása végett tanácskozzék és az árjegyzéket kinyomatva, a kereskedők rendelkezésére bocsáthassa. A magunk részéről elvileg helyeseljük a szándékot, amely a vevők kiuzsorázásának akar gátat vetni, de a gyakorlatban céltévesztettnek tartjuk a megoldás ilyen módját a mai áruhiány mellett,mert az áraknak csupán a kiskereskedők kezében történő maximálása félrendszabály és azt fogja eredményezni, hogy a kiskereskedők képtelenek lesznek a legnélkülözhetetlenebb cikkeket is beszerezni s árusítani. Téves az a felfogás, hogy az árakat a kiskereskedők emelik, mert ezek a nagykereskedők és ügynökök rabszolgái. Tudvalevő, hogy a fent felsorolt cikkek nagyrésze, bár már régen maximálva van az áruk, már egyáltalában nem szerezhető be, másrésze pedig a nagykereskedők kezében hétről-hétre emelkedő árhullámzásnak van kitéve, tehát ha a fővárosi nagykereskedőt szabadon hagyjuk garázdálkodni s csak a kiskereskedő árait írjuk elő, semmit sem fognak raktáron tarthatni, s hiába megyünk az árjegyzékkel felszerelt üres boltba. A tervezett ármegállapítás csak úgy vezetne sikerre, ha a hatóság hozzásegítené a kiskereskedőket az általa maximált portékához megfelelő árban, ami persze lehetetlenség. Novemberi előléptetések. A lapunk multheti számában közölteken kívül még a következő katonai előléptetések történtek: A király kinevezte dr. Be'rényi Károly mezőberényi orvost, népfölkelő főorvost ezredorvossá, dr. Karai Gusztáv szintén mezőberényi orvost, népf. segédorvost, valamint dr. Révész Sándor békéscsabai orvost, népf. segédorvost főorvosokká, mindhármat a 4. nép- főlkelő parancsnokság nyilvántartásában. Heks Miksa alállatorvost a 10 népf. parancsnokság nyilvántartásában népf. állatorvossá, továbbá a 101, gy. ezredben: Molnár Mihály, Dobovszki Lajos, Tatéi Jószef, Opré Tivadar hadnagyokat főhadnagyokká, dr. Morvay János békési ügyvéd és Farkas Lajos hadnagyokká; C sorba József, Gerő Imre Bayer Lajos, Kvasz György, Réthy Károly, Wagner Ferenc, Szabó László, Sailer Ferenc, Rényi István, Lampel Oszkár, Schwarcz Sándor, Mráz László, Marecek József, Wilim Tibor, Weisz Rudolf, Révész Jenő, Wolf Pál, Grósz Miklós, Papp József, Pohl Béla, Hervay László, Galli László, Szűcs Imre, Brüll Lajos, Stapoj Dusán, Polónyj Kálmán, Madarász Lajos, Bödő Pál hadapródok zászlósokká ; gróf Wenckheim Antal honvédhuszár zászlós hadnagyá ; A népfelkelésnél: dr. Telegdy Lajos békési ügyvéd, Fischer Salamon és Pető Endre csabai kereskedők főhadnagyokká ; Bohus László, Sárközy Endre, Lipták Aladár, Lux Géza, Izsó László tisztjelöltek hadnagyokká; Kocsondy János hadapród a 2. honv. gy. ezrednél zászlóssá lett előléptetve. Elismerő oklevél liadikölcsönök sikeréért. A m. kir. pénzügyminiszter a világháború dicsőséges megvivhatása érdekében kibocsátott hadi- kölcsönök sikerének előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül újabban a következő békésmegyeiek részére állított ki elismerő oklevelet: Arató Lajos a Szeghalmi hitelszövetkezet h, könyvelője, Baán István a Békési népbank titkára, Bakos Béla Pusztaföldvári község jegyzője, dr. Berthóty István várm. főjegyző, Bohnert József a Békésmegyei általános takarékpénztár vezér- igazgatója, Boros Pál Szarvas községi közgyám és Borsóthy Géza n Füzesgyarmati takarékpénztár vezérigazgatója. Hősök kitüntetése. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül Gruber János tart. tábori lelkésznek a 2. népf. gy. ezredben a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát a fehérvörös szalagon adományozta. Rieder Jószef 101-es főhadnagynak és Győrfy Kálmán 101-es hadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag, Bartos Zoltán 101. gy. ezred- beli tart hadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismeaki lesütött fővel hallgatagon ült a lován, a felség kérdésére nem válaszolt. A király még mindig lovaglás közben hangosabban ismételte meg kérdését, de Szende Béla erre sem reagált. Ekkor Wenckheim Béla, Szende Béla baloldala elé lovagolva, még hangosabban figyelmeztette őt, hogy a felség kétszer szólt hozzá, miért nem válaszol neki ? Egyben azonban jobb kezével Szende Bélának a vállát is érintette. Ez a váll- érintés volt az, ami Szende Béla elfogódottságát megoldotta. Hirtelen felvetette a fejét és a felség megütközéssel látta, hogy a miniszternek mindkét szeméből patakként ömlik a kong. A király e látványra hirtelen megállította lovát és látható felindulással kérdezte : „Mi baja van ?“ Szende Bélából még mindig nem jött ki hang, úgy hogy a felség ismételten és idegesen kérdezte : »Mi baja Önnek, hisz Ön sir ?«. A miniszter még mindig látható izgatottsággal küzdve, a német nyelvű kérdésekre ezúttal magyarul válaszolta a következőket : „Felséges Uram! Én életemben csak kétszer voltam Gyulán. Első ízben 1849. augusztus 21-én reggel 6 órakor. Ezen a helyen, ahol most állok, mint honvéd tiszt fegyvereztettem le és amidőn ma másodszor a sors ide vezetett, felséged oldalán, mint honvédelm miniszter jelenek meg.“ Szende Béla, mint kortársai ismerték, nem tartozott a szentimentális emberek közé. De bármennyire is szentimentális hajlamai lettek volna, az utóbbi napok izgalmai egyáltalán nem voltak rá alkalmasok, hogy szubjektív érzelmeknek adja magát át. Az első királygyakorlatok a honvédséggel! Mennyi vesződség, mennyi izgalom, mennyi szorongás, hogy vájjon sikerülni fog-e. Mint honvédelmi miniszternek a következő órákra és percekre, s azoknak eseményeire kellett gondolnia, s kizárólag azokra irányítani minden figyelmét. Egyáltalán nem volt és nem lehetett disponálva rá, hogy reminiscenciákba bocsátkozzék. Csak amidőn a kastélykertbe lépett, s hirtelen meglátta az eléje meredező ó várat, s az 1849 óta változatlan kinézésű kastély épületet, mintha villanyos ütés érintette volna, egyszerre mintha egy előfüggöny húzódott volna előtte fel, egy 27 esztendős múlt tragikus jelenete elevenedett meg előtte. Azok a helyek, ahol az embert nagy indulatrohamok, akár nagy öröm, akár nagy fájdalom érték, sokkal jobban vésődnek emlékezetünkbe, mint más helyek. Ez történt Szende Bélával is, aki 1849 augusztus 21-én reggel 6 órakor, tehát ugyanabbán az órában, mint most volt, Anrep orosz tábornok előtt ezernégyszáz néhány honvédtiszt társával, köztük Damjanics .János, Kiss Ernő, gróf Leiningen Károly, Aulich Lájos, Lázár Vilmos, Knezics Károly, Török Ignác későbbi aradi vértanukkal letette a fegyvert. Fegyverletétel után mint volt osztrák katonatisztet vasraverten Gyuláról Aradra szállították, ott előbb halálra, majd kegyelem után hat esztendei várfogságra Ítélték, amely büntetést ki is töltötte, s mindezt annak az uralkodónak a nevében, akinek e percben ugyanazon a helyen oldala mellett áll, ahol 27 év előtt mint honvéd őrnagyot lefegyverezték és pedig miniszteri — nem is belügyi, pénzügyi, hanem épen — honvédelmi miniszteri minőségben. A villámszerű meglepetés és megrendülés, a két megjelenés közötti szédületes kontraszt okozta csaknem önkivüli állapotában érte őt a felség kétszeri megszólítása, melyeket hallott ugyan, de leküzdhetetlen érzelmei indulatrohama folytán képtelen volt rögtön válaszolni. Es csodálatos dolog, a felség is, önkéntelenül bár, ugyanabban az eszmekörben intézte kérdését hozzá, amely Szende megrendülésének okozója volt; azt kérdezte ugyanis tőle, hogy „volt-e már ezen a helyen, mely az ö, tudniillik a felség utolsó ittléte óta semmit sem változott“. Hiszen épen ez volt Szende leküzdhetetlen lelki izgalmának okozója. A király Szendének szivettépő hangon tett vallomása után láthatóan elkomorult, de anélkül, hogy valamit szólt volna, újra csendesen megindította lovát, s kilovagolt a gyakorlótérre. A honvédhuszárok nagygyakorlata 6 órától 11 óráig, csaknem szakadatlanul tartott. — Ekkor a felség a kispili síkon a gyakorlatot befejezettnek nyilvánította és szokatlanul meleg hangon és nagy elismeréssel fejezte ki a hadgyakorlat sikere fölötti teljes megelégedését. A király 11 óra után ugyanazon az utón, amelyen jött, visszalovagolt a városba, ki az indóházhoz, délben pedig Gyuláról egyenesen Bécsbe utazott haza. Báró Wenckheim Béla a gyakorlat után délben jóemlékü Jantsovits Pál alispánnak volt vendége, s ebéd után átment a szomszéd kaszinóba, melynek különben alapitója, mig Gyulán lakott elnöke, később pedig tiszteletbeli elnöke volt. Báró Wenckheim Béla a délután folyamán is még a Szende-epizód impressziójának mélységes hatása alatt állott. E sorok írójának még ma is, ■49’ esztendő múltán élénk emlékezetében maradnak Wenckheim Béla bevezető szavai: „Mi volt ma a várban, mi volt ma a várban ? . . . Ej, nem Dumas, nem Augier, nem Feuillet, az élet, az élet igazi dráma iró!“ S elbeszélte a kastély front előtt lezajlott komor drámai jelenetet, a Szende gyulai írét tartózkodása közötti kontrasztot, amilyent igazán csak az élet és az is csak nagy ritkán tud produkálni, Kfllm Dávid. r
