Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-09 / 15. szám
Oynla, 1916. április 9 15. szám. XLiVIII. árfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓlf \ DÁYI». Megjelenik minden vasárnap AsszoHyokról — asszonyoknak. A világháború eseményei sorában figyelemreméltó az a tény, bogy például Szerbiának, Montenegrónak sőt Belgiumnak még az asszonyuépe is rá volt kényszerítve arra, bogy a lövészárokbeli fáradságos munkát és szenvedést megossza a férfiakkal. Nem mint vöröskeresztes hölgyek jutottak el az asszonyok a tüzvoualig, hanem azért mert a férfiak elfogytak. Segíteni kellett tehát a harcoló katonáknak torlaszok emelésében, védőmüvek építésében, kocsiknak, ágyuknak a sártengeren való keresztüljuttatásában, nehéz őrszolgálatban. Hogy ez mit jelent, a nő fizikuma vagy pedig társadalmi elhelyezkedése szempontjából, azt még a legedzedtebb feminista sem tudja elképzelni. Csakis az, aki a szenvedéseket végig élte. Csakis az tudja mérlegelni s megalkotni azt az Ítéletet, hogy az asszonyoknak mégis csak jobb úgy — ha nem is valami rózsás — mint a hogy miná- lunk, vagy Németországban vau. Mi egyenesen felakartuk szabadítani az asszonyainkat a háború szenvedéseitől. Se az asszony, se a gyermek — a jövő generáció — ne érezze túlságosan, bogy most háború van. Ezt akarja elérni még az államhatalom is s ezért bevételeinek igen tekintélyes réTÁRCA. A Vöröskereszt Egyesület gyulai kisegítő kórháza működése. Az egyesület március 26-iki közgyűlésén felolvasta Dr. ZÜLDY JÁNOS kórház-parancsnok. Tisztelt Közgyűlés ! A nagy földindulási mérkőzést, amely embervértől patakozva erőpróbára hívta csatasorba állította világrészeknek csöndesen munkálkodó népeit, az igazság köntösében tetszelgő hazug Ságok, önző hatalmi féltékenykedések, erkölcs nélkül szűkölködő, vad emberi indulatok fakasztották. A már hosszúra elnyúló, borzalmas háborúskodás nyomán annyi szenvedés zudult reánk, hogy egyre korbácsolt idegeink bomladoznak; de annyi gyász is szakadt komor és mindig bizó lelkünkre, hogy elsiratására talán már könnyeink is elapadtak, Fájdalmas képzelődésünkben a kétségbeesés is úrrá lehetett volna felettünk, ha nem láttuk volna nap-nap után acélos lendülettel megmozdulni, lázas munkába állani a társadalom áldott, jótékony, segítő kezét. Ennek látása felemelt, buzdított, uj munkára, uj áldozatkészségre lelkesített, hogy a szélesen elénk terpeszkedő, óriási feladatokat, kötelességeket a front mögött is sikerrel, győzelmesen megoldhassuk. Be kell azonban vallanunk, hogy e háború világokat felforgató zür-zavarában, sok százezernyi emberi életet, értékes emberi javakat szét hadisegély formájában juttatja el az asszonyokhoz és a gyermekekhez. Ezen fáradozik a társadalom is, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy amely országból az asszonyokat is kipusztitotta a végzet, ha leigázták, azt többé a régi formájában feltámasztani uem lehet. Mindebből világosan következik az, hogy a mi asszonyainknak valamennyire hálásaknak kell lenniök. A háborúban ő reájuk csak a kikerülhetetlen munka vár. Egyébként maradtak a'régi viszonyok között; éppen ezért simulniok kellette az adott helyzethez és tartózkodniok kell minden olyan dologtól, ami a nemzetnek amúgy is tulságosau igénybe vett erőit fogyasztja. Itt van a többek között a ruházkodás kérdése. Sokan panaszkodnak és jajdulnak fel, hogy a fényűzés nemhogy alábbhagyott volna, hanem inkább megnövekedett. E réven pedig ezrek és ezrek vándorolnak ki az ellenséges külföldre. Nemcsak a jobbmóduak pénze vándorol drága ruhákra, hanem még a hadisegélyek uagyrésze is. Igazán megbecsülni való és jelentős tehát az a mozgalom, amely a közelmúltban indult meg s amely hadat üzen a fényűző ruházkodásnak. Minden asszonynak meg kellene jegyezni azt az aranyigazságot, hogy a ruha nem teszi szebbé, elsodró viharában készületlenek voltunk az elénk meredő méretekkel, kívánalmakkal szemben. A kapkodó tanácstalanság csak növelte a helyzet súlyos voltát és szinte az a nyomasztó beismerés kezdett a lelkekre szállani, hogy erőink gyöngék és a világtusában lehetetlen feladatra vállalkoztunk. A nagy idők azonban kitermelték a minden akadályt legyőző akaraterőt, a lankadást nem ismerő punkakészséget. Fgyre ragyogóbban csillogott ki, hogy a magyar nők előtt, ha magyar szivük egész melegével, jóságával részt vesznek a könyörületes nemzeti munkában, nincs lehetetlenség / Ez a nagy mozgató erő teremtette meg városunkban is azt az intézményt, amely a háború sajgóan vérző sebeinek, hősi fiaink ezernyi kínos szenvedésének ápolására, gondozására, enyhítésére vállalkozott Gyula város nagyérdemű polgármesterének hivó szavára 1914. év augusztus hó végén életre ébredt a régen szunnyadó leányzó: a Vörös- kereszt Egyesület gyulai fiókja. A nagy tusakodás kényszere által életre keltett egyesület dr. Lindenberger János apátplébános bölcs, tapintatos vezetése alatt megkezdette működését és ennek látható jeléül felállította az állami polgári leány és állami fiú-iskola emeletes épületeiben 1914 év november hó 15-én 303 ággyal berendezett kisegítő hadikórházát. Könnyű, játszi feladat nekem ezt a nagy értékű eseményt rövid szárazsággal leírni, de mennyivel nehezebb volt, szinte alig elgondolható munkával járt annak megteremtése. legfeljebb feltűnőbbé azt, aki magára veszi. Az igazi szépség a legegyszerűbb ruhában is kitűnik. Ez a véleménye minden férfinak s aki ellenkező véleményen van, az csupán a női nem alacsonyabb szellemi nivóját akarja beigazolni. Holott nyilvánvaló, hogy a női nem értelmi színvonala semmivel sem alacsonyabb mint a férfiaké. Erre az értelmi színvonalra agpellálunk, amikor arra kérjük asszonyainkat, hogy a ruházkodásban legyenek takarékosak és egyszerűek. Ezt kivánja a mai szomorn helyzet és az ország anyagi érdeke. Tanügy. Iskolaszékek anyagi felelőssége. A vallás ás közoktatásügyi miniszter egyik konkret eset kapcsán értesítette a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy az iskolaszékek a tanítók előléptetésével járó magasabb államsegély engedélyezése iránt az esedékességet megelőző három hónapon belől folyamodjanak, mert ellenesetben a késedelemből előálló anyagi károsodásért őket teszi felelőssé. Bezárták az elemi iskolákat. A gyermekek között járványszerüen fellépett kanyaró megbetegedések miatt dr. Lovich Ödön polgármester elrendelte a belterületen lévő összes elemi iskolák és óvodák bezárását. Ezt az intézkedést az alispán jóváhagyta. A gyulai Vöröskereszt Egyesület hadi kórháza finom női kezekkel vezetett, művészies agitáció eredménye, amely porszemenként hordotta össze lelkesen, kitartón a nagy társadalom megértő áldozatkészségéből azt a szükséges anyagot, amely lehetővé tette a fontos célt szolgáló zavartalan működését. A fáradhatatlan agitáció körülbelül 10,000 koronához juttatta az egyesületet, amellyel azután nekivágtunk nehéz feladataink megoldásának. Ebben a nemes munkában a hervadhatatlan érdem dr. Lovich Ödönné, özv. Brenner Jarosz- lávné és dr. Berényi Árminné úrnőkké, akik a gyulai társadalom társul szegődött úrnőinek kitartó, melegszívű, ragyogó példájával diadalra vitték a szent ügyet és gyöngéd, szeretetteljes gondozásukkal, közreműködésükkel, munkájukkal lehetővé tették, hogy a vitéz harcosoknak, sebesülteknek, rokkantoknak a családi élet melege iránt való vágyódásukat elfeledtessék, szenvedéseiket enyhítsék, könnyítsék. Petőfi ötlik eszembe, aki ugyan Arapr Jánosnak irta, de mintha csak szabadon ráilleszthetném a legszebb jelvényül e magyar úri nőkre is „Más csak levelenként kapja a borostyánt, S nekik rögtön koszorút kell adni.“ Nem akarom fárasztani türelmüket hosszú és unalmas statisztikai adatok felsorolásával, amely háborús intézményünk életével szorosan egybekapcsolódik, de azért egy pár adatot mégis bokrétába kell kötöznöm, hogy mindenki világos képet nyerjen arról, hogy a hadikórház a hozzáHjatp-U-nls: mai száma, S old.a.1.
