Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-27 / 9. szám
XLVIII. évfolyam Nyíllá, 1916. február 97. 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KOZGAZDASZATI HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendő]?. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1V DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Megyei közgyűlés előtt, ii. A kedden tartandó közgyűlésnek alispáni jelentés után első tárgya a belügyminiszter leirata, mely szeriut id. Kéry G-yula a vármegye volt főispánja ezen állásától felmentetvén, kiváló szolgálatainak elismerése fejében Őfelsége a Lipót-rend lovag-keresztjével tűntette ki. A törvényhatósági bizottság bizonyára örömmel vesz tudomást a legfelsőbb kitüntetésről, amellyel évtizedekre terjedő érdemes, nagysikerű közéleti munkásság lett megjutalmazva. Szathmáruémeti sz. kir. város a rokkant katonák segélyének felemelése tárgyában a kópviselőbázhoz küldött feliratát kéri támogatni. Tekintve a-zonban, hogy a szóban lévő kérdés mint a nemzetnek becsületbeli tartozása a kormány és a törvényhozás gondoskodásának egyik elsőreudü feladatát képezi és igy őket figyelmeztetni szükségtelen, ennélfogva a körirat támogatása is felesleges. Kisküküllő vármegye a tisztviselők napidijának és úti kilométer pénzének felemelését kéri a törvényhozástól arra tekintettel, hogy a drágaság igen nagy. Minthogy az utazásokat teljesítő főszolgabirák utiátalánya 50 százalékkal felemeltetett, a többi tisztviselőknek pedig a jelenlegi háborús állapotok miatt kiküldetésben alig van részük, ennélfogva ezen körirat sem igényli a törvényhatóság pártoló felterjesztését. Esztergom vármegye a mezőrendőrségi törvénybe ütköző kihágások szigorúbb megtorlását kívánja, mert a jelenlegi törvényes rendelkezések enyhe intézkedései a tolvajokkal, naplopókkal és rablókkal szemben védelmet alig nyújtanak. Habár Békésvárme- gyében ebben a tekintetben az állapotok eléggé türketők, mégis a köriratnak hasonló szellemű felirattal leendő támogatása bozatik a közgyűlésnek javaslatba. II. Rákóczi Ferencznek Budapesten felállítandó szobrára 400, mig báró Korányi Frigyes hírneves belgyógyásznak ugyanott felállítandó szobrára 100 korona megszavazása lesz előterjesztve. Békéscsaba község árvaszéke vármegyei szabályrendelet alkotását kéri a fiatalkorúak dohányzásának megtiltása céljából. Mivel azonban a fennálló törvényes rendelkezések szerint, fiatalkorúakkal szemben az említett tilalom áthágása miatt csak dorgálás alkalmazható, ennélfogva a szabályrendelet alkotásának semmi célja nem lenne. A badsególyezési célokra a 20000 koronán felüli jövedelmek után kivetendő jövedelmi adóra vonatkozó törvény hatálya a f. évre is kiterjesztetvén, az adó első fokú megállapitása céljából az adófelszólamlási bizottságot a f. évre is meg kell alakítani. Békósvármegye az említett bizottságba három rendes és ugyanannyi póttagot választ. A törvényhatóság bizonyára azokat választja meg újból, akik már tavaly tagjai voltak a bizottságnak és akik működésűkkel megszerezték azokat a tapasztalatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a bizottság feladatát úgy a kincstár mint az adózók érdekében igazságosan és méltányosan oldja meg. A községi közmunka összeírása, megváltása és behajtása tárgyában még az 1891. évben alkotott vármegyei szabályrendeletnek a közmunka leszolgál tatására vonatkozó rendelkezése a gyakorlatban egyáltalában nem vált be. A kérdéses rendelkezés szerint, aki közmunka tartozásának leszolgálá- sára alapos ok nélkül ki nem áll, a teljesíteni elmulasztott tartozás váltságösszegének kétszeresét tartozik lefizetni, behajthatatlanság esetén pedig az előirt napszám kétszeresének természetben való ledolgozására kényszer utján kötelezendő. A kényszer alkalmazása a tapasztalatok szerint azonban semmi eredménnyel nem járt, sőt a hatóságnak felesleges munkát okozott, a csendőrséget is igazi hivatásától elvonta és végül rendkívül gyűlöletes érzelmeket keltett az illető kötelezettek körében. A kereskedelmi miniszter felhívása alapján a kérdéses rendelkezés helyébe az a rendelkezés vétetnék fel a szaTÁRCA. Hogy lettem én detektív ? Irta: FRÖHLICH JÁNOS. Tíz esztendővel ezelőtt történt, hogy egy budapesti nagy napilap rendőri rovatvezetője meginterjúvolt. Azt kérdezte, hogy melyik esetem volt az, amely detektivi működésem alatt a legeslegérdekesebb volt. — Hogy tetszik ezt érteni ? — kérdeztem az újságírótól. — Azt az esetet szeretném hallani, amely önben az érdeklődést legjobban felcsigázta és olyan nyomozási menetet, mely önben az ambiciózus törekvést a végletekig fokozta. — Ilyen eset praxisom alatt nagyon sok volt, s nagy fejtörést okozna kiválasztani azt, amelyet ön kíván. S ha el is mondhatnék Önnek egyet, ezt talán sablonosnak találná ön. — Azonban van egy esetem, amely bizonyára érdekes lesz. Ha tetszik elmondom Önnek, hogy miképen lettem detektív. Illetve, hogy mi adta az elhatározást, hogy detektivi pályára szánjam magam. Magam csak az elemiből nőttem ki, de azért élénken emlékszem a mi házunk legnagyobb bánatára. Elveszett az Ilonka. Az én 3 éves kis húgom, aki oly szép volt, mint Murilló angyala. Soha oly kínos, könnyekbe fűlt éjszakát. Elhatároztam, hogy megvigasztalom az édes anyámat. S csakugyan húgomat én találtam meg elhagyatva a szülővárosunk sáncárkai közt. Füléből kilopták a függőt Már ez eset után elneveztek kis detektiv- nek engem Hárorr} nappal Ilonka elvesztése után két kéményseprő ballagott be az udvarunkra. A létrákat lennhagyták, s anyámtól elkérték a padláskulcsot. Mint afféle kiváncsi gyerek, felballagtam utánuk, hogy megnézzem, miképen megy végbe a kéménytisztítás. A kéményseprők hangos beszélgetés közben láttak munkához és fültanuja voltam a kö vetkező diskurzusnak. — Te, mit csinál az Lva ? — Szolgál, jó helye van. — Hol szolgál ? — Egy pénzügyi titkárnál. — Te, tudod mit hallottam ? — Nos ? — Azt hallottam, hogy Éva kitartott téged, mikor munkanélkül voltál. — Az nem igaz. — Ugyan mit tagadod. Van abban szé- gyelni való ? Hiszen pekem is volt már szeretőm, nem is egy, se nem kettő. Volt egy szakácsném — aki egyszer harminc forintot is adott kölcsön, mikor facér voltam. Visszaadtam a pénzt neki természetesen. Aztán, ha egypárszor meg- vacsoráztatott, nem következik, abból — hogy kitartott. Szó sincs róla. — Mit tagadtad, hát az előbb, hogy Éva nem segített. Ugyan kinek kell az olyan szerető, aki csak addig hü az emberhez, amig pénze van, s mihelyt bajba kerül, a faképnél hagyja ? Nincs igazam. — Persze. Én se tagadom, hogy nem segített volna. — Az ősszel egyszer négy forintot kaptam tőle, pedig akkor ő is hely nélkül volt Gyermekeknek korántsem válik dicséretére, ha ilyen párbeszédet sikerül ellesniük, nekem azonban csak hasznomra vált. Engem tudniillik érdekelt a diskurzus, mert az apámnak a legkedvesebb barátja — éppen a pénzügyi titkár volt és mintha emlékeztem volna arra, hogy cselédjüket Évának hivják. Meg is kérdeztem az anyámat, aki bizonyította, hogy tényleg az a neve Faggatott, hogy miért kérdem ezt, mire megjegyeztem, hogy a kéményseprők épen róla beszélgettek. Az anyám rám intett, hogy a mások beszélgetését nem illik hallgatni. (Hej pedig mennyi beszélgetést kihallgattam már azóta. T. i. detektivi működésem alatt.) Márciusban, egy vas írnap délelőtt ez az Éva eljött hozzánk és kérte az anyámat, hogy délután látogasson el a titkárnőhöz. A cseléd édes anyámmal beszélgetett, s én ezalatt a kis nővéremmel kinn játszottam az udvaron Amint a cselédleány a kapu felé igyekezett, felénk tekintett és akkor láttam, hogy egy pillanatig megáll, mintha megütköznék valamin, aztán sietve indul ki a kapun Délután az anyámmal együtt elmentünk a titkárék lakására. Hat óra tájban pedig, mikor az apám is eljött oda, a titkárnő elküldte Évát Xjeipiaxils: mai száma S oldal.
