Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-24 / 52. szám

1916. december 24. Békés 3 dónkban ilyen egész embert, ilyen önálló egyé­niséget, ilyen kész fejedelmet kaptunk. Uj uralkodónk dicső elődjétől két nagy erényt örökölt és vitt be máris uralkodásába : az alkotmány tiszteletét és a béke szere­tőiét. Mi magyarok IV. Károly alkotmány tiszteletének máris nagy tényeit jegyeztük fel a történelembe. Ilyen az, bogy mint magyar királynak első cselekedete volt Szent István koronájával való haladéktalau megkoronázta- tása iránt táplált hő vágyának kinyilvánitása. Ehhez kapcsolódnak azok az alkotmányos ér­zületből fakadó uralkodói elhatározások, hogy az év jelentékeny részét Magyarországban fogja tölteni, továbbá, hogy a trón váromá­nyosát, különösen pedig a trón közvetlen örökösét a paritás követelményeinek megfelelő magyar közjogi nevelésben is fogja részesit- tetni. Mindmegannyi uralkodói cselekmények, amelyek IV. Károly király törhetlen alkot­mánytiszteletéről tanúskodnak, egyúttal pe­dig a királynak a magyar nemzet szeretetét biztosítják, úgy, hogy 0 Felsége máris nem­csak hatalmi jogosítványai alapján uralkodik, hanem uralkodik a sziveken is. Az igazi ural­kodó pedig az, aki a sziveken uralkodik. Méltó utóda Károly császár és király I. Ferenc Józsefnek a békeszeretetben is. Imponáló az a tisztánlátás és az a férfias bátorság, mellyel Károly király még a kö­zépeurópai hatalmak együttes békeajánlatát megelőzőleg is nyilvános tisztelgésekre adott válaszaiban és egyéb nyilatkozataiban a béke­gondolatát vette ajkaira, a békéről való ref­lexiókat engedett meg magának. Igen jellemző e tekintetben Bécs város tisztelgő küldöttsé­gének adott válásza, avagy Bukarest bevétele alkalmából a szövetséges uralkodókhoz, neve­zetesen a bolgár cárhoz intézett üdvözlő távirata, mely utóbbiban Bukarest elfoglalá­sának nagy katonai eseményét egyenesen a béke közelebb hozásának szempontjából ün­nepeli. Az osztrák-magyar nagyhatalom béke- készségének bölcs és bátor kifejezésre jutta­tásában Károly császár és király olyan állás­pontot foglalt el — első gyanánt az egész világon — amely máris kezdi teremni áldá­sos gyümölcseit és amellyel a felséges ur tekintetével azt látszott mondani, most már csak azért se’ . . .! Jó is volt ez a csak azért se’! Alig telt el pár óra a sürü ködben, egy olasz patrul szerencsét próbált. Egy tiszt vezette őket, a kinek nagy lehetett az öröme, mert egész az állásokig eljutott. De ott kezdődött a hadd el hadd! Rendes szokásunktól eltérően nem az ál­lásból, a biztos fedezékből lőttük őket, hanem kiugrottunk a fedezék tetejére és olyan szalvét, disztüzet adtunk a husz-huszonöt főtől álló el­lenséges patrulra, hogy bármelyik ünnepi disz- tüznek is bevállt volna . . . Mind egy szálig elesett. ... A század pedig ott a lövészárokban letérdelt és megboldogult királyunk lelkiüdvéért egy Miatyánkot rebegett el ott az Ur szabad ege alatt ... így végződött a nap, a melyen a gyulaiak megtudták, hogy Ferencz Jóska meg­tért őseihez. Bukarest a mienk! Pihenőben voltunk. Hátul tizenkét kilo­méternyire a front mögött tisztálkodtak a bakák, a mikor mi magyarok a háborús esztendők leg­szebb mikulásra adott ajándékát kaptuk. Flesett Bukarest! Mint a futó tűz terjedt el a táborban a hir, mely bearanyozta a sáros, esős decemberi napot. Ragyogott az égbolt is és mosolygott a nap is a ködön keresztül, a mikor a gyulai fiuk olyan egetverő éljenzésben törtek ki, hogy még népei millióinak szive dobbanását juttatta méltó kifejezésre. Őfelségében már eddigi rövid, szinte csak napokra terjedő uralkodása alatt is olyan fejedelmet ismertünk meg, aki a monarchia két állama között feunállóparitásos dualiz­musnak meggyőződéses hive és patronusa és aki a monarchia két államának, két nemze­tének ezt az államközi szerkezetét, amely életrevalóságáról a rémes világháborúban tett fényes tanúbizonyságot, alkotmányos jogai­nak egész erejével fogja a jövőben is támo­gatni, mert ebben a szerkezetben látja mind­két állama biztos fejlődésének leghatalmasabb zálogát. Tiszteljük és magasztaljuk Őfelségét már eddigi uralkodói tényeiből is sokszorosan kifejezésre jutott azon törekvéséért, hogy alattvalóin ne csak törvény szerint uralkod­jék, hanem azok szeretetét is biztosítsa ma­gának. Tiszteljük és szeretjük benne a kato­nai erényeket, tündöklő vitézséget. De tisz­teljük és szeretjük Őfelségét azért is, mert békeszeretettől van áthatva és eminens állá­sában arra igyekszik, hogy a béke áldásait mielőbb biztosíthassa népeinek és az egész emberiségnek. Nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a sors a természet rendje szerint megfosztott ugyan bennünket egy nagy és bölcs uralko­dótól, de kárpótlásul adott helyette olyan uralkodót, akinek ifjú tett vágyától, alkot­mánytiszteletétől, bókeszeretetétől, népei bol- dogitására irányuló törekvéseitől, nagy ka­tonai és polgári erényeitől bizalommal várjuk történelmünk boldogabb uj korszakának el- következését. Lukács György. A vármegye közgyűlése. A december 16-án megtartott megye- gyűlésről múlt számunkban tórszüke miatt csak részben tudtunk referálni, a napirend előtti ünnepélyes megnyilatkozásoknak és a választások eredményének közlésével. A köz­gyűlés többi nevezetesebb tárgya a követke­zőkben nyert elintézést. Az alispán intézkedését, hogy a külön­böző vármegyei alapokból az V. badikölcsönre 50000koronát jegyzett, jóváhagyta a közgyűlés és Sárossy Gyula árvaszéki elnök indítványára a fölöttünk repülő pilóták is meghallhatták. — Én Istenem milyen jól is esett nekünk ez a hir! Hogyne, mikor leggyülöltebb ellenségünk a hiénák országa elvette méltó büntetését. Nagy örömláz csillapultával láttam, hogy a bakák összebújnak és tárgyalják az esetet No fiuk? — kérdeztem őket — hát ugye megsegí­tett bennünket a magyarok Istene ! ? Meg, — felelték — csak az a baj, hogy mi nem lenettünk ott! Nélkülünk pusztul el az oláj, oszt’ pedig milyen jó lett volna nekünk is az oláját móresre tanítani! Ha az Isten hazasegitene bennünket, hát nem is mondhatjuk, hogy részünk volna az olájpusztitásban. Ez pedig nagy szégyen! Nem, feleltem. Mit is tudtam volna őszintén és igazat szóval válaszolni ? Hm? Biz’ nekem is elszorult a szivem, hogy most már bejártam a szerb, az orosz és az olasz harctereket is, de ezt az átkozott oláht mégsem tudtam a hires gyulai fiuk közelébe kaparitani. Elgondolkoztam és szomorúságomban csak az vigasztalt, hogy hiszen ott voltak a bajorok is. Már pedig láttam én a bajorokat Przemyslnél rohamozni. Bizonyára éppen úgy vetették magukat most is az ellen­ségre, mint ott régebben. Hisz olyan nagyon sze­retnek bennünket magyarokat és bizonyára tud­ják, hogy mi volt nekünk az oláh? Nemcsak az ellenségünk.-.. Oh nem! Annál sokkal több. Nagyon sokkal több . , .! Szűcs Sándor. a központi gyámpénztár javára külön 75000 koronának 5 és fél százalékos kötvényben való jegyzését elhatározta. Az őrlés vámját 10, a darálásét 7 száza­lékban javasolta az állandóválasztmány meg­állapítani, úgy hogy ezenfelül elporlás vagy más címen a malom semmi levonást nem esz­közölhet. A kérdéshez dr Jantsovits Emil szólt hozzá részletesen és nagy szakszerűséggel utalva arra, hogy a javaslat alapjául szolgáló min. rendelettel ellentétes a miniszternek egy újabb nyilatkozata, indítványozta, hogy a koptatás és porlásból előálló veszteségek a malom terhét ne képezzék. Csizmadia András, Beliczey Géza és mások hozzászólása után az állandóválasztmány javaslatát nagy többség­gel határozattá emelte a közgyűlés. Ezzel a tárgyalással kapcsolatban rész­letes vita indult meg a rekvirálás kérdése körül, melyet dr Bikádi Antal indított meg s részletesen kifejtvén, hogy a megállapított fejkvóta a munkás népnek nem elegendő, — miért is figyelemmel arra, hogy más várme­gyékben magasabban állapították meg a fejen­ként járó lisztmennyiséget, sürgős lépések megtételét indítványozta a fejkvóta feleme­lése iránt. Dr. Berthóty Károly a hibát abban látja» hogy a fejkvóta megállapítása nem országosan és nem egységesen történt. A vármegyére ki­szabott 140000 mtmázsa igen magos és a vár­megye teljesítő képességének kellő mérlegelése nélkül lett kiszabva. E kirovás leszállítását és a fejkvóta egységes megállapítását kívánja. Beliczey Géza indítványt tesz, hogy a közgyűlés feliratilag kérje, hogy az élelmezés és állattartás céljaira jogosan visszatartott, de valamely rendkívüli okból később felesle­gessé váló mennyiségek élelmezésre való fel- használása engedélyeztessék és erre őrlési tanúsítványok legyenek adhatók. Ez tekinté­lyes segítséget adna a munkás nép ellátására és ezen kérelem sikere érdekében a ma már túlhaladott kérdések felvetését mellőzné. K. Schriffert József, Ravai Gábor felszó­lalása után dr Daimel Sándor alispán ismer­tette a rekvirálás ügyében kiadott rendeleteket és azokat az irányelveket, melyek figyelembe­vételével a rekvirálás módozatai megállapit- tattak. Végül Ambrus Sándor főispán össze­gezte a vita anyagát meggyőző érvekkel mu­tatva' ki, hogy a nagy cél érdekében kényel­münk és megszokott igényeink leszállításával kell meghozni a kívánt áldozatot. A közgyűlés ezután Beliczey Géza indít­ványát fogadta el és többi felvetett indítványt mellőzte. A törvényhatóságok köriratai közül Vesz- prémvármegyének az elhagyott gyermekek tartásdijának felemelése, Győrvármegyónek a bőrből készült lábbeli árának maximálása, úgyszintén az Országos Gazdasági Egyletnek a mezőgazdasági üzem viteléhez szükséges anyagok árhatárának megszabása iránt inté­zett feliratát hasonló szelemü felirattal támo­gatja a közgyűlés. Az Orosházán megtartott rendőrbiztos választás ellen beadott felebbezós támogatásá­val Bross János kérte a szerinte szabálytalan választás megsemmisítését. Dr. Berthóty Ist­ván főjegyző részletesen kimutatta, hogy a választás megsemmisítésére nincs törvényes ok, mire a közgyűlés a választást megerősí­tette. A többi ügyet a délutáni ülésen csekély érdeklődés mellett igen gyors tempóban in­tézte el a közgyűlés. így jóváhagyta Békés község 50000 koronás ideiglenes kölcsön fel­vétele, az erdélyi menekültek segélyezése, Köröstarcsának a községi elöljárók fizetés fel­emelése, Orosházának 20000 koronás kölcsön felvétele és néhány segély megszavazása tár­gyában hozott határozatot, több községnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom