Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-26 / 48. szám
XLVIII. évfolyam fÄyula, 1916. november 96. 48. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIV DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A király halála. Hatvannyolc esztendei uralkodás után befejezte életét a magyarok királya. Gyász borul országaira. A fájdalom, a veszteség érzete nemcsak a fekete lobogók jgülső jelében, de a szivekben is honol. Mert I. Ferenc József, mikor a földkerekség minden részébó'l való ágyuk dörgése közben elhagyja a földi létet, a magyar nemzet szivétől szakad el. Hatvannyolc év két emberöltő. Nemzet és királya a hosszú idő alatt összeforrott. Az erős akaratú, az állandóságot kivánó, szorgalmas, munkát szerető király és a dolgos, hirtelen nagygyá fejlődött nemzet ugyanazért a jövendőért törekedtek. A Habsburg-dinasztiának I. Ferenc József az első királya, aki az osztrák és a magyar birodalmaknak szoros egybekapcsolása mellett nem akarja a magyar nemzet, a magyar királyság eltüntetését, az osztrák császárságba való beolvasztását. A mi századokon át tartó nemzeti küzdelmeink után ez a positivum a megnyugvás, a biztosság érzetét oltotta a nemzetbe és ez adta meg a nélkülözhetetlen, a szilárd alapot ahoz a fejlődéshez, melyet nemzetünk I. Ferenc József uralkodása alatt olyan fényes pályán futott meg. A pátriárka korban is férfias királynak, mint családfőnek tragikus szenvedései szintén lelkűnkhöz fűzik őt a részvét szálaival és a nemzeti reménységek elhalványulásának fájdalmával. A kiknek elvesztése az ő hitvesi és apai szivén gyógyíthatatlan, bár hősiesen viselt sebeket ütöttek, azoknak: Erzsébet királynénak és Rudolf trónörökösnek emlékéhez a mi hálás lelkületű nemzetünk is a legforróbb szeretettel és kegyeletes áhítattal fog ragaszkodni mindörökké. Egyéni tulajdonságai példaadók voltak a nemzet előtt. Következetessége, igazságszerető gondolkodása, szigorú kötelességtudása, végtelen munkabírása, szenvedély nélküli erős akaratú jelleme megtartották lelkülete egyensúlyát a megpróbáltatások óráiban. Ezt diktálta országainak is. Ez a szellem vitte előre és mindig csak előre, egyenes utón a kormányzására támaszkodó országokat. Az élet küzdelmes hullámcsapásai, a tovagördülő haladás és fejlődés kilengései között ez a hatalmas egyéniség volt a politika nehézkedési pontja; úgy mint bolygórendszerünkben a nap, mint a zajló tengerek sziklapartja. Igaz, nagy csalódások edzették „vir integer“-ré. A fiatal uralkodó olyan hagyományok között, olyan környezetben növekedett, melyek elhomályosították előtte a helyes utat. Magának kellett a csalódások kálváriáját végigjárni, hagyományainak céltalanságáról, a magyar nemzet szenvedéseiről és hiábavaló hányattatásairól meggyőződni és ezzel együtt saját lelki forrongását és rázkódtatásait átélni, hogy végül is megtalálja az utat, mely országainak a boldogulás, a fejlődés feltételeit biztosítja: — az alkotmányos uralkodás útját. Az absolut fiatal uralkodóból igy válik monarchikusán alkotmányos uralkodó. Csodálatos szívóssággal ragaszkodik a felségjogok szigorú gyakorlásához. De ez az ő igazságossága mellett nemcsak nem veszedelem, hanem történelmi szükség az ő két országában, ahol széthúzó erőket kellett összetartani. Államfői egyéniségéről a történelem fog ítélni. Tárgyilagos bírálatra csak a történelmi távolság képes. Ámde szörnyű harcaink a nagy világháborúban gyorsan megöregitettek bennünket s a történelmi távolság nagyságát leszállították. A nagy háború fényt derített I. Ferenc József legfőbb történelmi hivatására. Egy nyugtalan, távoli célokért hevülő és dolgozó szellem talán elhagyta volna a biztos fejlődés útját. Valamely nagy reformátor uj irányokat keresve veszélyeztette volna a megizmosodás folyamatát, amely a legközelebbi évtizedekben Első Ferenc József országaiban az ő szelleme behatásaként végbement. S vajon hogyan küzdöttük volna akkor végig a világteremtés óta ismert legnagyobb háborút minden ellenségeinkkel? Első Ferenc József a béke királya volt. Az utolsó lehetőségig őrizte a békét, mig csak feiedelmi öcscse vére kiomlása a fegyvert kezébe venni nem kényszeritette. Régi igazság azonban, hogy a béke csak előkészület a harcra. És vajon a mi béke-királyunk egész élete, az ő fejedelmi szelleme által vezérelt egész nemzeti fejlődés nem félig öntudatlan előkészület volt-e a most dúló nagy harcra? A sors, a végzet áldotta meg I. Ferenc Józseffel az ő országait. Az az akarat, amely mindent áldozott e nagy küzdelem legfontosabb fegyveréért: a katonai hata" lomért, — az az akarat, mely országainak boldog fejlődése mellett a technika, a tudás minden eredményét felhasználta fegyveres megerősödésünk gyarapítására, az a kitartó, folytonos, éber, lankadatlan munka, melylyel majdnem négy évtizeden keresztül hordott össze minden anyagot, képességet, szervezettséget és előkészületet, ami egy arányaiban minden képzeletet meghaladó sikeres háború megvívására nélkülözhetetlen, az az akarat vajon nem egyetlen mód és lehetőség volt-e, hogy magunk és monarchikus társországunk az elpusztítástól megmenekedjék? A magyar nemzet további évezredes fennmaradását Első Ferencz József az a tudatos vagy öntudatlan — mindegy — célja, törekvése tette lehetővé, hogy katonai hatalmunk kellő pillanatban készen álljon egy világháború megbirására. Ez elévülhetetlen történelmi hivatás és érdem, mely az enyészet borzongató szelét távolítja el a magyar nemzettől. Éljen tovább az elhunyt király szelleme és vezesse diadalra, uj fejlődésre sokat szenvedett magyar hazánkat!
