Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-12 / 46. szám
4 Békés 1916. november 12. krumplit, de csak akkor, ha fagy. — Bizony, bizony, nem ártana, ha az uj közélelmezési hivatal egy kicsit közéjük csapna ezeknek a viccelő uraknak. Forgalomba jött a vas 2 filléres. Az aprópénzhiány néhány nap múlva minden valószinü- ség szerint enyhülni fog s a vevők és eladók között a krajcárok miatti eivódás véget fog érni. A vigasztaló változás oka abban rejlik, hogy november 10-én az uj, vasból készült kétfillérese- ket forgalomba hozták s abból Ausztria és Magyarország területén nyolc millió korona értéküt vernek. A vas kétfilléresek pontosan olyan nagyságúak, mint a jelenleg forgalomban levő egy- filléresek, csak valamivel vastagabbak. Ma már széliében láthatók az Osztrák-magyar bank és pénzintézetek utján forgalomba hozott vaspénzek. Koldnskirály. Békésmegyei ember volt. Kö- rösladányi. Sátor Pálnak hívták. A fővárosban élt. Budapesten. Tanult ember volt. Végzett mechanikus. Hogy, hogynem, fölkerült a fővárosba. El- züllött. Egy kis magaépitette »fesztungja« volt Pesthidegkuton. Innen járt be a Szénatérre. Itt volt a hivatala. A szénatéri templom lépcsőjén. Az emberek eszelősnek tartották. >Nem érte be hóttig az eszével!« — mondták. Igazuk is volt. Élelemért, ruháért soha egy fillért sem adott. Amit vetettek neki a könyörületes emberek, meg amit úgy kézen-közön kanálisokban, szemetes ládákban körömködött, abból élt. Pedig voltaképcn nem is volt ráutalva. Pénzre a takarékban állt, hadikötvényei a ruhájába varrva . . . Régebben mülakatos volt Pesten. — Virágzó üzlete. Technológiát végzett. Járt Bécsben, Berlinben, Parisban. Letört. A koldusok közt nagy tekintélye volt — a vagyona után. Hogy a hónap elején elhalt, akkor tudódott ki, hogy a Leszámítoló banknál, a Budai Polgári Takarékpénztárnál több ezer korona betétei vannak. Hadikölcsön kötvényei meghaladják a hatezer koronát. Halála hírére körösladányi rokonai felutaztak Pestre, kiknek az elöljáróság átadta a tekintélyes örökséget. A megyében még bizonyosan sokan vannak, akik Sátor Pált ismerték. Fiatalabb korában mint kitűnő munkás nagy hírnévnek örvendett, de senkise tudta hova került és mi lett belőle. — Ő volt a pesti utolsó kolduskirály. Halálos fertőzés. Pál Imre 59 éves főldmi- ves Körösladányban okt. 26-án segédkezett sógorának egy megbetegedett és kényszervágás utján levágott marhája megnyuzása és feldarabolása körül. A vágóhídon mészárossal megvizsgáltatták a gyanús tünetek között megbetegedett állat húsát aki a testrészekből megállapította, hogy a marha lépfenés volt. Másnap az elhívott állatorvos is ezt konstatálta és a húst a hullaégető helyen elégetette. Pál Imre földmives nehány nap múlva fájdalmas daganatot érzett kézcsuklóján, jobb keze rohamosan dagadni kezdett. November 6 án bejött a békésmegyei közkorházba, ahol a lépfenés fertőzésből keletkezett vérmérgezés két nap múlva megölte. Rét év után irt. Szokodi Sándor 101 gye. beli katona, orosházi fiatal gazda az északi harctéren küzdött a háború legeleje óta. Egy ideig rendesen értesítette aggódó szüleit, mig a tábori lapok egyszercsak elmaradtak. Hónap-hónap után telt el, majd esztendő is, esztendő után, az öreg szülők végre bele is győződtek, hogy fiuk elveszett. A napokba aztán nagy örömre ébredtek az öreg szülők. Levelet hozott a posta Oroszországból. A fiú irt. Fogoly. Nincs semmi baja. Azon csodálkozik, hogy hazulról semmi értesítést nem kap már két esztendő óta, pedig ő, mint Írja — már igen sok levelet küldött. Ezt a levelet f. évi szeptember 17-én irta. A hadsereg zsirszükségletének biztosítása. A harcoló katonaságtól nem szabad semmit elvonni, ami testi erejének fentartásához és gyarapításához szükséges. Ez olyan regula, amihez tartani kell magát minden becsületes magyar embernek, legyen az termelő, vagy kereskedő. — A háború kitörése óta azonban amilyen mértékben szaporodott a harcolók serege — ugyanolyan mértékben fogyott az állatlétszám, de azért túlságos szegényen mégsem állunk, a magyar föld állatállománya, főleg sertésanyaga ma is biztositja a hadsereg zsir és szalonnaszükségletét és nagyrészben husszükségletét is. Sajnos, azonban dacára a magyar sertés, illetve zsir- és húsáraknak, itt-ott már is zavarok merültek fel a hadsereg ellátása körül. Kevés a takarmány, igy nehéz a sertéseket meghizlalni és ez a körülmény előidézte azt, hogy sokan vonakodnak maximális áron sertéseiket áruba bocsátani, mert keveslik a hasznát, főleg azért, mert akik a zsírral és szalonnával spekulálnak, szívesen adnak többet is a maximális árnál. Hogy a komolyabb zavarokat kikerülhesse és főleg elkerülje a kényszerrekvirálást, a kormány nemrégen megalakította a hadügyminisztérium sertésátvételi bizottságát, amelynek célja a hadsereg zsir és szalonnaszükségletének biztosítása. Ez a bizottság a legmesszebbmenő feltételezéssel és teljesen altruisztikus alapon fog dolgozni, ameddig megfelelő ajánlatok történnek, átveszi maximális áron a kész sertéseket. Joga van ahhoz, ahol hízott sertések vannak, azokat le is foglalni, amennyiben pedig az uj önkéntes felajánlásokból a hadsereg szükségletét fedezni nem lehetne, szerződéseket köt sertések hizlalására oly termelőkkel, vagy hizlalókkal, akiknek saját takarmányuk vagy sertésük van, ezek részére mentesíti a lefoglalás alul a takarmányt. Ezenkívül saját számlájára is vásárol sovány sertést, amelyeket hizlaló telepekre ad ki, hizlalás végett. Egyszóval ennek a bizottságnak feladata az, hogy barátságos utón biztosítsa a hadsereg zsir és szalonna szükségletére elegendő sertésmennyiséget. Csak ha az barátságos utón nem lesz elegendő, ha a termelők, vagy hizlalók vonakodnának a legmagasabb határáron sertéseiket átengedni, folyamodnak a katonai rekviráláshoz. Ettől azt hisszük óvakodni fog mindenki, mert hiszen nagyon sok vidéke van az országnak, ahol megismerték, hogy mi az a katonai rekvirálás. A bizottság munkájának sikere elsősorban is a termelők jóakaratán múlik tehát. A hazafias kötelesség parancsolja minden egyes gazdának, hogy hízott sertéseit haladéktalanul ajánlja fel a bizottság részére. Nem hisszük hogy akadna magyar gazda, aki át nem érezné, hogy miről van szó. Az ország határait védő, minden ellenséggel harcoló katonáinkat nem szabad koplaltatni, mert ez a hadsereg demoralizációjára vezetne. Az éhes gyomor legfőbb előidézője a csüggedésnek, a kitartás elernyedésének. A hadsereg vezetősége ma is elsősorban a gazdák hazafiassagában bízott, mert hiszen a sertésátvételi bizottság élére a gazdatársadalom kiváló vezéregyéniségeit delegálta, akik személyisége maga is elég biztosíték arra, hogy a gazda semmi körülmények között nem fog megrövidülni, minthogy nem szabad megrövidíteni a hazát védő hőseinket sem. Elfogy a kávé. A kávé tudvalevőleg a legfontosabb élelmicikkek közé tarozik. Vannak emberek, akik talán egyetlen napig sem tudnának meglenni kávé nélkül és vannak olyan asz- szonyok, akik hónapokon keresztül képesek volnának eléldegélni ebből a barna léből, úgy, hogy reggel, délben, este is meginnának belőle egy-egy fél litert. Most ezt az élelmi cikkünket is komoly és súlyos veszély fenyegeti. Ezt a budapesti kávéközpont ama körleveléből állapíthatjuk meg, amelyet a vidéki nagykereskedőkhöz intézett. A körlevél szerint Anglia nyomása alatt, Hollandia kivételével az összes semleges államok megtiltották a kávé kivitelét. Hollandia gyarmatai kávémeny- nyiségének egyharmad részét küldheti Európába, mig a többi részét kénytelen Amerikában vagy a saját gyarmatain értékesíteni. A Hollandiából hozzánk kerülő kávémenyiség összesen 400.000 zsákra becsülhető. Ne higyje azonban a közönség, hogy ez a mennyiség elég Magyarország polgárai számára. A pontos kimutatások szerint ugyanis csaknem tízszer ennyi kávé szokott elfogyni egy esztendőben Magyarországon a normális viszonyok között. Mivel semmi kilátás sincs arra, hogy a háború ideje alatt a viszonyok ezen a téren javulnának, a kávéközpont a legnagyobb takarékosságra hívja fel a kereskedőket és általuk a közönséget. A kávéközpont kiszámította, hogy ebből a mennyiségből fejenkint és évenkint 10 deka jut, vagyis egy öttagú családnak fél kg. kávét szabad volna csak évenkint elfogyasztani. A körlevél épen azért arra inti a közönséget, hogy már most kezdje meg a kevesebb kávéfogyasztást és azt fokozatosan csökkentse, mert nem lehetetlen, hogy a jövőben egyáltalán kávé nélkül maradunk. A kávéközpont, amely az összes kávékészleteket szétosztja a kereskedők között, úgy határozott, hogy a nagy- kereskedők legfeljebb 50 kg. kávét kaphatnak s e mennyiséget közönségük között a legtakarékosab ban kötelesek szétosztani. A kiskereskedőknek is kötelességévé teszi a központ, hogy csak egészen minimális mennyiséget adjanak ki, mert a közönség szereti felhalmozni a készleteket. A most meglévő kávémennyiség már csak az év végéig elég és ha akkor nem érkezik Hollandiából uj szállítmány, úgy bizonytalan időre be kell szüntetni ennek a tápláló és vérpezsdítő italnak fogyasztását. A központ épen azért arra figyelmezteti a kereskedőket, hogy beálló hiányok és zavarok miatt ne forduljon hozzá, mert hiába tesz neki szemrehányást, ugyanis a kávéközpont a bajokon képtelen segíteni. Mezőgazdák felmentése. A honvédelmi miniszter a mezőgazdasági érdekből a hadügymi- miniszterium és a honvédelmi minisztérium által meghatározott időre engedélyezett legénységi felmentések hatályát december 31-ig hivatalból meghosszabbította és egyben felhatalmazta a fő- szolgabirákat és polgármestereket, hogy ezen felmentéseket indokolt esetben 1917. évi március 31-ig meghosszabbíthassák. A felmentett mezőgazdák és gazdasági alkalmazottak kötelesek haladéktalanul jelentkezni és a felmentésükre vonatkozó okmányokat bemutatni. Másfél waggon cukor érkezett. A tapasztalatok mutatják, hogy a cukor nem képezi többé, legalább a háború tartama alatt — szabad kereskedelem tárgyát. Kereskedők hiába fordulnak közvetlenül a cukorközponthoz, megrendeléseiket nem fogadják el, hanem a közélelmezésre előirányzott cukrot a hatóságok közvetítésével juttatják a kereskedőkhöz, természetesen nagyon is korlátozott mennyiségben. Gyula város részére legutóbb 350 mázsa cukrot utaltak ki, amelyből a hét végén Í50 mázsa már megérkezett. A város a cukrot a kereskedők között osztotta fel, üzleti forgalmuknak megfelelő arányban. Mondanunk sem kell, hogy a szükséglethez képest ez a 150 mázsa elenyészően kevés és a kereskedőkre a legnehezebb feladatok várnak, hogy vevőik igényeit megközelítő mértékben kielégíthessék. Amennyiben a közönség a cukor mostani szétosztásánál, ami kisérletszámba megy, túlságosan követelő lesz, a város kénytelen lesz behozni a cukorjegy rendszert. A polgármester a következő figyelmeztetés kapcsán osztotta ki a cukrot a kereskedőknek : „Figyelmeztetem az összes gyulai fűszer- kereskedőket, akik a hatósági cukor elárusitásával foglalkoznak és most cukorral láttattak el, hogy annak elárusitását 1916. november hó 11-én reggel kezdjék meg, nehogy egyes üzleteket a fogyasztó közönség megrohanja. A hatósági cukor csakis gyulaiaknak adható ki. A cukor rendes elosztással történjen, nehogy egyes családoknál a kapzsiság által halmozás áljon elő. Végül felhívom, hogy a cukor a fogyasztó közönségnek adandó ki, a kereskedő által a cukor vissza nem tartható, illetve el nem rejthető. Azon kereskedő, ellen aki, ez intézkedés ellen vét, a legszigorúbb eljárást fogom folyamatba tenni.“ Fogyasztási adó bérbeadás. A gyulai pénzügyigazgatóságnál december 2-án reggel 9 órakor árverés utján adják bérbe Békésszentandrás község borital- és husfogyasztási adójának beszedési jogát a következő három esztendőre. Kikiáltási ár 3071 K 06 f. Bajok a vetőmag késése miatt. A város gazdaközönsége még szeptember hóban gondoskodott őszi vetőmag szükségletének beszerzése felől. A megrendelést a földmivelésügyi minisztérium nagyváradi kirendeltsége vette át azzal, hogy a vetőmagot a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete fogja szállítani. Gazdáink a vetés idejének elér- keztekor várták a gabonát, de hiába, az még mai napig sem akar megérkezni. A legtöbben úgy segítettek magukon, hogy a házi szükségletre visszatartott búzát vetették el, abban a reményben, hogy a vetés céljára rendelt mennj^séggel fogják a hiányt pótolni. Most aztán abban a siralmas helyzetbe kerültek, hogy földjük be van ugyan vetve, de nincsen kenyerük. Kénytelenek a városhoz kenyérjegyért fordulni, holott nincsenek az ellátatlanok névsorába felvéve. Ilyen bajokat okoz a közélelmezésben a vetőmag szállítása körül tapasztalható tehetetlenség. Tengeriolaj gyártása. A szerdai hivatalos lap közli a kormány rendeletét, amely a tengeri csira kivonásáról és a kukorica-olaj gyártásáról intézkedik. Ez e rendelet alapos és körültekintő munkának az eredménye, annál is inkább, mivel nálunk egészen újszerű dologról van szó. A rendelet szerint hengerszékekkel berendezett malmok és tengerit feldolgozó vagy felehető vállalatok az
