Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

1916. október 22.

Békés

3

téren mutatatkozó nagy drágaság tette szükségessé, azonban ez az emelés sem áll arányban a rohamos áremelkedésekkel úgy, hogy kórházaink a magasabb dijak mellett is alig lesznek képesek rendkívül megnövekedett élelmezési költségök viselésére.

A képviselőtestület pénteken délután 4 órakor rendkívüli közgyűlésre jött egybe, amelyen dr. Lovich Ödön polgármester elnökölt. Hosszú hónapok óta nem jöttek már össze a városatyák, miután a jelen viszonyok nem alkalmasak semmiféle alkotó munkára, aminek megvitatására szükség lett volna, ennek dacára e hosszú pihenés után sem nyilvánult meg a tagok sorában a közgyűlés iránt érdeklődés. A tisztviselőkkel együtt nem jelentek meg negyvennél többen. A rendkívüli közgyűlés összehívását két tárgyban való sürgős határozathozatal tette szükségessé. Az egyik a fogyasztási adók megváltása, a másik a tisztviselők beszerzési előlegének formális elintézése, amely ügyek a képviselőtestület elé vannak utalva. — Ezek mellett néhány apróbb ügy is elintézésre került. A borital és húsfogyasztást adók megváltása iránt kötött szerződés ez év végén lejár. — A pénzügyigazgatóság felhívta a várost, hogy ezen adóknak a következő három évi ciklusra leendő megváltása iránti egyezkedési tárgyalásra a szokásos bizottságot küldje ki. A képviselő- testület dr. Ladies László, dr. Follmann János és Najmann György városi képviselőket küldte ki a kincstárral való egyezkedésre, azzal a megbízatással, hogy megállapodás esetén az egyezséget kössék meg. A jövő évben szavazattal bírandó városi virilisek névjegyzékének kiigazítására Szikes György, Papp Gyula és Heilinger Károly küldetnek ki. A városi alkalmazottak, — mint a a múlt évben, úgy a jövő évben is háborús segélyben részesülnek a belügyi tárcából. Ennek a háborús segélynek terhére jogosítva van minden tisztviselő a háborús segély 30—50 százalékának megfelelő beszerzési előleget már most igénybe venni, hogy abból elsőrendű élelmicikkeket vásárolhasson. A képviselőtestület megállapította azon tisztviselők névjegyzékét, akiknek ilyen előlegre igényük van, egyúttal felterjesztést intézett a belügyminiszterhez, hogy a közpénztárból előlegezett ezen összeget mielőbb megtéríteni szíveskedjék. Kocsis Szilárd városi iktató hosszas betegsége következtében nyugdíjaztatását kérte. Huszonhat évi és tíz havi szolgálati idejének megfelelő 1467 K nyugdíj és 400 kor. lakbérnyugdij állapittatik meg részére. Bránga Mihály napidijas írnok a tiszti nyugdíj intézet tagjai közé felvétetett. Krizsán Mojsza és Béres Mihály lovasrendőrök lótartási átalánya a takarmány drágaságra való tekintettel 1916 és 1917. évekre egyenként 160 koronával felemeltetett. Pettnerőóisd városgazda, aki a háború óta valóban emberfeleti munkát végez és hivatali munkaköréhez nem tartozó teendőkkel van elhalmozva, s amely teendők a külterületeken való hosszabb tartózkodásra kényszerítik — évi 1000 korona napidij átalány megszavazását kérte. A nagyon is indokolt beadványra az állandó választmány javasolta, hogy méltányosságból a háború tartamára évi 360 K szavaztassák meg részére, mivel szabályrendelet értelmében útiköltséget és napidijat nem igényelhet. Több felszólalás után ezt a szerény összeget is megtagadta tőle a képviselőtestület többsége. — A vármegyei t. főügyész megkereste a várost, hogy a városi főügyész akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskodjék. A képviselőtestület erre a tisztre dr. Follmann János ügyvédet kéri fel, akinek ily irányú munkáját már a múltban is igénybe vette a város, egyúttal eddigi közhasznú tevékenységéért a képviselőtestület teljes elismerését fejezi ki. A piaci és vásári hely- pénz díjszabályzatot a kereskedelmi miniszter stiláris módosítás végett visszaküldte. A lényegtelen változtatások elfogadtattak. Kranczler János Erzsébet ápoldai gondnok élelmezési dijait a fejenként és naponkénti 80 Iliiéről a f. év julius 1 tői egy évi tartamra 1 K 60 fillérre felemelték.

Több illetőségi ügy elintézése után dr. Lovich Ödön polgármester, egy felszólalás következtében megragadta az alkalmat, hogy a város közélelmezése és liszt-ellátása körül mutatkozó zavarok okai felöl a képviselőtestületet részletesen tájékoztassa. Hosszasan magyarázta meg a bajok forrását és oda kónkludált, hogy a zavarok nemcsak a múltba fordultak elő, de sajnos — a jövőben is folytatódni fognak és beigazolta,^— amit különben úgyis mindenki tudott, — hogy a zavarokért a városi tisztikar nem okolható, mert a bajok megszüntetése nem áll hatalmukban és módjukban.

Házasság. Dr. Kaczvinszky János népf. törzsorvos, a békésmegyei közkórház mütő főorvosa október 21-én, tegnap házasságot kötött Morelli Margittal, néhai Morelli Gusztávnak, a budapesti m. kir. Országos iparművészeti főiskola volt tanárának leányával.

Egy panaszos újságcikkre. A „Pesti Napló“ szombati számában Kohéh Endre sepsiszentgyörgyi ref. lelkész hosszabb közleményben szólja le vármegyénket, azért a szerinte rideg, szívtelen fogadtatásért, amelyben erdélyi menekült testvéreink Békésmegyében részesültek, siralmasnak mondva a menekültek itteni helyzetét, akik ivadékaikban is megemlegetik e helyet és el fogják kerülni mint a pokolköves barlangot. — Nem tudjuk, hogy a tiszteletes ur, aki — úgy hallottuk — csak pár órát töltött vármegyénkben — minő panaszok és tapasztalatok alapján általánosítja elkeseredett hangú vádjait, de azt megállapíthatjuk, hogy épen mert nem volt alkalma sem meggyőződést szerezni a dolgokról, a vármegye kipellengérezésére irányuló törekvése nemcsak felületes, de meggondolatlan cselekedet is. A vendéglátó gazda a vendégnek ildomtalan- ságán, mellyel az eléje tálalt ételt leszólja, nem bocsátkozhatik vitába azzal az étel jóságáról, leg- felebb az elégedetlenkedő vendég előtt bezárja hajlékát és visszavonja meg nem becsült adakozó kezét. — A menekültek előkészületlen tömeges érkezése, az az igen nagy szükség, a mely rósz termésünk következtében a vármegye minden részében tapasztalható, tényleg megnehezítették hozzánk menekült véreink ellátását. — Bizonyára akadtak a vármegyében többen olyanok is, kik még a menekültek balsorával szemben sem tud tak a szives, vagy önfeláldozó segítés kötelességeinek tudatára ébredni, de az is tény, hogy vármegyénk súlyos viszonyok között élő lakosságának nagy többségénél e ridegség nem volt tapasztalható, hogy népünknél egyes kivételektől eltekintve a támogatásra való készség, sőt sok helyen a maga nélkülözhetlen falatjának odaadásáig , terjedő nemes felebaráti szeretet nyilvánult meg. Es ebben rejlik a cikkíró eljárásának meggondolatlansága, mert közelebbi megvizsgálás nélkül egyes panaszokból általános vádat dob a világ elé és nem szívleli meg azt, hogy ha lakosságunk is az ő hibájába esnék és az ő és hozzá hasonló — mert emberi hib^k a másik részen is lehetnek — elégedetlen, túlzott igényű és követelődző egyének Után szintén általánosítana, nem tehetne mást, mint az a vendéglátó, aki az ételt gyalázó vendég elől elveszi a tányért és kenyerét és előtte bezárja szivét és ajtaját. — Mi hisszük, hogy a vármegye nem fog Koréh tiszteletes ur hibájába esni és azoktól a kiket szeretettel fogadott magához egyesek emberi gyengesége miatt sem vonja meg odaadó támogatását és népünk, valamint hozzánk szakadt erdélyi testvéreink közötti megértést sem a rajtunk kívül álló nehézségek, sem hasonló disszonáns hangok nem fogják megzavarni.

Gyulai honvédek vonultak be elsőknek Szebenbe és Brassóba A nagyszebeni és brassói, örökké emlékezetes és dicsőséges harcokat magyar honvédek vívták meg, s a gyulai honvédek voltak az elsők, akik bevonultak ezekbe a városokba. A gyulai honvédek eme harcairól érdekes módon számol be egy levél, amelyből a következő részleteket adjuk : — Szebennél a támadást a gyulai honvédek kezdték. Ezeknek egy zászlóalja vette be Schellenberget, amely tudvalevőleg Szeben előtt fekszik. A mi honvédeink azzal a példátlan harci kedvvel és ritka teljesítőképességgel dolgoztak, mely az egész világ előtt eddig is bá- multtá tette őket. Onnan a Yöröstorony szoros felé mentünk, Fenyőfalvára. Vőröstorony-szoros- nál az oláhok alaposan kelepcénkbe kerültek, megszorítottuk őket, s bevagonirozás közben esett a sok fogoly. JSllentállás alig volt. Fenyőfalva

után Fogaras volt az irányunk, melyet ekkor már kiüresitettek, onnan haladtunk Alsó-utra és Vádra. Itt kemény ellentállásra találtunk Perzsány előtt, de fáradságot nem ismerve törtünk előre. Ez az eredménye fényes dicsőséges harcainknak. Perzsány előtt egyébként 24 ágyút és sok lovat zsákmányoltunk. — Feketehalom, majd Vidombák után Brassó elé kerültünk. Október 7-én éjjel megérkezett a parancs, hogy . . . ezred másnap reggel előnyomul Brassó felé, úgy, hogy azt két és fél kilométerre még a sötétségbe megközelítse A támadásnak úgy kell történnie, hogy már korán reggel robamtávolságra közelítsük meg az oláh állásokat. Körülbelül fél hatkor kezdtük meg a támadást s bár mindent elborított a nagy köd, erős géppuska- és puskatüzbe kerültünk. Tüzérségünk egyszerre elkezdte halálgránátjait szórni az oláh állásokra, mire ott csendesebbek lettek. A támadásunk nagyszerűen sikerült, veszteségünk teljesen lényegtelen, és mi fent voltunk a 600-as magaslaton. Felérkezve újabb meglepetés fogadott, mert a szemben lévő tüzérkaszárnyából kaptunk erős tüzet, nem restelkedett azonban az ellenség attól sem, hogy magánházakba húzódjon és onnan lövöldözzön reánk. Az oláhok egy sürü és hosszú rajvonala itt merőlegesen húzódott a magyar állásokra. Északról ugyanis a német csapatok támadtak, csakhogy még messzire voltak tőlünk. Koós Kálmán parancsnokunk hamar oda- küldi a géppuskákat, — leírhatatlan az a buzgalom, amelyet a hideg, de hamar felhevült fegyverek kifejtettek ; a sürü rajvonalból alig maradt hírmondó, annál is inkább, mivel oldalról Petrán Sándor honvédszázados zászlóalja támadta, A 2. és 3. század ekkor leszaladt a hegyről, keresztül a laktanyán, állandó puskatüzben, de az is bizonyos, aki idejében nem menekült el, az ott maradt örökre. Legyünk igazságosak, és valljuk be, hogy az oláhok tiszteletre méltó bátorsággal harcolta.k — Mi behatoltunk a Hosszu-uteába, és ott, valamint a, Kereszt és a szomszédos utcákban rettenetes utcai harcok keletkeztek. Volt olyan oláh katona, aki teljes tudatában annak, hogy már nem menekülhet, s a biztos halál fia mégis az utolsó pillanatig lőtt. Egyik-másik ház tele volt katonával, de a mi honvédeink ugyancsak kipiszkálták őket. A java részét a pincéből kellett előszedni, a padlásról lehúzni, orvtámadása ellen akárhányszor puskatussal intézkedni. Koós Kálmán százados, aki maga vezette az utcai harcokat, elfogott 2 századost, 4 ezredorvost, elfoglalt 2 segélyhelyet és ott a helyszínen vagy 100 foglyot. A honvédek nyomaiba később két német század érkezett, de ezeket visszarendelték, miután a szegediek és a gyulaiak már elintézték a kérdést. így maradt Koós Kálmán két századdal magában a városban. A két század erős tűzben állt a magaslatról is és nem tudott előbbre menni. Keresett összeköttetést mindenfelé, csakhogy a városban nem volt senki. A másik két századdal egyesülve ekkor megszállottuk a város szegélyén levő magaslatokat és folytonos tűz, meg elletüz közben elsők voltunk, akik behatoltunk Brassóba és végig küzdöttek a rettenetes utcai harcot. Délután a tüzérség megtisztította a varos közepén levő magaslatokat, mi nem is tudtuk, amig bent időztünk, mekkora veszélyben forogtunk. Az oláhok ugyanis a várostol északkeletre egy dandárral ellentámadásba mentek át, a németekkel szemben pilanatnyi előnyt szereztek és már közel jutottak a hátunkhoz. A tüzérség nagyon hamar elriasztotta őket onnan, eszeveszett futásban kerestek menekülést. A délután folyamán ugyanazon oldalról még négyszer kísérelték meg a támadást, de a tüzérség itt is megakasztotta szándékukat, rohantak a tömösi szoros felé. Brassóban különösen mindent kiraboltak, sok embert magukkal vittek. A brassóiak az utóbbi napokban állandóan pincében laktak és bezárkóztak. Nekünk is sok lakást kellett emiatt feltörtünk, mert nem tudhatták szegények, hogy jóbarái közeledik-e, vagy ellenség ? Mikor azonban meglátták, hogy