Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
. if t' A szorosan vett vármegyei ügyek közül a vármegyei hadsegélyző bizottságnak a vármegye jótékonysági eszközeinek előteremtésére vonatkozó javaslatai, az alispánnak az erdélyrészi menekültek segélyezésére egy megfelelő összeg megszavazása iránt tett előterjesztése érdemelnek figyelmet. Elkerülhetetlenül szükséges a közkórház kisfizetésű alkalmazottainak drágasági pótlékban részesítése iránt előterjesztett kérelem teljesítése. A mikor a közhivatalnokok és. alkalmazottak minden osztálya részesült ily pótlékban, a vármegye e nagyszabású intézete sem zárkózhat el attól, hogy alkalmazottainak megélhetését a mai nehéz viszonyek között elősegítse. Néhány nyugdíjazási ügy mellett a tárgy- sorozat többi — túlnyomó számú —* pontját kisebb jelentőségű községi ügyek töltik ki, a melyek közül Gyula városnak a bejelentő hivatal szervezéséről és a bejelentési kötelezettségről alkotott szabályrendelete érdemel leginkább említést. Menekültjeink. Az elmúlt hét folyamán még mindig tekintélyes számmal érkeznek uj menekültek a vármegye külömböző községeibe, a mint az elhelyezésük terve előzetesen megállapittatott. A gondos beosztás teszi lehetővé, hogy az ujonan érkezettek is még megfelelő elhelyezést találnak, bárha most már a vármegye minden községében tekintélyes számmal vannak elhelyezve és bár a nagyobb és több férőhelyt biztositó községekbe az odahelyezett nagy számú katonaság a szállásokat csaknem teljesen lefoglalta. Ez az utóbbi körülmény, valamint az élelmezéssel járó nehézségek arra indították vármegyénk vezetőségét, hogy a túlzsúfoltság megakadályozása és épen a menekültek jobb elhelyezése és ellátása érdekében lépéseket tegyen a belügyminisztériumnál, hogy nagyobb számú me_3________________________________________ ditál megszerzett hazai rögöt, könyekben égő tekintete mindig és mindig az elhagyott otthont kereste. Reánk még nem nehezült az idegen szolgaságnak járma, mi itt is az édes anyaföld szivének meleg dobbanását érezzük, mégis nem szé- gyelem bevallani, mi is olhatatlan vágygyal epe- dünk az ismert bércek, a mosolygó rónák, a zugó fenyvesek után, melyeknek levegője oly balzsamos, kenyere oly tápláló és virágja oly illatos vala és hozzá az elszakithatlan kapccsal fűzi lelkünket múltúnknak minden öröme, összes bánata. Sóvárogjuk látni, ha talán üszkös romjaikon is azt a kicsiny hajlékot, melyben először hangzott felettünk az anyának altató dala; óhajtunk ráborulni s egy fájdalmas boldogság forró könyeivel öntözni az édes anyaföld drága keblét, hogy annak érintésétől, mint egykor a hitrege Anteusa mi is erőt merítsünk a még ránk váró keresztek hordozására s megedződjék lelkünk arra a gigászi feladatra, hogy a jelennek szétdult omladékain felemeljük újra egy boldog jövőnek épületét. Hajdan a Babilóniai fogságnak csüggedt lelkű költője az 137-ik zsoltár szomorú elégiájában ekkép panaszkodik nejének vigasztalan helyzetére : „A Babillonnak folyóvize mellett ott ülünk vala és sírunk vala, mikor megemlékeznénk a Sionról. A fűzfára felfüggesztjük vala hegedűnket Babilonnak közepette.“ Mi azonban csüggedni nem akarunk ! A jobb jövendőnek biztató reményét végképpen nem veszítettük el és bárha nekünk is mindig köny- nyekben ázik areunk, midőn „megemlékezünk a nekültnek további ide utalása mellőztessék és a még útban levő háromszékmegyebeliek más vármegyébe irányittassanak. A minisztérium illetékes osztálya megfelelően intézkedett is, és igy már nagyobb tömegű menekült szállítmányok nem fognak vármegyénkbe érkezni. A nálunk megtelepedett menekültek elhelyezését a belügyminisztérium kiküldöttje dr. Máthe Dénes gyermekmenhelyi igazgató, községről községre járva ellenőrzi és általános tapasztalatai szerint teljesen megfelelőnek tálálja, egyes felmerülő észrevételeket a helyi hatóságok nyomban orvosolnak. A képviselőkből alakult székely bizottság kiküldöttjeként Eáth Endre orsz. képviselő járt szerdán Gyulán és dr. Daimel Sándor alispánnal, dr. Berthóty István főjegyzővel, dr. Lovich Ödön gyulai- és Török Andor kézdivásárhelyi polgár- mesterrel folytatott megbeszélésen tájékozódott a menekültek ellátása tekintetében felmerülő kívánalmukról. Ugyanilyen megbízatásban mára Isseklitz Győző orsz. képviselő érkezése van jelezve, a ki főleg a kisküküllőmegyebeli menekültek ügyeinek gondozását vállalta magára. Az elhelyezkedés gondjai után most már az élelmezés kérdésének megoldása és megkönnyítése képezi fő gondját hatóságainknak és a hét folyamán alispánunk és dr. Király Aladár háromszéki alispán a belügyminisztériumban lépéseket tettek, hogy a tömegélelmezéshez cikkek rendelkezésre bocsáttassanak. Mihelyt a beszerzés ez alapon biztosítva lesz, sikerrel lehet számítani a nagyobb helyeken és igy Gyulán is tervezett népkonyha felállítására, a mi a vagyontalan menekültek élelmezését megkönnyítené. Megemlítjük itt, hogy a Gyulán elhelyezett dicsőszentmártoni pónzügyigazgatóság és adóhivatal személyzete a héten visszautazott székhelyére, hogy hivatalos működését ott folytathassa. Az első meglepetésben ide menekült olyan egyének is készülnek visszatérni, akiknek lakókelye az ellenség által megszállva és közvetlenül veszélyeztetve nincsen. Természetesen a legtávolabb fekvő Háromszékvármegye menekültjei erre még nem gondolhatnak. Pénteken megérkezett városunkba HáromSionról“, de a mi hegedűnket nem függesztjük a fűzfákra. Száműzetésünk sötét napjaiban lelkűnkbe csendül és ajkunkon, valamint tetteinkben valóra válik a költő intelme : „Zengj, tégy, csatázz, kinek miért Adák az Istenek! Oltári e hazának, Hogy füstölögjenek !“ Mi — ha talán rövid időre is — elveszítettük a mi szükebb hazánkat, de a közös édes anyát nem veszítettük el s ha annak védelme kívánja — ezután is zúgolódás nélkül fogjuk a csaták véres mezejére küldeni a mieinket, hogy az elveszitetett visszaszerezzék s a meglévőnek fennmaradását vérüknek hullásával biztosítsák. Magunk pedig csekély erőnk mértéke szerint ésszel és szívvel, szóval és tettel hü munkásai igyekszünk továbbra is lenni nemzetünk anyagi előhaladásának, culturalis fejlődésének, mire nézve hisszük és valljuk, hogy a székely bércek szülötte, ki a résztvevő szeretet áldásos kezének meleg érintését hálás szívvel tapasztalja — ebben a nagy és szent feladatban is a Nagy Alföld gyermekében hü segítő társra lel. Jelenleg is a nemzeti kultúra oltárán óhajtjuk meggyujtani a mi szerény mécsesünket s midőn e célból a mai estélyt megnyitni szerencsés vagyok — előre is köszönöm becses megjelenésüket és a mi jóakaratu törekvéseinket továbbra is e nemes város lakosságának — s legközelebb a mai estély tisztelt közönségének meleg érdeklődésébe és testvéri jóindulatába vagyok bátor ajánlani. 1916. október 8 székvármegye főispánja báró Szentkeresztliy Béla is családjával. A főispán a maga hivatalos hatáskörében, felesége pedig a társadalmi jótékonyság terén megkezdték munkálkodásaikat a menekültek helyzetének enyhítésére. Az ővelük történt megállapodás alapján Ambrus Sándor főispán ma vasárnap délután 3 órára értekezletre hívta össze helyi társadalmunknak a jótékonyság terén vezető tagjait, a mely értekezleten mint az Országos Gyermekvédő Liga kiküldötte résztvesz báró Szentkereszthy Béláné úrasszony is. Az értekezlet célja megállapodásokat létesíteni, segítő eszközöket teremteni, általában a menekültek ellátásának megkönyitése és főleg a gyermekekről való gondoskodás tekintetében esetleg napközi otthon felállítása a gyermekek megfelelő táplálása és felruházása utján. A nemes célú akcióra e helyen is felhívjuk társadalmunk minden tagjának figyelmét azzal, hogy a kezdeményezők számítanak minden az ügy iránt érdeklődő jószivü egyének az értekezlete való való megjelenésére és segítő közreműködésére. Az erdélyi menekültek részére adományoztak : Dr. Feldmann Ignác 20, Kiss Mihály, Ko- zsenek István, Szabó János 1—1, Szarka Sándor 4, Szilágyi Károly 2 koronát. Összesen -29 K. A menekültek közös konyhája részére szépen kérünk egy tizedes mérleget és 3 — 4 káposztás kisebb-nagyobb hordót kölcsönképen. Menekültek — a menekültekért Az ősmagyarság sziklafészkeinek, az erdélyi vármegyéknek egyidőre hontalanná vált kulturtényezői, szükebb pátriájuk jónevü szellemi vezetői mutatkoztak be szerdán este a gyulai közönségnek egy nívós és intim estély keretében. Súlyos megpróbáltatások részeseivé lettek ők is többi honfi társaikkal együtt, akik minden vagyonukat hátrahagyva érkeztek körünkbe, vendégszeretetünkre utalva, mégis azzal a fölénynyel szemlélik és tűrik a nehéz megpróbáltatásokat, amely a magyar nevet oly csodálttá és tiszteltté tette az egész világon. Tűrő, szenvedő hősökké lettek ők, akik értünk is tűrnek és szenvednek. Nekünk pedig a részvét és együttérzés a kötelességünk, az ő segítésük és támogatásuk a legszentebb feladatunk. Ezeket a gondolatokat váltotta ki belőlünk a szerdai estély komor hangulata, amelyen kivétel nélkül háborús irodalmi termékek alkották a műsor minden számát. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a kiváló programmot szokatlanul kevesen hallgatták meg. Egyszerűen érthetetlen előttünk közönségünk közönye, amelyet ezúttal megnyilatkoztatott. Csodálkozunk rajta, hogy az a közönség, amely még: „Az öngyilkos birka1' cimü mozi film megnézéséhez is elkapkodja a jegyeket -r— egy értékes irodalmi, s amellett jótékonycélu estélyre nem kiváncsi. Hozzátesszük azonban, hogy tisztelet a kevés kivételnek, akik mégis ott voltak. A pódiumon a zongorakiséretet ellátó Ulicska Margiton kívül az összes szereplők, az erdélyi menekültek közül kerültek ki, akik még a hontalanságban is szivükben viselik székely véreik sorsát, s a műsor csaknem minden száma, ének és szavalat, egyaránt a jeles erdélyi poétának : Szabó Jenő kézdivásárhelyi református lelkésznek müveiből való. Az estélyt Zayzon Lajos torjai református lelkész hangulatos megnyitója vezette be, melyet lapunk mai tárca rovatában közlünk. Ulicska Margit bevezetőül adott elő egy zongoraszámot, melyért megérdemelt tapsokat aratott, Szabó Magduska, egy 11 éves leányka meglepő bátorsággal kisebb dalt énekelt, zongora kísérettel. Nagy Gerő lelkész igen hatásosan szavalta el Szabó Jenőnek egy hatalmas és hangulatos költeményét. — Majd feszült figyelem közben maga Szabó Jenő mutatott be nehányat, legújabb háborús költeményei közül. Azután Nagy Gerő és Koréh Endre, utóbbi sepsiszentgyörgyi református lelkész nagy tetszést keltő háborús dalokat mutatott be, Ulicska Margit zongora kíséretével. A műsor koronája Incze Eózsika menekült tanítónő
