Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-27 / 35. szám
35. szám. XL.Vili. évfolyam. Wyiila, 1916. augusztus 2*. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . *6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIV OÁVII». Megjelenik minden vasárnap A lateinerek kenyere. A városi középosztály alkotó, munkájához tulon-tul lekötött hivatalnokseregnek és a vele csaknem egysorban élő kiskereskedőknek, kisiparosságnak és a napszámja után élő városi népességnek mostani helyzetét akarjuk néhány szóval megvilágítani a mezőgazdák szempontjából. A tiszta tényállás az, hogy a kormány felhatalmazást adott minden községnek, hogy a helybeli fogyasztók helyben beszerezhetik az egész évre való kenyérmag szükségletüket. Kitörő örömmel üdvözölte ezt mindenki, főleg a készpénzen élő, s igazán legmostohább sorsban élő rétegei a magyar társadalomnak. Szabad lesz tehát megtölteni a kamarát, szabad lesz megvásárolni a minden felnőtt ember részére kijáró 120 kilogramm búzát, vagy rozsot. Sajnos, mindjárt az első percben nyilvánvaló volt, bogy a kormánynak ez a jóakaratu engedménye a legtöbb Lateiner lakta városban vagy faluban csődöt fog moudani. Augusztus hó 15-ig csak kevesen tudták biztosítani szükségletüket, de nagy általánosságban még azok sem, akik a drágasági pótlék most folyósított előlegeire nem szorultak rá. Nem tudták pedig azért, mert egynéhány várost kivéve, alig van Magyar- országon olyan hely, ahol a lakosság szükségletének megfelelő elegendő kenyérmag teremhetett volna. Igaz ugyan, hogy a kormányrendelet felhatalmazást adott minden olyan községnek és városnak, amelyik a saját belső területén nem tudja a kenyérmag termékekből a fogyasztást ellátni a kérvé- nyezésre, hogy a szükségletet belügyminiszteri engedély alapján a járási, illetőleg a vármegye területén szerezhessék be mindazok, akik biztosítani akarják télire való szükségletüket. Biztos tudomásunk van azonban róla, hogy a legtöbb helyen ezt a kérvényt az illető községek, vagy városok elöljárói csak a legutolsó pillanatban adták be, igy tehát szó sincs róla, hogy a megszabott augusztus 15-ike előtt azok, akiknek legfőbb érdeke volna, biztosíthattak volna egy kis készletet a télire. Az eredmény tehát az, hogy azok, akik eddig koplaltak, ezután is koplalni fognak, vagy rábízzák sorsukat a municipális lisztellátás eddig is kétesnek bizonyult rendszerére. Mert, hogy a municipális liszt-ellátás a múlt esztendő folyamán rossz volt, arról Aradról—Zágrábig, vagyis A-tól Z-ig minden municipium lakossága hivatalos és hiteles bizonyítványt tudna kiszolgáltatni. Nem beszélünk most arról, hogy a városok legtöbb része az élelmiszer ellátást üzletnek tekintette, nem beszélünk arról sem, hogy a városok élelmiszer-ellátásánál igazán meseszerűen dúl a protekció, mert jeleu sorainknak az a célja, hogy a lateiner kérdést kapcsolatba hozzuk a mezőgazdaság kérdésével. Egy kis okos, minden, bürokratikusság- tól ment intézkedéssel éppen azok a társadalmi rétegek biztosíthatták volna egész esztendei élelmiszer-szükségletüket, amelyek financialiter, sajnosán legjobban érzik a háborút. A termelő szívesebben adta volna termését azoknak, akikről tudja, hogy hazafias becsületes munkájukkal elsőrangú tényezői a mostani háborús küzdelmeknek. így azonban az egész élelmiszer ellátásból nem lesz más egyéb, mint egy furcsa, törvényesített üzlet és pedig nem az elsősorban rászorultak részére. A gabonanemüek összevásárlásával megbízott ügynökök maguk a legvidámabb árfelhajtók. Ma már körülbelül ott vagyunk, hogy a termelő is el kezd tópelődni, s inkább elvermeli termését, sem hogy eladja azoknak az öszzevásárló közegeknek, akikkel békeidőben is csak végső szükségben állott szóba. Tanügy. Előléptetés A vallás- és közoktatásügyi minisztar Csillag Ferenc köröstarcsai áll. el. iskolai tanitót a III-ik fizetési osztály második fokozatából ugyanazon fizetési osztály I-ső fokozatába ; Petrucz Mihály tótkomlósi áll. el. iskolai tanitót pedig a Il-ik fizetési osztály 2-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály 1-ső fokozatába léptette elő. TÁRCA. Menyasszonyok. Magyar leányok, szép leányok Töröl metszett, hasadó bimbók, Olyanok, mint egy teljes élet, Mint az édes álom, olyanok, Minden reggel messzire nézve Kihajtanak egy vágy rügyet, S reménypalástba öltözötten Köszöntik a virradt napot ; Várják a drága holnapot. . . . Magyar leányok, szép leányok — A menyországnak Ígérői, Plántái a magyar anyáknak, Fehéren hajló liliomok, Minden este hasadó szívvel S fuldokló szívvel követelnek Egy nekik ígért életet. . . A mély sötétre jajongva szólnak. Nem jön a holnap, a holnap . . . Magyar leányok, szép leányok — Hordói ismeretlen gyásznak, Olyan arcnak, amelyeken Észrevétlen, titkos bánat ül, Néha ijedt szivükhöz kapnak Hárító görcsös mozdulattal S a távolba vág szelíd szemük. Ott látnak véres, nagy csodát: Porba hullt, halott katonát.... Magyar lányok, szép leányok Fénytelen gyászok viselői, Menyasszonyai messze elment, De többé soha meg nem térő Gyönyörű magyar legényeknek, Bus gyöngyökkel öntözgetik árva, Semmi éltük szűzi koszorúját. Makó. Nagy Ilonka. Messzire nézek. Nem készülök még meghalni, nem — Ó szegény sz inhagy ott életem. Vár reám még könny és siralom. Bús kacagáson, halk sóhajon Átzeng még sok szenvedő dalom. ....Vár reám még kínnal telt csoda Zöld mözöbén fájó Golgotha. Reményfák ága földig érten, S hogy megreszket a tolvaj kézben : Fáradó szemmel nézem-nézem .... Vá r én reám még. . . nem tudom mi ? Boldogságkert. Virága : semmi. Tűnt szivárvány síró ég felett..., ...Elkészülnöm innen nem lehet: Nem győzhetem le az Eletet !.... Makó. Nagy Ilonka. Jrtemény kedés. Őszi napnak bágyadt fénye Nem bocsát hő sugarat; Üres lett a fecskefészek Ott a nádtető alatt. Kicsi fecskék merre szálltok, Hova visz el szárnyatok ? Vigyétek el levelemet; Mig megírom, várjatok. Nááfedeles kis házikó Ablakát szél lengeti ; Szőke leány azt gondolja, Hogy a fecske zörgeti. Mindjárt, mindjárt kis madaram.. . Csupán még csak írom : Hogy mig élek hón szeretem, Hogy mindig csak öt hívom. A választ rá ne te hozd el, Messze van a kikelet: Bús szivem az epedéstöl, Mig vissz aj ősz — megreped. Schmidl Herman» ILa.p'u.nlc mai száma S oldal.
