Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

XLTI1I. évfolyam. Gyula, 1916. Julius 16. 99. szám. IIStMtéii árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KŐIIX DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A mult, a jelen és a jövő hatalma. Az ó-egyiptomiak Halottak Könyvé-ben tanulságosan olvashatjuk azokat a könyörgé­seket, melyekkel az Osiris itélőszéke elé ve­zetett lélek védi a maga ügyét a másvilági bíróság előtt: »Hódolat neked Igazság és Igazságosság Ura! Én az igazságot hoztam élőtökbe, én kiirtottam a hazugságot éret­tetek. Meg nem csaltam soha senkit! Nem sanyargattam az özvegyet! Nem hazudtam a bíróság előtt! Nem ismertem a hamis esküt! Nem cselekedtem semmi tilos dolgot! Nem voltam hanyag! Nem henyéltem! Nem lan­kadtam a munkában! Kitartásom meg nem fogyatkozott! Nem követtem el csalást senki ellen! Nem sikkasztottam el a templomok kenyereit. Nem vontam el az istenek áldo­zati kalácsait! Nem nyerekedtem csalás ut­ján ! Nem hamisítottam a gabona-mérlegeket! Nem csaltam egy ujnyit sem egy tenyérmér­téken ! Nem bitoroltam senki földjeit! Nem szereztem csalárd nyereséget a mérlegdeszka súlyainak meghamisításával! Nem hamisítot­tam meg a mérleg egyensúlyát! Nem oltot­tam el a saeut tüzet a mikor égnie kellett! Éh tiszta vagyok! Éu tiszta vagyok! Én tiszta vagyok!« Amikor e sorokat olvassuk, önkéntele­nül igazat adunk egy hires történetírónk­nak, amidőn azt mondja: a történetírás hiába keresi az Édent e földön: legrégibb hagyo­mányaik is háborúról, pusztulásról, Ínség­ről szólnak. A haladás végtelensége sincs igazolva. Oly határozott elvet, mely akár folytonos hanyatlást, akár folytonos emelke­dést jelölne, nem lelünk. Nagyon igaz! Négy-ötezer év messze­ségből az emberi bűnök ugyanazok mint ma. Hagyományaink háborúról, Ínségről szólnak és Osiris élőtt azzal védekeznek a lelkek : nem csaltam! Én tiszta vagyok! Háború folyik most is. És a kapzsiság sohasem ült rettentőbb orgiákat, mint ma. A telkeknek sohasem kellett annyira véde­kezniük és számot adniok tetteikről hitük túlvilág! Osirise előtt, mint a mai embernek. Es soha sem kellett annyira bizonygatnia tisztaságát. Legnagyobb földi istenségünk: a kap­zsiság és az uzsora! Hatalma nagy, mint Kheops fáraó-é volt, akiről azt mondják a régi ékirások: Nagy kiáltás hangzott fel birodalmának egyik végétől a másikig, az elnyomottak kiáltása az elnyomók ellen, a gyötrelem és kétségbeesés kiáltása; az a kiáltás, mely Szufisz ideje óta gyakran fölzugott e földön és átjárta a ha­dak urának füleit! S vajon Szufisz nyugta­lankodott-e ? Semmivel inkább mint Moham­med Ali, vagy Ibrahim basa! A zsarnok önző szeszélye előre tör munkájában ! A Kheops uzsorája azonban messze mö­götte marad a modern uzsora rettentő ha­talmának. E zsarnok birodalmában is végig zug a nagy kjáltás, az elnyomottak kiáltása. Önző szeszélye zavartalanul tör előre mun­kájában. Ötezer évnek tehát csak annyi volna az eredménye, bogy egy lépést sem tettünk előre? Egy vonalnyit nem fejlődött az em­beri erkölcs ? Nem, ez nem lehet! Már látjuk is a jobb jövő világosságát. Az egyiptomi könyörgés azt mondja: Nem henyéltem ! Nem csaltam ! Tudták már akkor is, hogy a bűnt a munka nélküli, gyorsan elérhető gazdagság vágya szüli. Ez a fütőereje az uzsorának. Ahol azonban a verejtékes munka, a lankadatlan szorgalom lassan, de jól épitő munkája, hatalma uralkodik, ott nincs ma­radása a léha, a rabló erkölcsnek. Most folyik a háború Iegbalálosabb tu- siíja. Sorsdöntő küzdelem viharzik miudenik határon. Hisszük nem sokáig. E nagy, utolsó TÁRCA. A tótok (szlovákok).* (Folytatás és vége.) A morva- és pannon-szlávok nem fogad­ták a magyarokat idejövetelükkor ellenségesen. Volt itt puszta- föld elég és ők sokkal jobban gyűlölték a németeket, sokkal nagyobb szabad­ságot kaptak a magyarok uralkodása alatt, hogy- sem ne szövetkeztek volna szívesen a honfoglaló magyarokkal Panaszkodva Írják már 900 julius havában a salzburgi érsekség papjai, hogy a morva-szlávok a magyarokkal szövetkeztek a németek ellen.8 Világosan mondja Porphyrogeneta Konstantin, hogy a morva-szláv birodalom össze- dülésekor az ott lakó szlávok egy része a magyarokhoz menekült 9 De meg ha végig tekin­tünk azon vezéreken, akik a X. században a magyarok külföldi kalandozásait vezették, mindjárt láthatjuk, hogy azok közt a Durcsák és Bogát nevüek is előfordulnak,10 * pedig ezek tiszta szláv nevek. S'zent-lstvánt is mindjárt első harcaiban, amikor még a német bevándorlás meg sem kezdődött, a szláv eredetű Hontpázmány nemzet­ség támogatja. Ezen ékesen szóló adatokat támogatja a magyar nyelv is. Csakis igy lehet megérteni, hogy a Dunamentén és Dunántúl Esztergom, Komárom, Visegrád, Veszprém régi morva- pannon-szláv (és nem szlovák-tót) helynevek fenmaradtak, sőt részben magyaros képzővel még a XI században is ilyen morva pannon- szláv nevek keletkeztek. Ebből lehet megérteni, * E>r. Karácsonyi János: „A magyar nemzet törté­neti joga“ cimü müvéből. s A honfoglalás kútfői. 327. »U o. 130. 10 Luitprand: Aritapodosis. Pertz : Monumenta Ger- maniae. SS. 111. k. 29S—99. II. hogy a magyar nyelv régi keresztény műszavai mind morva-pannon-szláv eredetűek A magyar nyelv egész területén előforduló morva-pannon szláv szavakon kívül még öt olyan hangváltozást állapítanak meg nyelvészeink, amelyek különösen a Dunántúl lépnek fel (de hozzátehetjük, hogy a Dunáninnen is szokásosak) és a szlovén-vend nyelvvel közösek. Keresik is ennek okát, de a mai állapotokból kiindulva a Vasmegye nyugati részén lakó kis szlovén népben, az úgynevezett vendekben." Csakhogy ez az annyira erős és nagyon elterjedt hangváltozásokat nem magya­rázza. Történetileg meg egészen érthetetlen ez okadatolás, mert a vendek csak a XIV. század­ban kezdtek a volt országválasztó lakatlan közbe a muraszombati és felsőlendvai várak urainak meghívására beköltözni12 és soha nem érintkez­tek a magyarokkal annyira, hogy ily nagy, már a XIV-XV. században észlelhető hatást gyako­rolhattak volna a magyar nyelvre Ezt csak az magyarázza meg, hogy a szlovénekkel rokon nyelvet beszélő pannon- és morva-szlávok bele­olvadtak a magyarokba és az ő ajkukon vált a magyar nyelv olyan dunántulias kiejtésűvé. Hová lettek tehát a morva-pannon szlávok ? Szövetkeztek a magyarokkal társaikká let­tek, megtartották birtokaikat, sőt részben vezető hatáskörhöz is jutottak! És ha bizonyos tekin­tetben más lett a magyar nemzet ott az őshazá­ban azzal, hogy a török eredetű, uralkodó faj a magyarba beleolvadt, más tekintetben uj lett azzal is, hogy itt Magyarországon a X—XI. századokban magához csatolta, egybeolvasztotta morva-pannon-szlávokat is A morva-pannon-szlá­vok tehát nem semmisültek meg teljesen. Meg vannak ma is, de a magyarok nemzetében ! Az a Pázmány Péter, aki a Hont-Pázmány, az a 11 Magyar Nyelvőr: 1915. 50, 90. Simonyi Zsigmond értekezése. i* V. ö. Csánki: Magyarország történelmi földrajza. II 717. Rákóczy Ferenc, aki a Bogát-Radvány, tehát a magyar honfoglaláskor már itt lakott morva- pannon-szláv nemzetségek kései ivadékai voltak, csak olyan magyarok, mint Korczán-nak, Árpád vezértársának leszármazói, mert a két nép itt Magyarországon eggyé lett. Ha tehát örökösökről lehetne beszélni, in­kább mi magyarok vagyunk az örökösök, mert a morva-pannon szlávok vére, nyelve bennünk van és ha Szklemár, Sramkó és más irók, meg a bujtogató kémek mást beszélnek, azzal ma már csak saját tudatlanságukat árulják el, azzal csak azt mutatják, hogy a történeti tudomány uj kutatásairól, felfedezéseiről fogalmuk sincs. Azért a szlovák-tótoknak nincsen semmi okuk, semmi joguk panaszkodni, hanem ellen kezőleg csak hálát kell adniok a magyar nem­zetnek. Mert csakis a Magyarországba való ván­dorlás és a magyar nemzet szabadság- és igaz- ságszeretete mentette meg az ő nemzetiségüket. Ott Sziléziában németekké, Morvaországban ese­tiekké kellett volna lenniök. A magyar nemzet adta meg egyes tagjainak nem csupán a meg­élhetést, hanem a nemesi jogokat is, úgy hogy kevés nemzetiség van, amelyből annyi emelkedett volna fel a nemesi rangra és igy az ország sorsának vezetésére, mint a szlovák tótok közül. Gondo’junk csak a trencséni, turóci, liptómegyei számos nemesi falvakra! Gondoljunk csak a számos és annyira elágazott felvidéki nemesi családokra ! Hogyan elárasztották ezek később egész Magyarországot! Ki beszélhet tehát itt el­nyomásról ? Ki beszélhet itt üldözésről, hisz még Pázmány Péter is gondoskodott, hogy a tótok Nagyszombatban tót nyelvű egyházi beszédeket kapjanak! Ezenkívül ki tudná megszámlálni, hány meg hány szlovák-tót lépett a papi pályára és emelkedett előkelő, sőt püspöki állásokba ! Nem maradtak, mint régen, csupán pásztorok, földművesek, hanem lettek közülök iparosok, kereskedők, hivatalnokok minden akadály nélkül. Xja.pTO.3a.ls m.a.1 száma, S old.a.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom