Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1916. január 1. Békés Az országgyűlési képviselőválasztásról szóló uj törvény értelmében a jövő évi március hó folyamán az 1917. évre érvénnyel bírandó név­jegyzék kiigazítási munkálatai megkezdendők. Ezt megelőzőleg azonban a választói jogosultság szem­pontjából az írni olvasni tudást igazoló vizsgálatok az 1916. évi február hóban megtartandók lesznek. A vallás és közoktatásügyi miniszter ennélfogva felhívást intézett a vm. közigazgatási bizottságához, amelyben felhívja, hogy az állandóvizsgáló bizott­ság tagjainak megválasztása és a bizottságok megalakítása iránt intézkedjék. A bizottsági tagok kinevezése két évre szóló megbízatással fog történni. A közigazgatási bizottság január havi ülésén fogja a szükséges intézkedéseket megtenui. Az orosz foglyok helyzetének megtekintése végett, az orosz Yereskereszt egylet megbízottai — amint tudjuk — már a legközelebbi napokban meg fognak érkezni Békésvármegyébe, ahol szintén tekintélyes számú orosz fogoly van különféle munkálatokra és szolgálatokra kiadva és elhelyezve. A magyarországi unitárius egyháztanács, a jásznagykunsz.megyei dévaványai leányegyház­községet anyaegyházközségnek nyilvánította s lelkészi gondozás tekintetetében a füzesgyarmati anyaegyházközség mellé csatolta. Mindkét anya­egyház együtt kötelesek — további intézkedésig — a Füzesgyarmaton székelő lelkész eltartásáról gondoskodni. A fentiekről a közigazgatási bizottság avval a kérelemmel órtesitetett, hogy az említett egyházközségeket jogi védelemben, anyagi és er­kölcsi támogatásban részesítse. Meghívó. A Békésmegyei Pártfogó Egyesület 1916. évi január hó 16-án, vasárnap délután fél 5 órakor a kir. törvényszék III. sz. tanácster­mében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal. 1. Titkári jelentés. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Az egyesület elnökségének és választ­mányának újra választása. A közgyűlésre az egyesület tagjait meghivom Gróf Wenckheim László elnök. Karácsony-est a vármegyei közkórházban Meleg, bensőségteljes ünnepély zajlott le péntek este a kórházban. A jótékonyság, a szeretet nem felejtkezett meg a szegény kórházi betegekről sem, kik távol a családi körtől voltak kénytelenek az ki pokróccal, ki sátorlappal fölkészülve, hogy a netalán menekülő állatot idejében elfoghassák. Negyven éven felüli népfölkelők, tisztes család­apák szinte ugrándozva vettek részt a játékban, — hangos kacagásuktól messzire csengett az erdő. Az is feltűnő, hogy a fedezékek során sok helyen ott látjuk gyerekkorunk egyik kedves játékszerét a szélmalmot. Olyan helyen, a hová az ellenség nem láthat, kis pálca tetején ott fo­rog a szárnyas szélkelep mindig szembe nézvén a széllel. Ez is egy kis mozgást, egy kis véltozatosságot jelent a hosszú mozdulatlanságba figyelni kényszerülő emberrel. Egy helyütt meg éppen furcsa dolgot produkált a leleményes baka elme. A fedezék tetején arasznyi két kis figura van fából kifaragva : egy magyar, meg egy muszka. Elmés módon úgy vannak eszkábálva, hogy a szél forgatja őket, a két kis katona örökös „hátra-arcokat“ csinál, s ugyanakkor a két karjával hevesen hadonázik, mintha vesze­kednék. Ha egy mozgófényképész fölvételt ké­szítene róluk, odahaza a közönség ájulásig ka­cagna a groteszkül hadonászó két k s katona láttán, különösen amikor egy kis szélroham jön —s a két kis faember — minden látható ok nélkül — hevesen gesztikulálni kezd. — S ha körülnéz az ember, hogy ugyan ki faragta, csupa komoly, csöndesen pipázó katonafejet lát. Ezek a derék öreg népfölkelők, ezek a megfontolt nyu­godt pontos munkásai a háború „üzemének“, ezek a kedves öreg gyerekek ! küzdelemre ha­lálra elszánt komoly harcosok, a kiknek lelkét gyermekek ártatlan játéka üdíti újabb és újabb ellenállásra. És a tisztek is önkéntelenül megtalálják a ünnepeket eltölteni. Igyekeztek széppé, kellemessé tenni karácsony estéjét, melyet minden osztályon külön ünnepeltek meg. Az elmebetegosztályon mennyezetig érő, ragyogó karácsonyfa várta a betegeket és vendégeket. Belépéskor felcsendült a női kar, mely harmonium kiséret mellett egyházi dalokat adott elő. Ezután egy női beteg szép beszédet mondott, megköszönve az igazgató és orvosok sok fáradságát és egész évben irántuk tanúsított jóindulatát. A megható és meghatottan elmondott szavakra Dr Berkes Sándor igazgató felelt néhány szeretetteljes szóval, kellemes ünne­peket kívánva a betegeknek. Most megkezdődött a sokféle ajándék szétosztása. Az igazgatóság gondosan ügyelt arra, hogy minden betegnek olyan tárgyat juttasson, meyllyel igazán örömöt szerezhet a szegény betegnek. A nők ruhaneműt, édeséget, a férfiak dohány félét és tésztákat kaptak. De volt is öröm, hála és köszönet! Némely beteg ugrált, nevetett, sikongatott, mikor meglátta ajándékát és magához szorítva kincseit, sietett társaihoz, hogy azoknak is megmutogathassa. Akadt persze olyan is, aki nem tartotta magához méltónak ajándékot elfogadni, hiszen ő királynő, nincs szüksége semmire. Ezek téves eszméikben boldogok, visszaadják az ajándékot. A többi osztályon csendesebb, de szintén meleg szeretet­teljes volt az ünnepély. A sebészeten 2 karácsonyfa köré gyűltek a katonák, kikhez előbb dr. Felfóldy Sándor magyar nyelven tartott emelkedett szellemű beszédet, majd Pissinger hadapród őrmester orvostanhallgató, németül és csehül emlékezett meg katonáink hősiességéről, kérve őket, hogy fogadják szeretettel a nekik szánt emléktárgyakat, örültek is a vitézek a sok szép cigaretta-tárca, pipa, pénztárca szétosztásának s a körülhordott finom süteményeket jó kedvvel és jó étvágygyal fogyasztották. Megható volt a gyermekosztály ünnepsége. Az apróságok kipirult arccal, izgatottan sorakoztak a ragyogó karácsonyfa körül s majd mindegyik elmondott a vendégeknek egy alkalmi versikét, melyekkel bizony könyekig megindították a hallgatóságot. Az ajándékok: babák, képes­könyvek, kardok, puskák szétosztása közben volt nagy öröm és lelkesedés, nem jutott alkalom hazagondolni; itt is elhalmozták a kicsinyeket maguk intelligenciájához mért primitiv játékokat, hogy az örökös egyformaság nyűgétől szaba­duljanak. Volt rá eset, hogy szinházat játszottak — regényes históriák cselekményét jelenítvén meg társaik előtt. Ketten-hárman kiosztották egymás között a szerepeket, s rögtönözve el­produkálták a megbeszélt történetet, de a végére nem juthattak el, mert a nézők oldala hamarább belefájdult a kacagásba. És ahol a humor iránt fogékony emberek ilyen szoros közelségben élnek égyült, ott néha a legapróbb eset is hálás anyagot nyújt a mu­latságra. Ilyenfajta az a szenzációs per, amely egyik honvédzászlóaljunk szine előtt folyamatban van : (egyik szereplőjét Gyulán jól ismerik. Dr. D. G. egy évig volt nálunk királyi ügyész ) — Úgy történt az eset, hogy egyik főhadnagy cso­magot kapott otthonról, melyben többek kö­zött volt egy konzerv doboz is : kolozsvári ká­poszta disznóhussal. Meglátja ezt nála a másik főhadnagy (gyulai ismerősünk) igen megáhitja a finom otthoni ételt és megalkudván a tulajdo­nossal, megveszi tőle hat koronáért. Az egész társaság jelen van, mikor a főhadnagy ur — hónapok óta először — finom hazai ebédet készül elkölteni. Fölbontja a dobozt és rettentő csalódás — talál benne egy szelet marhahúst makarónival. Ez nem igazság, ő kolozsvári káposztát vett és egészen mást talált helyette, nem érvényes a vétel, a konzervet rendelkezésre bocsátja s visszakéri az árát, mert hiszen mindenki belát­hatja, hogy igaza van. — De bizony az eladó nem hagyja magát: ő legjobb hiszemüen kolozs­vári káposztát adott el disznóhussal, ő nem te­het róla, hogy a vevő mást talált benne, ő haj­minden jóval széppel, főleg őszinte szeretettel, így volt ez minden osztályon. Senkiről sem feledkeztek meg: mindenkinek jutott néhány barátságos szó kiséretében valami ajándék. Hogy ez ilyen nagy kórházban, ennyi beteggel lehetséges volt, az első sorban a kórház buzgó igazgató­ságának és a jószivü adakozóknak köszönhető, kiknek legszebb jutalmuk lehet az a tudat, hogy egy estére örömet, derűt varázsoltak a sok szegény kórházi beteg arcára. Nem mulaszthatjuk, el hogy megemlékezzünk még az irgalmas nővérek fárad­ságot nem ismerő buzgalmáról, kik már napokkal előbb megtettek minden előkészületet az ünnep sikere érdekében és a karácsonyfákat is kiváló Ízléssel, talán még a rendesnél is szebben fel­díszítették. Az ajándékok kiosztásánál Dr. Berkes Sándorné, Berkes Ilonka, Dr. Décsi Károlyné és a kórház önkéntes ápolónői fáradoztak, szintén dicséretes munkát végezve, mikor a nagy kórházi telep összes kórtermében minden beteg ágyat végig jártak és a fekvőknek is odanyujtották ajándékaikat. Az adományokat a hálatelt, forró köszönettel a következőksen nyugtázzuk: a gyulai Vöröskereszt egyesület 150 korona készpénz pipa- és szivarka dohány, cigaretta, cigaretta hüvely és papír. A cs. és kir. 11. gyalogezred pótzászlóalj parancsnoksága 150 korona készpénz. Gróf Almásy Dénesné gyermekjátékok. Weisz Mór 100 korona készpénz és 1000 drb cigaretta. Dr, Kun Pál 10 korona. Sich Albert Békéscsaba 10 korona. Dr. Follmann János 10 korona. Leitner Menyhért 30 korona. Czóbel Károlyné 10 korona. Czinczár Dezsőné egy nagy kosár sütemény 300 darab cigaretta. Czinczár Paula különféle tészták. Tárnái Teruska 300 drb cigaretta. Mihál Emil hadnagy 100 drb cigaretta és dohány. Első gyulai kötött­szövött iparárugyár tisztviselői és tisztviselőnői 600 drb cigaretta. Goldstein Mór 100 cigaretta, özv. Goldberger Ignácné 20 pár meleg téli harisnya A kórház igazgatósága és a kórházhoz kivezényelt katonai felügyelőség ez utón mondanak hálatelt szívvel forró köszönetét a betegek részére küldött nemes szivü adományokért, amelyek segélyével vált lehetségessé, hogy a kórház összes betegei, — katonák és polgárok egyaránt — kedves és örömteljes karácsonyesti ünnepélyben részesül­hettek. landó a vételárat letétbe helyezni, de abból nem enged, hogy neki van igaza. Magyarok vagyunk — tehát : ha per, csak hadd legyen per, mind a kettő „ügyvédet vall“. Egyiknek ügyvédje egy honvéd zászlós, másiké egy tüzér önkéntes és a két ügyvéd — — már amennyiben a szolgálat időt enged rá, azóta egyebet nem csinál, minthogy mérges per­iratokat vált egymással, kimerítvén a római jog és az uj perrendtartás minden idevágó paragra­fusát, hogy kiderítsék, melyik félnek van igaza. Felperes ügyvédje kifejti, hogy a megvásárolt doboznak „rejtett hibája“ volt, mely a vétel után rövidesen kiderült, eladó tehát tartozik vissza­venni. Alperes ügyvédje kétségbevonja, hogy ügyfele a dobozért annak felbontása után felelős lenne. Itt magasabb erők avatkoztak be; „casus nocet domino“, alperes tehát nem tartozik a következményekért felelősséget vállalni. Fölperes tagadja ez álláspont helyességét, és kételkedik a „magasabb erők“ beavatkozásában, mire alperes azzal érvel, hogy : hogy egy légmentesen lezárt dobozból a kolozsvári káposztát kivenni és annak helyébe marhahúst tenni makarónival — erre igazán csak ember fölötti hatalom lehet képes. Már pedig az adott esetben stb. stb.“. . . A fölperes főhadnagy (aki civilben királyi táblai biró) ezért a furfangos érvelésért alperes ügy­védjét egy kicsit meg akarta verni, de azért a per zavartalanul folyik tovább, s azok akik já­ratosok a judikaturában — azt állítják, hogy el is fog dőlni a nagy kérdés, mire a háború be­fejeződik. Addig pedig kitartunk, s nem hagyjuk ma­gunkat legyűrni se az ellenségtől — se az unalomtól. C—m— n.)'

Next

/
Oldalképek
Tartalom