Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

2 B c k c s 1916. junius 4 Tanügy. Tanévbezárás a főgininázinmban. A főgim­názium 1915—16. iskolaéve az erre vonatkozó miniszteri rendelkezés értelmében f. hó 3-án, szombaton nyert berekesztést. A tanuló ifjúság és a tanári kar tagjai reggel a józsefvárosi tem­plomban ünnepélyes Te Deumon vettek részt, majd a szentmise után Németi József főgimná­ziumi igazgató, pápai kamarás tartott évzáró be­szédet. Kiemelte elsősorban azt, hogy a tanügyi kormány kifejezetten azért rendelte el az iskola­évnek korábbi bezárását, hogy a tanulóifjúság igy elsősorban szüleinek, de másoknak is mezőgazda- sági, ipari, kereskedeimi vagy egyéb természetű munkálkodásában minél fokozottabb mértékben segítségére lehessen és ily módon némileg a tá­vollevő munkaerőket pótolja — Másrészt ugyan­csak a tanügyi kormány rendelkezésének meg­felelően felhívta a tanuló ifjúságot arra, hogy a szünidő folyamán bizonyos meghatározott gyógy­növényeket (székfü, hársfavirág, pipacs, beléndek, továbbá körisbogár, szilva és barackmag) gyűjtsön és ezeket a jövő iskolaév elején megfelelő helyre való továbbítás céljából beszolgáltassa. Az ifjúság ezután tantermeibe vonult, hol kiki megkapta iskolai bizonyítványát, a jutalmazottak pedig a jutalmul szolgáló pénz-, vagy könyvadományt. Ezzel befejezést nyert a második — és reméljük, hogy egyszersmind az utolsó — háborús iskolai év. Szarvasi ev. tanítóképző. A szarvasi állami­lag segélyezett ev. tanítóképző intézet első év­folyamába a jövő tanévben oly egészséges tanulók vétetnek fel, akik 14 életévüket betöltötték, de 18 évesnél nem idősebbek és a gimn. polg. isk., vagy reálisk. negyedik osztályát legalább elégsé­ges eredménnyel befejezték. A szegénysorsu és szorgalmas növendékek egyrésze ingyenesnek s egyrésze félutasnak, egyrésze kedvezményes helyre vétetik fel. A felvétel iránt akkor is folyamodni kell, ha az illető kedvezményre igényt nem tart. Ez esetben a folyamodvány az igazgatóhoz inté­zendő és mellékletei a következők: iskolai bizo­nyítvány, keresztlevél orvosi bizonyítvány arról, hogy egészséges és a tanítói pályára alkalmas. — Ha ingyenes, féldijas, vagy kedvezményes helyre folyamodik valaki, az említett három mellékleten kívül szegénységi (községi) bizonyítványt is kell mellékelnie és a folyamodványt a Ngs. és Ntü. Intéző-bizottsághoz kell intézni, de az igazgatóhoz benyújtani. A folyamodvány bélyegmentes. Az internátusba 36 növendék vétetik fel, ahol azok, akik a fent elősoroit kedvezményben nem része­sülnek, havi 20 koronát fizetnek és ezért lakást fűtést, világítást, mosást, kiszolgálást és reggelit élveznek, betegség esetén orvosi gyógykezelésben is részesülnek és gyógyszert is kapnak. Edédet az alumneumban évi 110 koronáért, vacsorát évi 96 koronáért kapnak. (A drágaság nagymérvű emelkedése esetén, az ebédnél és vacsoránál némi áremelkedés esetleg elkerülhetetlen.) — A tandíj átlag évi 35—40 korona. Ingyenesek ez összegből semmit, féldijasok felét, kedvezményesek egy bizonyos részét fizetik. Saját érdekében áll min­denkinek, hogy folyamodványát idejekorán, iehe- hetőleg junius hó végéig beadja, amig az inter­nátusbán a helyek és általában a kedvezmények ki nem osztattak. Felvilágosítással az igazgató mindenkor készséggel szolgál. A tanév végén ér­tesítő csak 10 filléres bélyeg előzetes beküldése ellenében küldhető. — Nikelszky Zoltán s. k., igazgató. (íyorsiró verseny. Gyulaváros női kereske­delmi szaktanfolyamának növendékei mint a múlt­ban, úgy az idén is részt vettek a Szegedi Gyors­írók Egyesülete ál(al évenkint hirdetni szokott országos gyorsirási pályázaton. Ezidén a szaktan- folyamnak 12 növendéke nyújtotta be pályázatát, valamennyien a kereskedelmi tárgyú levelezőirási fokra. Közülök Aigner Ilona II. dijat (5 K és ok­levél). Haviár Mária, Szabados Izabella és Weisz Rózsi III. dijat (könyvjutalom), Gyepes Róza és Szabó Ilona IV. dijat (oklevél) nyertek, mig Borbély Margit, Csermák Mária, Bodnár Ida és Nagy Olga elismerésben részesültek. A magunk részéről csak gratulálunk az elért szép ered­ményhez. Hírek. Az nj megyei főtisztviselők. Dr. Berthóty István vármegyei főjegyző és dr. Konkoly Tiha­mér orosházi főszolgabíró már elfoglalták hivatali állásaikat, mig Moldoványi János ma veszi át a békési főszolgabírói hivatal vezetését. Orosházán úgy a búcsúzó, mint az állását elfoglaló tisztvi­selőket a község, illetőleg a járási elöljáróságok ovációban részesítették. Dr. Berthóty István tisz­teletére pedig búcsú bankettet rendeztek. — Az »Orosházi Friss Újság* az orosházi járás hangu­latát találóan ecsetelő, következő szép sorokat írja dr. Berthóty István távozása és dr. Konkoly Tihamér hozzájuk jövetele alkalmából: Tíz éve, hogy dr. Berthóty István járásunk élén működik, tiz évi munkálkodása után magával viszi lelke- sültséggel telitelt közszeretetünket, nagyrabecsü­lésünket. Nekünk élt ő az alatt nemes Jelkéve) és nagy tudásával. Közigazgatása alatt jogos ké­résével ha szegény, gazdag felkereste részrehaj- latlanul megkapta az orvoslást s a legkényesebb kérdések tapintatos és békés megoldásának titka az ő finom lelkének tartalma. Nhgy tekintélyét tudásával, munkásságával tudta biztosítani ma­gának s lelkfiletétől távol álló zsarnokoskodáshoz nyúlni nem volt szüksége. Különösen gazdasági kérdésekben fejtett ki buzgó és széles körű gaz­dag munkálkodást és e téren szerzett érdemei elévülhetetlenek. Gazdag tapasztalattal megy a perifériáról a központba s mondhatjuk, hogy vár­megyénkben páratlan érték. Szerettük mig itt volt és körünkből való távozását csak azért vesz- szük megnyugvással, mert tudjuk, hogy ezután is a mienk marad, áldásos munkálkodása csak szélesebb kört nyer, de előnyeinek élvezéséből ne­künk is rész jut. Isten áldását kívánjuk uj és magasabb munkaköréhez. Dr. Berthóty István vármegyei főjegyzővé való választása folytán az orosházi járás főszolgabírói állására dr. Konkoly Tihamér gyomai főszolgabírót választotta meg a közgyűlési Uj főbiránk lesz, de nem ismeretlen, tudjuk róla, hogy Orosházára jövése nála csak Az élniakarás, mely az önfentartás alapja, a fajfenntartás, mely az örök természet célja és az érvényesülés, melynek alapja a bennünk rejlő ösztönök összessége, e három tényezővel folyta­tott harcban születik meg az emberiség minden erénye és minden bűne. Bűne egyrészt azért, mert a harcot nem mindenki vívja egyenlő erők­kel és egyenlő fegyverekkel, másrészt azért, mert nem viszi nemesebb tehetségeit, lelke szebb tu­lajdonságait és nemesebb erejét a harcba, sok­szor kerül összeütközésbe az állam törvényeivel, melyek az állam és az állampolgárok érdekében, magasabb állami célok és ideálok elérése ? érde­kében hozattak létre. Az állam s a társadalom a saját lelkiism e- retétől ösztönözve buzgóan törekedett és törek­szik minél szilárdabban megalapozni a tisztább, a józanabb az egészségesebb és a becsületesebb állami és társadalmi életet, s e nemes cél érde­kében állította sorompóba a kiváló államférfi, a nagyemlékezetü Tisza Kálmán a magyar csendőr­séget, melynek egyik legszebb, legmagasztosabb hivatása a magyar állam belső rendjének bizto­sítása, az általános személy és vagyonbiztonság megóvása mellett hazánk magasabb érdekeinek előmozditása, erkölcsi erejének növelése és megizmositása. Ennek a rendkívüli nehéz feladatnak meg­oldásában áll rendelkezésére az államhatalomnak, de a társadalomnak is a magyar csendőrség, melynek megszervezését a 60—70 es évek siral­mas közbiztonsági viszonyai tették szükségessé. Még élénken élhetnek emlékezetünkben azoknak a szomorú állapotoknak keserű emlékei. A sze­mély és vagyonbiztonság illusoriussá vált az ország külömböző részein garázdálkodó rabló­bandák és betyárcoloniák olyan szemérmetlen módon űzték gaztetteiket, hogy ezek a garázdál­kodások már a külföld előtt is veszélyeztették jó hírnevünket és erkölcsi prestigünket. És a magyar csendőrség megállta a helyét! Méltó alkotása maradt nagynevű megteremtőjé­nek, aki — már ezen intézmény megalkotása által is — örök, soha el nem évülhető hálára kötelezte az egész magyar nemzetet. Az a néhány évtized — mióta átvette a csendőrség az u. n. pandurkorszak szomorú és nehéz örökségét — adja mindennél fényesebb bizonyságát annak, hogy az eléje tűzött várako­zásnak és a beléje helyezett bizalomnak a leg­teljesebb mérvben megfelelt örök dicsőségére azoknak a kiváló férfiaknak is, akik ezen intéz­mény kötelékében állottak főként az első s a legnehezebb időkben „Kevés dolgunkban dicse- kedhdtünk el olyan haladással, mint amilyent a magyarországi közbiztonság mutat, ugyanaz a közbiztonság, amelynek ezek a szállas-vállas tagbaszakadt, derék emberek : a csendőrök a hi­vatásos árgusai.“ Ide s tova 35 év óta áll fenn a magyar csendőrség intézménye. Nem túlzók, ha azt állí­tom, hogy ezalatt a negyedfél évtized alatt alig volt állami életünknek olyan mozzanata, melyet bele nem vontak volna a csendőrség fenntartó, irányitó és szabályozó munkakörébe. Maga a háború is rendkívül nehéz feladat elé állította a csendőrséget. Amig egy jelentékeny része (közel Vi5°/° ot) magas katonai parancs­nokságok mellé a tábori csendőrségi szolgálat ellátására vonatott be, egy másik része (ez is meghaladja az Vi5-det) az ország határain az u. n. határőrizeti és határbiztonsági és az elfog­lalt ellenséges területeken a közbiztonsági szol­gálat ellátására vonatott össze, a belterületen visszamaradt harmadik részre hárult az óriási feladat: a mögöttes országrészben a közbizton­sági szolgálat fokozottabb ellátása, a rendkívüli helyzettel kapcsolatos jelentős súlyú állami és társadalmi akciók sikeres keresztülvitelében a kormány és a közhatóságok támogatása, végül minden rendelkezésre álló eszközzel segítségére lenni a katonai parancsnokságoknak, rendelkezé­seik hatásos és gyors keresztülvitele érde­kében. Hogy ez a harmadik — az anyaországban visszamaradt — rész csak a közbiztonsági téren is milyen eredményt mutat fel a háború első évében, ezt minden kommentár nélkül — satisz- tikai adatokkal fogom megvilágítani. A csendőrség úgynevezett működési területe a főváros s a törvényhatósági városok bel-és kül­területét kivéve Magyarország egész területe. A rendszeresített létszám 11621 fő — a melyből az 1000 főnyi létszámhiányt, azután az előbb említett körülbelül 30 százalékot feltétlenül meg­haladó közbiztonsági szolgálatot nem teljesítők számát levonva kikhez még hozzá veendők az irodai szolgálatra alkalmazottak, a betegek a felülvizsgálat alatt állók — a háború folyamán maradt a hivatás és rendeltetésszerű közbizton­sági szolgálat ellátására átlagosan véve a rend­szeresített létszám fele. A hadviselés érdekében elvont csendőrségi erő pótlására a hadvezetőség által bocsájtatott ugyan a csendőrség támogatására jelentékenyebb számú — tartalékos altisztekből és népfölkelőkből álló — karhatalmi erő rendelkezésre, mely azon­ban minden elismerésre és dicséretreméltó szor­galmuk dacára is csak fizikai értelemben — tehát csak mint karhatalmi támasz — vehető figyelembe. Az 1914. évi október hó 1-től 1915. évi szeptember hó 30-ig a közbiztonság terén kifej­tett tevékenységéről megjelent Statisztikai adatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom