Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-30 / 18. szám

4 Békés 1916. április 30. tegen a gyulai közkórházban tartózkodik, ahol Szabó Emil főhadnagy a kórház katonai felügyelő tisztje tűzte fel mellére a jól kiérdemelt kitün­tetést, elismerő szavak kiséretében. A vasúti menetrend kérdéséhez kell publi­cistái kötelességünkből kifolyólag néhány szót szólanunk. Előre kell bocsátanunk, hogy amit a magyar államvasutak a mozgósitás és a háború óta produkál, az egyenesen csodálatra méltó és minden dicséretet felülmúl. Éppen azért a közön­ségnek türelmesnek kell lenni úgy a redukált személyforgalom, mint a kikerülhetlen -vonatkésé- sek miatt is. Vártuk és óhajtottuk ugyan, hogy május elsejével a már hónapok óta beszüntetett gyorsvonat újra közlekedni fog a budapest—aradi útvonalon, amihez fontos közérdekek fűződnének, meg is vagyunk győződve, hogy a gyorsvonat megindítása nem a máv. vonakodásán, hanem elhárithatlan akadályokban gyökerezik és eme körülményben kénytelen-kelletlenül bár, meg is kell nyugodnunk. Egy kívánságunknak azonban, abban a reményben és tudatban, hogy annak megvaló­sulása lehetséges, kifejezést kell adnunk. Buda­pestről Gyulára ugyanis naponta csak kétszer lehet utazni, az éjjeli s reggeli vonatokkal, amelyek különben a postát is szállítják. Szer­dán délután pedig megtörtént, hogy a reggel 7 órakor Budapestről induló vonat két órai késéssel érkezett délután Békéscsabára és miután a Szegedről jövő vonatot a budapesti vonat bevárása nélkül indították Békéscsabáról Gyulára, a gyulai, sarkadi s szalontai utasok mindnyájan Csabán rekedtek és csak csütörtökön reggel utazhattak haza, miután tudvalevőleg szerdán több vonat már nem indult Gyula felé. Arra kell tehát kérnünk a máv. igazgatóságát, illetőleg üzletvezetőségét, szíveskedjék intézkedni, hogy ilyen eset ne ismétlődjék. Kérjük azesetben is, ha a közlekedési üzletszabályzatot e célból meg­változtatni vagy attól eltekinteni kellene is. A Békéscsabán lemaradó utasok még méregdrága áron sem juthatnak kocsihoz, hogy azon jöhesse­nek haza Csabáról Gyulára és eltekintve a más­nap reggelig tartó nagy időveszteségtől, a túl­zsúfolt csabai szállodákban éjjelre lakást sem kaphatván, mint szerdán is történt, egész éjjel hajléktalanul maradnak. Kérelmünk tehát az volna, hogy a Szegedről érkező vonat a késéstől el­tekintve, minden körülmény között várja be a budapesti vonatot és csak azután indittassék Gyula felé. Aki szalonnára éhezett. Nem lehet csodál­kozni rajta, ha egy nincstelen ember manapság oly ritkaszámba menő csemegére áhítozik, ami­nőre napjainkban a szalonna vergődött. Da az aztán már határozott könnyelműségnek mond­ható, amit Gazsó János barátunk müveit, amikor közel egy mázsa szalonnát kapantott ki magának csak azért, hogy azt potom áron elkótyavetyélje és maga még jól se lakjék a ritka ételből. Ünnep első napján éjjel valaki belopózott Bondár János törökzugi házának padlására és onnan 7 negyed oldal perzselt szalonnát elemeit. A szalonna súlya 90 kg volt, aminek most testvérek között is 600 koronán felül van az ára. A rendőrség hamar ki­nyomozta, hogy Gazsó János 20 éves, rovott múltú legény a betörő és a szalonnát Csete Já­nos bicerei lakosnak adta el 36 koronáért. Az olcsón szerzett csemegét a rendőrség visszadta tulajdonosának s ezzel természetesen a jó vásár is semmis lett. Az ügynek azonban még folyta­tása lesz a bíróság előtt. A gyulai vöröskereszt kisegítő kórháznak adományoztak : Fábián Lajos 2 üveg muszkahalat, Császár S. cukrász 50 drb. mákostésztát, Kiss József 8 kgr. burgonyát, 66 deka szappant és 75 deka szalonnát. Multheti lapunk zárta után vettük a gyász- hirt, hogy Kecskeméti Ferenc békési református lelkész, Békés községnek több cikluson át volt országgyűlési képviselője, hosszas betegség után, nagypénteken délután 1 órakor meghalt. Kecske­méti intranzigens, energikus, erős egyéniség volt, akinek egyforma számban voltak fanatikus hívei, s elkeseredett ellenségei. Életfelfogásával, közéleti szereplésével reá is szolgált úgy a hívekre, mint az ellenségekre. Feledhetetlen, jóemlékü Hajnal Ábel esperes halála után lett a békési református egyház lelkésze. Előzőleg ugyan Csák Jánost vá­lasztották meg, de a különben jeles képzettségű ifjú lelkész időközben bekövetkezett halála miatt el sem foglalhatta állását. — így jutott, a több éven át Amerikában időzött, addig teljesen isme­retlen Kecskeméti Hajnal Ábel örökébe békési lelkésznek, oly viharos két választási küzdelem után, mely évtizedekre megrontotta Békés község köz- és társadalmi életét. — Kecskemétiben igen kiváló és rendkívül értékes tulajdonságok voltak : szívós akaraterő, puritán becsületesség, igénytelen­ség és erős kötelességérzet. — Hiányzott belőle azonban a papi hivatással járó türelem, szelídség, harmónia vágy, az elkerülhetetlenül szükséges simulékonyság és alkalmazkodási képesség, az életben felmerülő ellentétek kiegyenlítésére való törekvés kötelességérzete. A nép psziché ösmerő- rőjére nem volt tehát meglepő, hogy a nagy tömeg körében nem kiválóságai, hanem fogyaté­kosságai tették népszerűvé és biztosították pozí­ciójának éveken terjedő megingathatlanságát. Az értelmiség zöme, úgyszintén a földmives osztály előkelőbb része állandóan ellenséges viszonyban volt vele, annál inkább rajongott érte, s követte vakon a nép igénytelenebb és szegényebb része. — A községi képviselőtestületben épugy, mint a presbitériumban csaknem diktátori szerepet bizto­sított magának évek hosszú során át. — Sajnos azonban az ő rezsimje Békés község kulturális, közgazdasági s társadalmi fejlődésének határo­zottan hátrányára vált. Bizonyára szándéka, aka­rata nélkül történt ez igy, de ama ellentét követ­keztében, amely a békési közéletben kifejlődött, ez másként nem is történhetett. Hat év előtt azután hatalmas áramlat keletkezett, amelynek célja volt Kecskemétit minden áron letörni, s újabb képviselőségét meghiusitani. Ekkor fanati­kus hívei egvrésze is ellene fordult úgy, hogy a legutóbbi választáson Kecskeméti meg is bukott. Utódja Ivánka Imre lett a képviselőségben; hogy azonban ez a választás nem volt szerencsés, an­nak szomorú bizonyítéka a Kecskeméti halálával egyidőben olvasható botránykrónika, mely utódja nevéhez s közszerepléséhez fűződik. Ez a szo­morú körülmény sok tekintetben rehabilitálja Kecskemétit, akinek ravatala körül zokogva sereg­lettek hívei, s teljesen kiengesztelődve állottak ellenfelei is. A boldogult, aki az utóbbi években életfelfogását illetőleg tagadhatatlanul előnyös evolúción ment keresztül, betegeskedése folytán is fokozatosan visszavonult a közszerepléstől és csupán a szerető családjának és lelkészi hivatá­sának szentelte kiváló tehetségét. Halála mély­séges részvétet keltett, amely a legimpo- zánsabban nyilatkozott meg ünnep első nap­ján délután történt végtisztességén. — Óriási tömeg állotta körül ravatalát, amely fölött dr. Kecskeméti István kolozsvári theologiai tanár, volt képviselőtársa jellegzetes gyászbeszédben ecsetelte s méltatta a boldogultnak életműködését. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a kö­vetkező : „Mi szép arany-lánc ez: igaz hit, Szent élet és boldog halál !* (Uj Simeon. Énekli: Kecs­keméti F.) A megtört szeretet, fájó szívvel, de mégis az Ur akaratán való megnyugvással tudatja, hogy a forrón szeretett gyermek, a hü férj, fe­ledhetetlen drága jó apa és nagyapa, a szerető szivü rokon, a nemes barát, a hiv pásztor Kecs­keméti Ferenc ref lelkész, volt országgyűlési kép­viselő, áldásos lelkipásztorságának 30, boldog há­zasságának 28, életének 61 évében április hó 21- én d. u. 1 órakor hosszas szenvedés után jobb­létre szenderült. Az Urban boldogultnak kihűlt hamvai folyó hó 23-án vasárnap d. u. 3 órakor fognak a ref. templomban tartandó gyászisten­tisztelet után siri nyugalomra helyeztetni. Az el­költözött nemes léleknek emlékét őrzik: özv. Kecskeméti Józsefné sz. Daru Lidia édes anya, Kovács Mihályné sz. Kecskeméti Juliánná test­vére. özv. Kecskeméti Ferencué sz. Harsány i Gi­zella neje, Tarnóczi Lajosné sz. Kecskeméti Gizi leánya, Tarnóczi Lajos Ferenc unokája, Harsányi Sándor és neje Tass Margit mint após és anyós. A fájó szívnek, a bánkódó léleknek megnyugvást ad ez az evangéliumi igazság : „Szeret engemet az Atya; mert az én életemet leteszem, hogy újra felvegyem azt.“ (János X. r. 17. v.; A boldog feltámadás reménye alatt! A gyulai nőegylet május 4-én, azaz csütör­tökön délután 3 órakor, a nőegylet házában, gróf Wenckheim Frigyesné vezetése alatt rend­kívüli közgyűlést tart, melyre a nőegylet összes tagjait tisztelettel egybehívom és megjelenni ké­rem. Tárgy: A nőegyleti alap vagyon egy részének hadikölcsönbe fektetése A közgyűlés­sel kapcsolatban történik az évi zárszámadások szokásos megvizsgálása, melynek eszközlésére a megjelentek közül fognak a tagok kijelöltetni. Özv. Fabry Mártonná alelnök. Április hó utolsó napjára virradtunk és utó­lagosan is megállapíthatjuk, hogy ez a hónap, ha nem is volt teljesen abnormis időjárású, aminő április különben már hírneve szerint is lenni szokott, mezőgazdasági szempontból ked­vezőnek nem mondható ; maga a csapadékmeny- nyiség ugyan, amely április hónapban hullott le, összességében nem volt túlságos, sőt ha szárazabb februárius és rrnrcius előzte volna meg, akkor az áprilisban lehullott eső utolsó cseppjére is szükség lett volna így azonban a kelleténél több eső az anélkül is bőségben levő belvizeket szaporította és nemcsak hátráltatta, hanem különösen réti földeken meg is akadá­lyozta a szántás és vetési munkálatot, Az eső­nél is nagyobb kárt okozott azonban az április eleji két izbeni fagy, különösen a szőlőkben és gyümölcsösökben, mert mint most utólag kide­rül, a kár sokkal jelentékenyebb mint hitték; a szőlő a gyulai határ törökzugi, ajtósfoki s csi­kósén dűlőiben teljesen elfagyott, mérsékeltebb fagykár észlelhető az Aranyágon és a belső ker­tekben A gyümölcsfákat a fagykáron kívül az idén újra élszaporodott pókhernyó borította el és gyümölcstermésre a kilátás vajmi csekély. A jószágot f hó 26 és 27-én hajtották ki a fö- venyesi legelőre. Bndapesti ember öngyilkossága Szarvason­Ünnep másodnapján délután Szarvason az „Árpád“ szálló kávéházi helyiségében egy elő­kelőén öltözött fiatalember megmérgezte magát. Eszméletlen állapotban, súlyos belső sérüléssel szállították be a községi kórházba. A Szarvason ismeretlen 20 éves fiatalemberről a rendőrség megállapította, hogy Ehlinger Miksa s hogy egy fővárosi katonatiszt fia. Az országos bírói és ügyészi egyesület gyulai osztálya, a hadban hősi halált halt bírák és ügyészek árvái javára gyűjtést teljesített. A fényes eredményű akciót Nizsalovszky Endre kir. törvényszéki elnök indította és vezette, a ki a legkiválóbb tapintattal, szinte észrevétlenül hozta össze az itteni viszonyokhoz képest nagy összeget, a társadalom szélesebb, rétegeinek meg­terhelése nélkül s a gyűjtéssel jelentős mértékben járult hozzá a háborús viszonyok súlyos ered­ményeinek enyhítéséhez. Az egyesület gyulai osztálya hálás köszönetét nyilvánítja az adakozók­nak, a kiknek névsora az adományozott összegek- kal a következő: Nizsalovszky Endre tvszéki elnök 30, dr. Madarász Kálmán tanács elnök 25, Kurcz Antal tvszéki biró 25, Tóth Ferenc tvszéki biró 20, Sinka Endre tvszéki biró 10, Szabó László tvszéki biró 10, dr. Frailer Jenő tvszéki biró 15; Nagy Kálmán jbiró 5, Gedeon János jbiró 15, dr. Bolza Alfonz tvszéki jegyző 25, Göndör Béla tvszéki jegyző 5, dr. Schröder Gábor tvszéki jegyző 5, dr. Kévész Mihály tvszéki jegyző 2, dr. Konrád Ernő kir. ügyész 10, dr. Aigner Dezső tvszéki biró 125, Wein­mann Viktor tvszéki biró 125, Sinka Endre tvszéki biró 10, dr. Megyessy Ágoston tvszéki biró 10, Göndör Béla tvszéki jegyző 5, dr. Herczog Henrik ügyvéd Békéscsaba 18, Bírói asztal társaság 57T6, kamat 2T2, özv. Fekete Gyuláné örökösei Marik Sámuel utján 10, Békés­csabai Takarékpénztári Egyesület Békéscsaba 50, Kecskeméti Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom