Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-21 / 12. szám
3 B e k e s 1915 március 21. Hirek. Kinevezések. A miniszterelnök a miniszter- elnökség tiszti létszámában Petneházy László dr. miniszteri segédtitkárt, vármegyénk szülöttét és volt békési tb. szolgabirót miniszteri titkárrá, Keblovszky Mayer Lajos dr. miniszteri fogalmazói címmel és jelleggel felruházott miniszteri segédfogalmazót, lapunk kedves poéta munkatársát miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. Rekvirálják a párnákat. Arad város rendőr- főkapitánya értesítése szerint lelketlen kufárok azzal járják be a környékbeli falvakat, hogy a lakosság párnáit, dunnáit a katonaság részére rekvirálni fogják, azért a lakosság kilónként 1 koronát fog kapni és minden házban csak két párna és 1 dunna tartható meg. Ezen alaptalan rémhír terjesztése mellett felszólítják a lakosságot, hogy a párnákat és dunnákat nekik adják el, mert ők 1 korona 50 fillérért veszik meg kilóját. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy e csalóknak fel ne üljenek s megjelenésük esetén megbüntetésük céljából juttassák őket a hatóság kezébe. Honvédőink kitüntetése. Lapunk múlt heti számában közöltük derék honvédezredünk kitüntetett hőseinek alábbi névsorát. Most félhivatalosan közé teszik, hogy a folyton növekvő harci kedvvel és harci dicsőséggel küzdő katonáink milyen tetteikkel szolgáltak rá a kitüntetésre. A 2. honvédgyalogezredbeli Veres Péter őrmester augusztus 30-án a klodzienkói és szeptember 1-én a kulikovi ütközetben személyes bátorságával és példájával buzdította a legénységet, az első volt, aki betört az ellenséges állásba és egymaga öt oroszt szúrt le. (I. osztályú vitézségi érem.) Buzgó Péter szakaszvezető a kulikovi ütközetben kiválóan példás mágatartást tanúsított Elesett parancsnokának szakaszát átvette, rohamra vezette és egymaga 3 oroszt felkoncolt, él. osztályú ezüst vitézségi érem.) Barta András tizedes a kulikovi ütközetben félelmet nem ismerő bátor magatartást tanúsított. A rohamban előretört és Przed- rzymi falu templomában egy jelzőállomást megsemmisített (I. osztályú ezüst vitézségi érem.) Dü- ber György törzsőrmester a kulikovi ütközetben szakaszának tüzével egy ellenséges géppuskát elhallgattatott. Példás viselkedésével kiváló magatartást tanúsított. Sikertelen roham után a legénységet gyülekeztette és újra előrevitte. (II. osztályú ezüst vitézségi érem.) Juhász József szakaszvezető a kulikovi ütközetben elesett szakaszparancsnokától átvette a szakaszt és rohamra vezette. Személyes bátorságával buzdító példát mutatott. (II. osztályú ezüst vitézségi érem.) Koros Henrik szakaszvezető a klodzienkói ütközetben a legerősebb tüzérségi tűzben a lőszert pótolta és a legválságosabb percben a rajvonal kitartását biztosította. (II, osztályú ezüst vitézségi érem.) Burlát István tizedes a kulikovi ütközetben a rohamban előretört. A falu templomában az ellenséges jelzőállomást megsemmisítette. (II. osztályú ezüst vitézségi érem.) Faur György tizedes a klodzienkói ütközetben mint egészségügyi altiszt fáradhatatlanul hordozta a rajvonalból a sebesülteket, mig maga is súlyosan megsebesült. (II. osztályú ezüst vitézségi érem.) Szabadságolt katonák behívása. A hadügyminisztérium elrendelte, hogy 1915. április 1-ére az aktiv katonai szolgálat folytatására behivandók a legénységnek mindazon tagjai, a kiket az 1914. évben mozgósítás alkalmával felülvizsgáltak és a kiknek szabadságolása, illetve a nem aktiv szolgálatban való meghagyása a felülvizsgálaton hozott határozat alapján 1915. április 1-én tűi ter- terjedő időre állapíttatott meg. Békésmegyei halottak és sebesültek. A március 15-iki kelettel megjelent 139 számú veszteség lajstrom a következő békésmegyei illetőségű halottak és sebesültek neveit tartalmazza : Meghaltak a 2. honvéd gyalogezredből: Münch László főhadnagy, Argyelán János közhonvéd, 2 század Kétegyháza, Dudás György közhonvéd 2 század Kétegyháza, Kovács Antal kózhonvéd 11. század Gyulavári, Lengyel Gergely közhonvéd 5 század Gyulavári, Meszlényi Béla tizedes 8 század közhonvéd Tótkomlós, Mülek József közhonvéd 3. század Gyula, Papp István közhonvéd 3. század Gyulavári, Paulik István közhonvéd 11. század Orosháza. Megsebesültek: Erdős Lipót tart. hadnagy, Fridvalszky István zászlós, Gráb Emil hadapród, Ilovszky Jenő tart. hadnagy, Ku- bik András zászlós, Reisz Ferenc záslós, Szmolka István hadnagy, Bakos István közhonvéd 1. század Doboz, Bodzás Lajos közhonvéd 8. század Doboz, Boros József közhonvéd I század Gyula, Burkus János közhonvéd 2. század Békéscsaba Danka György őrvezető 2. zsázad Gyula, Enyedi Gábor szakaszvezető 4. század Gyula, Farkas Sándor címzetes őrvezető 6. század Gyulavári, Forgács Lajos közhonvéd 5. század Gyulavári, Gav- rilás György közhonvéd 3. század Kétegyháza, Gazsó Antal közhonvéd 8. század Gyula, Góg Ferenc közhonvéd 3. század Gyula, Gombos György közhonvéd 4. század Gyula, Grósz Vazul közhonvéd 5. század Kétegyháza, Guti Sándor őrrezető 8. század Gyulavári, Gyöngyösi Géza 10. század Körösladány, Hajdú András őrvezető, 2. század Gyula, Horváth József közhonvéd 11. század Gyulavári, Hotorán György tizedes 8 század Gyula, Hrabovszki János címzetes őrvezető 6. század Békéscsaba, Illich András őrvezető 2. század Gyula, Kern József közhonvéd 2. század Gyula, Kovács Sándor közhonvéd 3. század Füzesgyarmat, Krazok László tizedes 3. század Gyula, Lajtos Mihály közhonvéd 3. század Kétegyháza, Miklós Ferenc tizedes 1 század Gyula, Mikó János szakaszvezető 8. század Gyula, Mülek Antal közhonvéd 8. század Gyula, Nagy Sz. Ferenc közhonvéd 3. század Gyula, Nyíri Ferenc közhonvéd 2. század Gyula, Puskás István közhonvéd 3. század Gyula, Puskás Mihály címzetes szakaszvazető 3. század Doboz, Szabó Péter közhonvéd 3. század Gyula, fczántó György közhonvéd 4. század Kétegyháza, Szelezsán Péter közhonvéd 1. század Kétegyháza, Szikes József közróluk esik a szó. Merre vannak, mit csinálnak ? A Jani már káplár, a Pista meg fürer. No ugyan fölvitte a jó isten a sorukat. Csak valamelyik úgy ne jöjjön haza, mint uri-tiszt, mert még majd nem is tudnak vele itthon mit kezdeni. Pedig megtörténhetik, amilyen kurázsis gyerekek. Főként az Andris, aki már a rendes katonáskodása alatt is őrmesterségig vitte. Levelek is jönnek úgy szórványosan. Rózsaszinüek. Plájbásszal Írottak, amelyekbe a sok jókivánatok mellett ott tündökölnek a vitézségek is. Egy-egy nagy bátorság és ezüst medália . . . A levelek itt az ámbitus alatt olvastatód- nak föl Fekete Nagy Sándor által, merthogy ebben meg ő a legnagyobb mester. Nincsen az a pap, aki olyan rémisztőén kiértené magát az írott beszédekben. A könyv se jobban ! Egy idő óta azonban a levelek maradoz- nak. Jó három hét óta nem jön a postás. Legutoljára az Andris irt. Fogtak egy jó füzérre való muszkát. Azóta semmi. Bizonyosan nem érnek rá, annyira sürgetős a munkájuk. Azonban az is lehetséges, hogy a sor fordult. Bajba kerülköztek. Ez a nehéz gondolat egyre jobban belefészkelődik a két szomszéd belsejébe s meg- megcsavargatja a szivük gyökerét. De nem merik kimondani. Az asszonyok ellenben kimondják: — Möglássák kend tök hogy bajba kerülköztek . . . Amire eleinte egy-egy vastagabb felelet adódott, most pedig már csak egy-egy vigasztaló leintés, mely jó esik annak is, aki adja, meg annak is, aki kapja : — A fene, aki mögöszi! Már tudniillik a muszkát. Ezt nem is kell mondani. Magától értetődik. A három ember szótlanul, magába mélyedve ül az ámbitus alatt. Szép csillagos az este. Egy subányi föileg nincs az égbolton. Csak csillag és csillag, melyek oly fényesek, mintha csak éppen ez alkalomra pucoválták volna ki őket- Egyenként. Világítanak is szépségesen. Akurát egy bágyadt napvilág Olvasni lehetne mellettük. Valamiféle nyomtatott betűket. A hold is tündököl. Csupa vérvörös. Ami szelet jelent Hideg északi szelet. Bár inkább udvara lenne. Kettős, avagy hármas. Az igen. Akkor egy huszonnégy órán belőle esne. Ami most igen kívánatos volna az őszi alá De nem lesz eső, mert igen vörös a képe s ragyogó tiszta a belseje. Egész jól látni benne Szent Dávidot, amint vidáman hegedül. Most ugyan alkalmasint bu-bá- natos éneket muzsikál az Úrhoz, merthogy a jóravaló magyar ember ilyen nagy testi és lelki fájdalmak mellett nem hacacarézik. így igaz Azonban az emberek most az egyszer nem a hegedülést szemlélik. Nem. Azt látták már eleget. Ámbár a csizmájuk orrát is láthatták sokszor s most mégis azt vigyázzák. Le van a fejük horgasztva. Ami magyarázható Elmélkednek a rettenetes nagy háborúról, a rémisztő nagy tülekedésekről, melyeknek sok jó magyar vér az adója. Ahogy az újságok is írják. Ami azonban fölösleges, mert azt úgy is tudja minden ember. Ahol milliók állanak egy-egy részen nehéz fegyverekben, acsoda, hogy a föld bordája nem horpad be alattuk. Az egészben azonban mégis az a legnagyobb baj, hogy a gyerekek nem imák. Talán tán mégistelen történt velük valami ? Amire nem is jó gondolni. De hiába. Bármennyire ráparancsol is az ember a fejére, nem és nem, a nehéz gondolatok csak ott viszolognak benne. A gyerekek. Mi van velük ? Ez a bánkódó érzés szorongatja Fekete Nagy Sándort is. Nem az övéi ugyan, de majdnem annyi. Egy az, hogy kantusos koruk óta előtte cseperedtek, más meg, hogy most minden jó magyar vér csordulása úgy megremegteti az itthonmaradottak szive gyökerét, mintha csak az is meg-megvágódna s onnan is csörgedezne kifelé az éltet-tartó piros, meleg vér. Fáj az. Nagyon fáj. Erről nem is lehet beszélni. Később kinéz az ámbitus alá az asszony is. Fekete Nagy Sándor életepárja, ki eleddig odabe foglalatoskodott. Kovászolt. Kenyér alá. Holnap sütés lesz. — Jó beszélgetést 1 Senye Mihály fogadja a köszöntést a koma helyett is : — Lőgyön részed benne 1 Hát részesül is. Most már négyen hallgatnak. Az asszony ugyan próbálkozik egy-két szóval: Hát a Zsuzsi, mög a Julis? — de az emberek csak a vállaikat rángatják. Nem szólnak. Aminek nincs is semmi értelme. Mit csinálnak ? Hát szöszmötölnek. A ház körül. Ki egy, ki más. Nem érdemes a szóra. Hallgatnak. Mindössze annyi változás áll be, hogy most már a szemek föl-fölvetődnek a magas égboltra is. Mert ha valahonnan, hát csak onnan jöhet segedelem. De vájjon jön-e ? Az asszony egy önfeledt sóhajtás közben ki is sza- lasztja a szája szögletén : — Oh Uram 1 Istenöm 1 Hirtelen összenéznek. Egy csillag szalad végig a nagy égi labirintuson, le a földre. Mind a négyen egyszerre sóhajtanak: — Szögény! Ez a sóhaj annak a szegény léleknek a búcsúztatója, akié az a csillag volt, akinek ime most vele együtt kialudt a földi élete gyertyája. Mert úgy van az, hogyha egy csillag lefut az égről, akkor egy lélek meg fölszáll az égbe . . . Mostanában nagyon sok csillag szalad le az égről.
