Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-28 / 9. szám

ft Békés 1915. február 28. munkából kilépett. De a bűnössége mellett semmi terhelő adat nem merült fel egészen hétfő reg­gelig. Ekkor megjelent a rendőrségen Illich Antal kisoláhvárosi kereskedő, aki előadta, hogy a gyilkosság napján déltájban Cséfai Péter tőle 1 zsák kenyérlisztet és 5 klg. nullás lisztet vá­sárolt, melynek árát 45 koronát ezüst pénzzel fizette ki. Az esetet el is felejtette mar, de most vasárnap, február 21-én megjelent nála Cséfai felesége s aziránt tudakozódott, hogy az ura kifizette-e a liszt árát ? Igenlő válaszra az asz- szony elcsodálkozott, meit nem tudja — úgy­mond, — hogy honnan vette a rávaló pénzt ? Ezt a gyanús körülményt a rendőrség tudomá­sára hozza. Ez a terhelő adat aztán már bizo­nyossá tette, hogy a gyilkost hol kell keresni. Péter József rendőbiztos délután három rendőrrel beállított Cséfaihoz, akitől nyomban azt kérdezte, hogy milyen pénzzel fizette ki a lisztet ? Azt felelte, hogy papírpénzzel. Ezt Illichnek is sze­mébe mondta. Csak estefelé ismerte el, hogy ezüst pénzzel fizetett. A pénz eredetére pedig azt állította, hogy Baksa Istvántól kapta, ami azonban hazugságnak bizonyult. Egész éjjeli faggatás után kedden reggelre megtört és be­vallotta, hogy a kettős rablógyilkosságot ő egyedül követte el. Tettének okáról és körülmé­nyeiről a következő vallomást tette: őszi keres­ményét, egy zsák búzáját eladta és annak árát elitta. Felesége sürgette, hogy hozza már haza a lisztet a malomból. Szorultságában elhatározta, hogy a szomszéd boltosnétól rablás utján pénzt szerez. A végzetes pénteken délelőtt, hogy tervét valóra váltsa,átment a boltba. Ott találta a két iszo­gató vándorlegényt, ő is kért egy kis üveg pá­linkát és amellett kivárta, mig azok eltávoztak. Mivel az üzletben hideg volt, Kristensteinné be­ment a szobába és az ajtónak kissé háttal ülve, újságot olvasott. Neki folyton a mindenáron való pénzszerzés forgott a fejében, mig egyszerre el­határozásra jutott. Nesztelenül ráfordította a kulcsot a boltajtóra, azután felkapta a mázsa mellé támasztott baltát, berontott a szobába és a szerencsétlen asszonyt hátulról leütötte. Az ütés halálos volt. A borzasztó jelenetet meglátta a konyhában foglalatoskodó kis leáuy, sikoltozni kezdett, mire az elszánt ember rárohant és két baltacsapással a kis leányt is leütötte. — Ezután az asztalon talált apró kulcsokkal kinyi­totta a szekrényt s az ezüstpénzt tartalmazó ridikült. valamint a bolti fiókban levő pénzt magához véve, az udvaron keresztül a temetőbe menekült. Itt a karikára fűzött kulcsokat eldobta, a kiürített ridikült pedig a szőlőkben hajította el. Vallomása után a józsefvárosi temető megjelölt helyén a rendőrség meg is találta a kulcsokat, a ridikül még nem került elő. A pénzzel egyene­sen Illichhez ment, bevásárolta a lisztet és már fél egy órakor talicskán haza is szállította. Fele­sége nem hitte el, hogy ez az ő búzájukból való, mert sokalta azt és a zsák se olyan volt, Cséfai azonban erősködött, hogy ugyanaz, amit ő ma­lomba vitt. Az asszonyi kíváncsiság sehogy sem hagyta ám nyugodni. Hosszas utánjárással volt csak képes kinyomozni, ,hogy a liszt melyik kereskedésből származik. És ez vezetett a magát biztonságban érző rablógyilkos gazember leleple­zésére. Természetesen az ártatlan Miklyán és Lestyánszki azonnal kiszabadultak a vizsgálati fogságból, melybe jóhiszemű képzeleti kényszer alapján valló tanuk előadása folytán kerültek és helyettük bekerült oda a 24 esztendős Cséfai Pé­ter. A borzalmas bűntény tettesének kinyomozása két héten át lázas munkát adott a rendőrségnek. Bessenyei Vendel alkapitány betegsége dacára is feljárt hivatalába, hogy a gyanúsítottak és tanuk kihallgatását folytassa és a nyomozást irányítsa. De magát a nyomozás fárasztó munkáját ritka ambícióval és buzgalommal Péter József rendőr­biztos végezte, akinek Fábián Sándor rendőr volt segítő társa. Az ő adatgyűjtésüknek és önfel­áldozó fáradozásuknak köszönhető a kedvező siker, amiért teljes elismerést érdemelnek. A vöröskereszt egylet kabaréja. A vörös- kereszt egylet a hadviselés hazafias céljai szol­gálatában március ho 6-án szombaton este a Komló szálloda termeiben kabaré előadást ren­dez változatos és kitűnő műsorral. Az előadás műsorát és egyébb tudnivalókat falragaszok fog­ják tudatni. A katonákért. Varmegyénk minden jóértés nemesért lelkesülő társadalma, a háború által előidézett súlyos és megoldásra váró problémák megoldásában egyre intenzivebben veszi ki a maga részét. Ezúttal egy nagyobbszabásu Béké­sen rendezett ünnepélyről számolhatunk be, me­lyet az ottani intelligencia rendezett a reform, gimnázium és a polgári iskola bevonásával. Az ünnepély, mely ma egy hete' folyt le, több száz koronát jövedelmezett a sebesült és beteg katonák ellátása és ápolása javára. A műsort a hymnusz vezette be, melyet a főgimn. énekkara adott elő igen szép betanulóban. Kórber Tivadar főgimn. igazgató magas szárnyalásu megnyitója után Ón Ilonka és Szegedi Irmuska szavaltak igen szépen. Ezután előadták Béretités Lajos rendezé­sével Zilahy kétfelvonásos ,,Rongyos katona“ cimü alkalmi vigjátékát, a szereplők minden di* cséretet kiérdemlő igyekezetével. Majd a főgimn. énekkara a németek szép hymnuszát énekelte el nagy hatással. Végül pedig egy szép életkőps a Pardi Károly szavalata után az előadást az ének­kar a „Hunyadi“ indulóval zárta be. Az előadást, tekintettel a nagy sikerre, ma délután megis­mételik. Léderer Ede halála. Városunk egyik derék szülöttjének, Léderer Ede mérnöknek haláláról hozott tudósítást a táviró f. hó 22-én. Léderer Ede még a múlt század 60-as éveiben szerezte meg mérnöki oklevelét és eleinte a vasút építé­szet terén működött. Amikor 1873-ban Gyula rendezetttanácsu várossá alakult át, a képviselő- testület Léderer Edét egyhangúlag városi mér­nökké választotta meg. Az ifjú mérnök nagy buz- gósággal kezdte meg hivatali működését, azzal a törekvéssel, hogy a nagyközségből várossá alakult megyeszékhelyet falusi elhagyottságából külsőleg is várossá fejlessze és rendezze. Az ő ügybuzgal­mának gyümölcse a sugárút létesítése, ami 1874 és 1875-ik évben történt meg; addig ugyanis csak sáros mellékutcákon volt a vasúti indulóház nagy kerülővel megközelíthető, mig az aranyági szőlőkből kisajátított sugárút a belvárossal közvetlen összeköttetésbe hozta. Lé­derer Ede készítette el az építkezési szabályren­deletet is, ezáltal némi rendszerességet hozva be az addig mindenki kénye-kedve szerint történt építkezések, utca s telekformációk körül. Mindez nem volt könnyű feladat, miután Léderernek lép- ten-nyomon meg kellett küzdenie a maradiság látköre s szükkeblüségével és ezen küzdelem végre is annyira elkedvetlenítette, hogy leköszönt állásáról és Gyuláról elköltözött. Mint magán­mérnök és vállalkozó élénk részt vett és nagy tevékenységet fejtett ki az árvíz után Szeged újjáépítésében, az uj várost számos díszes magán és középületekkel gazdagítva. A 80-as években Budapestre költözött, ahol szintén behatóan te­vékenykedett, különösen a Svábhegy építési mun­kálatainál. Az utóbbi években sokat gyöngélke­dett és sűrűn tartózkodott üdülés céljából a dél­vidéken. Most huzamosabb idő óta szintén Me- ránban tartózkodott és aránylag igen jól érezte magát, úgy, hogy f. hó 21-én szivszélhüdés kö­vetkeztében bekövetkezett halála teljesen váratla­nul történt és porig sújtja szerető nejét, akivel negyedfél évtizeden keresztül a legboldogabb há­zasságban élt. A lesújtó gyászesetről neje távira­tilag értesítette a boldogult nőtestvérét özv. Lé­derer Lajosué Léderer Amália úrnőt azzal, hogy a boldogult holttestét végrendeleti intézkedése folytán Németországba keli szállítani, ahol krema­tóriumban hamvasztják el. Léderer Ede 70 évet élt s halála lesújtó hire szülővárosában, amely­nek reneszánszában hervadhatatlan igaz érdemei vannak, híradásunk alapjan bizonyára élénk rész­vétet kelt. Áldás és béke hamvaira! Tűz. Szombaton virradóra a Munkácsy Mihály-utcában özv. Mayer Istvánná tulajdonát képező ház kis melléképületének tetőzetén tűz ütött ki, mely a tetőt teljesen elhamvasztotta, A padláson, a melléképületben lakó szegény asszonynak egész ruhakészlete is elhamvadt. A tűz keletkezésének okát még nem derítették ki. Harakiri. Marsi István csaba- erzsébethelyi lakos Máv. vasúti fékező évek óta rendkívül so­kat szenvedett a gyomorbetegségével, ugyannyira, hogy az elmúlt évben már a vasúti szolgálatot is kénytelen volt abbahagyni. Fájdalmai azonban nem szűntek, pedig egyik orvosságot a másik után szedte, ezért aztán rettenetes tettre hatá­rozta el magát a szegény ember. Folyó hó 21-én éjjel, amikor felesége és gyermekei nyugalomra tértek, a borotvájával keresztben és hosszában fölvágta a hasát. A szerencsétlen ember kínjában iszonyúan elkezdett kiabálni, mire felesége és gyermekei fölébredtek. Az asszony azonnal or­vosért futott, még a rendőrséget is értesítette. A hatóság emberei Murzsi Istvánt nyomban beszál­lították a közkórházba, hol gondos kezelésbe v ették. Remélhető, hogy életben marad, mivel a borotva sem a beleket, sem a nemesebb részeket nem érte. Öngyilkos diák. Folyó hó I9-én tragikus módon vetett végett életének egy 18 éves diák, Schejfer József mezőberényi polgári iskolai ta­nuló. A vonat elé vetette magát, mely úgyszól­ván a fölismerhetetlenségig összeróna olta. A fia­tal gyerek-ember erősebb természetű gyermek- csínyt követett el; nagyon félt, hogy turpissága kitudódik s a büntetéstől való félelem miatt kö­vette el végzetes tettét. Meghívó. a Gyulai Korcsolyázó Egyesület folyó évi március hó 14-én délután 4 óra­kor, a Korcsolya-pavillon termében tartja rendes közgyűlését, ezt megelőzőleg d. u. fél 4 órakor pedig választmányi ülést tart, melyre az Egyesület tagjait és a rész­jegyek tulajdonosait tisztelettel meghívom. Gyula, 1915. évi február hó 21-én. Nagy Jenő s. k. alelnök. Megjegyzés. A közgyűlésen való rész­vételhez a tagsági jegy vagy a részjegy felmutatása szükséges. 40 1—2 Közgazdaság. Az I. Gyulavárosi Takarékpénztár f. hó 21-én délelőtt 10 órakor tartotta meg dr. Z'óldy János elnöklete mellett 42-ik évi rendes közgyű­lését, melyen 42 részvényes jelent meg 337 rész­vény képviseletében. Elnök a megjelent részvé­nyeseket szívélyesen üdvözölve, röviden vázolva a háborús állapot súlyos közgazdasági kihatásait, konstatálja, hogy az I. Gyulavárosi Takarékpénz­tár e nehéz időkben fényesen megfelelt minden jogosult várakozásnak, ami megnyugvással tölt­heti el a részvényeseket az intézet jövőjére nézve. Megállapítja, hogy a közgyűlés ideje és tárgyso­rozata alapszabályszerii módon és időben lett közhírré téve, hogy a részvényesek határozatké­pes számban jelentek meg, ennek folytán a köz­gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A jegyzőkönyv vezetésére Dr. Jantsovits Emil, annak hitelesíté­sére Reisner Ede és Doba.y Ferenc részvényese­ket kéri fel. Dr. Follmann János felolvasta az igazgatósági jelentést. Dr. Z'óldy Géza, a két igaz- gazgatósági tagnak lemondását, tekintettel a há­borús állapotra, nem fogadja el. Dr. Follmann János ellenkezőleg, éppen a háborúval járó na­gyobb felelősségre való tekintettel, de különösen azért, mert a két hadbavonult főtisztviselő mun­kaköre nagyrészt az igazgatóságra hárul, mindkét munkaképtelen igazgatósági tag lemondásának elfogadása mellett érvel. Elnök, mint orvos, Schmidt József lemondásának elfogadását ha­laszthatatlannak minősiti. Dr. Lovich Ödön a közgyűlésnek néhány percre való felfüggesztését indítványozza, hogy a kérdést részletesebben meg­beszélni lehessen. Elnök 10 perc múlva újra meg­nyitván a közgyűlést, miután közben hire ment, hogy Kohlmann Ferenc hajlandó lemondását visszavonni, felszólítja őt, hogy nyilatkozzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom