Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-26 / 52. szám

6 Békés 1915. december 25 cigaretta, gróf Széchényi Antalné gyulai Vörös kereszt kórház beteg katonáinak karácsonyfájára 100 koronát és Széchényi Ilona grófnő az általa rajzolt levelezőlapok árát 50 K küldött ugyancsak a beteg katonák karácsonyfájára, Góg Ferencné 2 K, Moldovány Jánosné 5 K, Péchy Józsefné 6 K, Dubányi Jánosné 3 K. A Gyulai Vöröskereszt Egylet javára dec 19-án rendezett zene-estély bevétele 661 korona, kiadása 344 korona volt. A jótékony célra ma­radt 317 korona. Felülfizettek Weisz Mór 25 K, dr. Lovich Ödön 10 K, Reisner Ede 10 K, Dobay János 10 K, dr. Bucskó Koriolán 6 K, Kocsis László 4 K-át. Nem lesz újévi ajándék. A háború tisztitó tüze sok kiirthatlannak tartott kinövést söpört el már eddig is a társadalom utjából. így a gyulai keres­kedőknek az egész évben legkellemetlenebb és legzaklatottabb napját: az ujesztendőt is elvisel­hetővé, nyugodttá változtatta. A múlt ismeretlen világából maradt kereskedőinkre az újévi ajándék osztogatásának szokása, ami eleinte bizonyára szerény keretek között mozgott, de a kultúra fejlődésével mindinkább elfajult s az ebben is kifejlődött verseny mind drágább és költsé­gesebb tárgyakkal elégítette ki az ajándékéhes vevőket, de a tetemes anyagi áldozatok da­cára sem voltak képesek kereskedőink a fel­csigázott igényeket megelégedésre kielégíteni. Az ajándékok révén — miután utóbb már azok­ban válogatni is szokásba jött — több elégedettlen- kedőt és haragost szereztek maguknak, mint ba­rátot. A kereskedők mindnyájan érezték ennek a helyzetnek tarthatatlanságát, némelyek úgy véde­keztek a b. u. é. k. ostromállapot mérgelődéstől, hogy üzletüket újév napján zárva tartották. És csak most egy éve a háború alatt sikerült ezt a kérdést szolidáris egyöntetűséggel megoldaniok. Az idén is, mint a múlt évben arra a humánus és hazafias álláspontra helyezkednek kereskf döink, hogy újévi ajándékot senkinek sem adnak, hanem az e címen megtakarított összegeket a hadban elesettek özvegyei és érvái javára létesített alap­nak adományozzák. A begyülő adományokat la­punkban nyugtázni fogjuk. Symphonikus hangverseny. A cs. és kir. 11 gyalogezred zenekara e hó 18-án, szombaton este a Király Mozgószinházban a Vörös-Kereszt rende­zésében és javára symphonikus hangversenyt adott nagyszerű műsorral és programmal. A 8 órakor kezdődő műsor első számául Mozart g moll nagy symphoniáját hallottuk. A nagy stylü zene minden részében tökéletes technikával és színezés­sel jelent meg a zenekar összevágó hangszerein, melyek csodálatos szépséggel csengtek össze a symphonia minden taktusában, minden sajátságá­ban és a kőlömböző részek külömböző jellegében. Utánna két kiváló és nagyhírű cseh zeneköltő müvr következett. Fibich »Este« cimü életképét hangula­tosságáért és azokért a művészi piánókért,melyekben a zenekar különlegesen tökéletest nyújt, a közön- sáfi viharos tapssal jutalmazta Dvorák »Farsang« cimü nyitányán k erőteljes zenéje szintén tetszett. Szünet után a zenekar egyik tagja Tschaikovszky P. D dur hegedű konzertjét játszotta el a ze­nekar kísérete mellett. Fáradhatlan és bámulatos technikája és játékának művészies tökéletessége olyan viharos ovációkat váltott ki a közönségnél, hogy háromszor ismételtettek a művésszel, a ki­nek mindannyiszor volt uj és uj száma, amit elő­adott mindannyiszor a tetszés tüntető jelei között. A műsort Liszt egyvelege zárta be, úgy azon­ban, hogy a közönség alig akart távozni a teremből, folyton tapsolt és még tovább is hallgatta volna a gvönyörü zenét. Elsnic J. karmester valóban nagy munkát végzett s amint a tehetségéhez, lelkiismeretes alaposságához és tudásához illik, az eredmény absolut szép és tökéletes volt. Hálás köszönettel tartozunk Rziha ezredparancsnok szives előzékenységének és kulturális érzékének, valamint a vöröskeresztnek, hogy ilyen remek élvezetre ad alkalmat közön­ségünknek. Reméljük és hiszük, hogy ebben máskor is lesz részünk, hiszen olyan ritka az alkalom, hogy a mostanában hallott két hang­verseny színvonalán morgó zenét hallhassunk. A rendezés munkájának érdeme Dr. Lovich Ödönné, de segített abban Dobay János is — a ki most az ünnepek miatt nagyon el van foglalva és igy talán nem veszi észre, hogy tulajdon lap­jában egyszer n ár az ő szívességét intelligenciá ját, hozzáértését, körültekintő tapintatát, gavallér úri voltát is elismerjük, mellyel városunk minden társadalmi rétegének nélkülözhetetlen ténye­zője lett. Végül meg kell említeni Kalocsa István áldozatkészségét, aki a Királymozgó helyiségét kivilágítva és befütve díjtalanul engedte át a jó­tékony cél szolgálatára. Uj állatorvos. Bokor Ernő földink, Weisz Ede gyulai kereskedő fia szerdán síken el letette a budapesti állatorvosi főiskolán az utolsó szigor­latot s ezzel az állatorvosi oklevelet megsze­rezte. Bokor Ernő a háború eleje óta harctéri szolgálatot teljesít és csak szigorlatának letétele végett kapott rövid szabadságot. Panaszok a Hajósér vize miatt. Éppen a múlt héten számoltunk be azokról a károkról és veszedelmekről, amiknek a kiszáradt Körösmeder és Hajósér-menti házak tulajdosai voltak és van­nak kitéve. Az abnormálisán esős évek alatt a talajvíz a holt ágakban annyira előtört, hogy a mederbe épült házak lakóit, mint az ürgét kiön­tötte. A háztulajdonosok egyre ostromolják a pol­gármestert különféle tervekkel, mikép lehetne őket a csapástól megmenteni. Mindegyikük a viz elve­zetését vagy gátak emelését hozza javaslatba, amitől a bajok megszüntetését reméli. A tavasz- szal a város már jelentékeny költséggel megpró­bálkozott a viznek szivattyúzás utján való eltávo­lításával, de sikertelenül, mert bebizonyult, hogy nem összegyülemlett, hanem a talajból felfakadó vízzel van dolgunk, amitől nem lehet megszaba­dulnunk, mig az egész város csatornázva nem lesz. A Billitz-fele telek átvételére vonatkozólag Gyula város és a gyulavidéki helyiérdekű vasút között ludvelevőleg olyan megállapodás jött létre, hogy a vasút a telket ingyen átengedi a város tulajdonába, minek ellenében a város a Kossuth- téren építendő állomás részére szükséges telket díjtalanul tartozik adni. Az erre vonatkozó szer­ződés a héten aláíratott és az átjáró udvart a város legközelebbi időben megfelelően rendezni fogja. Tervbe van véve, hogy ott a város a vas­úttal közösen uj, szélesebb hidat épit a mostani helyett, hogy a kocsiközlekedésnek is megnyitta- sék az utca. De mikor kerül a sor a nagyon szükséges Ivossuth-téri állomás felépítésére ? A tél kalendáriumi beköszöntőjére az idő is újra hidegebbre fordult. Néhány nap óta szüne­tel a csapadék is, de az eső felhők most is Damok- les kardjaként lebegnek fölöttünk. A légsulymérő is alacsonyabban áll, de ha már elkerülhetlen a csapadék, kívánatosabb volna ha az eső -helyett hóalakjában nyilatkoznék meg. Természetesen ál­landó jelleggel, nehogy ujabbi esős idő árviz- veszedelmet zúdítson reánk. A Körözsök vízál­lása, noha most már apadás észlelhető, állan­dóan magas és a vizszabályozó társulatokat őrkö­désre s elővigyázatra kényszeríti. Csajthay Miklós halála. Hosszú hónapokon ke­resztül itt sínylődött küzdve nehéz betegségével, a szanatóriumunkban s itt érte a megváltás, a halál. A harctérre került, mint önként jelentkezett tüzérönkéntes, a hazáért küzdeni, vagy ha kell, meghalni; de vágya nem teljesedhetett. A lap­pangó betegség orozva megtámadta s ágyhoz sze­gezte Csak 19 éves volt. Egyik legnagyobb napi­lapunk a Budapesti Hírlap felelős szerkesztőjének Csajthay Ferencnek volt fia. Az aggódó, s mélyen sújtott szülők többször meglátogatták hervadó reménységüket a Szanatóriumban, honnan min­dig kevesebb-kevesebb reménnyel tértek haza. A majdnem egy évig tartó betegség folyó hó 20-án véget ért. A nagy jövőre s szép reményekre jo­gosító ifjú katona kiszenvedett. A fájdalomtól sújtott szülők kedves gyermekük holt-tetemét haza szállították a fővárosba, hol nagy részvét mellett tették örök nyugalma helyére. Áldás és béke poraira. Meghalt a kis Eisele. Érdekes, tipikus alak költözött el az élők sorából a hét elején, a kis Eisele egyéniségében, Évtizedeken át volt a Jó­zsefvárosi résznek rendszerint legtöbb szavazatot nyert választott képviselője, ő volt a képviselő» testületi közgyűlésnek legmérgesebb, legtempera- mentumosabb tagja, a beszédek közbeszólója, s a tanácskozások megzavarója, úgy hogy ritka köz­gyűlés folyt le, amelyen elnöki rendreutasítások­ban ne részesült volna. De azért nem haragudott rá senki, mert voltaképen jóindulatú ember volt, otthoni körben és a városházán kívül légynek sem ártó, ártatlan, jámbor ember, csupán a vá­rosházi terem zöld posztója volt rá csodásán meg- vaditó hatással. Politikai pártállását illetőleg a jámbor lélek mindig az ellenzék legszélsőbb frak­ciójához tartozott. Ezzel azonban ellentétben a legósdibb nézeteknek hódolt, nevezetesen suba alatt ö volt a leghevesebb oppoziciója a József­városi magyarositási törekvésnek. Ez ugyan nem szokatlan jelenség, például a budai svábokról is köztudomású, hogy függetlenségi pártállásuk mel­lett a német nyelv legszívósabb hívei maradnak. Az utolsóelőtti cikluson betegsége miatt nem vál­lalt már képviselői tisztet, hónapok óta már ágy­hoz volt szegezve és most 82 esztendős korában végelgyengülésben halt meg. Nyugodjék békében! A József főherceg laktanya elavult meny- nyezetének átépítési módozatait tárgyaló vegyes bizottság, mint jelentettük, a szükséges költségre a honvédelmi minisztériumot kérte fel, miután a városnak ilyen rendkívüli kiadásra fedezete nin­csen. A miniszter most azt válaszolja a felterjesz­tésre, hogy nem hajlandó a költségeket viselni, sem előlegezni, mivel az épület a város tulaj­donát képezi s annak fenntartásáról a városnak kell göudoskodnia. A vármegye alispánja azzal adta ki a városnek a miniszteri leiratot, hogy a költségekről jó előre gondoskodjék. Halálozás. Mint részvéttel értesülünk és bizonyára részvétet fog kelteni, Deutsch Mór aradi lakos folyó hó 19-én 73 éves korában meghalt. A boldogult a múlt évszázad második félében évtizedeken át városunk közbecsülésben álló tekintélyes polgára, a közéletnek bajnoka volt, aki a halálban őt néhány évvel meg­előzött hitvesével a közjótékonyság terén önzetlen élénk tevékenységet fejtett ki. ő volt Gyula vá­rosában sorrend szerint az utolsó bérlő, abban az időben, amikor az italmérés és vásártartó ura­dalmi jogot képezett. A regale bérlet egyáltalán nem tartozott a népszerű foglalkozások közé, de Deutsch Mór olyan egyhén, olyan türelmesen ke­zelte, hogy a »kurtásoknak« nevezett titkos ital­mérők nem éppen kis táborában sem voltak ellen­ségei. Amidőn a város a regálét a Wenckheim grófi családtól megvásárolta, amely vásárlást pár év múlva a város nagy anyagi kárára a regálék megszüntetése követett, — Deutsch elköltözött Aradra hol, mint a halála alkalmából az aradi lapokban megjelent meleghangú nekroló­gokból olyassuk, szintén megérdemelt köztisztele­tet vívott ki magának. Az utóbbi években, külö­nösen özvegysége óta, magas kora s betegsége miatt megszüntette üzletét és teljes visszavonult- ságban élte le utolsó napjait. Áldás és béke ham­vaira ! Hősi halál. A csabai társadalomnak egyik kiváló tehetségű tagja dr. Molnár János ügyvéd, tartalékos hadnagy, az olasz harctéren hősi halált halt. Dr. Molnár János mindjárt a háború kez­detén ment a harctérre. Kétszer került haza mint sebesült. Legutóbb az olasz harctérre került, ahol egy olasz gránát kioltotta nemes életét. Fiatal feleséget és két apró gyermeket hagyott hátra a hős katona. Jótékouycélu kabaré. A Gyulii Józsefszana- tórium a tüdőbeteg katonák javára f. hó 26-án délután 4 órakor kabarét rendez. Belépődíj nincs. Adományokat köszönettel fogad a rendezőség. (Minden külön értesítés helyett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom