Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
4 Békés 1915. december 25. minden védekezés, küzdelem 1 Válnom, búcsúznom kell tehát a tekintetes törvényhatósági bizottságtól és kedves tiszttársaim- tói — ettől a páratlanul álló, kiváló példás tisztikartól, válnom, búcsúznom kell az ón szeretett Bókósvármegyómtől, amely most hála legyen a Mindenhatónak a szó teljes értelmében megfelel nevének, vagyis : béke honol felette, adja az ég, hogy ez igy is maradjon, mert a béke nyomában áldás fakad, és ezt kívánjuk mindannyian vármegyénknek. A nagy költő és bölcsész, a szív és lélek klaszikus tanulmányozója: Hugó Viktor azt mondja: hogy az „összes fájdalmak között, a legsajgóbb a válás fájdalma 1“ A válás azoktól, akiket tisztelünk, becsülünk, akiket szeretünk! Ilyenkor lelkünk megráz- kodik, összeszorul a szív,— a legnemesebb érzelmek mozgásba jönnek keblünkben. — Én ezt a fájdalmat, szivem, lelkem mélyéig meghatva megrendülve még hatványozottabb mértékben érzem, mert midőn pár évvel ezelőtt azon szerencsében részesültem, hogy Bókósvármegye főispáni szókét elfoglalhattam, jelentette ez nálam a férfiúi ambíciónak a közéletben való kielégítését, jelentette életem leghőbb vágyának teljesülését, jelentette életem hosszas, nehéz, ádáz harcai és küzdelmei után életemnek szatisfaktió- ját, kárpótlását, ezen kárpótlást a tekintetes törvényhatósági bizottságnak irántam tanúsított jósága, kegyes elnézése, szenvedéseimnek ez a valóságos Veronika kendője, még fokozta, illetve a kárpótlást teljessé tette. És igy az ón válásom, az én bucsuzá- som, reám nézve rendkívül fájdalmas. De az Ur akarata előtt vallásos megadással meg kell hajolnom. Ismét Horatiusnak nehéz helyzetben balsorsban, a férfiúnak adott tanácsát kívánom: »Aequam memento rebus in arduis servare mentem !“ Engedjék meg kérem, hogy ez alkalommal legbensőbb forró hálámat fejezzem ki a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak, amely hálám elfog kísérni síromig,— mint a magyar népköltészet kifejezi: „koporsóm bezártáig.“ Továbbá tisztelettel kérem a tekintetes Bizottságot, kegyeskedjék emlékemet emberi gyarlóságaim iránt elnézéssel szívesen megőrizni. Azzal a hü kívánságommal búcsúzom a tekintetes törvényhatósági bizottságtól, hogy adjon a magyarok Istene hazánknak, s a most dúló háborúban fényes győzelmet — és azután egy áldásos bókét, úgy a nemzetközi vonatkozásban, mint az országnak benső viszonyaiban. Bucsuszózatomat pedig imaszerüen azzal végzem, amivel főispáni beköszöntőmet befejeztem: Isten áldása legyen a hármas bércek és a négyes folyamok között elterülő imádott hazánkon. Isten áldása legyen Bókósvármegyón és Isten áldása legyen a vármegye minden lakosán ! A főispánnak meleg közvetlenséggel előadott igaz szívből jövő, s mindenkit nagyon megindító klaszikus szép búcsúszavait a törvényhatósági bizottság mély csendben és meg- illetődéssel hallgatta végig és befejezésekor hosszantartó lelkes éljenzéssel és zugó tap- sdkkal fejezte ki a távozó főispán iránt érzett szeretetót és nagyrabecsülését. A törvényhatósági bizottság nevében ezután dr. Szeberényi Zs. Lajos megyebizottsági tag szólalt fel, aki fájdalommal vette tudomásul a főispánnak azt az elhatározását, hogy megrendült egészségi állapotára tekintettel távozik a főispáni székből, amelyben főispáni működése alatt a legteljesebb jó akarattal és igazságszeretettel kormányozta a vármegyét .— és kerülve a fényt és pompát, — legfőbb törekvése az volt, hogy a vármegyében a béke, egyetértés és szeretet honoljon. Ily szempontok által vezetett eredményes munkásság után fájó szívvel búcsúzik a díszes állásából nemes érzülettel távozó főispántól, akit a vármegye polgárainak hálája és köszöneté kisér az általa óhajtott nyugalomba. Szívből kívánta neki, hogy uj otthonában igazán és még sokáig élvezhesse a bé- kessóges pihenésnek megelégedést nyújtó melegét és teljes erőben érje meg a győzelmes békének mindnyájunk által hőn óhajtott ragyogó napját. A törvényhatósági bizottság Szeberényi Zs. Lajos szép beszédével való teljes együtt érzésének lelkes éljenzéssel adott őszinte kifejezést. A közgyűlés különben igen gyengén volt látogatva, mindössze 60-an lehettek jelen az ülésen a tisztviselőkkel és a gyulaiakkal együtt. Ennek oka a rendkívüli rossz közlekedési viszonyok, valamint az a körülmény, hogy a közgyűlés tárgysorozatán egyáltalában nem szerepeltek olyan ügyek, amelyek nagyobb érdeklődést kelthettek volna. így történt azután, hogy a közgyűlés lefolyása is olyan csendben és gyorsan történt — hogy arra alig van példa a rendes közgyűlések történetében. Egyetlen egy tárgynál volt csak felszólalás és pedig: Kovács Márton ujkigyósi plébános szólalt fel az ujkigyósi kántortanitó helyettesítésével felmerült költségek megtérítése tárgyában előterjesztett határozati javaslat ellen, amelyet érvelése folytán a közgyűlés nem is fogadott el, hanem a község határozatát hagyta jóvá- A többi ügyekben kivétel nélkül, az előterjesztett javaslatok értelmében történt határozathozatal. Külön felemlitendőnek tartjuk a törvényhatóságnak azt az elhatározását, hogy az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával igényelhető fuvardijak tárgyában a belügyminiszter által kívánt szabályrendelet megalkotását feleslegnek mondotta ki, mert az uj törvény szerint a választók mindenütt a községben szavazhatnak és igy indokolatlannak tartja a közgyűlés, hogy még a község külterületén lakók is, legfontosabb állampolgári joguk gyakorlásából kifolyólag fuvardíjat kapjanak és mert a vármegye választó közönsége elég jó módú ahhoz, hogy a maga költségén menjen el a szavazó urnához. Úgy a fő, mint a póttárgysorozatba felvett elég tekintélyes számú ügyek délelőtt 1.1 órakor már mind elintéztettek, úgyhogy elnöklő főispán a rendes közgyűlést, miután a hitelesitő közgyűlést másnap délelőtt 10 órára kitűzte és a bizottsági tagoknak boldog uj évet kívánt, az említett időben a közgyűlést már be is rekesztette. A közgyűlési ügyek elintézését az alábbiakban ismertetjük : Az első tárgyként előterjesztett alispáni jelentéshez senki sem szólt hozzá s annak kapcsán tudomásul vétetett, hogy a katonák karácsonyi ajándékára az alispán 500 koronát utalványozott, továbbb ifj. Haviár Dániel tb. szolgabirónak hősi halála felett érzett részvétét jegyzőkönyvében örökítette meg a közgyűlés és a mélyen sújtott atyának és a feleségének részvétét nyilvánította. Őfelségének köszönetét a tisztviselőknek a háború alatt kifejtett rendkívüli munkásságért, a törvényhatóság hálás örömmel és abban a hitben vette tudomásul, hogy a királyi elismerés csak újabb ösztönzésül fog szolgálni a tekintetben, hogy a tisztviselők e nagy időkben az eddigihez hasonló ügybuzgósággal kifejtendő munkásságukkal fognak hozzájárnlni a nagy küzdelem sikeres kimeneteléhez. A közigazgatási bizottságból kilépő öt tag helyének betöltésére megtartott választás eredménye szerint a régi tagok, tehát Dombi Lajos. Haraszti Sándor, Varságh Béla, dr. Török Gábor és Morvái Mihály lettek megválasztva. Összesen 51-en szavaztak, egy-egy szavazatot kaptak Reck Géza és Szabó János is. Abaujtornavármegye köriratát, amelyben a nyugdíjas tisztviselőknek szolgálattótelre leendő kötelező behívását kérte, a törvényhatóság tudomásul vette, mert Bókésvármegyében levő nyugdíjas tisztviselők mind munkaképtelenség miatt lettek nyugdíjazva. Ugyancsak tudomásul vette a közgyűlés Brassóvármegye köriratát, amelyben azt kérte hogy a tisztviselők nyugdijába a háborús év kétszeresen számittassók. Ez a kérelem még nem időszerű. Mártinovics Ignác és társai vértanuknak Budapesten emelendő síremlékére a vármegye 200 koronát szavazott meg. Támogatta a közgyűlés Miskolc városának a háborúban elesettek, elhaltak, valamint a rokkantak elhelyezése és ellátása tárgyában kelt, valamint Háromszékvármegyónek azt a köriratát, melyben kórteatörvónyhozást, hogy a háború alatt az országból megszökött egyének vagyona elkoboztassók. Szeged városának a csecsemők védelme tárgyában kelt körirata tudomásul vétetett, mert ezt a fontos kérdést ahhoz értő szak- egyesület viszi kedvező megoldás elé. Major István árvaszóki irodatisztet és Puskás János szeghalmi utbiztost a törvényhatóság nyugdíjazta. Előbbi 3243 nyugdijat és 680 kor. lakbér-nyugdijat, utóbbi 952 kor. nyugdijat és 240 kor. lakbér-nyugdijat kap. Galli Gyula volt békéscsabai jegyző özvegye részére 1380 kor. nyugdijat és 600 K gyermeknevelési járulékot állapított meg a közgyűlés. A vármegye tulajdonát képező öcsödi hídon gyakorolt vámszedósi jog bérlője, tekintettel a háborús állapot okozta jövedelem csökkenésére, 1000koronabórelengedóst kapott. Néhai Domokos Gábor békési volt segédjegyző özvegye a jelenlegi szabályrendelet szerint özvegyi ellátást nem kaphat, ha azonban az uj szabályrendelet életbe lép, tekintve, hogy az visszaható erővel lesz felruházva, kérelme újabb tárgyalás alá fog kerülni. Haty Károly volt mezőberónyi jegyző özvegye 200 korona segélyt kapott a jegyzői nyudij alapból. A vármegyei utkaparók, az általuk kórt beszerzési előleget nem kapták meg, hanem annyi drágasági segélyben fognak részesülni, mint az állami utkaparók. Az utbiztosok pedig olyan útiköltséget többletet kapnak, mint az állami utmesterek. Gyulavári község az ellene indított sommás perben felmerült költségeket a község magára vállalta. Az ez ellen beadott felebbezóst a közgyűlés elutasította. Mancsu Aurél kétegyházi jegyző részére a község 600 kor. lakásbórt szavazott meg. Ezt a határozatot beadott felebbezés folytán a közgyűlés feloldotta és uj határozathozatalát rendelte el, mert Mancsu a kérdéses ügy tárgyalásában részt vett. Az endrődi cigányvároson kórt kút létesítésének megadása tárgyában hozott községi határozat feloldatott, Zelinka János apátplóbá- nos felebbezóse folytán uj határozathozatala rendeltetett el. Gyulavárosárak burkolási és hordójelző hivatali szabályrendelete, valamint a többi, összesen hót ügyében hozott határozatai jóváhagyattak.
