Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-19 / 51. szám

4 4 Békés 1915. december 19. sok esőzés miatt járhatatlanok, A törvény­hatósági utak fenntartására a vasúti állomá­sok mellett bérelt rakterületeken 1272 köb­méter kavics van raktározva, amelyből azon­ban, a többször említett okok miatt, az utakra eddig mindössze 364 köbméter lett kifuvarozva. Bejelentette a főnök, hogy újabban a fa ke­rékvetőket rendszeresen lopkodják. Nemrégen az orosházi járásban tetten ért egyén kocsi­ján már 10 drb kerókvetőt találtak. Sárossy Gyula árv. elnök bejelentette, hogy az árvaszéknél a múlt hónap folyamán nem történt semmi említésre méltó. Előadták továbbá hogy a segéd és kezelőszemélyzet működése kifogástalan. Dr. Konrád Ernő kir. ügyész által beter­jesztett jelentésből kitünőleg a gyulai kir. központi fogházban a hó végén 110 egyén volt letartóztatásban és pedig 102 férfi és 8 nő. Jogszerűen elítéltetett közülök 104, feleb- bezett 1, vizsgálati fogoly 5. Egészségi állapot kielégítő, a hó végén 4 volt a beteglétszám. Élelmezés terén panasz nem merült fel, úgy szintén fegyelmi eset sem fordult elő. A rabok­nak mezei munkával történt foglalkoztatásá­ból befolyt 1053 kor. az állam, mig 254 ko­rona az illető munkások javára. Több tárgy nem lévén, elnöklő főispán bizottság tagjainak boldog uj évet kívánt és az ülést bezárta. A közigazgatási bizottság teljes ülése ez­zel — 11 órakor délelőtt — véget ért. Nyom­ban utána az árvaügyi felebbviteli küldött­ség ülésezett és Sárossy Gyula árv. elnök elő­adása alapján 7 felebbezett ügyben hatá­rozott. Egyéb albizottsági ülés nem volt. Hirek. Karácsony előtt. A földi rövid élet kicsiny örömének egyedüli záloga, a nagy mindenséget átfogó s átformáló szeretet meleg tüzének örök szimbóluma szent karácsony nagy ünnepe milliók remény-sóhaja száll feléd. A vérben gázoló emberek, a magokrahagyott siró asszonyok, a szeplőtelen árvák sóhaja. Megszületik-e ez irdatlan khaosz, a világ vajúdásának, milliók életének megváltója ? Vége szakad-e a sötét gyásznak, a mérhetlen szenvedésnek, a poklok poklának ? Vagy tovább dőzsöl, tovább üli orgiáját, a fékevesztett őrjöngő kaszás ? Szent Karácsony ! Máskor meleget, éltetadó hitet, mindent megbocsájtó és megértő izzó szeretetet hoztál. Baráttá formáltad az ellen­séget, megbocsájtóvá a megbántottat, bűnbánóvá a bűnöst, emberré az embert. Most nem oszlik a gyűlölet; átláthatlan viharfelhők veszik körül a lelkeket, olyan fekete sötétségek, melyeken át egy villanó szikra világa se villan. Hideg van. Der­mesztő hideg. Megfagytak a szivek, megbénultak a lelkek. Tudjuk, hogy jön, hogy közéig a nagy nap, a szent este, de nem érezzük, nem tudjuk oly igazán érezni a melegét, mint máskor, mint mások, mint azok a pásztorok, kiknek a menyből leszállt angyal hirdette: »örvendjetek megszületett« Oh, ha az eljövendő szent estén újra leszállna az angyal, kezében az olajággal s hirdetné : »Emberek vagytok . . . örvendjetek, mert megszületett. . . Hozsánna neki!« Utóállitás. A folyó december 20-ik napjára kitűzött utóállitás szintén elmarad, mert ebben az időben a vármegyében a népfölkelő bemutató­szemle bizottságok működnek. A vármegye alispánja egyben a jövő évi január és február hónapokra az utóállitások határidejét az említett Hónapok 5-ik napjára tűzte ki. Harctéri katonáink áldozatkészsége. A keleti hadszíntéren működő m. kir, 302-ik honvédgyalog­ezredben, mely nem egy ízben tűnt ki hősies viselkedésével s az általános sikerekben nagy része van ; az ezred hős és fenkölt gondolkozásu parancsnoka Mierka Alfréd ezredes, november hó első napjaiban akciót indított, mely a háborúban elesett legénységi állományú egyének özvegyeinek és árváinak segélyezési alapját volt hivatva gyarapítani. E nemes célt az ezred tisztikara, is magáévá tette s lelkesen karolta fel, ezzel is megmutatván, hogy életükön és vérükön kívül, még utolsó fillérjeikkel is készek szolgálatára lenni hazájuknak és a nagy ügynek. A szinte példátlan lelkesedéssel megindult gyűjtés, alig 4—5 nap alatt nem kevesebb, mint 7333 korona pp fillért eredményezett az ezredben és juttatott az özvegyek és árváknak. Követendő példa gyanánt kiemeljük, hogy az ezred 409-ik zászlóaljának gyűjtési eredménye a következő volt: Zászlóalj törzs és géopuska osztag 550 korona, I-ső század Balogh Zoltán főhadnagy 187D70 korona, Il-ik század Horváth József főhadnagy 600-40 korona, III-ik század Markuleszku Dénes hadnagy 850 10 korona, összesen 3872-20 korona. Ez a valóban fényes eredmény arra indította az ezredparancs- nokságot, bogy az épen actuális III-ik magyar hadikölcsön érdekében is hasonló mozgalmat indítson amelynek keresztülvitelével Balogh Zoltán főhadnagy bízatott meg. Ennek eredménye, ugyan­csak a fenti zászlóaljnál, melynek parancsnoka Petrán Sándor, szegedi 5-ik honvédgyalogezredbeli százados, néhány nap alatt összesen 33000 korona kölcsönjegyzés lett. Azt hiszük nem szükséges ezen számokhoz kommentárt fűzni s csupán csak azt tartjuk érdemesnek megemlíteni, bog egyetlen ember nem akadt az egész 409 ik zászlóaljban aki nem tette volna magáévá az ügyet s hogy úgy az ezred, mint a zászlóalj legénységének nagy- része a m. kir. gyulai 2-ik honvédgyalogezredhez tartozik tehát békés- és aradmegyei. Kitüntetés vaskerészttel. Derék békésmegyei fiaink, akik a veszélyben álló haza hivó szózatára lelkesedéssel állottak elő, hogy hazafias köteles­ségeiket a harcmezőn is teljesítsék, már több Ízben tanúbizonyságát adták annak, hogy vitézül megállják helyűket a vértől ázott csatatereken is. Ezek sorában bizonyára az elsők közé sorolhatjuk Dr. Hódy János gyulavárii orvosnak fiát, Hódy János tartalékos hadnagyot, az 5L. cs. és kir. gyalogezred Y. tábori zászlóaljának adjutánsát, aki a világháború elejétől kezdve a harc mezején szolgálja hazáját és királyát és akit vitéz tény­kedéseiért 1914. októberében első osztályú nagy ezüst vitézségi éremmel, 1915. augusztusában a Signum Laudissal, 1915. október 12-én pedig hadtestparancsnoki dicsérettel tüntetett ki a had­vezetőség. Ehhez a már magábanvéve is ritka eredményhez most újabb, szép kitüntetés járult. Baranovicsi mellett seregeinkkel együtt operáló német hadsereg parancsnokló tábornoka uralkodója nevében II. osztályú vaskereszttel tüntette őt ki vitéz magatartásáért. E kitüntetés eredete az ez évi október 20—22-iki harcok idejére nyúlik vissza, amikor Hódy hadnagy »fáradhatatlan tevékenysége« állította helyre az összeköttetést az ott harcoló osztrák-magyar és német csapatok között és »főleg az ő közreműködésének köszönhető, hogy a már második harcvonalban harcoló csapatok a német és magyar honvédzászlóaljak megérkezéséig helyt állottak és ennek folytán az oroszokat a legszélsőbb állások elé is visszavetették.« Még nagyobbra értékeli ezt a kitüntetést az a körülmény, hogy Hódy hadnagy, aki különben ezredének első, vas- keresztes tartalékos tisztje, e kitüntetést közvet­lenül a német parancsnokságtól kapta meg. Amidőn örömmel regisztráljuk, a szép és jól megérdemelt kitüntetés hírét, a magunk részéről további szerencsekivánatainkat fejezzük ki a vitéz hadnagynak, akire különben főgimnáziumunk is büszkeséggel mutat reá mint aki az intézetnek 7 éven át tanítványa volt és annak első évi érett­ségizői közé tartozott. Kitüntetett gyulai rendőr. A gyulai rendőr­legénység egyik leghasználhatóbb tagja Karácsony János, aki a 2. honvéd huszárezred géppuska osz­tagában küzd hosszú idő óta az oroszok elleni nemcsak itthon, hanem a harctéren is derekasan állja meg a helyét. Bátor és vitéz magatartásáért a hadsereg főparancsnokság a nagy ezüst vitéz­ségi éremmel tüntette ki. Az érmet december 5- ikén tűzték ünnepélyes beszéd kíséretében a de­rék katona mellére. A József főherceg laktanya használható. Még szeptember hóban arra a kellemetlen felfe­dezésre bukkant a város, hogy a tulajdonát ké­pező József főherceg laktanya alig negyedszáza­dos épületében komoly veszedelemmel fenyegető bajok vannak. Az emeletet tartó mennyezet fa­gerendáinak nagyrésze elkorhadt és a plafonok beszakadásától lehet tartani. A próbafúrások tény­leg a szerkezet alapos meggyengülését igazolták, mire óvatosságból az ott elszállásolt 11. gv. ez­redet rögtön kilakoltatták. — A hibás gerendázat kicserélésére vonatkozólag katonai és polgári ve­gyesbizottság már tárgyalást is folytatott és az építés költségvetését már el is készítették. Csu­pán a költségeknek ki által és honnan való fe­dezése maradt megoldatlan problémának. — Az építés halaszthatatlanul sürgős voltára tekintettel — a város a katonai kincstárt kérte fel a költ­ségek előlegezésére, addig is mig a fedezet kér­dése tisztázva lesz. A pénzkérdés még mai napig sincs tisztázva és igy a javítási munkálatokat sem lehetett megkezdeni. Közben a múlt hét ío - lyamán itt járt Temesvárról egy katonai műszaki bizottság és újból tüzetesen megvizsgálta a ka­szárnya épületet. A vizsgálat úgy találta, hogy az épület helyiségei, kellő alátámasztásokkal ide­iglenesen még használhatók. Az alátámasztásokat a katonai kincstár költségén el is végezték és a hét végén a katonaság ismét visszaköltözött az elhagyott kvártélyába. Csupán a két legjobban megrongálódott volt irodai helyiség maradt lakat­lanul. A város különböző helyein szétszórva elhelyezett legénység és irodák — igy ismét visszakerültek egy csoportba, s több elfoglalva tartott iskolahelyiség is felszabadul a tanítás céljaira. Összedült házak. A felfordult külpolitikai helyzetünkön kivül az utóbbi két esztendőben legtöbb szenvedést közgazdaságunkra a nedves időjárás hozta. A földeknek úgy bevetése, mint a termés betakarításakor a sok szükségtelen eső óriási akadályokat és felbecsülhetlen károkat oko­zott. Ami pedig szintén már rég nem fordult elő, a magasabb fekvésű pincék is megteltek talaj­vízzel és csaknem egész éven át viz alatt, hasz- nálhatlanul állottak. De okozott a viz egyéb ká­rokat is és pedig olyanokat, amelyeket nem is sok emberi előrelátással el lehetett volna kerülni. Az embereknek társadalmi közösségekbe, községekké, városokká letelepülésekor mindenkor elemi sza­bálynak vették, hogy a viz partján, domboldalon, szóval magasabb fekvésű helyekre építették lak- házaikat, hogy a vízzel ne kelljen küzdelmet foly­tatnak. Nálunk Gyulán pedig az történt, bogy a hosszú száraz esztendők alatt a kiszáradt újvárosi Körözsmeder és Hajósér kellő közepébe minden előrelátás nélkül egész házsorokat építettek. Va­lóságos Velencét, annak minden szabályozottságát gondosan elkerülve. Már a múlt esztendőben ezek a házak nagyrészben viz alá kerültek s ahol a szobákban még lehetett tartózkodni, onnan is csak csolnakon lehetett közlekedni a külvilággal. Már a múlt évben ki kellett lakoltatni a Kenyér- sütő-utca 1. számú Csete Bál-féle ház lakóit, mert a falak nagyrészben át voltak ázva. Azóta az üresen maradt ház a mostani árvíztől még jobban megromlott és mint közveszélyest, a múlt héten hatóságilag leromboltatták. A szomszédsá­gában Borbély Albert asztalos háza a múlt év­ben szintén tele volt vizzel, aminek következté­ben a műhely fala a tavasszal összedült, meg­rongálván ezzel a tetőzetet is. A tulajdonos azóta a kidőlt falat tégla fallal cserélte fel. Az utóbbi hetekben ismét emelkedett talajvíz a műhely hátsó falát alulról átnedvesitette, úgy hogy 7-ére virradó éjjel a műhely nagy robajjal összedőlt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom