Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-12 / 50. szám

4 Békés 1915. december 12. 5—7 koronájával kell fizetni a kereskedőknél, öt- lik szemünkbe s késztet bennünket őszinte elis­merésre. Különösen kisebb fizetésű tisztviselőkre nagy jótékonyság az uradalom részéről az is, hogy a szükséges famennyiség árát bavi részle­tekben engedi lefizetni. A tisztviselők bizonyára nem alap nélkül remélik, hogy a nemes gróf al- truistikus felfogását velük szemben ezután is fenn­tartja s hogy tisztviselőinket, esetleg a kiterme­lési költségek emelkedésével járó mérsékeltebb áremeléssel, tovább is részesíteni fogja az eddigi kedvezményben. Veszélyben a körozsparti nyárfák. Néhány év előtt közfelzudulást keltett a szépérzékkel biró emberek előtt az a hatósági közegek által végre­hajtott vandalizmus, amelynek áldozatául estek az Erdélyi Sándor ut félszázados gyönyörű tere­bélyes fái. Legszebb utcánk indokolatlan meg- csupaszitása miatt felháborodott közvélemény tiltakozásának hatása alatt aztán még mielőtt az összes fákon végrehajtották volna a halálos Ítéletet, a pusztító munkát abban hagyták s az utca díszét emelő fák egyrészének megkegyelmeztek. Most újra hasonló eset kisért, de szerencsére más formában, úgy hogy a szerencsétlen gondolat végrehajtása előtt módjában lesz a város kép- viselőtestületének megfontolás tárgyává tenni, hogy csupán rideg pénzügyi szempontból szabad-e a külső szépségekben amúgy sem bővelkedő város külső csinyjét nagyban emelő fák kiirtását el­határozni? Reisner Emánuel gyulai gyufagyáros cég ugyanis beadványnyai fordult a városhoz, amelyikben előadja, hogy a gyufaszálak készíté­séhez szükséges nyárfát sehonnan sem képes beszerezni s emiatt üzemét rövid hetek múlva már nem tudja fenntartani. Ezt a faanyagot kül­földről, főképpen Oroszországból importálják, most pedig a behozatal az ellenséges országokból el van zárva. Azt a kérést terjeszti elő, hogy a Körözspart két oldalát szegélyező rezgőnyárfákat a város adja el neki méltányos áron, mely esetben a fák kivágását és feldolgozását saját embereivel maga végeztetné el. Az ajánlat felett a városi tanács már folytatott discussiót s a megbeszélések folyamán kétféle vélemény alakult ki. A kérelem teljesítése ellen érvelők természetesen szépészeti szempontokra hivatkoznak és igen helyesen, vétek­nek tartanák ezeknek a gyönyörű 20^25 méteres hatalmas díszfáknak kivágását. Jobb időkben, mikor a Kórözs csatorna állandóan el volt látva friss élővízzel, a körözspart a szabad levegőt ked­velőknek egyik legkedvencebb tartózkodási helye volt. Most is inkább arra kellene törekednie a városnak, hogy az Alsófehérkörösi társulat vegye gondjaiba mostoha gyermekét, az elhagyott Körözst, táplálja bő vízzel s a város egy kevés kertészeti csinosítással igyekezzék a partot sétánya alakítani. De legfőbb díszétől semmi szin alatt se engedje megfosztani. Mellesleg megjegyezzük, hogy a parkírozás díjtalan elvégzésére az Alsófehérkörösi társulat már tett is Ígéretet a városnak, csupán az anyagok rendelkezésre bocsátását kívánja. Az ajánlat pártfogói viszont azt tartják, hogy a nyár­fák teljesen kifejlettek, most még egészséges ek, ezentúl csak romlani fognak és értékükből ve­szítenek. Olyan hangok is merültek fel, hogy a parti háztulajdonosoknak az őszi lehulló levelek és apró gályák kárt okoznak. A fák eladása azonkívül a város háztartása szempontjából is előnyös volna nehány ezer koronával emelné a város bevételeit. A tanács egyelőre szakértői véleményt szerez be a fák értékére nézve és csak annak mérlegelése után tesz előterjesztést a képviselőtestületnek, amely e tárgyban határozni hivatott. A mi néze­tünk az, hogy a közgyűlésnek nem szabad magát csupán pénzügyi szempontokból vezettetnie és a város ékességét emelő fákat közérdekből érintet­lenül kell hagynia. Sorsolás. A gyulai vöröskereszt kórház által készített kézimunka készlet kisorsolása csütörtökön délután történt meg po gári biztos jelenlétében. A készlet szerencsés nyerője »Emil« névvel Kotzó Emilné fogházfelügyelő neje lett. A vak katonák részére a Munkácsi utcai baptista hivő gyülekezet 25 K 50 fillért, ugyan­azon gyülekezetbeli vasárnapi iskolás gyermekek pedig 7 koronát adományoztak, a gyulai vörös- kereszt egyletnek. A vármegye közbiztonsági állapota a múlt hóban a csendőrség jelentése szerint a következő volt: Előfordult 151 bűneset, amelyek közül csupán nyolc maradt kiderítetlen. Elfogatás 34 esetben történt. A feljelentett egyének száma 154 volt. Pontosabb bűnesetek: Testisértés 8, lopás 57, orgazdaság 11, gyújtogatás 7, fegyveres erő elleni vétség 19, rágalmazás és becsületsértés 5, stb. Nagy adomány jótókonycélra. Gróf Wenck- heim Gézáné gerlai nagybirtokos neje, újabb ne­mes cselekedetéről adunk hirt. A nemeslelkü grófnő 7000 koronát adott jótékonycélra. 5000 koronát a vak katonáknak, 1000 koronát a kár­páti falvak fölépítésére s 500—500 koronátga Vöröskeresztnek és a katonák karácsonyára. Tilos a péksütemény. A belügyminiszter a búzaliszt kímélése céljából betiltotta a kifli, zsem­lye s általában mindenféle péksütemény készíté­sét és árusítását. A Tilalom december 10-én lé­pett életbe, de már négy nappal előbb köztudo­másúvá vált annak bekövetkezése. — Előrelátó gazdasszonyáink a még rendelkezésre álló napo­kat felhasználták, hogy valamennyi szárazzsemlyét félre tegyenek maguknak, mert »prézli« nélkül sok akadálya lenne a főzésnek. A pékek igyekez­tek is a fokozódott igényeket kielégíteni. Az elmúlt hét elején gazdaközönségünk egyrésze újra megkísérelte az őszi búza vetést, sőt magasabb fekvésű.homokos földeken helyeukint szántottak is. A késői vetés és szántás igen redukált mérvben történhetett, a legkedvezőtlenebb viszo­nyok között, de jobbat már alig lehetett remélni. Eső nem volt ugyan bőségesen, de a héten is alig múlt el nap csapadék nélkül. Egyébként a nov. végi kemény hideget enyhe, lágy idő váltotta fel és az előzőleg lehullott hónak sehol semmi nyoma sincsen, Az eső okozta hó olvadás következtében összes folyóvizeink rohamos áradásnak indultak úgy hogy a vizszabályozó társulatok a Körözs folyók mentén megtették a szükséges óvintézke­déseket, a nagy vizáradat azonban szerencsére veszély nélkül vonult el felettünk. Halálozás. Békéscsaba községnek nagy gyásza van. Legszimpatikusabb, legtevékenyebb tisztvise­lője, a közönség minden rétegének osztatlan tisz­telettel és szeretettel körülvett férfija Galli Gyula nyugalmazott adóügyi jegyző, hétfőn délelőtt hosszas, súlyos szenvedés után meghalt. Negyven­két évi példátlanul lelkiismeretes hivataloskodás után ez év elején nyugalomba ment. De a nyu­galom, melyet oly méltán kiérdemelt, neki nem jutott osztályrészül. Betegsége egyre jobban el- hatalmosodott s gyötrődés, küzködésben teltek a napjai, mig végre sok szenvedésétől hétfőn dél­előtt megváltotta a halál. Galli Gyula négy év­tizedet meghaladó közpályája alatt fejlődött Csaba nagygvá s ebben neki igen sok része van. Amikor Csabán az osztályharc dúlt s a parasztpárttagjai mindenkit megrágalmaztak, Galli Gyula személyét tiszteletben tartották. Ez is mutatja, hogy mily nagy közbecsülésben állt mindenki előtt. 64 évet élt. Temetése kedden délután volt, a városházáról óriási részvét mellett. A gyászszertartást Dr. Sze* herényi Zs. Lajos ág. év. esperes-lelkész végezte. A temetőben Fábry Károly h. árvaszéki elnök mél­tatta szép beszédben az elhunyt kiváló érdemeit. Béke poraira! A Békésvármegyei Gazdasági Egyesülét igazgató-választmánya 1 folyó hó 12-én, vasárnap délelőtt 10 órakor az egyesület székházában vá­lasztmányi ülést tart á következő tárgysorozattal : 1. Elnöki bejelentések 2. Földmivelésügyi minisz­teri leiratok tárgyalása és tudomásul vétele. 3. 1916, évi költségvetés megállapítása. 4. 1916. évi munkaprogramul megállapítása. 5. Titkári jelen­tés az egveaületi tagok létszáma és a tagdíjak törléséről. 6. Esetleges indítványok. Színészek tragédiája Szegedről megillető- déssel vesszük a híradást, hogy az ottani szín­társulatnak két fiatal, talentuinos tagja a hábo­rúban tragikus sorsra jutott. Az 1914. évi sze­zonban a gyulai közönségnek is kedvence volt Knsztinkovich Imre a társulat derék, szorgalmas és ambíciókkal gazdag szerelmes színésze és a kedves megjelenésű László Tivadar siheder szí­nész. Az az értesítés jött róluk, hogy előbbinek egyik karját, utóbbinak pedig fél lábát kellett amputálni. Drágább lesz a villamos áram. A háború okozta sok nyomorúság között újabb merénylet készül Gyula város közönségének kiuzsorázott zsebei ellen. Az újabb drágaságot a Békésmegyei Villamossági Részvénytársaság akarja ránk zúdí­tani azzal a szándékával, hogy január 1-től kezdve a villamos világítási áramot a jelenlegi 8 fillér hektowattonkénti egységárról 9-6 fillérre tervezi felemelni. A társaság, amely tizenöt év előtt kezdte meg működését, elejétől fogva nem tartozik a népszerű vállalataink közé. A város köztudomás szerint ötven éves koncessiót adott a részvény- társaságnak és gyakorlati ismeretek hiányában olyan terhes kikötésekét tartalmazó szerződést irt alá, melynek számos pontja ólomsulyként nehe­zedik a városra és magánfogyasztókra egyaránt. Eleinte magunk is gyakran foglalkoztunk a vilá­gítási mizériákkal, de idővel le kellett erről ten­nünk, belefáradtunk, mert bebizonyosodott, hogy a szerződés szerint csak a társaságnak vannak jogai, a városnak csupán kötelességei. Az a kevés kedvezmény és ellenőrzési jog pedig, ami ellen­ben mégis ki van kötve a város részére gya­korlatban a semmivel mondható egyenlőnek, mert a városnak nincs módjában az üzem könyveibe betekintést nyerni. Az ötven éves koncession felül annak idején a társaság 15 éves adómentességet is nyert. Ez az adómentesség ez év végén lejár. Ebből az alkalomból most a részvénytársaság be­advánnyal fordult a városhoz, hivatkozva a fűtő­anyagok, kenőolajok, huzalok és felszerelési tár­gyak árának emelkedésére adómentességének újabb 15 évre való meghosszabbítását kéri, amennyiben pedig ez a kérése nem teljesítetnék, kénytelen lenne a világítási áram egységárát 9-6 fillérre emelni. A várossal kötött szerencsétlen szerződés kétségtelenül jogot ad a társaságnak 10 filléres áramdij szedésére is. Ez az ár azonban olyan hor­ribilis, aminö az egész országban sehol sincs ér­vényben. Épp ezért Gynlán sem tartották eddig ildomosnak, hogy szerződéses jogokkal élve, 8 fillérnél magasabb árat követeljenek, már csak arra való tekintettel sem, mert ennél magasabb árat sehol az országban nem szednek, de a váro­sok nagyrészében sokkal olcsóbban látják el a világítást. Most sem helyén való a társaságtól, hogy siet megragadni a legelső alkalmat, hogy a 15 év óta kénye-kedvére kiszolgáltatott fogyasztó közönség vállaira újabb terheket rakjon. A sok jó esztendő után bekövetkezett első drágább idősza­kot nem volna szabad kihasználnia. A háborúval együtt járó károk és veszteségek elviseléséből ta­lán a részvényeseknek is ki kellene venni részü­ket. A közönség már eddig is éppen eléggé agyon van nyomorítva. A 124 százalékos pótadó alatt görnyedő város pedig adó bevételének nehezen várt emelkedéséről egy könnyen nem mondhat le. A városi tanács még nem foglalt határozott ál­lást a kérelem tekintetében. Ha az adómentesség meghosszabbítására szánná rá magát, azt semmi szin alatt sem cselekedne feltételek nélkül. Ez a feltétel első sorban a szerződés módosítására kell, hogy irányuljon. A szerződésnek azon pontjait, amelyek a fogyasztóknak és városnak eddig annyi sok kellemetlenséget okoztak, meg kell változ­tatni, ki kell küszöbölni. Követelnünk kell a köz­világítás megjavítását, az utcai fővonalaknak na­gyobb fényerősségű lámpákkal való ellátását és itt volna az alkalom azt is keresztül vinni, hogy a dísztelen faoszlopokat, legalább a belvárosban vas oszlopokra cserélje ki a részvénytársaság, ha nem is azonnal, de a legközelebbi években. A ké­relemmel valószínűleg még e hóban fog a köz­gyűlés foglalkozni. Halálozások. Gyula városának évtizedek hosszú során át megérdemelt köztiszteletben álló derék polgára Drachsler Mór folyó hó 7-én este hosszas, súlyos betegség után a gyulai közkór­házban meghalt. A boldogult jóravaló derék em­ber mintegy két évtized előtt városunkból Nagy­szalontára költözött, ahol a Weisz Mór és Társa gyulai kereskedő cég fióküzletének vezetője volt és a szalontai közéletnek is megbecsült tagja lön. A 76 évet élt s régóta gyöngélkedő öreg urat az ősszel igen súlyos betegség támadta meg, úgy, hogy gyógykezelés végett a gyulai közkórházba hozták be, ahol a leggondosabb ápolás sem tudta többé az életnek megmenteni, sőt elviselhetetlen kínszenvedései folytán a halál valóságos megvál­tása volt. Elhunytát négy gyermeke, unokái és kiterjedt rokonsága siratják, de fájó részvétet kelt úgy Gyulán, mint Szalontán a legszélesebb körökben. Holttestét Nagyszalontára szállították s csütör ok délután helyezték örök nyugalomra az izraelita temetőben. — Makai Juliánná, gyulai származású Makai Ferenc simonyifalvi volt köz­ségi bírónak leánya, folyó hó 7-én 36 éves ko­rában hosszas szenvedés után elhunyt. Szülein kívül négy testvére s kiterjedt rokonság gyászolja. Csütörtökön délután temették a ref. egyház szer tartása szarint a református temetőben. Béke hamvaira. Tábori postacsomag a 605. számú tábori postahivatalhoz feladható, mig a 150. számú tábori posta csomagforgalma be lett szüntetve. A vármegyei árlejtező bizottság folyó hó 7-én Ambrus Sáudor alispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen tárgyalás alá vétettek a vár­megye jövő évi irodaszükségletek biztosítása cél­jából beadott ajánlatok Ajánlatot tettek a gyulai Dobay János és Corvina cégek. A bizottság, mint olcsóbbat, a Dobay cég ajánlatát fogadta el. — A gyertya szükségletére ajánlat nem érkezvén, ennélfogva az alispán felhatalmaztatott, hogy a vármegyének ezirányu szükségletét házilag sze­rezze be. A vármegyei szolgák jövő évi ruha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom