Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
XLTII. évfolyam Oynia, 1915 november 91 I 41. szám. □Sflaittei árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre______ 5 K — f Év negyedre___ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gazdák és a kiegyezés. A Magyar Gazdaszövetség a földmivelés- ügyi miniszter felhívására igazgató-választmányának határozatából felterjesztésében közölte álláspontját az Ausztriával kötendő kiegyezési munkálatok tárgyában. Kiinduló pontja a felterjesztésnek az, hogy csak általánosságban óhajt nyilatkozni a Szövetség, s hogy a háborús viszonyok között aggályos az érdemleges kiegyezési tárgyalásoknak Ausztriával való megkezdése, mert a jelenben nem ismerhetők a háború befejezése utáni fejlemények, különösen nem az a körülmény, hogy a kötendő békében miféle területek, miféle közjogi kapcsolatban fognak Ausztria, illetőleg Magyarország területéhez csatoltatni és ez által miként fognak módosulni a mezőgazdasági termelés és fogyasztás viszonyai, milyen változáson mennek át a kiviteli törekvések. Megállapítja a felterjesztés, hogy a kormányok között folytatandó érdemleges kiegyezési tárgyalások előfeltételei ma szerfölött hiányosak, legfőkép a statisztikai anyag, mert ezidőszerint megközelítő válasz sem adható arra, hogy egyes vámpolitikai, vagy csak tarifális reformoknak mily hatása lehet a magyar mezőgazdaságra, ha a vámterület határai kiterjesztetnek s a vámterület termelése a belfogyasztás kielégítésén túl kivitelre is termel feleslegeket. Bár a Szövetség az országos pártpolitikával eddig nem foglalkozott, sem a jövőben foglalkozni nem kíván: a hazafiui aggodalomból meríti a bátorságot arra, hogy ma, a háború tartamára létesített és örömmel üdvözölt Treuga Dei idejében oly kérdések vétessenek fel, amelyek az egyetértést és a pártok közötti békét megbonthatnák s nagy gazdasági nézeteltéréseket idézhetnének föl, amelyek ismét kifelé, ellenségeink táborában hiú reménykedésekre is alkalmat nyújthatnának. Nyomatékkai hangsúlyozza a felterjesztés, hogy a nyilváuosságnak a háborús állapotokból kifolyó korlátozása, az érdekképviseleti szervek működésének csökkenése következtében e kérdések beható, nyílt és szabad tárgyalására alig van lehetőség s igy a nyilvánosságnak csaknem teljes kizárásával történnék döntés a gazdiik érdekéről, kiknek nagyrésze a harctéren ontja vérét. Hozzájárul ehhez még, hogy a kormány, különösen pedig a földmivelésügvi miniszternek a gazdaérdekekkel szemben tanúsított jóakaratát a közélelmezés nyomorúságai befolyásolni alkalmasak, holott közmegnyugvásra nem vezethet oly intézkedés, amely rendkívüli idők elkerülhetetlen nehézségei szempontjából kívánja szabályozni a rendes idők viszonyait. Ha a régi erőviszonyok alapján, a háború előtti helyzetből kiindulva történik a háború utáni gazdasági állapot szabályozása, különösen, ha ez befejezett tények elé való állítással és hosszú időre történik, amire a Lajthántul szinte nyíltan törekszenek, ez a visszavonásnak magvát hintené el az egyes termelőosztályok körében. Azt hiszi a Szövetség, hogy valamennyi termelési ág érdekeire aggályos a kiegyezési tárgyalások ilymódon való lebonyolítása, de különösen méltánytalan a mezőgazdaságra, amely a háború folyamán anuyit áldozott, mint semmi más foglalkozású ág s termelésével hatástalanná tette az ellenség kiéheztetési haditervét. Éppen azért a mező- gazdaságot erősíteni, nem gyengiteni kell, mert ennek erejére és szolgáltatási képességére szükség van itthon és szövetségeseinknél. Ezeknek előrebocsájtásával kéri a fel- terjesztés a földmivelésügyi minisztert, hogy befolyásával a kiegyezési tárgyalások befejezésének későbbi időre történő elhalasztását eszközölje ki. Ha pedig a kormányok az érdemleges tárgyalások elől ki nem térhetnének, kéri a minisztert, hogy törekedjék a kiegyezési tárgyalások minden részletében azt az általános elvet érvényre emelni, hogy a hazai mezőgazdaság a sokkal kevesebb költséggel termő idegen területek szabad versenyével szemben kellő védelmet találjon és a vámpolitika alkalmazkodjék az európai nagy és irányitó vámpolitikai rendszerekhez és ne részesüljön hazánkban kedvezőbb elbánásban a behozatal, mint aminő elbánásban részesítik külföldön a mi kivitelünket. T A R O A. Ha majd visszatérnek . . . Ha visszajönnek majd gyors szellemszárnyakon Virágot fakasztó szép tavaszi napon, Öröm virág nyílik fáradt lábuk nyomán, Arany dicsfény ragyog mindegyik homlokán , . . Tavaszi délután. Nekik szól harangok csengő, bongó hangja, Nevöket a szellő hír szárnyára kapja. A suttogó lombok csak róluk beszélnek, Nekik szól a tarka, kedves madár ének . . . Ha majd visszatérnek. Fiam, sikoltoz majd könnyezve az anya S magához öleli két szerető karja. S az ijjut, ki nemrég idegen rónákon Oroszlánként küzdött harci éjszakákon, Majd könnyezni látom. Vígan jut a gyermek apjának elébe, »Apám, visszajöttélt? 5 az apa szól: »végre U Nem lesz akkor többé a gyermek sem árva, Lesz majd, ki nevelje, lesz, ki iskolázza . . . Akkor . . . Nemsokára i . . Bökő ábrándok közt virágos szobába Jegyes a jegyesét szivrepesve várja; S megjön majd váratlan az ifjú, a délceg, Nem lesz száma csóknak, vége a beszédnek, . . • Ha majd visszatérnek. És ha mégis lesz majd, kit hiába várnak, Ha nem jön meg fa aggódó anyának; Angyali örömmel egy-egy szegény árva Rég nem látott apját ha hiába várja Bi m bófakadásra: Ne hulljon a könnye a gyászos anyának, Ne aggódjanak majd, kik hiába várnak! A vissza nem tért hőst álom éjszakákon Szebb tavasz kertjében csókos virágágyon Megpihenni látom. viszt Konrád. Istenösmeret. Irta : Péczely József. Az asszony agyon dolgozta magát. Nem holtra, csak agyon. Olyan volt a természete. Mindig a dolog, mindig. Vagy kellett, vagy nem. Kora hajnaltól késő estig meg nem állt kezében a munka. Egyre tüsténkedett. Vagy ezt, vagy azt. Az ember sokszor riogatta, — Hadd e’ má’ ha mondom ! De az asszony nem. így aztán hamarosan elviselődött. Ami nem csoda. A dolog megeszi az embert. Főként az asszonyt. Péter még virágjában volt, amikor az asszony már öreg asszony számba esett. S ebből kerekedett a hiba. No, meg abból, hogy aTaligás Zsófinak az ura oda pusztult a háborúba. Az emberek az mondták: „Jól járt.“ Az asszonyok is Voltaképpen ugyan az elpusztulás ebben az esetben nem igen numeráit. Nem, mert a Zsófi addig se türtőztette magát. Formás fehér cseléd volt. Tüzesszemü, zsibongós vérü, nagy, lázas örömöket kereső. Legutóbb Péterre vetette a két nagy sötét szemét s mi tűrés-tagadás, Péter szikrát fogott. Olyan erősen nagy szikrát, hogy egészen megbomlott tőle. Elvesztette a fejét. Az asszony, már mint Péter felesége eleinte szót vetett: * — Ha Istent ösmer kend ?! Péter, mint a sebzett vadállat fölorditott: — Nem ösmerök ! Mikor aztán több volt a kettőnél, az asszony karra vette a két kis cselédjét s egy zokszó nélkül ott hagyta a házat. Jó. Péter gondolta, hogy jó. Egyszeriben tágas lett körülötte. Se árok, se gát. Neki eresztette a vérét. Eltelt két hónap. Három. Péternek meg a Zsófinak könnyen. Hamarosan-. Majd észre se vették. Annál hosszabbak voltak azonban az elárvult asszony napjai. A feleségé, meg a két gyermeké. Szűkölködtek. Ruhát is kellett szerezni, élelmet is. Aztán az iskolába járás is költségbe került. Péternek vitték a hirt ! — Nyomorog az asszony ! Péter oda se. Csak a kezefejével legyintett. — Mit bánom én! Aztán azt mondták: — A gyerökök is ! Xja/p"u.n.l3: mai száma, © old.a-1.
